Pápai Ujság – II. évfolyam – 1945.

1945-01-02 / 1. szám

A szeszkiszolgáltatás új rendje A 4020—1944. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 1. bekezdése és az 1500—1944. M. E. számú rendelet 7. §-ának 1. bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a közrend fokozottabb biztosítása érdekében a 3. honvéd leerület területén a szeszesitalok kiszolgáltatásával kapcsolatban a következőket rendelem. 1. §• 1. Nem égetett szeszesitalokat vendéglőkben, korcsmákban, továbbá a bortermélők kiméréseiben bort a közönség részére utcán át kiszolgáltatni naponta csak 12 órától 16 óráig szabad. 2. Szeszesitaloknak kismértékben (zárt palackokban) árusítására jogosult nyilt árusítási üzletekben (fűszer, csemege, szatócs stb.) a közönség részére égetett, vagy nem égetett szeszesitalokat kiszolgáltatni a nyitás időpontjától déli 12 óráig szabad. 2- §• Ezentúl tehát szeszesitalt vendéglőkben* kávéházakban, korcsmákban stb. az árusítás helyén történő elfogyasztásra kiszolgáltatni, valamint azt az árusítás helyén elfogyasztani tilos. 3. §• 1. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el, és 15 napig terjedő elzárással büntetendő, aki az 1—2. §-ban foglalt rendelkezéseket megszegi, vagy kijátssza. 2. A pénzbüntetésre az 1928: X. tc. rendelkezései az irányadók. 3. A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak a rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint (rendőri büntető bíróságnak a hatáskörébe tartozik. 4. §• Ez a rendeletem a kihirdetés napján lép hatályba. Ennek a rendeletemnek hatálybalépésével SZÁLASI FERENC: Történelmi materializmus nincs. A természet nem az anyagelvűséget, az anyagiasságot ültette az emberekbe, hanem erkölcsi és szellemi vonatkozásai is vannak. A hungarizmus a maga felfogásában ezt a természetes és egészséges önzést fogja be a népi közösség kiegyensúlyozott gazdasági életének biztosítására. (Út és Cél.) a 3. honvéd kerület területén valamennyi ezzel ellenkező rendelkezést érvénytelennek! kell tekinteni. Szombathely, 1944 december hó 28. Kocsárd Emánuel s. k. hadműveleti kormánybiztos. Amerika szomorú karácsonya Newyorkból jelentik: Az amerikai lapok egyáltalán nem titkolják, hogy az Egyesült Államokban a karácsonyi ünnepek igen szomorú hangulatban teltek el. Többek között azt írják, hogy a franciaországi és belgiumi csataterek az amerikai ifjúság tömegsírjává váltak és aíig van olyan család az Egyesült Államokban, amely ne gyászolná hozzátartozóját, rokonát, vagy jóbarátját. Az USA-ban már a 17 éves fiúkat is besorozzák. Berlinből jelentik: Észak-Amerikából származó jelentések szerint az Egyesült Államok kormánya most már a 17 évesek azonnali behívását is elrendelte. Ezen intézkedésre az északamerikai csapatoknak a nyugati arcvonalon elszenvedett újabb ^s újabb veszteségek következtében volt szükség. Az Egyesült Államokban megemlékeztek arról, hogy Roosevelt csak néhány évvel ezelőtt tett ígéretet az amerikai anyáknak, hogy fiaikat és férjeiket soha nem fogja a tengerentúli hadszínterekre küldeni. így kezdődött a mostani világháború (1. közlemény) Összeállította: Kora Endre Öt évvel ezelőtt, 1939 szeptember 2-án hajnalban eldördült az első lövés, amely elindította a második világháborút. Öt évnek rövid, de máris történelmi távlatából, nyissuk meg az emlékezés zsilipjeit .és késői) utódok számára is adjunk egy összefoglaló jelentést arról, hogy miképpen szakadt az emberiségre ez a nagy világégés, amelyben — miként az egyik tisztán látó francia politikus jelentette ki négy nappal a háború ^törése előtt: — »Nem a német vagy a francia nép fog győzni, hanem csak a pusztulás é|9 a barbárság !« A háború ötödik évének végén, a szomorú jubileum alkalmával, meg kell állapítanunk azt, hogy eddig kísértetiesen beteljesedett Daladier volt francia miniszterelnök komor jóslata, mert túl a német győzelmeken és túl az angol-amerikai visszavágási kísérleteken, mindezideig az igazi hasznot csakis a pusztulás és barbárság ördöge aratta. Felsorolásunkban nem kívánjuk megállapítani, hogy kinek a hibájából is szakadt az emberiségre ez az óriási szerencsétlenség, hanem okmányokkal, nyilatkozatokkal fogjuk a történelem számára világossá tenni és olvasóink magyar nemzetiszocialista véleményére bízni a háború okozójának megállapítását. Okmányok és nyilatkozatok ezek, amelyek önmagukban beszélnek és bizonyítanak. A háború kitörését olyan izgalmas diplomáciai tárgyalások előzték meg, amelyek addig ismeretlenek voltak a világpolitikában. Egy héttel előtte a két örök ellenség a németi és az orosz, vagyis inkább a német nemzetiszocializmus és az orosz bolsevizmus kibékült egymással. Most már azt is tudjuk, hogy a Szovjet részéről ez a békejobb a történelem legnagyobb árulása volt és a legnagyobb képmutatás s csak azért történt, hogy Moszkva időt nyerjen csapatai megerősítésére és felkészülhessen a háborúra Európa ellen. Hiszen az 1940-es őszi német-szovjet tárgyalásokból kitűnik, hogy a Szovjet voltaképen tárgyalásokat kezdett Németországgal, hogy megnyerje a német birodalmi kormány hozzájár rulását a keleteurópai kisállamok bekebelezésére. Németország, a nemzetiszocialista német birodalom azonban állta szerződéseit és nem volt hajlandó kiszolgáltatni ezeket a nemzeteket és inkább vállalta a nehéz és kemény harcot. A német kormány, ha ugyanazzal a felületességgel kezelte volna az európai kisállamok ügyét, mint a többi nagyhatalom, akkor garancia ide, garancia oda, egyszerűen kiszolgáltatta volna őket a Szovjetnek és megkímélte volna népét a rengeteg vértől és pusztítástól, sőt ezen túlmenően százszázalékosan biztosította volna győzelmét az angol-amerikaiakkal szemben. A német kormány is megtehette volna azt, amit Teheránban

1 Sztálin Churchilltől és Roosevelttől követelt és akkor nem lett volna keleti front. Most, a háború hatodik évének küszöbén, a rettenetes pusztulás, a sok kiömlő vér közepette is csak annyit tudunk mondani, hogy a nemzetiszocialista Németország az utolsó pillanatig állja kötelezettségeit és ha millió csapdát is állítanak ellene, ha összeszövetkeznek ellene a sötétség és a politika aljasságának minden erői, akkor is győzelmesen vívja meg harcát. Mert egy olyan nép és Súlyos aggodalmak Angliában Lisszabonból jelentik: Angliában újabb behívásokat rendeltek el, melyekkel kapcsolatban a következőket jelentik: A nagy brit veszteségek a nyugati arcvonalon súlyos aggodalommal töltik el Nagybritannia népét. Az angol munkásságnak a hadseregbe újra történt besorozása azt jelenti, hogy az angolok ezentúl még kevesebbet vásárolhatnak az eddigieknél. Az újabb sorozásokkal kapcsolatban legszomorúbb az a tény, hogy ezekre kará^ csonykor került a sor, akkor, amikor az angolok "a háború sorsdöntő fordulatát < várták. Milyen veszteségeket szenvedtek az Egyesült Államok a keleti vizeken. Tokióból jelentik: A japán tengerészeti főhadiszállás a háború kitörése óta, vmosft adta ki az első összesített hivatalos közleményt. Eszerint 1941 december 7-e óta a japán tengeralattjárók 700-nál több hajót süllyesztettek el 2,000.000 bruttó regisztertonna űrtartalommal. A japán tengeralattjáró egységek 15 repülőgépanyahajót, 5 cirkálót, 4 rombolót, 2 tengeralattjárót süllyesztettek el, ezenkívül megrongáltak 3 repülőgép anyahajót, 3 csatahajót, 1 cirkálót és 1 segédhajót. A japán tengerészetügyi miniszter közlése szerint az északamerikai haditengerészet c«endesóceáni vesztesége, eddig körülbelül 500 ezer embert tesz ki. olyan eszme, amilyen most jellemzi Németországot, örökké él. A világ legnagyobb diplomáciai meglepetése: Németország meg nem támadási szerződést köt a Szovjettel 1939 tavaszán Moszkvában francia és angol katonai bizottság érkezett, hogy a Szovjetunióval politikai és katonai szövetséget kössön. A világsajtó szenzációs tálalásban közölt minden momentumot a tárgyalás menetéről. Augusztus elején már összeállították a végleges bizottságot is, amelynek a következő tagjai voltak: Szovjet részről: Vorosilov marsall, Saposznikoff hadseregparancsnok, a vezérkar főnöke, Kutzeny, a haditengerészet népbiztosa, Lokszinoff, a repülési ügyek népbiztosa és Szmiridonoff tábornok, a vezérkari főnök helyettese. Franciaország részéről: Doumec és Valin tábornokok, Krebs ezredes, Villeum, Beaufre, Soviche és Rincquesen századosok, valamint 15 katonai szakértő. Anglia részéről: Sir Reginald Plunket-Ernle-Ere-Dax admirális, Sir Charles Stuart Buonet légi marsall é« Hywood tábornok, valamint 20 katonai szakértő. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a névsort, megállapíthatjuk, hogy a szovjetkérdést 1939ben úgy Angliában, mint Párisban meglehetősen könnyen kezelték. Mennyivel másképpen fest ez a névsor, mint a négy évvel későbbi teheráni, amikor Anglia és Amerika nem kapitányokat és viceadmirálisokat küldött tárgyalni, hanem az államfők és legfőbb vezetőit siettek Sztalinnak mindent megadni, amit hívén. (Folyt, köv.) /