Pápai Ujság – II. évfolyam – 1945.

1945-01-13 / 4. szám

Igaz Istenhit és igaz Krisztus-szeretet kizárólag csak igaz nemzetszeretethez és hazaszeretethez vezethet és fordítva: igaz nemzetszeretet vezessen el bennünket az igaz Isten és Krisztus megismeréséhez. Szökés és hűtlenség bűntettében elítélték Dalnoki Miklós Bélát és társait Az egész nemzeti társadalom mélységes felháborodással és megdöbbenéssel értesült arról a hazaáruló szövetkezésről, melynek élén Dalnoki, Miklós Béla vezérezredes, Vörös János volt vezérkari főnök és Faraghó Gábor altábornagy, a hirhedt szökött tárbornokok állottak. Általános megnyugvást és helyeslést fog kelteni tehát az a hír, hogy a nemzet totális mozgósításával és harcbaállításával megbízott m. kir. tárcanélküli miniszter mellé beosztott tábornok-bíróság a minap ítéletet hozott a szökésben levő hazaárulók bűnügyében. A bíróság Dálnoki Miklós Béla vezérezredest, mint az 1. honvéd hadsereg volt parancsnokát két beosztottjával, Kéry Kálimán vezérkari ezredessel és vitéz CsukásyGartner Lajos alezredessel együtt, továbbá a honvédség volt vezérkari főnökét, vitéz nemes Vörös János vezérezredest, valamint a csendőrség volt felügyelőjét, vitéz Faraghó Gábor altábornagyot, a fennálló törvényes rendelkezések értelmében a távollétükben megtartott főtárgyaláson szökés bűntettében ps hűtlenség bűntettében bűnösnek mondotta ki. Miklós Béla vezérezredes és beosztottjai 1944 október 15-én gyáván elhagyták a harcoló hadsereget, miután nem akartak a magáratalált magyarság szent harcában résztvenni, átszöktek a szovjet csapatokhoz, tehát az ellenséghez, ott elárulták a rájuk bízott katonai titkokat és felajánlották szolgálataikat. Ugyanezt tette Vörös vezérezredes. Árulásárnak jutalmául az ellenségtől úgynevezett ellenkormány alakítására is megbízást kaptak. Miklós Béla még arra is vetemedett, hogy a magyar és német haderő elleni harcbavetés céljára bujtogatott és ilyen felszólítást tartalmazó leveleket intézett a harcoló magyar hadseregek tisztikarához és parancsnokaihoz. Vörös János és Faraghó Gábor az ellenséggel már korábban érintkezést keresett, fegyverszüneti tárgyalásokat készítettek elő és hozzájárultak ezáltal az október 15-iki gyászosemlékű proklamáció kiadásához, mely kihatáf saiban oly súlyos következményekkel járt az élet-halál harcát vívó nemzet hadviselésére. A magyar közvélemény a legnagyobb elégtétellel fogadja a tábornokbíróságnak: ezt a megállapítását, amely örök időkre megbélyegezte ezt az összeesküvő társaságot. A fennálló törvények értelmében a bíróság csak a bűnösséget mondotta ki, de nem lehet kétséges, milyen ítélet vár azokra az árulókra, akik kiszolgáltatták az ellenségnek a magyar erődítési rendszer legbizalmasabb iratait, a magyar felvonulási terveket, akik tanácsaikkal elősegítették az ellenség gyors benyomulását^ akik felelősek sokezer magyar katona, pusztulásáért, sok százezer magyar asszony és család

1 tragédiájáért, a gazdag magyar föld felége^téséért, akik mindent megtettek, hogy meggyengítsék a magyar honvédség ellenálló erejét és harci elszántságát. Magyar otthonok ezrei és tízezrei hamúvá és üszőkké váltak, magyar városok, kultúrközpontok évszázados kincsei tűntek el, mert ezek az árulók puszta életük és egzisztenciájuk megmentéseért, indokolatlan becsvágyuk és bűnös önzésük kielégítéséért gyűlölködésből és elvetemültségből átfutottak az ellenséghez és olyan szerepet vállaltak, amire ilyen vezető állásban levő magyar katona és tiszt történeljnünk folyamán soha nem volt kapható. A bíróság ítélete megerősítette azt az ítéletet, amit már a nemzet meghozott: az árulás bélyegét rásü

u tötte Miklós Béla és társainak homlokára és lez a bélyeg fogja őket kísérni árulásuk útján; amíg, remélhetőleg minél előbb, az igazságiszolgáltatás sújtó keze utoléri őket. így kezdődött a mostani világháború mentésére! Ez a magatartás méltó elismerést vált majd ki a győzelem zálogát kezében tartó nagy szövetségesünknél, a Németbirodalomnál is! Magyarok! Vannak és lesznek napok/ órák, pillanatok, amikor a legnagyobb nemzeti önfegyelmezettséggel kell majd a válogatás nélküli harCj vagy munkavállalás terhét átvennünk! Lesznek napok, mikor az érkezett parancsnak — akár saját hatóságunkétól, akár nagy német szövetségesünk bármelyik illetékes hatóságától is jön \az — halogatás nélkül eleget kell tennünk, — lett légyen az akár sáncolás i jnunka, akár pusztán polgári kénvelmünk feláldozása azzal., hogy iaz értünk vérüket áldozó magyar és német harcosainknak lakásunkban hajlékot kell adnunk. Minden egyes kapavágás és minden buzgó munká, ban eltöltött nap, valamint minden óra, melyei küzdő katonáink a mi otthonunkban pihenéssel pöltenek el, közelebb visz bennünket ahhoz a váava-várt pillanathoz, mikor megszállás alatt élő testvéreinket újra kebel ünkre ölelhetjük. » A közös harc a közös győzelem érdekében minden magyarnak elemi kötelessége, bárhova is veti a sors, hogy tehetsége sze,rint megfeleljen feladatának! A győzelem biztos, de attól függ, hogy minden egyes férfi, nő és munkaképes iffá teljes erejét latbavesse. — Németországban mindenki a közelgő visszacsapások jegyében tés a biztos győzelem hitében él s \ez a győzelem el is következik! Kötelességünk azonban, hogy Hazánk, földünk, vagyonunk, asszonyaink, gyermekeink védelmére s elveszett területűink visszaszerzésére annyi harcost állítsunk csatasorára} amennyit csak fel tudunk szerelni saját erünkből és német szövetségesünk segítségév^ — annyi munkást állítsunk munkába a háborús erőkifejtés céljaira, amennyi munkaalkalom adódik. Ilyen erőkifejtéssel biztosan megérjük ismét a szebb és boldogabb Magyarországot! Magyarok! Rendületlenül tartsatok ki! Legyetek méltóak őseinkhez, hogy büszkén tekinthessenek vissza utódjaink hősi helytállásunkra! (4. közlemény) Összeállította: \ A világháború kitörése tulajdonképpeni okot a danzigi kérdés okozta. A diplomácia legérdekfeszítőbb okmányai azok a jegyzékek, emlékiratok, levelek, nyilatkozatok és indítványok, amelyek a háború kitörésének előestéjén, az utolsó napokban és az utolsó hónapban napvilágot láttak. Danzig az ugródeszka — a háborúba : 1939 augusztus 4-én Chodacki, Lengyelország danzigi megbízottja, jegyzéket nyújtott át Geiser Arthurnak, Danzig szabadváros szenátusi elnökének, amelyben a lengyel kormány ultimátumszerű határidővel és megtorló intézkedések kilátásbahelyezése mellett a danzigi szenátustól egy a valóságban soha ki nem adott rendelet visszavonását követelte, amely a lengyel vámfelügyelők működésének korlátozására vonatkozott volna. A danzigi szenátus elnöke augusztus 7-én válaszolt erre az ultimátumszerű követelésre^ visszautasította azt és kijelentette, hogy ezen fenyegetés következményeiért a felelősséget teljesen a lengyel kormányra hárítja. A németbirodalmi kormány amikor tudo- ! mást szerzett .a levélváltásról, külügyi állam- j Kora Endre titkára útján augusztus 9-én közölte a berlini lengyel ügyvivővel, hogy »a németbirodalmi kormány kénytelen figyelmeztetni a lengyel kormányt arra, hogy a danzigi szabadvároshoz intézett, ultimátum-jellegű követelés*a németlengyel viszony kiéleződését vonná maga után, amelyért a felelősséget előre is elhárít«. A lengyel külügyi alállamtitkár augusztus 10-én visszautasította a német közlést, ugyanakkor a lengyel kormány Angliához és Franciaországhoz fordult segítségért, jóllehet a kérdést Danzig és a Korridor ' rendezéséivel közvetlenül el lehetett volna intézni. Chamberlain angol miniszterelnök, közvetlenül a német-szovjet megnemtámadási szerződés aláírása után, jónak látta levélben fordulni a Fürerh^z,, miután — nem tudva^ a készülő német-szovjet megállapodásról — Lengyelországot a végsőkig felizgatta azzal, hogy háború esetén teljes anyagi és katonai segítséget nyújt. Mindebből világosan kitűnik, hogy Anglia és Franciaország katonai támadást készített elő úgy keleten, mint nyu' gáton Németország ellen és Párisban ésLon! donban csak akkor hökkentek meg, amikor j kiderült, hogy keleten Oroszország segítség gére nem lehet többé számítani. Ez (Vo®t közvetlen oka Chamberlain levelének, amire 24 órával később a Führer válaszolt és nyil-. tan leszögezte álláspontját az összes kérdésekben. Mígállapította levelében Hitler, hogy Németország sohasem keresett viszályt Angliával és nem avatkozott angol érdekekbe, de vannak bizonyos érdekei, amelyekről lemondani lehetetlen. Ezek közé tartozik a német Danzig és a vele összefüggő Korridor kérdése. Németország kész volt a danzigi és a Korridor-kérdést egyedülállóan, nagyvonalú ajánlatban, tárgyalások útján megoldani. Azoknak a híreknek azonban, amelyeket Anglia a Lengyelország ellen irányuló német mozgósításról elhinlett, a Románia, Magyarország stb. ellen állítólag fennálló támadási szándékokról terjesztett híreknek, valamint Lengyelország később adott, úgynevezett garancianyilatkozatnak az lett a következménye, hogy Lengyelországban megszűnt a hajlandóság a tárgyalások megindítására egy ilyen, Németország számára is elviselhető alapon. Még meg sem érkezett Angliába Hitler levele, máris, sőt már előtte megindult a világizgatás Németország ellen. Augusztusi 24-én délelőtt Chamberlain és Lord Halifax beszéltek az angol alsóházban, ami arra késztette Hitlert, hogy magához kéresse a berlini angol nagykövetet és nyilatkozatot te* gyen előtte. (Folyt. köv-1