Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-02-05 / 5. szám

többet ne említsek, a jelöltnek igazolni kell, hogy már elmúlt 40 esztendős; továbbá két tanúval eskü alatt kell bizonyítania, hogy akkor, mikor 41-ik évébe fordult, azt a perezet nem aludta el. Igy nem csoda, ha e bizottságba csak a kiválók kiválóbbjai juthatnak, s mondhatom neked, hogy összes ambitióm már évek óta nem egyéb, mint hogy e bizottságnak valamikor én is tagja lehessek. A mi szép van Mucsán, azt mind e bizottságnak köszönheti. Sőt többet! Mert a szép csak relatív fogalom: a mi nekem szép, az neked rut lehet, és viszont; de ha a szépet már önmagáért kell szeretnünk, mennyivel inkáb szerethetjük akkor, ha az a hasznossal van össze kötve ? Nálunk ez igy van, s ez éppen a szépészeti bizottság érdeme! Vannak ugyan, a kik e bizottság látszólagos műhibáit kritizálni merészkednek ; de azok vagy nem értenek hozzá, vagy Mucsán idegenek. Vannak tudatlanok, kik azt kérdezik: Miért van a bástyán a disznóvásár, s a megyeház oldalában a baromfi-piacz ? „Ez is egy mutuj", — gondolja a beavatott és igy felel reá: Az első azért, mert ismeretes, hogy uj honpolgáraink leginkább a bástyára és annak környékére húzódnak; czélunk tehát az volna, hogy nemzeti eledelünket ezekkel is megkedveltessük, hogy ne csak nyelvükben de szájuk ize szerint is magyarok legyenek. A baromfi piacz elhelyezésénél pedig erkölcsnemesités volt egyedüli czélunk; mert micsoda tantalusi kínokat állhatott ki az a csirke-fogó, ki magas odújából egy-egy vásár alkalmával a sok csirAe-sipogásra alátekintett ? Ilyenkor , nagy és szent fogadást tett! S képzeld! Mucsán ma már tolvaj nem existál. A rendőrkapitány óriás vörös plakátokon hirdeti, hogy 100 koronát fizet annak, a ki egyet megmutat neki, még ha messziről is. Ugy-e bizony, ily bizottság nem szorul dicséretre ? A szépészeti bizottság tolta ki egyik szókimondó özvegyünk házát csaknem az utcza közepére. A szépészeti bizottság építteti a képezdét a barom vásártérre, a a női kórházat a Viasz utczára, s az uj vasúti tisztviselők- és alkalmazottak lakásait a Laki-utra. Ki más tehetne ilyet ? S hogy mindezt miért? Majd megtudjuk! Egyelőre csak azért, mert nem aludták el azt a perezet, midőn életük 41-ik évébe fordultak! De bevezetésül legyen elég ennyi. Tulajdonképpeni tárgyam most következik. Ámbátor a néhai jó királynénk emlékét hirdető Erzsébet-fák ültetésében kezdők nem lehettünk, utolsók lenni nem akarunk. Elhatároztuk tehát, hogy egy Erzsébetligetet létesítünk, s az eszmét javaslat végett a szépészeti bizottsághoz fölterjesztettük. És a bizottság, mely mindig fején találta a szeget, itt is módfelett kitűnt lo_ j alifással párosult okosságával. Külön előadót választott, még pedig kisorsolás utján hogy az esemény nagyságához mérten kövesse az irást, mely azt mondja „ruháin pedig megosztozának, és palástjára koczkát vetének". A képezdénél szerepelt Igazfi kucsmájából húzták ki a nevet, kinek viselője leend a referens. Kisorsoltatott pedig városunk Ötvös Károlya, s mi heurékát kiáltottunk ; mert Mucsának még a sors is kedvezett! Eötvösünk valóban fényesen felelt meg a várakozásnak. Pedig nem kis munkájába került! Titelben, hitelben, de a saját költségére egy rengeteg nagy csillagvizsgálót rendelt, s azzal négy helyről: a Csirizhegy messzelátójáról, az uj fürdőház gépházából, a tűztoronyból, és a nagytemplom nyugoti tornyából hetekig tanulmányozta a terepet. Levelezett 2 földkóstolóval, 3 műkertészszel, — köztük a chinai függőkertek jelenlegi kertészmandarinjával; megkérdezett számos szak- és szagértőt, és azután — aludt rája egyet. Másnap eszébe jutott, hogy a kiszemelt terűletet még kőzegészségi szempontból is jó volna megvizsgálni; ez okból Mucsa főorvosával helyszíni szemlét tartatott. Az amúgy is szűkszavú főorvos, ki most magolja a „Walterdalokat", a bejárás után csak enynyít felelt: „Lágymányos, hátrányos; harmatos vagy sáros, én mondom, — nem János." — De Eötvös Károlynak esze túljárt Mucsa fizikusának fifikáján, kivált mikor észrevette, hogy ez folyton a sörház kéményére sandit, és azt gondolta magában : nem csalsz meg vén róka! s mint két gyanakvó augur váltak el egymástól. Hogy igaza volt, mutatja ama levél, melyet a főorvos még az nap a Közegészségibizottság Elnökéhez irt Bpestre, s melyet hű másolatban itt közlök veled: „Méltóságos Collega ur! A kormány baksist, és metáliát szok adni annak, aki megérdemli. Én baksist nem kérek, mert Mucsa érdememen felül részesített abban ; de metáliát ha lehetne, kettőt is elfogadnék. Közel, negyvenévi szolgálat után, melyből ha a háborús éveket duplán számítanám, ötven is kitelnék, még csak egy piros szalagu bronz metáliát se mondhatok magaménak! Pedig milyen ellenségeim vannak ? valódi hétfejű sárkányok! Egyszer pláne kettő tört reám. Igaz, hogy az egyik csak amolyan obsitos, de a másik, az veszedelmesebb a huszárnál, veszedelmesebb a világ minden katonájánál, mert egy amazon volt! Még most sem tudom, hogy miként menekültem meg tőlük! És metáliát még sem kaptam. Egy banketten majdnem sirva fakadtam, hogy nálam trotlibbak lovagrendet kapnak. SóL uram bocsá'! már venni is akartam; és ráment 2 évi fix fizetésem de metáliám még sincs. — Végre ma büszkén emelem föl fejemet, és torokszakadva kiáltom: jutalmat a,z érdemnek! — Egy bécsi Collegám azzal tette lóvá a publicumot, hogy lehetővé teszi a gyermekekben a nemi választást. Ez schwindli! és mégis semmi ahhoz képest, amit én fedeztem föl. Mert én nem lóvá, hanem anyává teszem a publikumot, megszüntetve örök időkre a meddőséget! Találmányomnál az a buziási fürdőkut szolgált kiindulási pontul, melyet a meddő asszonyoknak holdvilágtalan éjjeleken egymásután 3-szor kell megkerülni. Én elégnek tartom, ha a mucsai Uj ligetbe csak 2-szer mennek, de lehetőleg fehér vagy krém ruhában, s fejükön zöld dísszel. Ez okvetlenül megkívántatik ! Mert amint igy fognak ott sétálgatni, a sörház kéményén ülő gólya-mama apró békácskáknak fogja őket nézni, s lerepül hozzájuk. Ekkor mindenik asszonyka bemondhatja háza numeráját. Hogy meglepetésnek kitéve ne legyenek, ajánlom, hogy a liget őrizetére minden ily alkalommal 10-12 huszár legyen gyalogszerrel kirendelve. — E methódus unikum a maga nemében, melyért valóban megérdemlek egy — „fakovát" ! Méltóságod ajánljon rá! és ha megkapom, Ígéretet teszek, hogy mihelyt valamelyik unokám orvosi oklevélhez jut, én a főorvosi állásról az ő javára rögtön leköszönök, és nyugalomba vonulok. Mely ígéretem kinyilvánítása mellett maradtam Mucsán stb." Mig a fizikus e levelet körmölgette, Eötvös K. is megírta javaslatát. A javaslat pedig ugy szólt, hogy az Ujliget abban a mélyedésben legyen, melyet a Bakonyere, és vasúti aszfaltutunk a város felé fordulva határol. Igazán remek egy választás! Mindenkinek tetszik! Bezzeg nincs most „mutuj" a ki nem látna tul az orrán, és nem tudná e javaslatból a szépet, a jót, a hasznost és a czélszerűt kihámozni. A ki azt merné e javaslatra mondani, hogy „alacsonyan fekszik". hogy többször lesz nedves, mint nem", az a szerencsétlen éppen maga alatt vágja a fát/Hiszen a' lesz a jó ! mert egy kis nedves időjárás mellett valódi Kneip-ligetünk lesz ott, s nem csak nekünk nem kell Wőrishofenbe menni ezután; hanem még azon idegenek is, kik Mucsán át oda igyekeznek, meglátva Kneipligetűnket, nálunk maradnak. (Azért azt mondom Barcza, hogy jó lesz, ha közepére a helyett a kicsiny kioszk helyett, mely a javaslatban szerepel, mindjárt egy ötemeletes vendéglőt építünk). Mig az Erzsébetfácskák gyarapodnának, a javaslat tervbe vette (de csakis az alsóváros ideédesgetése miatt,) hogy mellettük nagy leander-bokrok és kimustrált karácsonyfák legyenek szépen csoportosítva, s ezekre czitrom és narancs bőven ráaggatva; mely czélból a bizottság éppen most alkudozik egy jó nevü kucséberrel. Ezért irtam azt levelem elején, hogy pünkostkor már czitrom- és narancs ligetek fölött fogsz Mucsára bejönni. Különben, hogy vagytok? Én az éjjel i roszat álmodtam. Nem történt baja anyój sunknak ? Te ! takarékossági szempontból I csak nagyon-nagy bajnál sürgönyözz! Maradtam szerető sógorod I Mucsai Káról. Adakozás a Petőfi-Jókai szoborra, Dr. Nyikora József szerkesztő 2 frt. Makay István főmunkatárs 1 frt. Ligárt Mihály kiadóhiv. főnök 1 frt. Összesen 4 frt. Innen-Onnan. Falbiádák. — Időjóslás Pápa és vidéke számára. — Február ötödikén : Enged a föld szél mentén Február hatodika Sátorok felállítva Mert hetedikén vásár, Idő szép lesz, nincs is kár; Február nyolezadika: Kisüt a nap ragyogva; Kilenczedik február: Vásár elmúlt, volt jó ár; Február tizedike : Bár péntek van, mit félne A ki szombatot várja S megyen a diák bálra.