Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-05-07 / 19. szám

tek szinre. Az életkép maga, amint a szerző is nevezi, a jelen társadalmi viszonyok egy ismeretesebb mozzanatát választja közép­pontul. E középpont köré csoportosulnak a többi események, mint mulattató és szóra­koztató epizódok. Megvallva az igazat e da­rabtól többet vártunk. Hézagos, olykor eről­tetett s néha alig megmagyarázható ese­mények lánezolata az egész. A humornak nagyon is vékony erét vehettük észre s talán ez okozta, hogy a tapsban nem vette ki részét a zsúfoltan megtöltött ház. Pedig szülészeink jól játszottak. B. Némethy Jolán, Dobó Sárika, Benedek Gyula, Klenovits György stb. mind lelket akartak önteni sze­repeikbe s rokonszenvet keltettek buzgalmuk iránt a közönségben. Vasárnap, (ápr. 30-án) d. u. „A „baba" került szinre itt már ötödször. A hir, hogy Felhő Rózsi, fölöttébb kedvelt színésznőnk e darabban lép fel nálunk utoljára, meg­töltötte a házat közönséggel. A szerepbe­osztás ós a játék sikere a már ezelőtt is han­goztatott dicséretünket érdemelte ki ismét. Este, a „Gyurkovics lányok"-at adták itt másodszor előző napi fölosztással, ha­sonlókép telt házzal és művészi sikerrel. Hétfőn, (május 1-én) „A Nebántsvirág" operette jött műsorra. Kevés publikuma akadt, de amely annál jobban mulatott az egyes szereplők kedves és eleven játékán. Lévay Margit, (Denise de Flavigny) játéka, alakítása és éneke sok megérdemelt tapsot aratott; Pozsonyi Júlia (fejedelem -asszony) kellő komolyságot pietást vitt szerepébe, Békés Gyula (őrnagy) most sem tagadta meg eleven, sokat kifejező temperamentumos ma­gatartását, ami szerepéhez fölöttébb illett, Miklósi Gyula Celestin-je valódi szellemes és művészi alakítás volt; Madas Pista va­lódi kétségbeesett színigazgatónak mutatko­zott be; Pesti Kálmán Loriotja megérde­melte a sok tapsot, mert hű ábrázolója volt a részeges őrmesternek. Különben mind jól játszottak és a legtöbb helyen a zene és ének is teljes szabatosságával emelte az est sikerét. Kedden, (május 2-án) ismét újdonság, Peydean híres müve, „Fernand házasodik" Mivel fejemhez vágta, bár alig fogott Belé. Büó. Komám, a kezdet érdekes. Te ugy Beszélsz, akár csak én. Folytasd ! Cseh n. Mikor e tény Után haragja engedett, s a két fülem Dicséretére volt kíváncsi már azért, Hogy oly sietve jártam érdekében el, A helyt: ökölbe fogta két kezét, s bizony Csúffá akarta tenni orromat velük. Biló. Szegény! — De látom, ép maradt ? Cseh n. Szerencse rám. Dühét mikorra igy kitombol á, rátok Került a sor. Te, Venczel és a többiek Egyéb se vagytok, mint mihaszna naplopók 5 Az ánzsu egy zsivány, s a magyarok, kivált Iván s a többi ur csalók, gazemberek, A kik csupán a pénziért tevék meg itt Királyokul fiát. De majd közétek üt, Hogy rend legyen! Biló. No, hála néked szent Cyrill^ Csak ezt akartam én. — Dologra most! Hanem cz. vígjátékát adták igen gyér szánni kö­zönség előtt. Pedig a darab s főleg annak előadása telt házat érdemelt volna. B. Né­methy Jolán (Duverger,) Török Malvin (Yi­viane,) Tóth Ilonka (Luciette) igen ügyesen játszottak; a férfiak közül pedig Benedek (Bois d' Enghian Fernand,) Miklósi (Irigua tábornok,) Pesti Kálmán (Bouzin) kaczagtat­ták meg helyzeti és jellemkomikai szerepük­kel a hallgatóságot. Szerdán, (május 3-án,) negyedik és ez­úttal utolsó ifjúsági előadásul a „Proletárok" Csiky Gergelynek a mai társadalom véré­ből és húsából concipiált kitűnő színműve került előadásra igen sikerülten, mi egyébként az ifjúsági előadásokról általában elmondható. Főbb szerepben játszottak Pozsonyi Júlia (Szedervári Kamilla) ki a szédelgésnek ha nem is éppen uj, de még nagyon el nem koptatott nemét, mint állítólagos vértanú özvegye igen élethű vonásokban mutatta be. Tóth Ilonka (Irén) a hitt gyermeki viszony­ból következő engedelmességnek, mint a megtört fogadalomnak áldozata, igaz meg­ható rajzát adta. Benedek Gyula (Zátonyi Bencze) a geseftelésből házasságokat kötö­gető szélhámosnak olyan prototipje volt, minőről csak szerző álmodhatott. Balázsi Sándor (Mosolygó Menyhért) magát a gaz­embernek valló, de lelkében meg nem rom­lott öreg irnok szerepét teljesen érvényesí­tette. Békés Gyula Timótja, a maga szegle­tességével, birkák- között nevelkedett egy­ügyüségével oly nemes lelket egyesitett, minek jól eső harmóniáját e nagy differen­cziák legkisebb széthangzása nem zavarta. K lenovits Darvas szerepében, továbbá Mik­lósi Gyula (Bankó Beni,) B. Némethy Jolán, Elza az eladott, előbb ugyan czimboráskodó, de utóbb magába-térve kíméletlen leleplezé­sével a kifejlődést elősegítő feleség, Heltai (Tulipán szabó) ékes kecske ábrázatáva!, Kirilovics Margit (Tulipánné) Török Malvin a pergő nyelvű, temperamentumos, kisasz­szonykájához naiv szeretettel vonzódó sza­kácsné mind megannyi sikerült alakítás. Csütörtökön, (május 4-én) Strausz János fülbemászó zenéjü operettéje a „Bőregér" került másodszor szinre, szép számú közön- I Fáradt vagy ugy-e ? Ülj le koma, itt a kő! Kissé csevegni kell veled. — Mióta te Prahába elmenél, azóta sok olyan Történt, miről fogalmad sincs. Először is Ma kézfogót ülünk. Cseh n. Ma? (felugrik) Biló. Ülj csak csöndesen, S pihenj! hiszen a kézfogó, — ha elmarad A nász, — nem árt. S hogy elmarad, kezeskedem. Az ifjú Yerner elszökött ugyan . . . Cseh n. \ Hová ? Biló. Nyekrics ! — az Anzsu táborába ment; de az, Mi viszsza hozza, itt maradt, s bolond volnék Ha számításba venni elfelejteném E dolgot. 0 akár-mikor kapóra jön Nekünk. —A második, de már nagyobb baj az, Hogy Róma Venczel ellenébe' nyíltan is Az Anzsu pártra állt, s kiátkozá a krált, Ki minket, és e pártot egyaránt. Hogy mit Jelent ez, azt ha nem tudod, tapasztalni Fogod rövid időn. Ez ellen is, — habár A védelem nehéz — igyekszem a királyt ség előtt. A szereplők közül különösen ki kell emelnünk Kézdy Juliskát a pécsi szín­ház primadonnáját, a ki a szobaleány sze­repében ugy remek alakításával, mint bájos énekével általános tetszést keltett. Elegáns, de a mellett szerény megjelenése, természe­tes, rutinirozott és discrét játéka-jután joggá következtethetünk arra, hogy olyan művész­nővel van dolgunk, a ki hivatásának ma­gaslatán állva, tudatosan s a szó legnemesebb értelmében véve ; a szépért és jóért lelke­sülő, eszthetikailag művelt közönség igényeit igyekszik kielégíteni. A hatást nem az ér­zékcsiklandoztató frivol mozdulatokban, ha­nem a tiszta és nemes érzésre valló művészies játékban keresi. Bájos primadonnánkról Mányai Arankáról elmondhatjuk, hogy ugy játékával, mint énekével az összes közönséget magával ragadta, a hálás publikum elisme­résének és tetszésének frenetikus tapsokban adott kifejezést. A többi szereplők is mind­nyájan kitettek magukért s a közönségnekegy gazán élvezetes estét szereztek. Pénteken, (máj. 5-én) az „Ingyenélők*-et adták szabatos és Összevágó előadásban. Kézdy Juliska ez alkalommal is megmu­tatta, hogy hatni tud a közönségre, mert megnyerő modorával, természetes játékával és szép csengő hangjával művészi játéká­nak számos jelét adta. A közönség hálás is volt iránta s elismerésének s tetszésének számos jelével halmozta el e kiváló színész­nőt. Méltó partnere volt ez alkalommal Csáky is. a ki szép bariton hangjával méltó tetszést keltett. Dobó igazgató Boross János szere­pében kimerithetlen humorával s tempera­mentumos játékával állandó derültségben tartotta a házat. Jók voltak: Tóth Ilonka Eszter és Benedek Weiner Vilmosjszerepében. Szombaton, (május 6-án) az „Operabált" adták, a melyről jövő számunkban referálunk. Innen-Onnan. Falbiádák. — Időjóslás Pápa és vidéke számára. — Május hetedikén : Zászlót szentel páter Eugén. Május nyolczadikán: Bicziklire ül a rendőrkapitány. Megóvni. Ámde nincs fölösleges időnk, Sietni kell. — Számithatok rád ? Cseh n. Szólj ! Biló. t Tehát Mig én a Venczel érdekében őrködöm, S a bánt vigyázva jól körülfogom, nehogy A nászt előbbre tűzze, mint mikorra az Atyus megérkezik, — te menj a nép közé. S hogy öszszetartsanak velünk, a kedvüket Keresd. Ki szódra nem simul, simulni fog, Mihelyt előtte megzörög zsebed. Ne félj, A pénz beszél, s ki nem figyel szavára, sült Bolond. A kántor Ó-Budárul ügyfeled Leend, ki útba igazit, ha megszorulsz. E kántor érdekes személyiség; buta Akár a bocskorom, hanem ragaszkodó, Miként az eb ; s ettől abban külöinbözik Csűpán, hogy az eb enni, ő meg inni kér. De hogyha torka öblös is, a szája sem Kicsiny! Beszélni tud, s a' kell nekünk. Megállj ! Utánna nézek, hátha kivül ácsorog? Mindjárt megismered. — Ha! léptek .... épp' jön is, (Foly . köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom