Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-08-21 / 34. szám

Jó népnevelő munka a Párt egyik erőssége Újjászervezték a népnevelő gárdái a Perutz-gyárban Az összes alapszervezeteknél ia népnevelő csoportok megerősítése a legfontosabb szempont, s mindenütt a népnevelő gárdák aktivizálására te. relődött a súlypont az utóbbi idő­ben. — A népnevelők feladata az, hogy pártunk politikáját levigyék a széles tömegek közé, s tudatosítsák mindazt, amit Pártvezetőségünk el­végzendő munkának megjelölt. Tal,án az üzemekben a legfonto­sabb a népnevelők jó munkája, akik­nek a politikai irányvonal tudatosí­tása mellett a termelési kérdések­ének a megmagyarázása is elsőrendű feladatuk. . Perutzgyári üzemi szervezetben is ide irányul a munka! Újjászervez­ték a népnevelőgárdát, hogy min­den tekintetben betölthesse hivatását. Végh János propagandista ismer­tette ezeket a kérdéseket a* legutóbbi értekezleten, ahol együtt voltak a népnevelők, felelősök, s az egyéb hozzájuk közel álló munkaterülejttlel rendelkező pártfunkcionáriusok. Az átszervezés célja az, hogy minden párttag munkába álljon, s mindenki elvégezhesse azt a munkát, ami a szocializmus építéséből reá hárul. A népnevelő felelősök a jövőben he­tenként rendszeres értekezletet tarta­nak, ahol megbeszélik az üzem po­litikai és termelési problémáit, hogy jól tudják betölteni hivatásukat. Az újjászervezés általános helyes­léssel találkozott, amint az Kulcsár József, a szövő üzemi alapszervezet népnevelőfelelős felszólalásából kide­rült: ( —Jó népnevelő munka, jó pártmunka csak ugy végezhető, ha minden párt­tag részt vállal a munkából. Egyre több feladat áll előttünk, s mindezt pontosan kell teljesítenünk. Nem közömbös például az, hogy az uj Alkotmánnyal, vagy a termeléssel kapcsolatos kérdések minden dolgozó előtt világosan álljanak, s ez a jel­világosító munka mind a népneve. lőre hárul, akinek tudással és munka­kedvvel felvértezve kell munkához látni — mondta Kulcsár elvtárs. Szabó László a műhelyi alapszer. vezet népnevelő felelőse ugyancsak helyesli az újjászervezést: v — Az üzemi dolgozók nem elé. gedhetnek meg azzal, hogy csak a saját körükben végeznek jó munkát. Mindenkinek ki kell vennie a részét (a falujárás során is a népnevelő mun­kából, hogy ezzel is erősítsük a ja. lusi osztályharcot. Ez pedig csak ágy érhető el, ha minden párttag bekapcsolódik a murijába, s így min­denkire kevesebb munka esik, s jobb eredményt érhetünk el, — mondta Szabó elvtárs. Valóban így van! Aki a párttagja, ki kell vennie részét a pártmunkából. Pártunk volt az, amely a felszabadu­lás óta folytatott következetes politi­kájával kiharcolta eddigi eredmé­nyeinket, erősíteni kell a Pártot a jövőben is minden téren, s ebben a munkában egyik legfontosabb szerep •vár a népnevelőkre! 1 Előre Ifjúság a tartós béKéért, at üépeJc szabadságáért Kiküldött munkatársunk riportja a budapesti ünnepségről A nép szolgája Élesen hasít a csendbe a telefon berregő hangja. Fjodor Prokofjevics fel­veszi a kagylót... Halló . . . Igen . . . Miért ? . .. Hangja elégedetlen csengést kap: — Ne mondjátok ne­kem, hogy nem lehet megcsinálni! Jobban gondoljátok át! Reggelre mindennek készen kell lennie . . . Fjedor Prokofjevics visszateszi a kagylót, s gondterhelten, arcán a nyugtalanság kifejezésé­vel tekint ki az ablakon, a tavaszi napfényben fürdő utcára . . . Fejé­ben zaklatottan kava­rognak a gondolatok: . . . igen, már nem na­pok, hanem csak órák vannak hátra a vetési munkálatok megkezdé­séig ! A kolhozelnök tü­relmetlenül várja az első ajtónyílást: a brigádve­zetők ma tesznek jelen­tést a mezei telepeken végzett munkáról. Sorra érkeznek, s egy félóra sem telik bele, máris megkezdődik a beszámoló. Öt kérdés van napirenden: mind­egyik az elkövetkező ve­tési munkára vonatkozik. Uj probléma vetődik fel: a gyapottermesztés problémája. Veszilij Dib­rova gazdász jelenti, hogy a gyapotot, mely a krasznodári járásban új növény, — a járás több kolhoza igen ered­—. +Q»-mpcí7b. Uta­dejére, ?ádok­kijelölt — De hogyan ves­sünk! — Hangzik egy aggáiyoskodó hang, s azután egy másik: — Vetőmagunk sincs 1 . . . — Mindent kapunk a napokban, — válaszolja Dibrove — Ha meg nem, akkor majd kieszelünk valamit! Senki sem csodálko­zik ezen a kijelentésen. A szovjet ember meg­szokta, hogy nem gépi­esen dolgozik, hanem mindig könnyedén, ru­galmasan alkalmazkodik az adott nehézségekhez, s gyors észjárásával, találékonysága val min ­den akadályt gyorsan legyőz. . . A „Komszo­molec" kolhozban a bri­gádvezetők mindenna­pos intézkedéseit hosszú időre elkészített terv és grafikon helyettesíti. . . Kiderül, hogy jófor­mán teljesen tájékozat­lanok a gyapot-vetés módjáról is. Sebaj! — Kéznél van egy tudomá­nyos folyóirat, melynek egyik cikke éppen ezzel foglalkozik. S a brigád­vezetők elmerülnek a cikk tanulmányozásába. Alig hajnalodik máris gépkocsin robognak a vezetők a mezőre, a szél­rózsa minden irányába. Prokofjevics mindenütt, mindig ott van, ahol ép­pen szükség van hasz­nos tanácsaira. Mindig igy volt ez vele, s ha őmaga nem is, munka­társai annál többet be­szélnek róla! Felsorolni is fárasztó lenne, mi mindent köszönhet neki a kolhoz! Prokofjevics itt a Ku­bán ban, Pávloszkája fa­luban született. Itt töl­tötte gyermekéveit, itt dolgozott mint kolhoz­kovács s ennek a kol­hoznak a vezetője lett ma. Ö volt az, aki hősie­sen harcolt, mint parti­zán a falujába betört németek ellen, s kiüzé­siik után hasonló hősies küzdelmet vívott a kol­hoz gyors felvirágozta­tásáért. Ezekben a har­cokban lett belőle igazán bolsevik, ezekben a na­pokban ért meg a párt­tagságra. S az egyszerű dolgozó parasztból ha­marosan hires állami té­nyező lett: 1947-ben az Oroszországi Szövetsé­ges Köztársaság Legfel­sőbb Tanácsának he­lyettes elnöke lett. Ez a tisztség még több feladatot rótt rá, — de Prokofjevics hü maradt a néphez, s munkáját ma is éppoly odaadással, gonddal és szeretettel végzi, mint kovácslegény korában. . . Vájjon milyen „sze­rencsecsillag" vezérelte Prokofjevicset a magas állami tisztségig?! A szovjet ember nem hisz a sors szeszélyeiről szóló dajkamesékben ... Pro­kofjevics sem a sors kü­lönös kegyéből vitte sok­ra; a szovjet államban minden becsületesen dol­gozó embernek megvan a lehetősége arra, hogy érvényesítse tehetségét, rátermettségét a hajla­mainak legmegfelelőbb pályán. A szovjet milliók előtt minden út nyitva áll. Nehéz szavakat találni, amellyel méltó módon lehetne ismertetni a világ haladó ifjúságának Festiválját. Vasárnap már kora reggel zene- és énekszóra ébred Budapest. Erre az alkalomra felejthetetlen ünneplőbe öltözött fővárosunk, ahova most az egész világ feszült figyelme irányul. Kora délután van, amikor meg­kezdődött a felvonulás, végeláthatat­lan tömegekben vonul Budapest if­júsága szoros szövetségben a vidék ifjúságával. Az »öregek« azonban együtt ünne­pelnek az ifjakkal, kétoldalt a Váci. úton sűrű tömegekben áll Budapest dolgozó népe. Virágcsokorral, öröm­ujjongva köszönti fiait, testvéreit a MÁVAG, a GANZ, a LÁNG és a [ többi üzem dolgozója. Eljö^ek, I l 1 0gy együtt ünnepeljenek, hi­! szen a BÉKE ügye nemcsak ifjúsá­j gunk ügye. Az újjáépítés hősei ki­j tettek magukért. A Marx-tértől az* ! UTE stadionig zászlódíszbe öltözött j a Váci-út. Minden öt méterre az úton keresztül öt nyelven, transzparens és rajt jelmondat. Megszámlálhatatlan a sok jelmondat, ami öt nyelven, de különböző formában mégis egyet hir­det: Előre ifjúság a tartós békéért, a népek szabadságáért. A felvonulás gyönyörű külsőségek között zajlott le. Az úton, amerre a szem ellát, egyenruhás SzIT-esek, Úttörők. A hosszú úton egybeforr és mind elemibb erővel harsan fel az új jelmondat: »Tanulunk és építünk, Rákosival haladunk/« A hatalmas tö­meg egy emberként harsogja: »Bevin, Truman bármit tesz, mégis tartós béke lesz!« De a Pártról és a hősi ifjakról, a lenini Komszomolról sem felejtkeznek el. Túláradó örömmel, szeretettel "ünnepli Budapest a béke zászlóvivőjét, a világ ifjúságának elijí!­(jét, a Komszomolt. Emlékezetes, felejthetetlen öröm­mámorban úszik a VIT-en résztvevő 80 nemzet minden küldöttje. Az UTE stadion zsúfolásig megtelt. A stadion zászlódíszbe öltözött, a zászlóerdő felett a Demokratikus If­júsági Világszövetség és a Nemzet­közi Diákszövetség hatalmas emblé­mája látható, felette a VIT jelszava tündököl. 4 óra. A dísztribünön megjelenik a magyar ifjúság szeretett tanítója, barátja, népünk nagy vezére Rákosi Mátyás elvtárs. Minden szempár a tribün felé fordul, 60.000 torok har­sogja: Éljen a Párt, éljen Rákosi. Az emelvényen vannak a MDP Köz­ponti Vezetőségének tagjai, Szakasits Árpád köztársasági elnök, a DIVSz, a NDSz vezetői, a Komszomol főttig kára Nikolaj Alexandrovics Mihaj­lov. Megszólalnak a harsonák, jelzik a VIT megnyitását, amit orkánszerü és egetverő lelkesedéssel fogad a sta. dión közönsége. A stadion újpesti ka­puján elindul a világ ifjúságának diadalmenete lobogók és transzparen­sek erdeje alatt. Csodálatosan szép látvány ez, káp­rázatos színek tarka összevisszaság­ban. Albánok népviseletben, skótok hagyományos szoknyájukban, a kí­naiak selyem kittionóban, a törökök fezben. De a lélekzet akkor áll el, amikor megjelenik a Komszomol né­pes küldöttsége. A lelkesedés tető­pontra hág, az egész stadion 80 nyel­ven, de egy akarattal, egy szívvel, túláradó örömmel élteti a világ láng 1-, lelkű géniuszát, Sztálin elvtársat. A szovjet lányok virágcsokorral üdvöz­lik népünk bölcs tanítóját, Rákosi elvtársat. Kanada ifjúságának élén néger leány és fehér fiú hozza a csillagos lobogót. A transzparenseik kifeje­zésre juttatják, hogy USA népe nem háborús paktumot, hanem demokrá­ciát és békét óhajt. A felvonulást a magyar ifjúság színpompás fegyel­mezett menete zárja be. Közben a harsonák hangjai közt felkúszik az árbocon a DIVSz zász­lója. Ezer békegalamb indul útnak, hogy vigye a hírt, megkezdődött a világ ifjúságának nagy találkozója, harci seregszemléje, a világbéke nagy­szabású feledhetetlen demonstrációja, A Festival résztvevői, autóbuszo­kon indulnak vissza szállásukra, mi­közben nyolcvan nemzet ifjúsága 80 nyelven, de elszántan egyformán kö­zös akarattal énekli a DIVSz indulót, a Marseillaest, az Internacionálét. Mi magyarok különösen büszkék yoltunk ezen a napon, megtett utunk, elvégzett munkánk megbecsülést vál­tott ki a világ ifjúsága előtt. Amit láttak, amiről meggyőződtek, a leg­jobb prospektus népi demokráciánk, ról. Székházat avat cs Szabadságharcos Szövetség A néhány hónappal ezelőtt újjá­szervezett pápai Szabadságharcos Szövetség új szellemben, nagyobb lendülettel fogott a munkához, s most elérkezett az az idő, amikor újjáépí­tett székházát felavathatja, amely ott­hona lesz Pápa város szabadság­harcos szellemű dolgozóinak. Szombaton este 8 órakor ünne­pélyes keretek között avatják fel a székházat. Az avató beszéd és kul­tur műsor után, melyet a Perutz gyári SzIT kulturcsoport szolgáltat, tánc következik. Ez a székház avató ünnepély ta­lálkozó-helye lesz azoknak a pápai fiataloknak, akik a Szabadságharcos Szövetség célkitűzéseit magukévá téve az igazi hazafiság szellemében kí­vánnak Népköztársaságunk megerő­sítése érdekében dolgozni. A Szövetség hív minden becsüle­tes ifjúmunkás, akik részt kívánnak venni a munkában és a szeptember elején meginduló motoros és céllövő kiképzésben. H ÁLLOTTÁ SZOMSZÉD 9 . . . hogy Csóton Boros Gábor gazdálkodónál dolgozott a cséplőgép s Szórádi Jenő és Illés Ferenc cséplő munkások már azon gondolkodtak, hogy a szomszéd háznál hogyan tör­ténjék a behordás, minél könnyeb­ben menjen a cséplés. Nagyban folyt a tanácskozás, amikor Kis Kádi Bá­lint odament, s goromba hangon „oktatta ki a munkásokat", mond­ván azt, hogy semmi közük az ilyes­mihez. Az öntudatos cséplő munká­sok nem hagyták annyiban a dolgot és „gyors futásra kényszerítették" Kis Kádi Bálintot, aki úgy tatszik 1 nem akarja tudomásul venni, hogy minden munkát a legegyszerűbben és a dolgozók érdekeinek szemelőtt tartásával kell teljesíteni. . . . hogy Nagydémen Horváth János bíró és Györkös Imre szövet­kezeti ügyvezető felvételre jelentkeztek a MDP helyi szervezeténél. Döbröntei Sándor elvtárs, helyi vezetőségi tag a taggyűlésen felvetette a kérdést s a tagság egyhangúlag elvetette a fel­szabadulás után elkövetett iizelmeiket leplezni akaró, korrupt személyek fel­vételét. Örömmel üdvözöljük a nagy­démi párttagok éberségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom