Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-12-03 / 50. szám

Hisz ez az eljárás magának az illető áthelyezett tisztviselőnek, illetve alkalmazottnak, szolgál javára, mert más működési körben levén, nem fogják rá azonnal az ott előfordult bajokat, mint ellenkezü esetben, s n em nézik a legkisebb hibánál, a mit esetleg más követett el, foyton erős fürkésző szemmel, a mi fölöttébb sértő. De továbbá : a város, illetve közj ség vagy törvényhatóság lakosainak is megnyugvást szerez az igy történő hivatalcsere, mig ellenkezőleg soha sem tudnának megbékülni a helyzettel. Tehát, ha már a szervezeti szabályzat módosításának itt van az ideje, ha még nincs benne, vétessék bele oly jellegű pont is, a mely megtiltja, hogy pl. a pénzkezelésnél vagy egyebütt tapasztalt rendetlenség esetén az illető hivatalnok, ha a törvény erejénél fogva állását nem veszti el, legalább oly ügykörbe tétessék át, a melyet szakképzettségénél fogva be tud tölteni. Ennyit, azt hisszük, hogy megkövetelhetünk. Vagy ha ezt a szabályzatba fölvenni nem lehet, hát legalább utasittassék hatóságunk az ily eljárásra. Azt hisszük, hogy ezzel meg volna szüntetve az oly anomália is, mint a milyen a legutóbbi sajnálatos esetnél előfordult, t. i. hogy a vizsgálat alá vont hivatalnokot két év előtt a pénzkezeléstől eltiltotta hatóságunk és mégis 2 évig hagyták ezt nála a polgármesteri beiktatott iutézkedés ellenére. Nem akarjuk mi vádolni ezen adattal sem a hivatalnokot sem a hatóságot, — de hogy ez szembeszökő dolog, senki sem tagadhatja. mint egy millió frtot elvert. S még kontrásai is oly bőségben úsztak, hogy egyik közülök Pozsonyban kétemeletes házat vett az eldorbézolt összeg maradványából. Biz akkor más idők jártak a czigányokra, noha még ma is szépen keres. (E sorok irója is bolondul a jó czigányzene után, s már nem egyszer tárczástól od'adá pénzét a „fekete angyaloknak.

u) A somlyó-vásárhelyi templomtéren megállva, Önkéntelenül is felidéztem emlékemben ama drámai jelenetet, mely e helyen félszázad előtt játszódott le, s a melyet a jelen volt szemtanú, édes anyám után elregélni méltónak tartok. Ugyanis 1848. év áprilisának egyik vasárnapi délutánján a szomszédos, fellelkesült devecseri iparosok és környékbeli parasztok nagyatyám egyik tiszttársa: Pribék István vezérlete alatt átjöttek a szabadság kinyerését ünnepelni, s nemzeti szinü zászlóik alatt a templomtéren sorakoztak. 8 mintegy ötszázan lehettek asszonyostól, gyerekestül együtt. Azonban neszét vették a készülőben levő tüntetésnek a vásárhelyi nemesek, kik messze földön a leghíresebb verekedők voltak. Mivel megtörtént, hogy egy pápai orEnnek egyszer s mindenkorra elejét kell vennünk! Ha már a szervezeti szabályzat módosításáról van szó, vele kapcsolatosan reméljük módosítani fogják a tűzoltó szabályrendeletet is. Igaz, hogy 1894. év óta már sok változtatáson ment keresztül, de még mindig van rajta javítani való. Igen fontosnak tartjuk, hogy a 27. §. 2. pontja régi alakjára, vagy legalább is a régi 1894-iki arányában is változtassék meg. E pont szerint ugyanis — 1895-től fogva — „a kik életkoruknál fogva már a tűzoltásra nem kötelezhetők, ha háztulajdonosok 50 krt. fizetnek." Az 1894-iki azonban a belvárosi háztulajdonosoktól 1 frtot, a külső városiaktól 50 krt. követelt. Ez az utóbbi sokkal méltányosabb az elsőnél. S e méltányosság annál szembeötlőbb lesz, ha meggondoljuk, hogy egy-egy kis külvárosi viskó után, a mely két-három szegény tulajdonos nevére van irva, e tulajdonosok száma szerint; 1 frt. vagy 1 frt. 50 krj. fizetendő, mert mindegyiknek külön meg kell fizetnie az 50 krt; holott a belvárosban, a kinek több háza van, pl. az uradalomnak, összesen 50 krral kell e czimeu adóznia. E pont régi alakja és annak első foganatosítása sokkal arányosabb voltMert a belvárosban minden házra 1 frtot, a külvárosban pedig 50 krt. vetett ki, s igy is akarta a hatóság beszedetni a ministerileg megerősített szabályrendelet alapján, de akkor megrekedt, mint mondják. S csakhamar a pénzügyi bizottság uj javaslattal lépett elő s már i895. május havában a közgyűlés az egységes kulcsot, az 50 krt fogadta el. A legfeltűnőbb a ! szágos sokadalmat fokosokkal kergetett széjjel tizenhárom vásárhelyi legény, s ráadásul az nap visszöjet még a noszlopiakat is kiverték fal uj okból. Hát ezek minden tanakodás nélkül csak felkötötték ám ősi fringiáikat. S a legények fokosokkal, de még asszonyaik is különféle ütlegelő szerszámokkal ellátva magukat, szép csendesen felállottak a nagy templommal átellenes Rozália-kápolna elé, a hol is minden beavatkozás nélkül nyugodtan várták a népgyűlés fejleményeit. Mindezeket látv, nagyatyám hirtelen becsukatta a különben éjjel-nappal nyitva állani szokott óriási kapukat. S ő maga s 6 fegyveres uradalmi hajdú, s több jelenvolt uri emberrel, kezeikben töltött puskákkal lesállást foglaltak. Mert jól sejté nagyatyám, hogy itt mgst mindjárt nem jól fog végződni a megkezdett tüntetés, a melynél ő, mint kamarális főtiszt, állásánál fogva szerepet nem vállalhatott. De talán nem is lett volna semmi baj, ha a vezérszónok: Pribék István, tekintettel a nemesek érzékenységére, tapintatosan jár el, s azokat beszédében nem ingerli. Hanem már a kezdete sem volt olyan a dologban az, hogy oly roppant rövid idő alatt a közgyűlés gondolkodása és határozata megváltozott s ez utóbbi alaposan dezavuálta az előbbit. Hogy ilyen elő ne forduljon, arra is kellene szabályrendelet. Különben az egyik fent emiitett pont megváltoztatásánál az volt az ok, hogy sok pénz gyűl be a tűzoltó költségekre, mert ezeken kivül a város évi 1200 frttal járul hozzá s még szép sommá büntetéspénz is folyik be. Ha ezt el kell fogadnunk alapos oknak, akkor belenyugodhatunk az 50 krajczáros kulcsba, de ugy hogy az csak a belvárosra vonatkozzék, a külvárosra azonban 25 krajczár is elég lehet. Ez az igazságosságnak és a méltányosságnak is megfelelne. De nemcsak e pontnál, hanem abban is változtatni kellene, ezt többen már régebben is hangoztatták, hogy a rendőrkapitányság a tűzoltó főparancsnokságtól külön választassék. Derék főkapitányunk egyszersmind a tűzoltóságnak kitűnő főparancsnoka is. S bár örömmel látjuk a tűzoltóság élén is, még sem tartjuk helyesnek, hogy ő a ki tűzoltó főparancsnok, a tűzoltók kihágási ügyeiben mint rendőrkapitány is bíráskodik a 61. §. értelmében. Korrekt eljárását nem vonjuk kétségbe e bíráskodásaiban sem, de sokan, igen sokan mégis inkompatibilisnek tartják e két állás összkapcsolását. Valamint ebben, ugy a többi kérdésekben sem vezet bennünket személyi érdek egyedül a közszolgálat nemes szándéka. Sok eltitkolt, elhallgatott jogos panasz bujkál az emberek aj! kain és szivében, a mit nyilvánosságra l ni

mra. rawM tüntetésnek, hogy az szerencsés lefolyású lehetett volna. Ugyanis a kisded termetű vezéi szónok egy székre felállva, imígy kezdett beszédébe : „Egyenlőség, tesvériség! Éljen a szabadság!" (Holott az egyenlőséget nem kellett volna emlegetni, s talán a szónoklat közben változott volna a hangulat.) Mire a a vásárhelyi köznéppel együtt mintegy ezer főnyire növekedett tömeg hatalmasan zúgta Pribék után: Éljen a szabadság ! Hanem errre a viharos éljenzésre egy megdöbbentő viszhang felelt, a jogaitól megfosztott, s vagyonilag (akkor legalább olyba tűnt fel nekik) tönkretett amaz, mintegy száz főnyi nemes ember csoportjának mély dörgésü hangja, melynek bánatos akkordjából 800 éves kiváltságok felett megkondult halálharang zúgása volt kiérezhotő. S a sötét komorsággal eddig tétlenül állott nemesség szablyáit, (mintha egy ember lett volna az egész gyülekezet), kirántva az orkánt túlharsogó kiáltással válaszolt a tün-. tetőknek; „Éljen a király!" . . . S még jól vissza sem érkezett a kies Somló ormáról a szinte dörgésszerü íelki-