Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-22 / 3. szám

Pápa, 1899. i. é am 3. s?. Január 22. FtTG-G-JUTJ^ttJSr, TÁRSADALMI BCIETHj-A_IP_ Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ilj-MÍCZa, 122. SZ., hová a kéziratok és az előfizetési pénzek küldendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Lnptulnjdonosok képviselöji Szováthy Lajos. Felelős szerkesztő : Dr. Nyikora József. Főmunkatárs: Makay István. Klöfizelési Arak: Egy évre 4 forint, félévre 2 forint, negyedévre 1 forint. Egyes .zám ára 10 kr. Apróhirdetés szavanként 2 kr. Erzsébet-liget, A legutóbbi városi közgyűlés egy igen üdvös határozatot hozott, a melynél fogva az állandó választmány javaslatára kimondotta, hogy a vasút mentén levő telkekből egy ligetet alakit, a melyet dicső emlékű nagyasszonyunk nevéről, Erzsébet-ligetnek nevez el és azt ugyancsak e néven nevezett emlékfákkal ülteti be. A közgyűlésnek eme határozata mig egyrészt valóban a legszebb hálaemléknyilatkozat megdicsőült nagy királynénk iránt, másrészt a város közönségének minden tekintetben tetszésével találkozó, legbensőbb honfiúi érzelmeivel egyező, s régi óhaját kielégítő m e gny il átkoz ás a. Nem ismeretlen előttünk, hogy fejlődő, városunk folyton szaporodó népessége már évek sora óta hangoztatta, hogy közegészségügyi és város esinositási szempontból is egy sétatérre volna szüksége. Hisz alig van Magyarországnak olyan nagyobb városa, a melynek már régen ne gondoskodott volna hatósága arról, hogy nemcsak diszül szolgáló, hanem kellemes szórakozást és üde levegőt nyújtó sétatér is létesíttessék. Hogy fa mi városunk nagyságának megfelelő példával szolgáljunk, hivatkozhatunk a jóval szegényebb Erdélyben fekvő Szamosujvár városára. Bár nem dicsekedketik — mint Pápa — a Dunántul gazdag vidékével, nagyszámú falvaival, s ennélfogva személyés közgazdasági forgalmával: mégis nagy áldozattal bár megteremtett egy oly szép sétateret, népligetet, a milyet hasonló nagyságú városokban is, -— ha a közegészségügyre oly elsőrendű gondot fordítanának, mint ott mintaképül vehetnének. Pedig ottan még nem volt aszfalt, sem makadam, sem egyéb, a várost csupán külsőleg diszitő intézmény, midőn e ligetet nagy költséggel rendezték. Ott nem h külső'* csínra, ™ a mi ugyan szintén figyelembe veendő hanem mindenekelőtt a lakosok egészségére gondoltak, ugy vélekedvén, hogy a kellő egészségi feltételek között élő helyiség lakosaiban minél előbb föltámad a kedv a külső csín megvalósítása iránt. Pápa város levegője önmagában véve kifogástalan ugyan, de talaja mint a vízvezetéki munkálatok fényesen igazolták -— a közegészséget még mindig veszélyezteti. S ha hozzá vesszük, hogy terjedelme a lakosság szaporodásával nem kellő arányban növekszik, sőt a város legnagyobb részének háztelkei fölöttébb szűkek és ennélfogva egészségtelenek is ; csak természetes, ha sürgető szükséggé növekedett a lakosságban az a vágy, hogy egy terjedelmes sétatere legyen, a hol megszabadulva a belváros bűzhödt légköréből üde, tiszta levegőt szívhasson magába. Hogy a vasút mentén tervezett liget mennyiben fog megfelelni a hozzá fűzött várakozásnak, azt előre megmondani nem tudjuk. Annál is inkább nem, minthogy sokakban — és méltán — azon aggodalom támad: nem lesz-e talán nedves és ennélfogva nyáron épen nem használható térség az egész? továbbá az is számba veendő, hogy egy kissé magától a várostól távol esik. Mi azonban midőn ez aggodalmaknak kifejezést adunk, nem akarjuk a városi közgyűlésen ez ügyben fölszólalók állításait kétségbe vonni, sőt a legteljesebb reménynyel nézünk ez uj liget megvalósítása és fejlődése elé. E reményünket leginkább táplálja az, hogy a liget körüli térség mielébb A „PÁPAI ÚJSÁG" TÁRCZÁJA. Őszikék. Kiszáradott a lomb, Kihalt berek, virány , . Sárga rigó ma máiNem fütyörész a fán. Hervadt a táj, s oly bús, Talán beteg szegény'? Elgondolom, vele De Össze illek ón! Együtt is érezünk Panasz nélkül, hiven. Olykor el-elnézem, Megkönnyebbül szivem. Mert megenyhül a sziv Bár buja nagy legyen, Ha a bánatában Van a ki részt veszen. II. Sárgult a lomb, hull a lévél ... Leszaggatja az őszi szól. El is hnrdja Erre arra: Hogy a földet itt is, ott is Mint a dajka . . . betakarja. És a napnak bágyadó sugára, Hideg csókot hint az öszi tájra. Nem zeng dalt már a csattogány-— Éjjel bagoly huhog csupán . . . Arczunkról is Hull a rózsa: Hideg keze a halálnak Innen onnan . . . leszaggatja. És a harangszónak mélabús zenéje : Nem hallik le majd a sirnak éjjelébe. Paál István. Hogy sikerült nekam a puskapor sze.nesitése ? (Folyta'á .) Az ajánlat elfogadtatott, s annak megvalósítása czéljából néhány buzgóbb pajtás átugrott a palánkon, be a szőllőbe s néhány perez múlva kifúrva, megtöltve volt egy irgalmatlan nagy tök. Egyik oldalán lyukat hagyva, hová a taplót helyeztük el. A fö-fő tűzmester eligazította az ügyet, a hadsereg eltávozott a lőtávolból. Vártunk, vártunk, de a siker kezd elmaradni. Találgattuk az okot, — talán a tapló elaludt? — de oda menni nem volt bátorság. Kevés vártatva, az ajánlat tevőnek bátorsága érkezett s négykézláb nagy óvatosan e fene pokolgéphez mászott és felfedezte a sikertelenség okát, — a tapló nem égett. — Hogy erről pontosan meggyőződjék, elkezdte fújni, fújta fújta, egyszeresak nagy erővel dül ki a láng, — neki Fali barátunknak. Hanyatt lökve, össze