Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-02-12 / 6. szám

Február 12. FtTG-GETLElT, T^L^S^Ü^LMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal : ITj-lltCza, 122. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. kéziratok vissza nem adatnak. Lap tulajdonosok k ép v.selejt Szováthy Lajos. Felelős szerkesztő : íir. Nyikora József. Főmunkatárs: Makay István. Előfizetési árak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes >zUm ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Vicinális utaink, Bagolyt vinne Athénbe, vizet hordana a Dunába, a ki vármegyénk vicinális útjainak hiányairól, czélsze­rütlenségéről akarna szót vesztegetni. Nem bosszantó komikum-e pl., hogy ha Pápáról az alig 40 kilométernyire eső Balatonhoz akarok jutni, át kell rándulnom Czellig Vasmegyébe, innen Veszprémmegyét délről egészen meg­kerülve, felkukkantani Sz .-Fehérvárra, bonnan a déli vasúttal Siófoknál el­érjük kedves vármegyénk földén a Balatont. A ki ellenszenvvel visel­kedik az ilyen ^-vargabetű iránt, ke­vesli a 100 km éter utazást, megtehet 200-at egy H betű hátán: felrándul Győrije, megfordul Szőnyben s lezó­názik Fehérvárra; innen a veszpré­miek is útbaigazítják a Balatonig. Három éve lakom Pápán, s nem tu­dom megérteni azt a csodát, hogy Szt.-Gálon, Bakonybélen még akad olyan kőkorszakban élő barbár lény, a ki fát szállit pénzért; ott helyben 5 frt egy öl fa; a miért Pápára szál­lítják, fizetni kell az egynapi kéj uta­zásért 12 pengőforintot; nyer a fu­varos a más portékáján 240 százalé­kot. így hirtelen fellehet gazdagodni, gondolom; az ember 1—200 írtért beszerez egypár lovat, fuvaroz fát Szt.-Gálról Pápára, zsebrerakja a 240 percenteket, vállalatát kibővíti, nagyba fuvaroz, megszerzi a fuvar monopo­liumot s egy néhány év alatt milli­omos lehet. Mért nincsenek mégse milliomosok se Szt-Gálon, se Bakony­bélen? minek fuvaroznak fát talán a harminczadik generáczión keresztül? Ez az, a mit nem értek. A fuvaros ős idők óta szegény ember s a fa Pápán még ősibb idők óta drágább, a patikaszernél. Hogy lehetséges ez, a Bakony tövében? Latom a gúnyos mosolyt, hogy én ehhez Tojáss va­gyok; 17 frtért helyben lehet egy öl első osztályú fát kapni, ki vesződ­nék a szentgáli furmányosokkal? a ki nem válogatós, kaphat másodosz­tályút 15-ért, harmadosztályút még olcsóbban, — a szentgáliak nem áll­ják a versenyt. Nem is állhatják; mit stréberkednek ? minek nekik i 240% nyereség? nem tudják beérni | 100-al, 50-el, vagy, uram bocsá', a tisztes kereskedési haszonnal, 6—8 perczenttel ? Óh! a csökönyösek! maradjanak csak furmányosoknak. Igaz, az erdei öl kiadósabb valamivel a városinál, de a sok vesződség, utánjárás, — minek rontsa az ember egészségét, mikor kényelmesen meg­rendelheti a fát a depótban, házhoz küldik, darabonként leolvassák stb. Ezt bizony legtöbben igy csináljuk. Azért nem czáfoltuk meg a tényt, hogy egy öl fa, mely az erdőn 5—7—9 frt, mire Pápára kerül, 15—17 frt; vagyis mig a termény a termelőtől a fogyasztóhoz jutott, 4 — 5 közvetítő kézen keresztül, a 30 kmnyi ut a becsérték háromszorosába kerül. Ez a közlekedési viszonyok kez­detlegességét bizonyítja; a tengelyen szállítás igen nagy fényűzés a gőz és villany korában, mérhetetlenül megdrágítja a szállítmányt s mert emberi, állati erőre, szóval izom­munkára van alapítva, nem szabá­A PÁPAI ÚJSÁG" TARCZAJA, Barna Bandi . . . Barna Bandi devecseri csárdában, Búslakodik, szomorkodik magában. Ügyet sem vet a csaplárné mézes, mázos [szavára. Föl sem tekint a szép asszony rózsapiros [arczára. Szép csaplárné bort hozat a javából, Kínálgatja tulipántos kancsóból. Kaezérkodik, incselkedik a szótalan legény­tnyel, De nem birja megigézni nefelejts két sze­lni ével. Barna Bandi fölemeli bus fejét: S végig nézi a dolmánya elejét, Ott van-é még az a kendő a kis lajbi zsebébe, A mit az a hűtlen adott az övéért cserébe ! ? Szép csaplárné ! itt van a bora ára. Nem maradhatok tovább a csárdába.' — Hej Istenem, én teremtőm, de nagy is a [bánatom! Azt a kis lányt, hűtlen kis lányt a mig élek [siratom. El kell mennem esküvőre, templomba. Elmegyek, hisz' ugy sem járok én oda, Majd mondok egy miatyánkot, kérem a jó [teremtőt, Hogy áldja meg, ne büntesse a hűtelen [szeretőt! Csaplárosné, nézzen jól a szemembe ! Ugy sem lát már engem itt ez életbe, Elmegyek a nagjr világba, ne tudja itt senkisem: Azt a kis lányt, a ki megcsalt, hogy még [most is szeretem. JAfsúrí MiliíVIy. Hóvirágok. Heves mozdulattal emelkedik föl a bársony pamlagról s kedvetlenül dobja le a diszkötésü könyvet — pedig csak most vette ki az üvegszekrényből, — de mikor maga se tudja mit olvas ? — Oh a kis bohó bár mihez fog is, csak nem akar menni semmi, semmi! Daczosan rázza meg bájos fejecskéjét, ugy, hogy az arany fonatok hosszú teker­csekben folyták végig karcsú alakját. Odakünn sürü pelyhekben hull a hó, az ég borult s a kristály ablakok csipke redői az esthomályt szűrik át a diszes bou­doirba. Most hirtelen az egyik ablakhoz fut s ábrándos kék szemeivel ugy elmerül a messze a távolba, — vájjon mit néz ? A tán­czoló hópelyheket talán ? Lám, lám, most most még az idő is olyan, mint kedélyem, bus és szomorú. Meny­nyivel másként volt tavaly minden. Ilyen­Elegans !! angol szabíls !! FRIEDMANN JAKAB üzletében — Fc-utcza, a Benczések átellenében — NZ ILY I U X A C Z szabóüzleteiiek átvétele folytán a raktáron levő kelmék a legjutányosabb árban kaphatók. Elegáns ! ! angol Hzabág ! !

Next

/
Oldalképek
Tartalom