Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)

zoonoa eredetüeket foglalja magában. A javaslat amennyire terjengős, annyira távol van attól, hogy parazitológiai nomenklatúráját korszerűnek mondhatnók. Azonban van e javaslatnak 2 függeléke is, mely részben a férgek és Ízeltlábú élősködők okozta bántalmak, részben pedig a házi és haszonállatok fertőző betegségeinek valóban korszerű nomenklatúráját tartalmazza s megfelelő számú példa felsorolásával a gyakorlat igényeinek is kivan útmutatással szolgálni. Ezek a javaslatok általánosságban az -osis végződésű nevek használata mellett szállanak sikra, sőt az egyik, hivatkozva a múltban gyakran használt -iasis végződésre, oda nyilatkozik, hogy „the Committee considers that, for the sake of uniformity, this ending should be dropped". Remélem, hogy a fentiekben sikerült igazolnom azt, hogy az -osis végződésű nomenklatura etimológiai tekintetben nem eshetik kifogás alá. Azt, hogy irodalmunkban s a humán pathologiában el fog-e terjedni, egyelőre kevésbé remélem. 30-40 éves tapasztalatom e tekintetben szkeptikus, mert a szerzők javarésze nem szerezvén tanulmányai során megfelelő ismereteket, kénytelen az irodalomban használt nomenklatúrát kopirozni. Ez pedig, főleg a humán parazitológia vonalán ugyanaz, amit a szerző is váltig helyesnek és elfogadottnak itél. Összefoglalás MAKARA Gy. dr. „Parazitás bélbetegségek" c. könyvének nomenklatura! vonatkozású megjegyzéseire válaszolva a szerző kifejti - nem először - azt a határozott véleményét, hogy a parazitológiai nomenklatura területén is szükség van egyöntetűség érvényesítésére. Megengedhetetlen az a következetlenség, amely különösen a parazitáit állapot kifejezésére szolgáló terminusok használatában világszerte tapasztalható. A szerző szerint a parazitás fertőzöttség, ill. bántalmak megnevezésére egyedül a parazita genus-nevének tövéből -osis végződéssel képzett szó használata helyes, ezzel szemben az -i a s i 9 és egyéb végződésű alakok etimológiai szempontból legtöbbször kifogásolhatók.