Dr. Kassai Tibor szerk.: Parasitologia Hungarica 1. (Budapest, 1968)

Parasit. Hang. 1. 141-148.1968 Ujabb lehetőségek a baromfi-orsóférgesség elleni küzdelemben Dr. NEMESÉRI László Országos Állategészségügyi Intézet, Budapest Ismeretes, hogy a nagyüzemi baromfitenyésztés uj követelmények elé állította a baromfibetegségek elleni küzdelemben az állatorvosokat, hiszen a nagy tömegben együtt tartott állatok között természetesen sokkal könnyebben terjednek el a betegségek, és igen gyakran járványos jelleggel lépnek fel. Az állatorvos tevékenységének súlya manapság a régebben szokásos egyedi gyógykezelésről egyre inkább a tömegkezelésre, valamint a prevencióra, az állatok egészségének a megóvására, sőt a termelékenység növelésére tevődik át. A prevención ma már nemcsak a fertőző és a parazitás betegségek, az elhullások és kényszervágások elleni védekezést értjük, hanem ezenkívül mindazon állategészségügyi rendszabályok Összességét, amelyek a baromfitenyésztés termelékenységét, a kedvező takarmányértékesít

ést, a megfelelő súlygyarapodást, a magas tojáshozamot hivatottak elősegíteni. A baromfi parazitás betegségei közül legnagyobb jelentősége kétségkívül az orsóférgességnek van, melynek előidézője az Ascaridia galll

. Szinte a világ minden részén előfordul e bántalom; hazánkban is ritkaságnak számit az orsóférgektől, mentes állomány. A csirkékben már 5-10, növendékekben 10-20, felnőttekben pedig ennél több féreg okoz tüneteket. A csirkék bágyadtak, soványodnak, nem fejlődnek, gyakran van hasmenésük, a takarmányt rosszul értékesitik, sulyo3 fertőzés esetén el is pusztulhatnak. A tojók tojáshozama jelentősen csökken. Az orsóférgesség csökkenti a baromfi immunizálhatóságát a fertőző betegségekkel szemben; a fertőzött'állatok érzékenyebbek egyéb kórokozók iránt. * Az MPT által 1968. június 25-én, Egerben rendezett ankéton elhangzott előadás alapján.