Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-02-27 / 9. szám

A MDP városi szervezetének nagysikerű zenekari hangversenye a Jókai moziban A Jókai színhazban zsúfolt nézőtér mellett a MDP helyi szevezete zenekari hangverseny keretében igen jól sikerült elő­adást rendezett a város tíze meinek, iskoláinak, közigazga­tásának és a fúvószenekar dol< gozóinak bevonásával ismét bebizonyosodott, hogy a MDP nemcsak politikai, gazdasági, hanem kultúrális vonalon is tudja korszerű újí­tásokkal a népeknek a művé­szet iránti szeretetét fokozni. Béldi Zoltán MDF elnök megnyitójában köszöntötte a megjelenteket és a nap jelen­tőségéről szólt. Fúragó Mihály elvtárs rávilágított a pápai dolgozók kultúrális munkájára, amely az országépítésnek fon- j jtos mozzanata. A verseny során a MDP fú ; vószenekar, a Perutz szimfóni jkus, a Leipnikgyár, a városi ; zeneiskola növendékeinek ze­| nekara, a Dohánygyár és a városi közigazgatás alkalmi zenekara mesésen oldották meg az egyes bemutatott szá­mokat. Komoly, sikeres munka szimbólizálta a MDP fúvósze nekarának bemutatott számait. Bircher mester vezetésével a zenekar tagjai komolyan fogják fel és érvényesítik tudásukat. Kiforrott tudás, bíztató ígéret a jövőre. Kalmár iskola a mű vészetnek egy újabb fokát emelte fel növendékeinek zene­karával. Vártnál jobb és sike resebb eredményt ért el a vá rosháziak zenekara. Perutz-, Dohánygyár,- Leipnik zenekara pedig nagyban hozzájárult a verseny esti fényéhez. A művészet iránt előszere­tettel viseltető pápai közönsé­günk megelégedéssel távozott a színhelyről és egyönte ű volt a megállapítás, hogy a pápai dolgozók komoly munkája a MDP-n keresztül egy szebb, jobb, boldogabb jövő záloga. Ki a Farkas Cibor-féíékkei az iskolákból Farkas Tibor a Csótról be­járó hetedikes gimnazista a vonaton rendszeresen szidja a demokráciát. Már a vonat kö zönsége is megsokalta, hogy örökösen összehasonlításokat tesz a mai és a mult rendszer között, a mult rendszer javára Miért szidja a demokráciát ez a fiú ? Talán nem adott neki vonatot ahhoz, hogy Ő nyu­godtan bejárjon Pápára? Ta­lán lezárta előtte a tanulás sorompóját ? Talán a munkás­1 ság és paiasztság nem bizto­sította számára azt, hogy ké­nyelmessen utazhasson és ta­nulhasson ? Nem. Farkas Tibor háromszor megbukott már és a butaság mondja vele a de­mokrácia sértő szavait. Azt hiszi talán, hogyha nem volna demokrácia, akkor az üres fe jével Ő is könnyen érvénye­sülhetne ? De mi szükségünk van arra, hogy Farkas Tibor félékkel vi­tatkozzunk ? Egyáltalában m i keresni valója van az ilyen diáknak az iskolában, aki nem tanul és szórakoztató utazásait arra használja fel, hogy vérig sértse a magyar munkást, és parasztot? Van nekünk elég szegénysorsú fiatalunk, akik elfoglalják az Ő helyét és akik­ből válna is valami. Nem kö­nyörgünk már a Farkas Ti­boroknak és nem csitítjuk őket. Ki velük az iskolákból! Esküvő. Lóskay Mária és Molnár Ferenc f. hó 27 én, vasárnap délután fél 6 órakor tartják esküvőjüket a pápai róm kat. plébánia nagytem­plomban. (Minden külön érte­sítés helyett.)' . > Patkolókovács tanfolyam Pápán Pápáq a Celli'út (Boldog­asszony út) 11 sz. alatt pat* koíókovács tanfolyam működik, ahol hibás és betegpatájú lo vak gyógypatkolásái is végzik. Munkaidő ünnepnap kivételével minden délelőtt. A tanfolyam március 4 ig tart. A tanfolyam mon a környékbeli községek is szívesen patkolnak. Ágytollat, pelyhet legolcsóbban szállít VIGH JÓZSE F Kiskunfélegyháza Kérjen árjegyzéket! ^emlÁfylíí átvétel Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy Szent László-u. 2. sz. alatti volt Szakács Ferenc vendéglőt átvettem. Kérem a n. é. kö­zönség >zives pártfogását GOTTVALD ISTVÁN volt Központi pincére Nagy lelkesedéssel ünnepelte Pápa a 31 éves Szovjet Hadsereget A Szovjet Hadsereg fenm állásának évfordulója alkal* mával a MSzMT pápai cso­portja, a helybeli Rendőr egyesület és a Magyar Sza­badságharcos Szövetség he­lyi csoportja az egész vá­rost megmozgató ünnepélyt rendezett, melyet megelő­zően történt meg a kegye­let és hála jeléül a Pápán lévő szovjet hősi emlékmű­vek megkoszorúzása. Az ifjúság nevelői veze­zetésével, a pártok, a szak­szervezetek, a hivatalok és intézmények vezetői és kül­döttségei, valamint több ezer főt számláló lelkes tö­meg gyülekezett szerdán délután a Szabadságszobor előtt, ahonnan a MDP fú­vószenekarával a gyárak és üzemek dolgozóinak meg­számlálhatatlan tömegével vonult ki az alsóvárosi te­metőben lévő szovjet hősi emlékművek megkoszorúzá­sára az egész város. A ke­gyelet és hála jeléül a Ma* gyar Dolgozók Pártja, Nem­zeti Paraszt Párt, á Kis­gazda Párt, a város, a rendőrség és az MSzMT pápai vezetősége helyezték el koszorúikat az emlékmű* veken. A kegyeleti ünnep­ség után a tömeg a zene­kar hangjai mellett vonult keresztül a városon a Corsó filmszínházban megrende­zett ünnepségre. Ünnepélyes keretek között megnyílt Pápán a szovjet képzőművészeti kiállítás Felhívom a pénzellátásban ré­szesülő hadirokkantakat, hogy a hadirokkantjelyény átvétele vé­gett a városházán a hadigondozó irodában jetenjenek meg. A pápai Magyar—Szovjet Művelődési Társaság szomba­ton, a városháza zsúfolásig megtelt nagytermében, ünne pélyes külsőségek között nyi totta meg a szovjet képzőmű veszeti kiállítást. A MSzMT ismét tanújelét adta megállás­nélküli munkájának, mellyel a szovjet—magyar kapcsolatok még szorosabbá tétele érde» kében végez. Szépen feldíszí­tett teremben függtek a szov­jet nép művészeti kincsei, melyek a megjelentekben mély benyomást keltettek. A Himnusz hangjai vezették be az ünnep­séget majd Karsai Géza meg­nyitójában rámutatott a nap jelentőségére. Tóth Sándor tanár hosszabb beszédben vi­lágított iá a szovjet képzőmű­vészetre, mely az itt elhelye­zett képeken ékesen bizonyítja, hogy nemcsak gazdasági, nem­csak politikai, hanem tudomá­nyos téien is igen előrehala­dott a szovjet fejlődés. A szov­jet szobrászat művelői alkotá­saikba belevitték a szocialista realizmust Huszár szitás Olcsó — Tartós dr&tkerít h$e! AZ ÚJJÁÉPÍTÉS szolgálatában A német repülő tisztán látta zsákmányát. A zöld piroghoz (káposztával vagy hússal töltött tészta) hasonló erdő közepén keskeny, sárga csík húzódott. Ott a töltésen egy hosszú, hadianyaggal megrakott sze­relvény haladt, s éppenséggel semmi értelme sem volt, hogy az erdőre célozzon, csak meg kell várni, amíg a vonat eléri a két erdő közti tisztás szélét és akkor Összebombázni nyu> godtan és biztosan. A repülőgép lendületet vett, azután a napfényben csillogva még egy kört irt le, maga­sabbra szált és egyszerre csak lebukott a fűre. Két sár és földsugár szökött fel a töltés mindkét oldalán, ott, ahol a vonatnak kellett lennie. De amikor a repülő lenézett az erdőre, látta, hogy a vonat, mihelyt elérte a tisztást, sebe* sen hátrafelé iramodott az ej­dőbe. A bombák hiába hullot* tak. " A német leirt egy kört és erősködött magában, hogy most már nem tévesztheti el a célt A vonat keresztül rohant a tisztáson. Honnan is tudhatta, hogy az erdőben várnak rá és cA fiávba^ Irta: NYILÁJ TYIHONOV a dörrenő csapás nyomán a a nehéz fenyők rázúdulnak majd a helyükből kivetett va­gonokra ? A fenyők hiába hullottak. A vonat átszáguldottt ezen q he­lyen. A bombák megint csak kárbavesztek. A repülő elkáromkodta ma­gát. Ez a nehézkes, esetlen, hosszú szerelvény csak nem halad át büntetlenül ? A német egyenesen az erdőre, a szerelvény közepébe célzott. Lehet, hogy rosszul számított, lehet, hogy valami véletlen jött közbe, de a bombák nem a vonatra hul­lottak, hanem az erdőre. A szerelvényt nem lehetett elcsípni, folytatta útját és konokul ha­ladt előre. — Nyugalom — mondta a német Most beszéljünk ko­molyan. Számítgatni kezdett, miközben szigorúan és figyelmesen szem­lélte a terepet. Még magával is ragadta ez az egyszerű va­dászat. A felhőből újra közvetlenül a föld jelé vezette le magát, oda, ahol egy áttetsző füstcsík remegett az izzó levegőben. Ugy látszott, hogy a moz­donyba fúródik bele. De az utolsó pillanatban, mintha va* laki kirántotta volna alóla a vonatot. A robbanás moraja még visszhangzott a fülébe; de már világosan érezte; elhibázta. Lenézett — és valóban a vo­nat sértetlenül haladt tovább. A német rájött, hogy egy nem kevésbbé konok akarat szegül. ellene, hogy a moZ' donyvezetőnek sasszeme van, számítása csodálatosan pontos, hogy nem is olyan könnyű megfogni. A párbaj tovább tartott. A bombák hullottak a vonat előtt, kétoldalt, de a szörnyeteg, ahogy a német magában ne­vezte, halad az állomás felé, mintha láthatatlan szellemek őrködtek volna felette. A vonat meg-megrándult, minden lánca éktelenül csikör­got a lejtőn úgy rohant, akár egy ló összeharapott zabldval és éppen akkor kúszott előre, amikor a soronkövetkező bom* bák rávártak. Hátrált, meg­megált, lépésben vánszorgott, repült, mint a nyíl. Mi mindent ki nem talált ez az unalmas, hosszú, vezetőjének híven en­gedelmeskedő szerelvény. A bombák pukkantak akár, a léggömbök. A németet ellepte a verejték. Köpött lefelé és újra meg újra támadásba lendült. Utoljára helyesen számított, a vonat nem menekülhet. Á mozdony­vezető most elsőizben ügyet­lenkedte el a dolgát Átok szakadt ki a fasiszta széltől cserepes ajkai közül; elfogytak a bombák ,. . nincs mivel bombázni. Ekkor elröppent a vonat mellett és géppuskatüzet zúdí­tott rá, de megint csak fel* bukkant egy erdő, valami ör­dög hajtotta ide éppen a leg* rosszabbkor, a vonat sértetlenül gördült tova a zöldfélhomály* ban, s úgy rémlet, semmisem fog rajta. A fasiszta eszét vesztette. A mozdonyra célzott, arra a vé­kony fal mögé rejtett ellenségre, arra a féltlmetes orosz mun­kásra, aki kineveti az ő asszt­(magasabb képesítésű repülő) bátorságát és úgy vezeti vo» natját erdőn*mezőn át, akár egy őrült. A golyók a vonat fölött röpködtek, némelyik va­lahova a kerekek alá talált, a sU nekhez csapódott, de a vonat ment. A német kimerülten hátra­hanyatlott. Az ég ragyogott. Kristálysima ősz volt, amely valahogyan a távoli vesztfáliai őszre emlékeztette. Vége a töl­tényeknek, vége a párbajnak, Az orosz ott lent győzött. Csapjak rá talán a gépemmel ? Az őrültséget őrültséggel állit* sam meg? A fasiszta hátát kiverte a hideg. Leereszkedett és kíváncsian és gyűlölettel szállt el a vonat fSlött. Nem láthatta, hogy a mozdonyvezető átható tekintete követi. A mozdonyvezető csak ennyit mondott: — Nesze neked, te hiresí És a mozdony széttaposta és megvetéssel szelte át a fekete árnyékot — az ellenséges re* pülőgépnek elterüli' - nyékáti

Next

/
Oldalképek
Tartalom