Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.
1899-03-26 / 13. szám
Embereké a szavazás,, —- Istené annak megpecsételése. Akadtak többen, de főleg volt két férfiú a képviselőtestületben, a kik aranyhidat akartak késziteni a két ellentétes irány szószólóinak olykép, hogy mielőtt véglegesen döntenének, jöjjön a hely megvizsgálására szakértő a minisztériumból. Az inditványok helyesek és életre valók voltak. Legalább megnyugtatták volna a nagyszámú kétkedőket. De mit értek el vele? — Leszavaztatást. Ne kételkedjék ott senki, a hol biztos a szavazattöbbség ; s aki mégis kételkedni mer, — bukjék el igaz ügyével együtt ! Elbukott a képezde ügye. Csak 16 szavazat kelt védelmére ; — de mi ez a szám 50 ellentétes vokssal szemben ? Végre is a többség a döntő, s mivel alkotmányos nemzet gyermekei vagyunk, — előtte meghajolnunk kell. Meg is hajlunk. De mégis, ha szivünk szavát s fclső meggyőződésünket követjük, az ^ a 16 előtt hajlítjuk meg a zászlót. C Véké a diadal, bár elvesztették rdezzétek meg a város tisztvitoit szólnának ahhoz, ha a váaz ő véleményök meghallgaül akarnák bárhova épiteni ? óznának — és jogosan, -\ak ellene. Övéké a város a felelősség terhe, legyen vak annak rnegvitatásáhogyan építtessék föl műtoka? Annak a nemzeti fontosságú képezdének is tanári karát, még inkább igazgató tanácsát megilleti a jog, hogy meghallgattassék javaslata, illetőleg, előzőleg kikérjék nézetét az intézet helyére és berendezésére nézve. Ha felelniök kell tanítási eredményökért, méltányosságból kérdezzük meg és tiszteljük nézetüket az iskola fölépítésére vonatkozóba^ Csakhogy megokolatlan büszkeségünk, vagy mi egyébb tiltja ezt. Anglia, Németország, Franczia hon, Belgium, — sőt, Oroszország is tekintetbe venné e testület jogos kívánságait, — de nálunk, ha ugy kívánja valamelyes nagyobbnak látszó helyi érdek: leszavazzák. Leszavazták azt a 16-ot is. Csak a szám volt nagyobb, a suly az övék. Látom, előre látom közel az időt, amidőn bocsánatkérő jobbal közelednek e 16-felé sokan azok közül, akik későn bár, de belátták tévedésüket. S annak a 16-nak ez lesz a legszebb jutalma. Áldjon meg az Ég titeket ti 16-ok s legyen ereje eltűrni önzetlen kebleteknek a tudatot: hogy leszavaztak titeket. —r.— Utczáink elnevezése, Nem tagadhatjuk, hogy Pápa város a egy idő óta gyors léptekkel halad előre minden téren. Aszfalt-burkolata, vízvezetéke, egyes utczáinak befásitása, ujabb építkezései stb. mind arra vallanak, hogy városi hatóságunk feladatának magaslatáról intézi dolgait. Sőt még abban a kérdésben is, amelyet most szándékozom csak röviden kifejteni, már többet tett, mint kezdő lépést. r Ertjük ez alatt utczáink elnevezését. Tény az, hogy régi avult utczaneveink közül már sokat a feledésnek adtunk át s helyüket más, városunkat és hazánkat is érdeklő nagy nevek foglalták el. Van már Kossuth-, Petőfi-, Jókai-, Széchenyi-, Corvin-, stb. nevezetű utczánk. De van egyszersmind sok olyan is még, amely szintén megkívánná az ujabb keresztelés!. Hogy csak néhányat említsünk: az Árok-, Zöldfa-, Kis-, Rozmaring-, Ujutcza mivel érdemelték meg nevöket, hogy attól sem ők, sem mi megválni nem akarunk? Talán nagy történeti események kölcsönöznek nekik állandóságot, vagy nagyon fülbemászó hangzásuk ? Egyik sem. A Zöldfa-, Korona-, Rozmaring utczák a bennök levő vendéglők neve után vették fel máig is diszlő czimüket. Az Árok-utczát pedig nevének tartalma magyarázza meg. Az Uj-utcza, mint elnevezése mutatja, történeti múlttal nem dicsekedhetik s ha száz vagy kétszáz év múlva fog dicsekedni vele, akkor nem lesz uj ; s igy múltjával czáfolja meg nevét. Röviden összefoglalva az egészet, ezen utczák nevéhez ragaszkodni nincs okunk. Régi vendéglők s egyébb ilyen jellegű elnevezések még menthetők a múltban, mert akkor az utczák nevei a nép fantáziájára voltak bízva s azok találós czimezése aztán megmaradt kéjem egyebek, mint a már plak és pontok, melyek ^lületén meghűltek, meg[ágitó erejüket elvesz?n felhőinkkel hasonmelyek szintén maiülés által képződnek, ^ár a napfelhőkön sasiéit, melyeket ő a latokból származtat jasszátszeleinkhez. íelynek az egyen[ell lennie, mint lehűlés a Napon &lő, mint a mi ífelhőket űzik, isonlóan ahhoz jinkkel teszik. Jeltetett egy törte volt na)b csillagálely nagyfcjldet. idő phoydyákat. [érint a illapotban levő fémek keveréke, a körülötte levő világító-réteg izzó fémek gázaiból áll (vas, calcium, mangan, nikkel kobalt, króm, nátrium, réz, zink, alumínium,) ezután az úgynevezett chromo-réteg következik, melyben főleg kőneny ég s végül a mint már emiitéra is az egészet egy légkör burkolja be. A napnak egy sajátságos tüneményére hivom fel a m. tiszt, hallgatóság figyelmét u. i. ha a Nap már leszállt, vagy még fel sem kelt, tehát reánk nézve láthatatlan, azt vesszük észre, hogy tavaszi estéken, vagy őszi reggeleken, mikor az ég derült s a Nap a láthatár alatt időz, egy meglehetős széles fényes szalag emelkedik fel a világtérbe. Ezen fényes szalag körülbelül olyan, mint a tejút; s állatövi fénynek'nevezik. Némelyek szerint ezen állatövi-fény kiterjed még a Mars pályán tul is, mások azt csupán a Vénus pályájára szorítják, de mindkét esetben csakis a szemeinkkel látható állatövi fényről lehet szó és miután ez nem szűnik meg rögtön, hanem az égen egy nagyon lassú átmenetben enyészik el, nem szenvedhet kétséget, hogy még a föld is az állatövi fényen bellii mozog. Ezen tüneményt még nem magyarázták meg eléggé, de annyi tény, hogy az állatövi fényt azért nem látjuk nappal, mivel sokkal gyengébb, mintsem hogy a fényes napvilágon szemünkkel észrevehető volna. Napfogyatkozáskor, főleg ha teljes napfogyatkozás van, a Nap szélén kéve, sugár, felhő vagy tollforgóalaku, ide-oda mozgó lángnyelvek láthatók. Ezek a nap kitörései (protuberantiák). Az ily kitörés sokszor 80.000 km. magas, anyaga különféle gázokból, főleg könenyből áll. A kitörésekből azt következtetik, hogy a Nap rózsaszínű légkörrel (chromosphaera) van körülvéve, melynek főanyaga szintén a köneny. A kitörések folytonosak, de egynek időtartama legfölebb egy óra. A kitörések és foltok száma 11 évi cyclusban száll és emelkedik s a mint'a csillagászok állítják ezzel függ össze földünkön az iránytűnek ingadozása az elhajlásban. A Nap kitöréseit az 1860. évi jul. 18-án beállt teljes napfogyatkozáskor figyelték meg legjobban. Az akkor észtelt tüneményeket Secchi Angelo jeles olasz csillagász figyelte, illetőleg irta le a legalaposabban, sőta Nap kitöréseiről még fényképfel vételeketis eszközölt.