Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-05-29 / 22. szám

EMIL KROTKlj: HOGYíiN FEDEZTÜK FEL AMERIKÁT Bankot alapítani, áruházat nyitni és új világrészt felfe* dezni idejében kell. Lám, Ko­lumbusz Kristóf értette a dol­gát : pontosan a történelem* könyvekben megjelölt határ* időre fedezte fel Amerikát, 1492 október 12.én. Ha azon* ban nem sikerül pontosnak lennie és mondjuk 455 évet késik, 1947 októberében kö­rülbelül így játszódott volna le a dolog : • • • Négyszáz és ötvenöt évig hányódtak hajóink az At­lanti Óceán mérhetetlen vizein, mígnem különböző jelek két* ségtelenné tették, hogy föld­höz közeledünk. Az árbócko­sárban ülve, éles szemem egy bádogdobozt pillantott meg a hullámok tetején, ismeretlen nyelvű felirattal. Agyam azon* nal kapcsolt. — Segélykérés ! SOS ! — mondtam Kolumbusznak. — Zátonyra futott valami hajó és nem lehet messze a föld! Kolumbusz feszülten nézte a hullámokon ringatózó bádog* dobozt. — „Pork" — fasirozott disz­nóhús — fordította le konzerv­nyelvről spanyolra. Egyre több és több jele, hogy földhöz közeledünk. Dobozokon tehenek úsztak felénk, melyek szabott árért kondenzált tejet adtak; tyúkok, melyek tojásport tojtak; los­angelesi pálmák és newyorki börzeujságok megsárgult le* velei. Kolumbusz éber szemmel kutatta a messzeséget. — Ügy érzem, azonnal fel fogom fedezni Amerikát! — mondta meggyőződéssel. Nem tudtam megérteni, mi­ről érzi ezt, míg csak meg nem S'ó'aU az egyik kihalászott dobodban a rádió, Ismert éne­kes az „Atomtitok" című új* keletű, de kevéssé népszerű dalocskát énekelte. Utána a bemondó olvasta fel egy néger értekezését a Lyncs-bíróság óriási íölényéről Kelet-Európa elmaradott igazságszolgáltatá­sával szemben. Kolumbusz arca felragyogott: — Megismertem! — kiál* totta diadalmasan. — Ez „Ame­rika hangja". Felfedeztem! A felfedezett kontinenssel azonban mindjárt meg is tör­tént az első összeütközés, s ez kissé megkeserítette diadalmas örömünket. Ugyanis alighogy partra tettük lábunkat, óriási plakát állta el útunkat: „Ame­rika földjére lépni tilos!" 1. a háború ellenzőinek, 2. antiim­perialistáknak, 3. nem lojális külföldieknek, stb. Mindazonáltal a bennszülött hatóságok képviselője rendkí­vül barátságosan fogadott ben­nünket. — A kezét, mister — fordult Kolumbuszhoz. Kolumbusz lelkesülten nyúj­totta feléje mind a két kezét. — Félreért, uram — magya­rázta ridegen a bennszülött,— csak az ujjlenyomatára van szükségem, ön ugyebár nem amerikai születésű ? Kolumbusz beismerte, hogy nem, s hogy jóval születése után fedezte csak fel Amerikát. — No, látja! — mondta elégedetten a hivatalnok. így hát mint külföldi ügynököt veszem Önt nyilvántartásba. Honnan jön ? — Spanyolországból. Felragyogott a hivatalnok arca, — Mr. Francotól ?! Kolumbusz hallgatott és ér­telmetlenül nézte az ott he­verő különböző ládákat, rej­télyes rendeltetésükkel : „New­york Franco" és „Franco — Madrid". Igazán furcsa. — Aha ! — komorodott el a bennszülött. — Ön tehát a nemlojális spanyolok közül való ? Ebben az esetben . . . És egy papírívet tett a Nagy Tengerjáró elé, amelyen előtte már sok nemlojális „vörös külföldi" volt köteles otthagyni ujja nyomát. * A kikötőben ugyancsak zaj­lott az élet, még pedig a cse­reélet. — Cserélek békét háború­ért ! — üvöltötte százemeletes viskója ajtajában állva egy kövér őslakó. — Adok szuverénitást kö!» csönért ! — igyekezett őt túl­kiabálni egy nemrég érkezett török. Atomenergiától duzzadó,gya­nús külsejű Öregurak apró atombombákkal hadonásztak. A sajátos bennszülött szo­kások egynémelyike egészen elképesztett bennünket. Pl. nem győztünk csodálkozni afölött, hogy a partról zsákszámra ön­tötték a babkávét a vízbe. — Ez a kávéfőzés amerikai módja — oktatott bennünket Kolumbusz. Százezer zsák kávé egy óceánnyi vízbe. Érdekes volt az is, hogy miközben a kávé nagy robaj­jal esett a vízbe, azalatt az ára szép csendesen emelkedett. Tovább mentünk. — Kristóf — kiáltottam lel egy váratlan látványosságtól elbűvölve, — mondd, mondd, ki ez ? Gigantikus nőalak emelke­dett a kikötő fölé, kezében harciasan bunkószerű fáklyát tartva — Ez — adta meg a vá­laszt Kolumbusz —• az ameri kai Szabadság. — Szabadság ? Ilyen nsgy ? — tűnődtem hihetetlenül, visz­szagondolva mindarra, amit partralépésünk óta átéltünk és láttunk. — Oh, oh, ezt a sza­badságot a szobrász nem a természetes nagyságban ábrá­zolta, a valóságban sokkal ki­sebb . . . Nem fejezhettem be a mon datot, mert a szobor ütésre emelte a fáklyát . . . Többre nem emlékszem. Az amerikai szabadság ütésétől az Újvilág elhomályosult a sze mem előtt. * Csak Európában tértem ma. gamhoz, ahová bennünket Ko­lumbuszszal együtt, mint „nem­kívánatos idegeneket" tolon­coltak. Kolumbusz azonban nem rendült meg a felfedezésbe vetett hitében. — Ami történt megtörtént, — mondta. — Visszacsinálni nem lehet. Amit egyszer fel­fedeztünk, az marad felfedezve. Fordította : Botos Imre. Üdülők, gyógyfürdők a szovjet dolgozók szolgálatában Iván Voranykov leszállt a vonat lépcsőjéről. Még körülnézni sem volt ideje, amikor már odalépett hozzá egy idősebb férfi : — Ugye, a szanatóriumba ? Az igenlő válaszra együtt indultak a pályaudvarról kifelé. Az épület mögött hatalmas kék autóbusz varakozott duru* zsoló motorral. Nem Iván jött egyedül: voltak vagy huszon­ötén, különböző gyárak mun­kásai. Az autóbusz robogva, halkan zúgó motorral száguldott a nyílegyenes betonúton a Szov­jetunió egyik leghíresebb fürdő* helye felé, Szocsi-ba. Iván csak nézett ki az ablakon és a szíve szinte elszorult a gyö­nyörűségtől. Ilyen szépséget még sohasem látott, pedig ed* dig is volt már üdülni sok nyáron. Az autóbusz viadukton, hatalmas hidakon robogott ke­resztül, melyek mély völgyek fölött íveltek merészen. A kör­nyező hegyeket zöld erdők koszorúzták, a völgyekben, — mintha játékoskedvü gyerekek dobálták volna a hegyek lábai közé — festői szépségű apró falvak bukkantak fel. A lan­kákon sárgán ringó búzatáblák hullámoztak a simogató tavaszi szélben. 4z autóbusz lassított, épületek tűntek elő. Nagy kanyar, aztán emeletes palota előtt suhantak el. Hom­lokzatán ott díszelgett a felírás: színház. Balról az út mellett csodaszép parkot látott Iván, sétáló férfiakkal, nőkkel. A további csodálkozásra ideje nem maradt: az autóbusz csi­korogva fékezett, tündérszép palota előtt állt. Ilyenbe csak királyok lakhattak hajdan — gondolta mosolyogva Iván. Később derült ki, hogy nem | is tévedett nagyot: egy föl­desúré volt a kastély még a cári világban. Most az Ivánhoz hasonló gyógyulást kereső | munkások hozzák itt helyre j I egészségüket. Hosszú, csillogóan tiszta fo­lyosókon, szőnyeggel borított ! lépcsőkön jutott Iván szobá- | jába. Ablaka alatt az óriási I park árnyas fái susogtak, tá- j gas, kellemes szobája szépen berendezve csábította a pihe­nésre. — Mégis csak a doktornak ! volt igaza — mosolygott ma­gában Iván. — Mert sehogy­sem akart eljönni, de az orvos szigorúan ráparancsolt: a tü­dejének, bár komolyabb baja nincs, jót fog tenni egy kis magaslati levegő. Hát itt még a halottak is felébrednek — gondolta Iván. Este, a kényelmes fotölyökkel berendezett do­hányzóban az intézet vezető főorvosa üdvözölte az újjonnan [ érkezetteket. — Több üdülőnk is van itt Szocsiban, — mondotta a fő­orvos — mindenki oda mehet, ahol gyógyulása érdekében a legtöbbet tehetünk érte. Az üdvözlés után még hoz­záfűzte: — Szeretnék egy számot elmondani vendégeink* nek, hogy lássák, mennyi für­dőhely és üdülőhely között válogathat a szovjet dolgozó. 1925-ben 49 fürdőhely műkö» dött az orságban, 26 ezer sza­natóriumi ággyal. 1948-ban a szanatóriumokban már egy­millió 500 ezer embert gyógy­kezeltünk, pedig a németek a« elfoglalt területeken rengeteg szanatóriumot, üdölőt pusztí­tottak el. Örülnék, ha vendé­geink láttnák, hogy munká­juknak a sok szanatórium is egyik eredménye. Este, Iván nagyot sétált a parkban, aztán felment szobá­jába levelet írni. A feleségé­nek írt, így kezdte : — Csak most látom igazán^ milyen gazdagok is vagyunk mi, szovjet dolgozók . . . Anyakönyvi hírek Születtek: Vasi Imre napszámos és Horváth Zita fia: László. — N?ey Sán­dor földmívelö és Gáncs Mária leá­nya: halvaszületett. — Présiiig Do­monkos szövőgyári lakatossegéd és Imre Margit leánya : Margit. — Csete Lajos, üzemanyagellenőr és Tomor Ilona leánya: Zsuzsánna. —- Fodor Imre sütösegéd és Kéringer Piroska leánya: Gyöngyi. — Csere Károly napszámos és Fertig Anna leánya halvaszületett, — Trombitás Miklós asztalossegéd és Cibelenkó Anna leánya: Anna. — Hoffmanri Sándor műszerész 6s Hoffmar n Edit leánya Ida Judit. — Bán Dénes műszerész és Mészáros Anna leánya: Márta Zsuzsanna Aranka. — ' Neusinger Ernő nyug. nyug. vármegyei iroda­tiszt és Varga Mária lia; Endre. — Hrabovszky Elemér szövőgyári mun­kás és Molnár Margit leánya: Edit Olga. Házasságot kötöttek: Mika István textilkereskedő és Szec ődi Gabriella Anna tanitónö^ Meghaltak: özv. Kovács Istvánné Erdélyi Zsó­fia 85 éves végelgyengülés. — özv^ Berki Károlyné Oukárdi Mária nvugbéres dohánvgvári murjkásnő­65 éves, szervi szívbaj. Bp. LOKOMOTÍV—PERUTZ SC 3:2 (2:1) Góllövők : Jakab, Fodor (2) ill. Rauch és Orbán. A Perutz kezd, de az eiső támadást a vendégcsapat ve­zeti, s a 4 percben Jakab ré vén, Matusek hibájából a ve­zetést is megszerzi, 1 : 0. A 17 percben Rauch kiegyenlít, 1:1. Ezután váltakozó iramban fo­lyik a játék, a gól a 33 perc­ben esik, mikor Fodor a felső sarokba bombáz, 2:1. A II. íélidőt erős Perutz ro­hamok vezetik be, s a tűzijá­ték 38 percen át folyik, mi­kor végre Oibán a hálóba ta­lál. A Perutz szinte a kapujá­hoz szegezi ellenfelét, mégis a Lokomotív szerzi meg a győztes gólt. Matusek felesle­gesen kifut, Fodor a hálóba gurít, 3 : 2. Vég'g fölényben játszott a Perutz, a vereség Matusek hi­bájában és a csatársor gólkép­telenségében keresendő. A döntetlen eredmény igazságo­sabb lett volna. Jók : B. Nagy, Szalay. Kris­tóf, ill. Szalóki, Rauch, Sári. Perutz II. — Petőháza 2:0 (0:0) I. o. b. Pápa. A többet támadó és jobban játszó hazai csapat megérde­melten győzött, a lelkesen vé­dekező petőháziak ellen. Gól­lövők : Fogor és Ruska. Jók : Vastag, Csehi, Fodor, ill. Fá bián I., Fábián II. Ács — SzMTE 2:0 (0:0) I. o. b. Ács. Németh két góljával megér­demelten győzött az ácsi együttes. Jók: Borvendég, Gyertő és Pável, ill. Erdélyi, Szabó I. és Házi. ETO ifi — Perutz ifi 3:2 (0:0) Kerüieti ifjúsági bajnokság. PÁPA! NÉPLAP 19J9 május 29 A NB lí. állása: 1. N. Maort 26 17 2 7 67: 44 36 2 PBTC 26 13 7 6 55:33 33 3. Bp. Loko.26 14 4 8 52 : 40 32 4. Diramó 26 15 — 11 59:45 30 5. SVSE 25 13 4 8 47:45 30 6. P. Loko. 26 13 3 10 47:47 29 7. KMTE 26 9 9 8 49:47 27 8. Postás 25 11 4 10 47:34 26 9. Perutz 26 11 4 11 53:42 26 10. Gv-DAC 26 10 5 11 61 : 38 25 11. NVSE 26 9 6 11 48:55 24 12. Polg. S3r25 9 6 10 50:65 24 13 Elektro. 25 8 7 10 38:43 23 14. Sz. Loko 26 8 5 13 47 : 68 21 15. SzAK 26 6 4 16 28:53 16 16. KVSE 26 4 2 20 37:86 10 A mult vasárnap félbeszakadt, ill. elmaradt Postás —KPSE és SVSE— Elektromes eredményei nélkül. Vasárnap fepcrtja Székesfehérvárra megy va­sárnap a Perutz, ahonnan ne­héz küzdelem árán. de remél­jük, a két pontot elhozza. Pe* rutz II.— Brennbergbánya. — SzMTE—TAC. ATLÉTIKA Pénteken rendezte meg a Diákszövetség az ifjúság ré­szére a vátosi atlétikai versenyt. Kiemelkedőbb eredményei a következők : Ifiúsági- (16 éven aluli) 100 m. 1. Hermánn (Ref. 6), 800 m. 1. Hermán n (Ref. 6.). Súly­lökés 1. Bakai (Ált. tk;). Ma» gasugrás 1. Nagy Gy. (Ref. 6.) Távolugrás 1. Nagy Gy. (Ref. 6.) 4.x 100 m. 1. Ref. 6. Felnőtt (19—21 évig) 100 m. 1—2. Németh (Ref. 6.), Csabai (Áll. tk.) 200 m. 1. Bérces (Ref. 6.), 400 m. 1. Bérces (Ref. 6.), 800 m. l c Bérces (Ref. 6), 1500 m. 1. Silingi (Ref. 6.), 4x100 m 1. Ref. 6. Diszkoszvetés 1 Nagy E. (Ref. 6.) Súlylökés­1. Nagy E. (Ref. 6.) Magas­ugrás 1. Szabó A. (Ref. 6.) Gerely vetés 1. M. Nagy Á.. (Ref. 6.) Távolugrás 1. Ba­konyi (Áll. tk.) Női és férfi textil é» divat­áruk nagy- választékban MÁRTONNAL fv. Höf'e üzlet) PÁPAI NÉPLAP A Magyar Dolgozók Pártja hetilapja.. Felelős szerkesztő és kiadó: Baranyai György­Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-utca 2. Telefon: 11-35, Nyomatott a Munkás-nyomdában, Pápa, Fő-tér 25. Telefon: 13—04 Cégtulajdonos: Koralódt JesíS^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom