Pápai Ujság – II. évfolyam – 1945.

1945-01-30 / 9. szám

Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. ftólnoScf Veress Gábor BBnnsn A Bösana w arn SSZSBKK incaniii jffiaeaBauífc. IMH WBBf nssanniB r.nm* RüQDiftf ^KHIBS MKBm IE9BB7 "X nwBHHffl r *1IKQasnf Főmunkatárs: Téylássy J ét n o s Mint a tigrisek Irta : Katonka Mária Az egyik angol adóállomás a közelmúltban azt a hírt repítette ki a világűrbe, hogy Budapesten a nők kiragadják a fegyvert a megsebesült, vagy elesett katonák kezéből és mint a tigrisek rontanak rá a bolsevista katonákra fegyverrel kezükben! Ellenséges rádióállomás mondta be ezt a hírt. Ezzel meg akarta bélyegezni a magyar nőket! Meg akarta bélyegezni azokat, akik mint a tigrisek védik családjukat és hazájukat. Ez náluk ismeretlen fogalom. Mi örömmel fogadtuk és fogadjuk ezt a »bélyeget« az ellenség részéről -azzal a boldog,' büszke tudattal, hogy a magyar nő ismét magára talált a sok zsidó mákony után. Megtalálta helyét a közösség életében és hartában! Ott volt a magyar nő akkor is, mikor fiai, akiket ő nevelt hősökké, elindultak messze Keletről, hogy ezeréves Hazát szerezzenek és Hont alapítsanak fajtájuknak. Történelmünk folyamán számtalanszor találkozhattunk olyan magyar nőkksl, akik 2 férfiaknak is példát mutattak hősiességükkel. És süssétek reánk, magyar nőkre a bélyeget ti büszke — magatokat óriásnak képzelő ellenségek! Mondjátok, hogy olyanok a magyar nők, mint a tigrisek! Mondjátok, hogy a ti nőitek különbek! Náluk még mindig előbbre való a flört, a bridzs és előbbre való a közönséges politikai eszközként való beállítása személyüknek,. — közönséges célok szolgálatába ! A mi nőink ha kell, fegyverrel kezükben, mint tigrisek — ahogyan ti mondtátok — védik családjukat és Hazájukat. De ezzel egyidőben nevelik már az új hősöket is, akik majd újraépítik azt, amit ti aljas szándékkal, bűnös kezekkel leromboltatok. Mi magyar nők tudjuk, hogy minden aljasságtok, minden kapzsiságtok, minden elvetemültségtek abból ered, hogy a ti asszonyaitok aljasságra, rablásra, garázdálkodásra, orvtámadásra neveltek titeket. Nekik kellett a fény, a pompa, de verejtékcsöppet nem voltak hajlandók adni érette, csak a más verejték csöppjét akarták látni folyni! Mi magyar nők, a német nőkkel karöltve elpusztítjuk az emlékteket is. Mi élettársai vagyunk azoknak a hősöknek, akik bennünket védenek. Segítőtársai vagyur.k. Gyermekeinket pedig arra neveljük, hogy ne bántsanak senkit, míg bennünket nem bánt valaki. De beléjük neve jak azt is, hogy tiporjanak el minden ellenséget, ha fel meri emelni bűnös kezét arra, ami nem az övé! Öljék meg azt, aki más vére hullásával, más verejtékcsöppjével akar magának előjogot szerezni! Igen! Kivesszük az elesettek kezéből a fegyvert és harcolunk ellenetek! Harcolunk fegyverre], körömmel, foggal, szívvel és agygyal azért, ami a miénk! És tudjuk, hogy az Isten a tiszta szándékot segíti, azért biztos a győzelmünk! Anyatigrisek leszünk és vagyunk családunkért és Hazánkért vívott küzdelmünkben. A bélyeg, amelyet reánk akartok sütni, nem égeti homlokunkat, mert harcunk a Hungarista Birodalom megvalósulását és a boldog Magyar Feltámadást fogja eredményezni. a tagfelvételt Á bolsevisták között harcoló orosz nökatonák „újdonsággal" szolgáltak Mozaikok a székesfehérvári megszállás idejéből A napok óta tartó ködöt és hideget Pápán is hóesés váltotta fel és a sűrűn szálló fehér hópelyhek csakhamar hatalmas fehér hótakaróval lepték el a város utcáit és tereit. A reggeli órákban nagy embernyüzsgést látunk a Fő-téren, ahol a honvédelmi munkára jelentkezők ásókkal és lapátokkal felszerelve sietnek a hófergeteggel megbénított város segítségére. Elvegyülök az embercsoportban és figyelem a csoport hangulatát. Vannak akik ezt a munkálatot szent és magyar kötelességnek tekintik, de vannak mások is. Olyanok, akiknek ez a szolgálat — a háború hatodik évében — tehertételnek számít és zúgolódni próbál csupán azért, hogy a hólapátolás miatt ma az ondolálás is elmarad. Ezzel szemben néhány órával ezelőtt egy megtört, sápadt arcú ref. tábori lelkész ült velünk szemben,, aki most került ide a felszabadított ősi koronázóváros, Székesfehérvár falai közül. Váratlan orosz előnyomulás Hangja el-elcsuklik, szemeiben rémület és borzalom tükröződik, amikor mesélni kezd élményeiről. — »December 21-én Győrből a Fehérvár melletti Mohára mentem családomért^ de a váratlan orosz előnyomulás következtében én is a családomnál rekedtem mindaddig, amíg karácsony estéjén az oroszok a községet el nem foglalták. Feleségemmel, beteg anyósommal és háróm apró gyermekemmel egy orosz ti£zt szóbeli engedélye alajpján, mint lelkész a faluban maradhattam, mialatt a község lakosságát gyalogmenetben Székesfehérvárra hajtották. Csak néhány falubeli és menekült tudott behúzódni hozzánk a lelkészi lak pincéjébej ahol három napot és három ^éjgzakát töltöttül, k ? & el. Ez alatt az idő alatt csaknem óránként kutatták át holmijainkat és minden értékesnek látszó dolgainkat elrabolták vagy összetörték. Háromszor egy éjjel .. . — Az ötödik nanon váratlanul oroszok jelentek meg a pincében, akik mintegy tíz nappal ezelőtt az izgalmaktól koraszülésen és műtéten átesett feleségemet és cselédlányunkat, továbbá egy ötgyermekes, hét hónapja áldott állapotban lévő asszonyt hurcolták el és ez az eset egy éjszakán keresztül hár romszor ismétlődött. — Feleségemet levetkőztetve csaknem' mezítelenül hajtották végig a falu legszélső házába — megkötözve, pisztolycsővel a szájában. A többieket még aznap Székesfehérvárra hurcolták be és feleségem csak a véletlennek,, vagy talán az orosz tiszt »szánakozásának« köszönhette, hogy megmenekült az elhurcoltatástól. — Amikor feleségemet ilyen állapotban láttam viszont, a nekem szegzett pisztolyt egy orosz tiszt kezéből kicsavarva vetettem rá magamat erre az emberi állatra. Azonban társai lefogtak és a pincéből az udvarra vittek fel, ahol a ruhát letépték rólam és agyba-föbe vertek. — Talán lelkészi mivoitomnak köszönhetem, hogy nem lőttek agyon, s hajnalban az ott gazdálkodó bátyám ökrös szekerével bemenekülhettünk Székesfehérvárra. — A mohai tanítót, aki egyúttal leventefónMrus fteu