Pápai Ujság – I. évfolyam – 1899.

1899-01-15 / 2. szám

1899. január 15. valaki széles e hazában valami nagyot és dicsőt mástól, mint az államtói? Az állam gyámkodásába annyira beleéltük magunkat, hogy a nélkül már meg sem tudnánk élni. Az állam leszoktatott bennünket a közérdekű dolgokkal való törődéstől. A közérdekű dol­gokat elvégzi az állam 3 marad mindenki­nek a maga egyéni gondja, baja. Az igaz, hogy ezen egyéni gondok ós bajok az ál­lampolgárok nagyobb részénél oly nagyszám­mal vannak jelen, éppen államunk és társa­dalmunk jóvoltából, hogy éppen el is foglal­ják a polgárt ós közügyekre, ha akarnál sem maradna ereje. Egyéni érdekek vezet­nek ma bennünket, az eszmék iránti fogé­konyságunkat pedig elvesztettük. Hogy még egyszer röviden visszatérjek Angliára: ott közönséges jelenet az, hogy a város vala­melyik piaczán vagy utczasarkán valaki fel­áll egy székre és valamely közérdekű esz­méről kezd beszélni: mindjárt kész a mee­ting, melyből valami társadalmi mozgalom indul ki. Nálunk az ilyet bolondnak mon­danák, vagy ha meg is hallgatnák, szava a pusztába kiáltó szó volna. De maradjunk az iskotaügy terén. Van­nak hát felekezeti, iskoláink melyektől, mint bármely intézményektől, azt kivánjuk, hogy a lehető legjobbak legyenek. Ehhez egyfe­lől a fentartó hatóság részéről szakértelem, szerető gondozás és érdeklődés, másfelől anyagi eszközök, pénz, kellenek. Hol talál­juk meg az egyiket és hol a másikat? Az egyházközség tagjainak legnagyobb része mindennapi, reggeltől estig tartó, munkával, testi vagy szellemi munkával, keresi kenyerét. Ezektől természetszerűleg nem kivánhatjuk azt a fáradságot, a melyet egy iskola fellenditése igényel. A jobb módu­akribk volna idejük és tehetségük az isko­lával törődni, de közéletünk fentebb vázolt sivár jellegénél fogva arra hivatást nem éreznek. Az iskola tehát marad magára, el­hagyatva. Ki segiti diadalra juttatni a foly­ton fejlődő iskolai hygiénia és a haladó paedagogia követelményeit az iskolában ? Ki képviseli az iskola érdekeit a nagy kö­zönséggel szemben, melynek egyes tagjai­val az iskola néha ellentétbe is jut? Ki részesiti a tanitót erkölcsi támogatásban? Az eredmény most sem volt kielégítő, csakhogy már durrantott. Persze, nem tudtuk a vegyítés arányát. Végre nekem sikerült feltalálni olyat, melylyel meg voltunk elégedve. Volt aztán lövöldözés hegyen-völgyön. (Értem a szőlő­hegyen, mert biz' ott hegynek csak a szőllőt hívják.) Beszereztettek időközben ktsebb-nagyob kaliberű pisztolyok, mordályok, mozsárágyuk. Egyet tudom a plébániáról emeltünk el. Puskapor volt elég. Én gyártottam, a paj­tások meg lődöztek. Veszélyben forgott az egész város. Láttunk már nagyszemü kato^ lőport, fényesített apró szeműt. Ilyenre vágytunk mi is. Most megindult az ármádia a nagy felfedezésre, hogyan lehet a puskaport m e g­szemesiteni ? Sok tanáesolás után a petróleumnál állapodtunk meg. Hisz ez is gyúlékony, ég­nétő. robbanó anyag, tehát az lett a meg­állapodás, hogy petróleummal fogunk szeme­si teni. A finomra összetört fekete vegyitéket PAPAI4UJÖAÖ. Úgy tudom, a helybeli ág. ev. iskolának van olyan protektora a mélt. püspök úrban, a milyet egy iskola csak kívánhat magának az Istentől, de ez ritkaság, ez kivétel.— A dolog pénzügyi oldala világos: alkalmas és elegendő iskolaépület emelésére, a mo­dern berendezések és szemléltetési eszkö­zök beszerzésére, nagyobb számú és előkelő tanitó- személyzet megnyerésére és méltá­nyos díjazására sokkal nagyobb anyagi ál­dozatok kívántatnak, mint a milyeneket olyan város hozni képes, melynek vagyona nincs, melyben a városi pótadó a 00% felé közeledik s a melynek népessége gazdag­nak éppenséggel nem mondható. A város 13000 írtjának, melyet elemi iskolákra ad évenkint, száz más helye is volna! Ha ez állam venné át iskoláinkat, ak­kor okvetetlenül javítaná anyagi helyzetűket és gondoskodnék szakszerű vezetésről és felügyeletről olyanok által, kiknek ez mes­terségük és kötelességük. Az állam egy bi­zonyos, legalább is közepes nivót okvetet­lenül biziositana. a mint czikkem elején is mondottam. Az elmondottakból kitűnik, hogy ál­lami kezelés alatt iskoláink bizonyára job­bak volnának, mint a mily enek most. Ennek kimutatása volt a czélom. Egyébiránt köz­tudomású dolog, hogy az állami iskolák általában az egész országban jobbak a fele­kezetieknél. Az átadás részleteiről szólani korainak tartom. Hátra volna még annak vizsgálása, hogy a felekezetek iskoláink államosítása által mit vesztenének ? Erre most nem térek reá, csak megjegyzem, hogy nem sokat vesztenének a felekezetek, mert a vallásos­ságot bármely iskolában is lehet ápolni, a mint azt minden hivatásszerető tanitó min­denütt és mindenkor meg is teszi. Ambcrg József. I Tscheppen Alajos. 1 (1828—1899.) A fenti név viselője közéletünk egyik tipikus alakja volt. Eredetileg a kereskedői pályán működött, s midőn itt vagyonát el­vesztette, vállalt a városnál hivatalt. Mint összekevertük petróleummal. Megszárítottuk a napon s sikerült, — szemes lett. Volt öröm. Az igaz, hogy nem olyan fényes lett, mint amilyenre vágytunk, de még is csak szemes. A dicsőség az enyém volt. Tömérdek seregély pusztította ez idő­ben a vetéseket s a szőllőkben a gyümölcsöt. A magistratus felhívta a lakosságot, hogy ez ártalmas, kárttevő fenevadakat minden módon pusztítsák. Az én kompániám is hadilábra állt s mentünk a szőlőhegyekre seregély vadá­szatra, pisztoly, mordály — teljesen felsze­relve — puskapor volt quantum satis. Lődöztünk veszettül. Zsákmány azonban nem volt. Nem tudtunk czélozni, ez az ok. Pedig előre elkészültünk, mí t pompás paprikást fogunk készíteni az elejtett zsák :r 'nybób Szomorkodtunk, tanakodtunk, mi lehet ennek az oka? Pöröltünk, hogy elijesztik előre előlünk mások az áldo^aira szántakat, j Pedig más volt a baj. A puskaporban volt a hiba. Nem gyúlt be rögtőn. Midőn a sár­kány lecsapódott a gyutacsot meggyújtotta, 1 tisztviselő hivatalában szorgalmas, előzé­keny, mint magánember szerény, és a tár­saságokban kedvelt volt. Itt különösen zenei talentuma tette kedveltté, a hegedűn nagy virtuozitással játszott. Hogy mennyire sze­rette a zenét, kitűnik abból, hogy midőn halála előtt egy héttel ágyba esett, csak oly ápolót szeretett volna magának, a ki a zenéhez ért. S megtörtént vele, hogy midőn koporsóba helyezték, megszólalt a zene. nem ugyan megrendelésre, hanem zenélő óréja kezdett egy darabot játszani. Rövid életrajzi adatai következők : Mint régi kereskedői család sarja, ő is a koreskedői pályára lépett. Husz éves ifjú volt, mikor a szabadságharcz kitört, s ő azonnal honvédnek állt. A szabadság­harczot mint tüzérhadnagy szolgálta végig, s a fegyverletétel után besoroztatott és Tirolba vitetett. Innen egy év múlva elbo­csátották ,s akkor haza jött és bátyja üzle­tében lett üzletvezető. Majd bátyja halála után átvette az üzletet, s azt virágzóvá tette, de a 73-iki krach miatt vagyonilag tönkrejutott, és üzletőt nem folytathatta. Ekkor a város adóellenőrének választotta, mely hivatalt haláláig viselte. Számos rokon­ságán kivül egyetlen lánya gyászolja. Ko­porsójára tisztviselő társai, és a polgári kör, melynek tagja volt, helyeztek koszorút. Nyugodjék békével! N. Mezőgazdaságunk érdekéből. (Folytatns.) A sertések ősidőtől kezdve hus, főleg zsír szolgáltatás czéljából tar­tatnak. Hogy hazánkban a római ura­lom idejében is volt már sertés, az bebizonyitott-tény, sőt a magyaroknál a honfoglalás idejében szintén volt szelídített sertés, a miket valószínű, hogy a szláv népektől kaptak, vagy talán jó akaratból elvettek. Minden kétséget kizárólag meg­levő okmányok bizonyítják, hogy a keresztény vallás terjedése korában a magyar ember papjait egyébb szol­a madársereg a csattanásra elrepült s mikor dördült, nem volt madár a czél irányában. E felfedezés elkeserített, s hosszú orral tértünk haza. Kimondatott,'hogy petróleum­mal lehet ugyan puskaport szemesiteni, de nem jól. 'Most újra hozzáfogtunk a kísérlete­zéshez, megpróbáltuk pálinkával. Onnan indulva ki, hogy a pálinka is meggyúl, ha jó. Ez is beszereztetett. Hogy meggyőződjünk porunk explodáló képességéről, haditanácsot tartottunk, hogy és miképpen történjék mind ez? Össze is gyülekeztünk 8—10-en a temető sötétségében. Voltak kik „béka" készítését ajánlották, mások tüzokódó hegy fúrását hozták javaslatba, de ezek mái­mind oly közönséges dolgok voltak, nem fogadtatott el. Más, originálisabb dologról kellett hát gondoskodni. Varga Pali bajtársunk proponálta hogy fürjünk hi egy tököt s azt töltsük meg. Ha azt szét veti, akkor jó a mi puskaporunk. (Fo'ytatása köve:kezik.) K, Tóth Pál,

Next

/
Oldalképek
Tartalom