Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-06-11 / 25. szám

ság hibája, ha az előadó művészi leleményességii adóalap teremtésének felül. Nem pro domo, hanem általánosságban beszélünk s igy ne vegye magára szavainkat sem a kivető bizottság, sem az előadó. Tudvalevő, hogy országszerte érdeklődést keltett az a mozgalom, melyet a budapesti belvárosi kör a kereskedelmi csarnokkal egyetemben a III. oszt. kereseti adó kivetése előtt indított. A mozgalom éle nem a kivető bizottság működése ellen irányult, sőt annak hazafias és igazságos működését dicséretekkel halmozta el, hanem legfőképp az ellen a szándék ellen, hogy egy-egy üzlet körében öt-hat féle jövedelem forrást fedez fel a kincstári előadó és ha a kivetőbizottság bármily méltányos is az adótétel megállapításában, az u. nevezett jogczimek sokasága ijesztően magassá teszi egy-egy üzletnek III. oszt. kereseti adótételét. A kérdés tehát az, vájjon köteléssége-e a kivető bizottságnak az előadó által igen-igen gyakran ötletszerűen megállapított minden egyes jogczim után az adótételt megállapítani £ Vagy practicusabban szólva és példákkal illustrálva, vájjon a vegyes kereskedőt meg lehet-e külön-külön adóztatni a fűszeráruk, festékáruk, lisztáruk, bőráruk, szeszes árukból elért jövedelem után, mint a hogy ez a legtöbb helyen és ugy hiszem nálunk is szokásos ? E kérdésre a törvény szavaival felelünk, mely azt válaszolja, hogy a kereseti adó csak a különálló foglalkozás vagy üzlet után állapita n dó meg enyém lesz. Rám hagyta ezenkívül liusz esztendei reseontóit csomagba kötve ; hátha az utolsó számok kijönnek; ezt is megígérte neki Lucza, mert a székét minden évben faragta. Szép örökség ez is ; jobb mint a semmi. Hát nem Örülne-e sok ember, ha édes mqsolylyal ajkán hagyhatná itt e csalóka életet ama biztos hitben, hogy őt pár lépés választja;

;pl a temérdek kincstől; ebben a tudatban halt meg az öreg, s mert hagyatéka az enyém, én is követni szeretném őt; mert az tény, hogy boldogan hagyta itt e földi életet. Egy lépés csak! És ott a sok kincs. — Igaz, csakhogy ez a lépés az utolsó ajtón való áthaladás. iHátha ott találjuk meg a mit keresünk ez > életben ? Ki tudja azt'?! Köözönöm az örökséget öreg; megtanultain belőle, hogy remény nyel telt kebellel a legnyomorultabb ember is boldogan halhat meg. Köszönöm, hogy örökség gyanánt az öreg Marka nénit is rám nem hagytad: mit csinálnék én vele ?! Ligltrt .1. I elkülönitett összegekben, s így a vegyes kereskedő mivel liszttel, bőrrel festékkel és fűszerrel is kereskedik, csak egy jogczimen adóztatható meg. Azt, hogy a kereskedőnek mely jövedelme tekinthető külön üzleti jövedelemnek, a kivető bizottság által állapitható meg s e tekintetben a kivető bizottság csak kötelességét teljesiti, ha legjobb meggyőződését követve az előadónak sokszor fortélyosan kieszelt külön adózási jogczimekre azzal felel, hogy az adótétel külön megállapítását megtagadja. A kivető bizottság tagjai már kinevezvék. Mindannyian kipróbált derék edzett harczosok abban a küzdelemben, melyet a polgártársak igaz érdeke a kincstárnak igen sokszor lelketlen denunciálásokon alapuló tulkövetelésével szemben vív meg. Üdvözöljük őket szivünk mélyéből polgártársainkkal egyetemben ! Bizalmunk van hozzájuk, mivel tudjuk, hogy a kezeikbe letett nagy joggal csak polgártársaik érdekében fognak élni és meg fogják találni azt a módot, melylyel a kincstár érdekét az adókötelesek érdekével igazságosan, méltányosan és kellő arányossággal összeegyeztetni lehet. d. <1. <i. Színházi esték, Ivaczagó melódiákba néha bántó gixerek vegyülnek. Édes poesis — érzéki képek, nemes pathos, ledér csevegés, taps, kihívás, üres házak, indispositio, bravúros technika, ékesszóló és akadozó színész — sok-sok szivar ... Ezek a jelen színházi évad „schlagvortjai". A mit pedig produkálták Operett és újra Operette, ez kell a népnek, érzéki tánczok, fogyatékos jelmezek és sok-sok muzsika. A szöveg — az mindegy — ugy sem igen érteni, mert vagy a szinész mondja igen halkan, vagy a sugó nagyon szenvedélyesen, aztán meg fő az, a mit látunk, azt a sok tarkaságot, élénkséget, a primadonnák kaczér pillantásait, a mik olyan kellemes bizsergést okoznak, a cuplék, a mik olyan borsos dolgokról mesélnek. — Az operette dominálta a saisont, ezek között különösen pedig a „Baba". Az Audran zenéje igazán szép, csupa báj, könnyedség, rithmus és egy cseppet sem unalmas, nem nagyképűsködik operai motívumokkal, mint a német Heuberger, hanem megtartja a műfaj jellegét. A „Gésák" is hódítottak. Az angol operette oxoticus burleszk hangja az a sajátságos szines cselekmény, a bűnös romantika, a mely Mimosa egyéniségéből kiárad, tetszett. — Fényesen beütöttek a a régi szép zenésdarabok a ..Bőregér", „Korneviliéi harangok", „Hoftman meséi" ; ugy, hogy annak a másik tisztább múzsának, a mely nem az érzékiség felkeltésében leli czélját, mely nem könnyed melódiákban jelenik meg, hanem komoly művészi czélokat szolgál, alig volt közönsége. Előadták Thury Zoltán „Katonák" czimü darabját, egyikét a legnemesebb alkotasoknak, a mely az uniformis posejába burkolt emberi nyomorúságot viszi a színpadra — igazságokat mohd, a melyeket nem merünk bevallani, illusiókról tépi le a hazug fátyolt, a melyet a társadalmi conventió vetett egy pálya vállára, a melyet kiváltságokban részesít, a melyet karjába ölel, de kenyeret nem ad néki; Halbe Miksa „Ifjúság"-át azt a hatalmas satirát, a modern „gyermek" ellen, kit a pornograíia tesz moraliter tönkre, nem lehetett előadni a publikum részvétlensége miatt. Bizony megérdemelték volna ezek az érdeklődést, mert a modern művészet komoly és hatalmas termékei; hanem helyettük a „Vígszínház" repertoirjának bőséges extractuinát nézte végig közönségünk; pedig ezek nem valók vidéki színpadra, mert a színházak kis mérete az előadó szinész triviális maszkja és játéka folytán, csupán a „cochonneria" lép előtérbe, a mely ugyan a kaczagást provocálja, de művészi illnsiót nem kelt, a fővárosi színházakban, a fényes scenikai kiállítás a kitűnő ensemble, a discrét előadás, a könnyedség, a rendezés tökéletessége, mind elfogadhatóvá teszik ezt a műfajt, de a vidéki szinész mindezen qualitások hiján lévén, csak az egyes drastikus helyzeteket domborítja, mig a franczia szfellemesség finom árnyalatait egészen elejti. A „családi örömök", „Végrehajtó", „Halókocsik ellenőre" „Gavaut Minard és társa" mindebből a fajtából valók. Tisztességes elbánásban részesült Bérezik Árpád, kinek „Himfy dalai" czimü verses vígjátéka megérdemélt sikert aratott. Herczeg Ferencz „Gyurkovics leánya"-it azonban agyonjátszották. A drámai műfajt az ifjúsági előadások mentették meg a teljes mellőzéstől és a zsenge fiatalság ethikai érzésének bizony javára lett volna, ha nem hallott volna több előadást mint azt a négyet, a mit részére rendezett a direktor. Az utolsó három drámai estét Újházi Ede művészete tette ragyogóvá, a ki eljött hozzánk és előadta a modern drámai irodalom egyik gyöngyét „Crampton mestert" „Constansin Abbé" és a „Bűnös", csak egy-egy hálás szerep, de mint darab, semmi jelentőségük nincs. Nem tudom, kik az oka annak, hogy Schakspere Vilmos száműzve van a vidéki színpadokról, a publikum-e, á ki nem érti már a elasslcismus hatalmas hangját, vagy a szinész, a ki nem tudja megjátszani ? Lehet, hogy mind a ketten okai, de a mi lelkünk sóvárog már és várja a nagy Hamlet-et, az emberi genie eme csodás alkotását; a színpadon szeretnénk látni a dán királyfit, a kinek szenvedése nemesebb, mint Mongodin uré, kinek érzései tisztábbak, mint a Gésák Reginaldjának. Kifejtettem már elébb, hogy a vidéki színházakban képtelenek előadni a modern franczia bohózatot, ha van is egy kitűnő bonvivantjuk, mint a mi direktorunknak Benedek Gyula, de a többi lényeges kellék, példának okáért az ilyen nemes irányú darabokban recept szerint szereplő cocette, a ki létrehozza rendesen a bohózat bonyodalmait, nem talál alakítóra. Kérdezzék meg Tóth Ilonkát, ennek a színtársulatnak kétségkívül legrokonszenvesebb tagját, hogy tanulta-e ő a tanodában ezt a szerepkört. Nem-e Opheliát. Margitát és Desdemonat szavalta, szenvedte négy hosszú esztendőn keresztül, bizonyára nem azért, hogy mikor végre művésznő lett, vörös parókát tegyen a fejére és mutogassa a bokáit, melyhez neki sem kedve, sem képessége nincsen. Már pedig ezeknek a franczia bohózatoknak