Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-03-19 / 12. szám
Pápa, 1899. I. évfolyam 12. sz. Márezius I9Í Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Uj-uteza, 122. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Laptulajdonosok képviselője: Szováthy Lajos. Főszerkesztő : Dr. Nvikora József. A szerkesztésért felelős főmunkatárs: Makav István. Előfizetési Arak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre lfforijit. Egyes szám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. FIÍG-GETLElSr, TÁE3ADALMI IEEETIJj-A-IE?Elöfizetési felhívás. Az első évnegyed utolsó hónapjához érkezett a „Pápai Újság". Eddigi rövid pályafutása alatt is naprrtl-napra erősödvén ugy szellemileg, mint anyagilag : bizonyossá vált, hogy hivatást tölt be a közönség körében, különben nem tudott volna ennek támogatása nélkül fennállani. A „Pápai lTjság" három hónap alatt 3 izben adott mellékletet s egyik legkiválóbb szépirodalmi havi füzetet az „Otthon"-t adja ezenkívül előfizetőinek 75 kr. évnegyedenként fizetendő esomagolási s expediálás! dij fejében. A következő negyedév elején tárezarovatunkban egy érdekes történelmi drámát fogunk hozni szerkesztőnk tollábál, ki e téren már a Vígszínháznál elismerést vivott ki magának. A „Pápai Újság" előfizetőinek száma már eddig túlhaladta a 200-at h eserepéldányul mintegy 35 lapoí kap, melyben napi és szépirodalmi lapok Is vannak. Mily fényes bizonyítékai ezek azon ténynek, hogy a „Pápai Újság" csendesen, távol a politikától, küzd az igazért, az egyes és a köz javáért ! Hirdetési dijakat ezután is jutányosán számítunk. Az nj évnegyeddel lapunkra újra A „PÁPA^OJS ÁG'^ TA RCZÁJA. Egy a régi jó világból, — Életkép. — — A „Pápai Újság" eredeti tárczája. — Hullnak, hullnak, egyre hullnak sorainkból a magyar társadalom azon régi alakjai, kik a mult történelmi maradványai gyanánt fordulnak már csak elő közöttünk, meg nem tudva szokni a mellőlük elmállott régi világ helyén sarjadozott uj világot, melyek ugy veszik ki magukat a sürgő, forgó jelen nemzedékben, mintha egy ószabásu, porlepte kép lépett volna ki keretéből. A terjedő nyugati műveltség a cosmopolitismus uniformisába bujtat lassanként mindnyájunkat. És ha tagadhatatlan, hogy finomít, müvei, alakit mindnyájunkon, de másrészt lecsiszolja a nemzetről, a lehet kissé szögletes, sokban visszatetsző, de nemzeties eredetiséget, mely multunk alakjain elömlött. Elegáns !! angol szabás !! elöflztést nyituuk s az előfizetési ár mint eddig : Egész évre 4 frt. Eél évre 2 frt. Negyed évre .... 1 frt. Egyes szám ára ÍO kr. A „Pápai Újság" kiadóhivatala, Uj utcz$, 122. sz. Még mindig nem késő, A tanítóképző intézet telkének ügye nem hogy elcsendesednék, hanem sokkal jobban, mint eddig, foglalkoztatja Pápa város vezető elemeit. Ezt, az intézetre oly fontos változást az elmékben éppen az a dolog idézte elő, amelytől ellenkezőt vártak, akik városunk dolgait vezetni szokták. Mióta köztudomásúvá lett a képezde építésének pályázata, azóta mindenki csak erről a dologról beszél. Igen sokan első sorban is kifogásolják — és jogosan, — hogy az építésre ki írták a pályázatot a nélkül, hogy előbb az iskolai igazgató — 1 tanácstól kért szakértő kiküldetett volna. A mióta a kántorok -és mesterek „népnevelőkké" léptettek elő; mióta a praeparándiák idomitó iskolája oly egyszabásuvá alakítja azokat, kik a faluban a betűolvasását és vetés mesterségét oktatandók: ázóta nagyon is gyérülni kezd azon sajátságos, typikus alakok száma is, kiket eddig dülőfalu, dohosszagu, faragatlan padu, mestergerendás iskoláink kietlen helyiségében rendesen „otthon" találtunk, hosszúszárú csizmába gyűrt nadrággal, kisujtásozott, tubákos „atillával" bozontos hajzattal és százfelé álló bajusszal, nyomorúságok közepette kifogyhatlan derült kedélylyel, azzal a kancsó zamatu, borízű hanggal, melyre százszor is kész megesküdni a falu népe, hogy „fáintosabb"-at sehol sem talált, akárhányszor bejárta is „Tolnát, meg Baranyát". E bebalzsamozásra méltó typikus alakok legtypikusabbika Both- rektor uram, fajának kiváló eredeti példányaként nagyon is megérdemli, hogy megörökíttessék. Különben előttünk még most is emlékezetessé teszi őt a „Borvidéken" szertezengő nóta: Másodsorban majdnem mindenkire leverő hatással volt ama valónak bizonyult hir, hogy a praeparandia a marhavásártéren kap helyet. Harmadszor nem tudják megérteni, hogy nem csak a felsőbb helyről várt szakértő maradt el, hanem ebben a kérdésben az igazán illetékes szakközegeket a tanárokat fölsem szólították véleményök nyilvánítására, amint azt az ország többi képezdéinél megtették — sőt az iskola igazgatótanácsának bőven megokolt fölterjesztését is.teljesen figyelmen kivül hagyták. A mi azt illeti, .hogy a kért és várva-várt szakértőhöz; városunknak mért nem volt szerencséje : nyílt kérdésnek hagyjuk. Feleljenek azok, a kik a város vezető emberei és. az illető minisztérium ,egymás közötti érintkezéseit ismerik. Annyit azonban mégis megjegyzünk, hogy ily nagyn hivatásu intézet felépítése, előtt legalább is a felelősség szempontjából „Nincsen párja három vármegyében Hires Both rektornak Soh'se volt ő ellensége '* Víg lagzinak s tornak. Pislant kancsó fenekére, Azért kancsal két szemére. Biz annak már jó ideje elmúlt, hogy $ tőlünk egy jó terjedelmű udvar, s egy kis piacz által elválasztott református templom; ból áthatva, először hallgatápi báipuló áhítattal azt a rettenetes magas hangot, mely minden zsoltár folytán vagy ötször kivágja a magas C-ét, a mely korlátlan ereje vél bejárta a hivők riiinden fülét, "a templom minden zugát, kihatott anhak ajtaján is, figyelmeztetve a szomszédban lakókát,' hogy' jelenleg Both rektor uram jár el áz Ur' szolgálatában. Mikor aztán megpillantám „Both Ypiltor" uramat a retormátus iskola előtt lsé'-tálgatni, hosszú szárú pipánál, mely'Bablr korában is csak szűz magyar dohány füstjé't" bocs'ájtá ki kupakatlan öbléből, azt ugyan megértettem, hogy lehet oly vékoiiy és 'oly hosszú hangja, maga is efféle termetű léíiiEfegans !! angol szabás!!' FRIEDMANN JAKAB üzletében — Fö-utcza, a Benczések átellenében — HW, ILY IGSTÁCZ hz ab üiizle téuek átvétele folytán a raktáron levő kelmék a legjutányosabb árban kaphatók.
