Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-11-19 / 48. szám

vissza gyermekeiket sem a szabad levegőtől, sem a játékoktól, sem a sportoktól, — ellenkezőleg őrködjenek gyermekeik minden ballépése fölött, tartsák vissza őket a mai világ füstös szoba levegőjétől, a kártyalecsapások riadalmaitól, a kávéházak őrzésétől idejekorán, —• adjanak alkalmat nekik, buzditsák őket a játékra, mozgásra, mozgásra, lapdázásra, úszásra, korcsolyázásra, vivásra, egyszóval minden nemes, testedző gyakorlatra. Nem is hiszik, milyen nagy dolog rejlik mindezekben ! Egy Nagy Sándor, egy Julius Caesar, egy Nagy Napoleon meghódították a világot, — de ha ezek megvalósulnának, — a világ rendjét, boldogságát teremtenék meg általa !! e. Helyes eljárás-e? Az olvasóközönséggel, a mely az átvonulási szállásdíj ismertetett ügyét figyelemmel kiséri, tudatnunk kell, hogy nem szólva az ez ügyben kirendelt fegyelmi vizsgálók működéséről, az az előtti vizsgálattal megelégedve nem vagyunk. Nem vagyunk pedig azért, mert a polgármester urnák, a mint értesült a Pápai Újságban a dologról, nem lett volna szabad megengednie, hogy még az nap, vasárnap, délután hívják be a panaszosokat, a pénz kiosztása végett; hanem ellenkezőleg átvennie kellett volna az illető hivatalnoktól az összes pénzkészletet és a rá vonatkozó számadásokat és azt egy vizsgáló bizottságnak azonnal átadni, hogy állapítsák meg: van-e pénzhiány vagy nincs? A követelőket pedig a legrövidebb uton értesíteni, hogy a vizsgálat befejezte után követelésüket azonnal megkapják. Ily eljárás folytán nem lett volna annyi baj, a mennyi most is van t. i. hogy sokan még most sem kapták ki jogosan követelhető járulékukat. Továbbá: a polgármester ur bátran kinyilatkoztathatta volna akkor, hogy volt-e sikkasztás vagy nem? A jelen eljárásával azon ezt eddig megállapítania nem lehetett. S éppen azért csudálkozunk a fölött, hogy a hatóság hivatalos lapjában már előre csak kisebb szabálytalanságot akar konstatáltatni. Először is : maga a hív. lap jelenti, hogy a számadások megvizsgálásával csak most van megbízva a fegyelmi bizottság, a melynek működési eredményéről biztosat még senkisem tud, tehát a polgármester úr se ! Másodszor: értesülésem szerint maga a polgármester úr is kijelentette a legközelebbi közgyűlésen, — hogy ha esetleg a kérdéses pénzkészlet elég nem lenne, úgyis a sajátjából kellene fizetnie a hiányt, — tehát, ha ő maga sem tudja, hogy hogyan áll a dolog ? miért meri mondani, hogy pénzeikezelés nincs-e —• van-e ? Harmadszor: ily eljárás mellett természetes, hogy sikkasztást megállapítani sohasem lehet, s a büntető törvénykönyvből törölni is lehetne az ide vonatkozó paragrafusokat, mert van esze a bajba került hivatalnoknak, hogy a számadása elkészítésére adott több nap alatt, valahol megkapja és helyére tegye a pénzt. Es ha még ehhez hozzáadom, hogy a polgármester úr már két év előtt a pénzkezeléstől eltiltotta az illetőt és mégis két évig engedte ezt kezelni, — (talán csak volt tudomása róla?) —- azt hiszem, hogy meg van okolva, hogy az ezen ügyben foganatosított ez eljárással megelégedve és abban megnyugodva nem vagyunk, még ha a képviselőtestület százszor is helyben hagyná azt. 1. i. Á fegyelmi vizsgálat, Tekintetes Szerkesztő Ur! Az 1899. évi katonai „átvonulási szállásdíj" ki nem fizetése miatt felmerült jogos panaszunk már némi orvoslást nyert ugyan, de a joggal elvárható eredmény még eddig távolról sem éretett el, miért is alább elmondandó jogos panaszunk folytatólagos közlésére alázattal kérjük, ugyanis : Mi szegénysorsu elhagyatott pápai polgárok, a „Pápai Újság" előbbi számaiban követeltük fentnevezett járulék kifizetését. Ezen jogos követelésünknek városi hatóságunk némi részben eleget is tett. S ezt leginkább bizonyítja a ;

;Pápai Lapok" legutóbbi számának „A városi hatóság" czimü közleménye, melyben meg van mondva, hogy a kérdéses összegből semmisem hiányzik — de hogy hová lett az a „nem hiányzó" pénz ? biz Isten nem tudjuk! annyi bizonyos, hogy még igensok a kifizetni való abból — és az idézett vizsgálat ereménye szerint a rendőrbiztos csak „szabálytalanság ?" miatt lesz felelősségre vonható. beszélgetve — kiki visszaemlékezett a tegnap esti vacsorájára — már t. i. a kinek volt — és számítgattuk, vájjon a mai menetelünk végén gyöngéd női mosoly, párolgó tál fogad-e bennünket. Természetes, hogy ily inycsiklandoztató tárgy felköltötte bennünk az alvó oroszlánt s vágyakoztunk az elérhetetlen után. Beszélgetésünk közben érzem egyszer, érzem kétszer, érzem harmadszor, hogy a kardhüvelyemhez valaki hozzáért s ékes megjegyzést teendő, hátra nézek, és tiszti szolgám hamiskásan mosolygó arczát látom. Vastag, bozontos szemöldökét fölfelé és lefelé rángatja g ugy mozog az szeme fölött, mint a vikszos kefe kezében. E görcsös rángatódzása a szemöldöknek közönségesen kacsintásnak neveztetik s jelzi a szerelmes szivek egymásért való epekedését! ezúttal azonban azt tudatta velem, hogy maradjak el tiszttársaimtól és kövessem őt a század vége felé. Alig mentünk 10 lépést, szolgám sunyítva nyúlt az oldalán lődörgő kenyértarisznyába és abból a pipa, dohányzacskó, gyufa, bajuszpedrő tőszomszédságából kivesz egy csomagot Önelégült, mosolygós arczczal, titokszerüen jobbra-balra pislogva kibontja, hát uramfia! a tegnapesti vacsora alkalmával megmaradt pulyka, kappan, kacsapecsenye maradékot látom lassan előkerülni és pedig javitott kiadásban. Most jutott eszembe, hogy háziasszonyom leányaira vetett gyanakvó tekintete azt jelezte, hogy a két kacsának együttvéve egy czombja volt föltálalva, a kappanból a püspökfalat hiányzott, a pulykának egy czombja se volt. E nemes alkatrészek a kisasszonyok szerint jobban megpirultak; a zuza, máj meg épen odaégett, ezért a szakácsné nem adta be. S ime most eme tegnap hiányzó finomság egészen jó állapotban előkerülnek a Feri kenyérzsákjábólMeg van az áldott összefüggés a tegnapi esti vacsora és a vilásreggeli között. íme, igy juttatott tiszti szolgám ügyessége és gondossága, önzetlen, nemes, jó szive tegnap kitűnő szálláshoz, ma raég jobban eső pecsenyéhez. Nagy hézagot pótoltak a szakácsné szivét helyetesitő eme husocskák, mert bizony e3te 8 óráig sem alkalmunk, sem eszközeink nem voltak az evés ősi mesterség végzéséhez. A nős tisztnél még nélkülözhetlenebb egyéniség a tiszti szolga; vonzó erő a valamire váló, használható, csinosabb fajtájú leány cselédeknek: utolérhetetlen jóságú, gondos szárazdajkája a család örömének. Vannak ugyan némelyiknek olyan tulajdonságai is, miket sokan gyengeségnek neveznek, én azonban még azt is előnyüknek számítom be. Hogy urának még elég tiszta ingét egy hétig hordja? ezzel a mosatási pénzben takarékoskodik ; hogy tisztogatás alkalmával tüntetőleg az ablakba könyököl és gyönyörködik az utczai népben'? Ezzel ura sajátságait utánozza, kivel szeret minden tekintetben szolidáritásban lenni; hogy a kapitány ur szobalányáuak bizalmas vizitjeit szobánkban fogadja? Ezzel jóságunk dokumentálja a szobaleány előtt, ki okvetlen siet jó hírünket, kedvességünket a kapitány urnák és feleségének elmondani, honnan szeretetre méltóságunk — mint a tenger hullámgyürüi — az egész társadalomban elterjednek s igy tiszti szolgánk a javunkra elveszi élét ama közmondásnak, hogy: „a rossz hir szárnyon jár"; ő általa a jó hir szárnyon, sőt a rossz is jó képében lesz világgá bocsátva. Egyet bevallók, nem tűröm, ha t. i. m. kir. hivatalos dohányt szitt, — persze szobámban, díványomra ülve. — Nem találván oly katonát, ki vagy lopva vagy nyilvánosan ne pipázzék, ugy jártam tul tisztiszolgám eszén, hogy elláttam őt dohánynyal a magaméból és rhinoceroshoz illő türelmet mutattam, midőn dohányos bödönöm gyors kiürülését láttam. Az sem utolsó dolog, hogy miképen