Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-05-07 / 19. szám

tek szinre. Az életkép maga, amint a szerző is nevezi, a jelen társadalmi viszonyok egy ismeretesebb mozzanatát választja középpontul. E középpont köré csoportosulnak a többi események, mint mulattató és szórakoztató epizódok. Megvallva az igazat e darabtól többet vártunk. Hézagos, olykor erőltetett s néha alig megmagyarázható események lánezolata az egész. A humornak nagyon is vékony erét vehettük észre s talán ez okozta, hogy a tapsban nem vette ki részét a zsúfoltan megtöltött ház. Pedig szülészeink jól játszottak. B. Némethy Jolán, Dobó Sárika, Benedek Gyula, Klenovits György stb. mind lelket akartak önteni szerepeikbe s rokonszenvet keltettek buzgalmuk iránt a közönségben. Vasárnap, (ápr. 30-án) d. u. „A „baba" került szinre itt már ötödször. A hir, hogy Felhő Rózsi, fölöttébb kedvelt színésznőnk e darabban lép fel nálunk utoljára, megtöltötte a házat közönséggel. A szerepbeosztás ós a játék sikere a már ezelőtt is hangoztatott dicséretünket érdemelte ki ismét. Este, a „Gyurkovics lányok"-at adták itt másodszor előző napi fölosztással, hasonlókép telt házzal és művészi sikerrel. Hétfőn, (május 1-én) „A Nebántsvirág" operette jött műsorra. Kevés publikuma akadt, de amely annál jobban mulatott az egyes szereplők kedves és eleven játékán. Lévay Margit, (Denise de Flavigny) játéka, alakítása és éneke sok megérdemelt tapsot aratott; Pozsonyi Júlia (fejedelem -asszony) kellő komolyságot pietást vitt szerepébe, Békés Gyula (őrnagy) most sem tagadta meg eleven, sokat kifejező temperamentumos magatartását, ami szerepéhez fölöttébb illett, Miklósi Gyula Celestin-je valódi szellemes és művészi alakítás volt; Madas Pista valódi kétségbeesett színigazgatónak mutatkozott be; Pesti Kálmán Loriotja megérdemelte a sok tapsot, mert hű ábrázolója volt a részeges őrmesternek. Különben mind jól játszottak és a legtöbb helyen a zene és ének is teljes szabatosságával emelte az est sikerét. Kedden, (május 2-án) ismét újdonság, Peydean híres müve, „Fernand házasodik" Mivel fejemhez vágta, bár alig fogott Belé. Büó. Komám, a kezdet érdekes. Te ugy Beszélsz, akár csak én. Folytasd ! Cseh n. Mikor e tény Után haragja engedett, s a két fülem Dicséretére volt kíváncsi már azért, Hogy oly sietve jártam érdekében el, A helyt: ökölbe fogta két kezét, s bizony Csúffá akarta tenni orromat velük. Biló. Szegény! — De látom, ép maradt ? Cseh n. Szerencse rám. Dühét mikorra igy kitombol á, rátok Került a sor. Te, Venczel és a többiek Egyéb se vagytok, mint mihaszna naplopók 5 Az ánzsu egy zsivány, s a magyarok, kivált Iván s a többi ur csalók, gazemberek, A kik csupán a pénziért tevék meg itt Királyokul fiát. De majd közétek üt, Hogy rend legyen! Biló. No, hála néked szent Cyrill^ Csak ezt akartam én. — Dologra most! Hanem cz. vígjátékát adták igen gyér szánni közönség előtt. Pedig a darab s főleg annak előadása telt házat érdemelt volna. B. Némethy Jolán (Duverger,) Török Malvin (Yiviane,) Tóth Ilonka (Luciette) igen ügyesen játszottak; a férfiak közül pedig Benedek (Bois d' Enghian Fernand,) Miklósi (Irigua tábornok,) Pesti Kálmán (Bouzin) kaczagtatták meg helyzeti és jellemkomikai szerepükkel a hallgatóságot. Szerdán, (május 3-án,) negyedik és ezúttal utolsó ifjúsági előadásul a „Proletárok" Csiky Gergelynek a mai társadalom véréből és húsából concipiált kitűnő színműve került előadásra igen sikerülten, mi egyébként az ifjúsági előadásokról általában elmondható. Főbb szerepben játszottak Pozsonyi Júlia (Szedervári Kamilla) ki a szédelgésnek ha nem is éppen uj, de még nagyon el nem koptatott nemét, mint állítólagos vértanú özvegye igen élethű vonásokban mutatta be. Tóth Ilonka (Irén) a hitt gyermeki viszonyból következő engedelmességnek, mint a megtört fogadalomnak áldozata, igaz megható rajzát adta. Benedek Gyula (Zátonyi Bencze) a geseftelésből házasságokat kötögető szélhámosnak olyan prototipje volt, minőről csak szerző álmodhatott. Balázsi Sándor (Mosolygó Menyhért) magát a gazembernek valló, de lelkében meg nem romlott öreg irnok szerepét teljesen érvényesítette. Békés Gyula Timótja, a maga szegletességével, birkák- között nevelkedett együgyüségével oly nemes lelket egyesitett, minek jól eső harmóniáját e nagy differencziák legkisebb széthangzása nem zavarta. K lenovits Darvas szerepében, továbbá Miklósi Gyula (Bankó Beni,) B. Némethy Jolán, Elza az eladott, előbb ugyan czimboráskodó, de utóbb magába-térve kíméletlen leleplezésével a kifejlődést elősegítő feleség, Heltai (Tulipán szabó) ékes kecske ábrázatáva!, Kirilovics Margit (Tulipánné) Török Malvin a pergő nyelvű, temperamentumos, kisaszszonykájához naiv szeretettel vonzódó szakácsné mind megannyi sikerült alakítás. Csütörtökön, (május 4-én) Strausz János fülbemászó zenéjü operettéje a „Bőregér" került másodszor szinre, szép számú közön- I Fáradt vagy ugy-e ? Ülj le koma, itt a kő! Kissé csevegni kell veled. — Mióta te Prahába elmenél, azóta sok olyan Történt, miről fogalmad sincs. Először is Ma kézfogót ülünk. Cseh n. Ma? (felugrik) Biló. Ülj csak csöndesen, S pihenj! hiszen a kézfogó, — ha elmarad A nász, — nem árt. S hogy elmarad, kezeskedem. Az ifjú Yerner elszökött ugyan . . . Cseh n. \ Hová ? Biló. Nyekrics ! — az Anzsu táborába ment; de az, Mi viszsza hozza, itt maradt, s bolond volnék Ha számításba venni elfelejteném E dolgot. 0 akár-mikor kapóra jön Nekünk. —A második, de már nagyobb baj az, Hogy Róma Venczel ellenébe' nyíltan is Az Anzsu pártra állt, s kiátkozá a krált, Ki minket, és e pártot egyaránt. Hogy mit Jelent ez, azt ha nem tudod, tapasztalni Fogod rövid időn. Ez ellen is, — habár A védelem nehéz — igyekszem a királyt ség előtt. A szereplők közül különösen ki kell emelnünk Kézdy Juliskát a pécsi színház primadonnáját, a ki a szobaleány szerepében ugy remek alakításával, mint bájos énekével általános tetszést keltett. Elegáns, de a mellett szerény megjelenése, természetes, rutinirozott és discrét játéka-jután joggá következtethetünk arra, hogy olyan művésznővel van dolgunk, a ki hivatásának magaslatán állva, tudatosan s a szó legnemesebb értelmében véve ; a szépért és jóért lelkesülő, eszthetikailag művelt közönség igényeit igyekszik kielégíteni. A hatást nem az érzékcsiklandoztató frivol mozdulatokban, hanem a tiszta és nemes érzésre valló művészies játékban keresi. Bájos primadonnánkról Mányai Arankáról elmondhatjuk, hogy ugy játékával, mint énekével az összes közönséget magával ragadta, a hálás publikum elismerésének és tetszésének frenetikus tapsokban adott kifejezést. A többi szereplők is mindnyájan kitettek magukért s a közönségnekegy gazán élvezetes estét szereztek. Pénteken, (máj. 5-én) az „Ingyenélők*-et adták szabatos és Összevágó előadásban. Kézdy Juliska ez alkalommal is megmutatta, hogy hatni tud a közönségre, mert megnyerő modorával, természetes játékával és szép csengő hangjával művészi játékának számos jelét adta. A közönség hálás is volt iránta s elismerésének s tetszésének számos jelével halmozta el e kiváló színésznőt. Méltó partnere volt ez alkalommal Csáky is. a ki szép bariton hangjával méltó tetszést keltett. Dobó igazgató Boross János szerepében kimerithetlen humorával s temperamentumos játékával állandó derültségben tartotta a házat. Jók voltak: Tóth Ilonka Eszter és Benedek Weiner Vilmosjszerepében. Szombaton, (május 6-án) az „Operabált" adták, a melyről jövő számunkban referálunk. Innen-Onnan. Falbiádák. — Időjóslás Pápa és vidéke számára. — Május hetedikén : Zászlót szentel páter Eugén. Május nyolczadikán: Bicziklire ül a rendőrkapitány. Megóvni. Ámde nincs fölösleges időnk, Sietni kell. — Számithatok rád ? Cseh n. Szólj ! Biló. t Tehát Mig én a Venczel érdekében őrködöm, S a bánt vigyázva jól körülfogom, nehogy A nászt előbbre tűzze, mint mikorra az Atyus megérkezik, — te menj a nép közé. S hogy öszszetartsanak velünk, a kedvüket Keresd. Ki szódra nem simul, simulni fog, Mihelyt előtte megzörög zsebed. Ne félj, A pénz beszél, s ki nem figyel szavára, sült Bolond. A kántor Ó-Budárul ügyfeled Leend, ki útba igazit, ha megszorulsz. E kántor érdekes személyiség; buta Akár a bocskorom, hanem ragaszkodó, Miként az eb ; s ettől abban külöinbözik Csűpán, hogy az eb enni, ő meg inni kér. De hogyha torka öblös is, a szája sem Kicsiny! Beszélni tud, s a' kell nekünk. Megállj ! Utánna nézek, hátha kivül ácsorog? Mindjárt megismered. — Ha! léptek .... épp' jön is, (Foly . köv.)