Pápai Ujság – II. évfolyam – 1945.

1945-02-10 / 12. szám

Felelős szerkesztő és kiadó: Szentkirályi Zoltán Főmunkatárs: Téglássy János A Nyilaskeresztes Párt-Hungarista Mozgalom Iíapuvárott tartotta nagj tanácsülését N " „Hazánk csak akkor lehet bokréta Isten kalapján, ha az új Magyarország osztálynélküli népi Hungarista Birodalom lesz" „Ezt a célunkat is csak akkor valósíthatjuk meg, ha az űj Európának nemzetiszocialista, fasiszta, hungarista harca a vörös bolsevizmussa! s az ezt támogató plutokrata-zsidó világgal szemben a végső győzelmet kivívta" — mondotta JSzoIlősy Jenő niiniszterelnökhelyettes nagyhatású beszédében A Nyilaskeresztes Párt Hungarista Moz­galom nagytanácsa Kapu váró tt ülést tartott. A város szélétől a párthelyiségig vezető út­vonalon a hungarista légió állott sorfalat, míg - párthclyiscg előtt a légió díszszázada vo­nult fel zenekarral, amely, vérpezsdítő hun­garista indulókat játszott. A nagytanács ülését megelőzően már kora délelőtti óráktól kezdve egymást érték a szokásos szervezésszaki érte­kezletek, majd délután fél 5 órakor megkez­dődött a nagytanács ünnepi ülése. Az emel­vényen a pártvezető tanács tagjai foglaltak helyet, közöttük^fr. Gera József, az országos pártépítés vezer.őjé^ gróf Serényi Miklós, a Nemzetvezető munkatörzse pártirodájának ve­zetője, ezenkívül Beregfy Károly honvédelmi miniszter, Vajna Gábor belügyminiszter, dr. Szögi Géza miniszterelnökségi, dr. Kerekes Béla propagandaminisztériumi és Vágó Pál dr, közellátásügyi államtitkárok és még más vezető személyiségek. Amikor Szőllősy Jenő miniszterelnökhelyettes elfoglalta • helyét az emelvényen, a pártszolgálat vezetőjének ve­zényszavára a Nagytanács tagjai felálltak és elmondották a Hungarista Hiszekegyet, va­lamint az Emlékeztetőt. Ezután Szőllősy Jenő miniszterelnökhe­lyettes mondotta el nagyhatású beszédét. Számunkra az igazságszolgáltatás, az elmű t rendszernek pedig gátszakadás esztendeje volt a múlt év A mini«• zterelnökhelyettes beszéde elején az elmúlt esztendő jelentőségét méltatta, a?jiel> a Nyilaskeresztes Párt Hungarista M.oz­galom sz mára ii igazságszolgáltatás eszten­deje volt. Az utolsó pillanatban a fegyveres ellenállás szelleme vált úrrá a nemzeten s megsokszorozta a M.ozgalom harcosainak ere­jét, Pártvezető testvérünk Nemzetvezető lehe­tett, Szálas i Ferenc áll Magyarország elén. Az elmúlt rendszer számára viszont a pasZ­*ulás, a. gátszakadás esztendeje volt az elmúlt év, amelynek kezdetén még Ká lay Miklós és Keresztes-Fischer Ferenc álltak őrt a gáton és hirdették, hogy az ország teljes egységben áll mögöttük. Csiszolt főúri agyak, Bethlen István és társai tervezték azt a gátépítést és arra szánták, hogy újabb évszázadokra az ő hatalmi gátjaik kőié szorítsák a nemzet höm­pölyögni akaró életfolyamat. Mindent meg­kíséreltek, a gazságok végeláthatatlan sorát, a hitványságok egész rendszerét, — csak­hogy maradhassanak. — Csak egyről feled­keztek meg: hogy a fegyveres erő, a karha­talom belső igazság nélkül mindig visszafelé sülnek el. Október 15-ének első fuvallatára a »gátak« ágy eltűntek "nyomtalanul, hogy szinte meg kell dörzsölnünk a szemünket, mert se­hol sem találjuk őket. Senkinek sem jut eszébe közöttünk könnyeket hullatni értük. — De nemcsak mi vagyunk ezzel ekként, — folytatta beszédét a miniszterelnökhelyet­tes, — most már mások is kezdik tisztán látni \ a. rendszer arcképét, azok is, akik nem tar­•j toztak pártunk tagjai közé. Magyar népünk i előtt ma már világosan áll, hogy csak egyben voltak nagyok és kö­vet k eze lesek: a hat a lom féltés ben, a vezető pozíciójukhoz minden áron való kí­méletlen hagaszkodásban. A szegedi csillag­börtön magánzárkája és annak 9323-as számú rabja sokat tudnának erről beszélni. Elfelejtkeztek a „szegedi kisdedről" — Nem voltak következetesek még ahhoz sem, amit ők a legszentebbnek és legalapve­tőbbnek hirdettek. így volt ez pl. a szegedi gondolattal is. Akik a kisded szegedi meg­születésénél bölcsőjét körülállták,, az antibol­sev izmust és antiszemitizmust hirdették -mert ez kellett ahhoz, hogy maguk mellé tudják állítani az ébredő magyarságnak a bolseviz­mustól megundorodott és a nemzeti eszmében megújhodó tömegeit. De amikor úgy érezték, hogy a helyzet kellőképen konszolidálódott, egyszerre elfeledkeztek a. szegedi kisdedről és csak akkor jelentkeztek újra körülötte,; amikor 1 átták r^ 4wjfyla^ jjjásirányu fejlődést vett és olyan x nemzetiszocia ista ifjú képében jelent meg a magyar életben, akinek egé­szen más érzelmei és vágyai voltak. Keresztes-l ischerék és Lukács Béláák akként nevelték, hogy a szegedi kisded Dálnoki Mik­lós Bélák, Vörös Jánosok és Faragó Gáborok, vagy Vásári Istvánok képében a bolsevistáknál kötött ki. — De saját alkotmányát és törvényeit sem tisztelte ez a rendszer. Annyiszor rúgták fel saját törvényes rendelkezéseiket, miköz­ben minket vádoltak az ősi alkotmány felfor­gatásával, ahányszor az nekik tetszett, vagy ahányszor érdekeik megkívánták. Az ország­gyűlés vagy a nemzet megkérdezése nélkül menesztették Darányit, Bárdossyt és a töb­bieket s hozták helyükbe Kállayt, Lakatost és társait, mintha a klikk kizárólagos joga volna t hogy a mindenkori miniszterelnök szemem? felől rendelkezzék. Hogy ezzel saját alk-JP5­nvukat és törvényeiket rúgták félre, mfi ér­dekelte őket. Miközben fennen hirdették, hogy az egész nemzet velük van,, őket követi, azon tevékenykedtek, hogy minél kevesebb magyar szólhasson be e az ország ügyeinek intézésébe s önkényesen állították össze a választói név­jegyzéket. Parlam en tár is rends zernek nevezték magukat, de egyetlen tiszta választást nem tartottak. A falusi bíró választá­sától a miniszterelnök megválasztá­sáig mindent egy szűkkorii klikk aka­rata szerint intézlek. S így folyt le ez a legmagasabb kormányzati helyekig. Vitatkoztak, de a döntést nélkülük a klikk hozta meg. Történelmi tény, hogy 1944 augusztus 26-án a Lakatos-kormány ko­ronatanácsa azzal a kérdéssel foglalkozott," hogy bevonuljon-e a magyar hadsereg a délerdélyi területekre a kárpáti szo­rosokig. Ha ez megtörténik, a- szov­jet haderő nem tudott volna betörni Délerdélybe. Vörös János, a katona,, a vezérkari főnök, szembeszállt a be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom