Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-29 / 4. szám - Melléklet

kifejezze drága élettársának tiszteletét, becsülését és szerelmét és hogy az esetleg közelben tartózkodó versenytársán tultegyen s előre is meggyőzze azt, hogy minden kísértése sikertelen leend ! Minden madárdal tulajdonképpen szerelmi dal ; megostromlása a választott szivének, vagy mulattatása a fészeképitéssel vagy költéssel elfoglalt páracskának. Innen van, hogy a mint a szülői gondok növekednek, vagyis a mint a fiókák mind nagyobbak és nagyobbak lesznek s többet s többet kérnek enni, a dal is elhallgat. Éppen mint az embernél ! A madarak teszik az állatvilágnak legköltöiebb csoportját. A madár szive választottjának hóditása idején vagyis az udvarlás boldog, napsugaras időszakában egészen megváltozik, más egyénné lesz, felül emelkedik önmagán. Sok, erre az időre díszesebb tollazatot kap, nászruhát ölt. Vidáman felhangzó dalával, édes csevegésével, a szárnyai remegtetésével megszégyenít bennünket üres hízelgő bókjainkkal, szegényes érzelmeinkkel és rideg számításunkkal, a kik, mielőtt szerelmesekké lennénk, megnézzük előbb a — telekkönyvet. Nemcsak a him, hanem a tojó is megváltozik ebben a boldog időszakban. Nincs asszony, a ki túl tudna tenni egy szerelmes kanári-nőcske kiszámított kaczérkodásán! A szerelmi hódítás általában nem egyéb, mint hogy mindegyik fél igyekszik a legszebb és legértékesebb tulajdonságait feltüntetni. A ragadozó madarak, a milyen pl. a vércse, a sólyom, nem tudnak énekelni, de művészek a röpülésben Ők a tojó szivéért a művészi röpülésben versenyeznek. Itt lehet ám csak igazi légprodukcziókat látni ! Majd hihetetlen gyorsasággal, majd nagy kecsességgel kivitt gyönyörű ivekben kerülgetik a szép nemből valót ; majd éles rikoltozással szökik merőlegesen fölleié a levegőben vagy pár száz lépésnyire s onnan aztán, mint a nyil csap le függőlegesen lefelé, hogy azt hisszük, összezúzza magát a földön. De a mint közel ér a földhöz, kiterjeszti szárnyát, farkát s szép hajlással száll megint fölfelé. S a tojó ahhoz szegődik, a melyik a legmesteriebben röpül ! A tyúkféle madarak sem nem énekesek, sem nem jó röpülök, ezek tánczczal igyekeznek megnyerni a tojót. A fajdkakas híres különösen erről. Ivek kellenének ahhoz, ha ennek különböző tánczlépéseit és testmozdulatait, tipródását és szökéseit s az ezeket kísérő hangjait le akarnók írni. Ezen udvarlása közban valóságos extázisba jö s a végén már valóságos dühvel végez minden mozdulatot. Végtelen felindulásában ez óvatossága miatt máskor megközelíthetetlen madár se lát, se hall s rendesen ilyen állapotban esik áldozatúl a vadász golyójának, halálával bizonyítván, hogy: „vak vagy oh szerelem \

a Kevésbbé költőiesek, de azért nem kevésbbé hevesek az emlős állatok ud varlásai. Ök főképpen testi erejükkel igyekeznek imponálni a szép nemnek. A nagy patás állatok, mint pl. az elefántok, a vad lovak, a szarvasok, továbbá a ragadozók hímjei rettenetes párviadalokba keverednek a nő miatt. Tehát náluk is csak ugy van, mint az embernél, hogy : muüer est hominis confusio, a férfi minden bajának okozója a nő. — Nem kis mértékben mulatságos lehet a czetnek vagy bálnának szépievése. Ez a kolosszus, az állatok legnagyobbika, mely 20 m. hosszú és egymagában olyan nehéz, mint 200 hizott ökör, a saját hite szerint bizo nyára igen elegáns mozdulatokban forgolódik a nő közül ; majd a hátára fekszik, majd függőlegesen félig kiemelkedik a vízből, sőt egy-egy ugrást a levegőbe is megkoczkáztat, majd meg úszóikkal gyengéden meglegyintik egymást, a minek csattanása azonban a nyugodt tengeren mérföldnyire elhallatszik. — S a halak hihetetlen úszási kunststücköket végznek a házasodás idejében. Gyönyörűség nézni azokat az elegáns kanyarulatokat és iveket, a miket egy pisztrángpár enyelgés közben produkál. Az elragadó játék csak akkor szakittatik meg, ha egy harmadik hal mutatkozik a közelben ; mint a czikkázó vitlám rohan, hol az egyik, hol a másik neki a tolakodának. Ez idötájt alig látni hímet, mely nagy, véres sebekkel ne volna borítva. Az udvarlás és a választás után következik a házasság és a családi élet, mely az állatoknál nem sokkal áll mögötte a bensöséget, az egymás iránti és a gyermerkek iránti szeretetet, általában az összes családi erényeket illetőleg, az ember családi életének. E tekintetben is a madarak válnak ki. Ezt a nép is kifejezi dalában : „A madar is azt dalolja az ágon, Páros élet a legszebb a világon." A madarak legnagyobb része egész életre kötött házasságban él. Az a pár, a melyik egyszer egyesült, rendszerint egész életén keresztül híven együtt marad. Néha azonban náluk is előfordul a hűtlenség a midőn megható családi drámák játszódnak le közöttük. Miután eddig mindig a madarak életét fényes oldaláról mutattam be, most néhány sötétebb vonást is fogok életükből felhozni. Egy fecskepár egy vendéglőnek vendégszobájában épített fészket. Az ajtó sürü nyitogatásánál fogva elég szabadon járhattak kí és be. A paracska boldog családi életben éldegélt több éven keresztül, midőn egyszer csak a vendéglős, ki szerette és folyton figyelte őket, azt látta, hogy a him egy idegen nöcskével tér haza fészkére. A törvényes hitvestárs ezen természetesen módfelett megbotránkozott és családi szentélye védelmében heves küzdelmeket vívott a versenytársnővel. Fészkét oly erővel és állhatatosan védte, hogy a hűtlen pár azt elfoglalni nem tudta és annak közelében uj fészek építéséhez fogott. Az elhagyott nőcske csendes bánattal nézte munkájukat és fészkét csak rövid időre és csak akkor hagyta el, ha azok mindketten oda voltak. Azon közben egyre-másra jöttek idegen fecskék a szomorú és botrányos helyzet megszemlélésére. Néhány napi szomorú egyedül és a bánat úgy látszik, megtörte az eltaszított nőcske erélyét és elszántságát ; az uj pár ismét megtámadta és kegyetlenül megtépdesve kiűzte öt a fészekből és a szobából, mire a győztesek felhagytak az uj fészek

1 építésével, elfoglalták a régit és vidáman éltek tovább. Az eltaszított, nőcske pedig sohasem került elő többé. Es ist eine alte Geschiehte, doch bleibt sie [ewig neu, Und wem sie just passiret, dem bricht das [Herz dabei. (Régi történet, a mely mindig uj marad, • S a kivel éppen megesik, annak szive meghasad.) Nagyon érdekes történet a kővetkező : Egy park taván szép egyetértésben élt együtt három hattyú, egy gunár és két tojó. Az egyetértés azonban megbomlott, midőn elkövetkezett a növálasztás ideje. Mihelyt ez megtörtént, a magára maradt második tojót a gunár nagy dühvel elűzte. S valahányszor a megvetetett, fészkük tájékára jött, mindannyiszor a gunár ellene fordult s tovább üldözte. A mint azonban a hűséges élettárs a költés munkájával egészen a fészekhez lánczoltatott, a gunár az üldözést mind tovább és tovább folytatta, mindaddig mig üldözött és üldözö a fészken ülö hü ' pár tekintete elöl el nem voltak takarva. Ekkor az üldöző magaviselete egészen ellenkezőre fordult és a megtestesült szeretetreméltóság lett belőle. Egy hölgy, a ki ezt szemlélte, önkénytelenül igy kiáltott fö

1: „Hja, ilyenek a férfiak-Talán hallottak már igen tisztelt hallgatóim a híres „gólya-törvényszéki ek-