Pápai Néplap – V. évfolyam – 1949.

1949-06-05 / 23. szám

SZABÓ PAL: Részlet a szerző nagysikerű nemrég filmesített könyvéből Az asztalon tányérork koppannak, kanalak csörögnek. Juhosné is odaballag az asztalhoz, nagyot sóhajt és leül. — Gyere mán, Marika, na, oszt együnk — mondja szelíden. Marika szilajon meri teli a tányért, s mint aki túl van valami nagy elhatározáson, eszik. Tele a szája, mikor mondja: — Attól félek, hogy .. . nem szokom meg soha ... — Most a gömböcből is vág kanala szélével. Befalja. Közben az öccsét nézi, aki úgy eszik, hogy csak úgy titog, mint a liba, amelyik pipot kapott. — Teremtő Isten, miket beszélsz te Össze-vissza ? Hát nem akarsz hozzámenni Ferkéhez ? — Én . . . nem mondtam, hogy nem megyek. Dehát még az sem bizonyos, hogy hozzád megyek. — Na tessék — teszi le Juhosné a kanalat* —- hát mit akarsz ? Hát kihez akarsz menni ? Tavaly a Cseke fiú tekergett utánad, az se vett el, az idén meg Piros Gróz vetette utánad magát, de mire lakodalomra került volna a sor, odébbállt. Hát mit akarsz ? — Semmit. Most csak anynyit akarok, hogy . .. egyek . .. — s a szeme nevet, ahogy ránéz az anyjára. Ahogy fogy a gömböc, azon módon enged a házban a hidegség. Csak Miska bámulja a maradékot mérgesen, híjába, nem tud többet enni. El se tudja képzelni, hogy le tudna ínég nyelni egy falatot. Juhosné nagyot sóhajt, feláll. Megtörli a száját kötője sarkával, aztán kimegyen. Rí a hízó. Annak is enni kell. Benyúl az ágy alá, kihúzza a rocskát. Viszi kifelé. Alighogy kilép a pitvarajtón, nyomban rárohannak a tyúkok, majd leverik a lábáról. A kutya is felugrál, mindenképpen el akarja érni a rocska szélét, éhes itt minden. Ami nem volna baj, csak lenne nekik mit adni. Csakhogy az a baj, hogy több nap, mint kolbász és mikor lesz még tavasz, teremtő Isten . . . ! Minden csak annyit ehetik hát, hogy éhen ne vesszen. A hízó észreveszi a közeledést, nyomban rákezdi az ajtón a muzsikálást. A reteszt kihúzza, a hízó kinyargal a vályúra, alig tudja beléönteni a moslékot. A hízó, ami egyébként még olyaD, mint az agár, habzsol, de a jércék, tyúkok is rácsapnak a vályúra. Juhosné azt hiszi, hogy az ő testét tépik izekre, darabokra. — Hiss te ! — kiáltja és a kakas felé rug. De az mégis kilopott egy kolompírt a vályúból, széjelontja odább s hívja a tyúkokat motyorogva. Marika az edényt mosogatja odabent ezalatt. Hijába, a legcsúnyább világ is . megszépül valamelyest, ha jóllakik az ember. Az apja megint vissza* ült a padkára, lógázza a lábát és pipál. Marika nagyon szép leány, PÁPAI NÉPLAP 1949 június 5. haja olyan, mint a felleg, mikor júniusban gyűrődik az égaljon. A bőrét megfogta a nyár, de csak ott, ahol kint volt a ruhából, a nyakán, karján. Felveszi a seprűt, sepri a ház földjét. Nem azért, mintha szemetes volna, hanem azért, hogy takarosan lássék meg rajta a seprű nyoma. Poharak csillognak a komóton, a tükör köré képeslapok özöne van aggatva, hej, beh sokan . írták ezeket a lapokat .. . Miska nézi Marikát, nézi, nem akarja elhinni, hogy immár férjhez megyen. Semmi mást nem tud a férjhezmenőkről, csak annyit, hogy a lánynak asszonykorára kontya lesz s másképpen köti meg szoknyája madzagát. Juhosné hozza be a rocskát, üresen, betaszítja az ágy alá. Télbe itt a helye. Meleg helyen is van, de meg nem is látszik. Megáll a ház közepén, széjjelnéz, mintha valami nem volna itt rendben, vagy valamit nem jól csinált volna, valamit elfelejtett ; de minden rendben van. Megnyugszik. Most aztán ő is leül egy cseppet. — Meggondoltam a dolgot, ides. Csak nem megyek hozzá Zsíros Tót Ferkéhez, — mondja csendesen Marika és megáll az anyja előtt. Vár. Haligatózva. Mintha valamit felhajított volna és lehetetlen volna, hogy vissza ne essék. Jubosnét úgy meglepte ez a kijelentés, hogy nem tudott szóini, csak tátogott. — Te, te . . . hát vóna lel* ked megtenni ezt a csúfságot avval a szegény fiúval ? — nyögte ki nehezen. — Vóna hát. Mint ahogy van is. Nem megyek és nem megyek. Nem és nem ! — Na, nézzétek mán . . . hát minket nem nézel te sem» mibe ? — Nem nézem ? Hát hogyne nézném ? De hát nem magok mennek férjhez Zsíros Tóthoz, hanem én. Azaz, hogy ... én se megyek, az mán szent. — Jóságos Isten, még te vagy a bolond, nem az a vén apád. Hát mit akarsz ? mire vársz? Itt akarsz megvénülni a nyakunkon ? — Nem vénülök, ne féljen. Van még elég legény a faluban. Juhosnéba megáll az ütő. Ez már mégis több a soknál. — Most mondod mán, te? Most mondod mán ? Mikor azok is hozzákészülődtek ? — Mindig mondtam. Tegnap is mondtam, tegnapelőtt is. Dehát ides jobban tudja, Ides odajár hozzájuk, elhozza a gömböcöt, meg mindent, hát akkor menjék hozzá maga. — Ijnyes . . , te . . . te lelketlen. — Nem tudja továbbmondani. Ránéz még egyszer Marikára, hogy- hátha az megszánná az utolsó pillanatban, de hogy az nem mozdul, még ki se nyitja a száját, hát egyszeribe Összeomlik a padkán, mint az üres zsák, Eldől. Ol» dalvást. Családi ház, gyümölcsös, erkély és ffirdőszobar így él a szovjet bányász egy boldog városkában | A város köepontjá

t mintegy gyűrűbe fogják a lakótelepek, ahol kellemes otthonokban, szép házakban laknak a bányászok. A város központjában emelkedik a kultúrpalota: a könyvtártól a billiárdteremig mindé n megtalálható benne, ami szükséges ahhoz, hogy a nehéz munkájuk után szórakozni vágyó bányászok jól érezhessék magukat. A kultúrház előtti teret széles utca köti össze a kisváros parkjával. A park mögött találjuk a ,,Lenin-akna

4' lakótelepét. Az egész település csupa kert. A lakótelep széles utjai erdős szakadékba torkollanak, melynek mélyén kis patak ezüstje csillog. A gyönyörű vidék hangos a játszadozó bányászgyermekek vidám zajától. [ A lakótelep háza

i jól megművelt kertecskék közepén emelkednek. Ezek a házak nemcsak egyszerűen házak; otthonok. Ragyog a tisztaság mindenütt, napsütötte erkélyek cSábitják pihenésre a lakókat. A legnagyobb család sem szűkölködik : két—háromszobás, fürdőszobás valamennyi lakás. Kopogtassunk be az egyik kapun, haladjunk fel a verandára vezető lépcsőn és nézzük meg : ki ennek az inkább villára emlékeztető lakóháznak a tulajdonosa ? [ A fogadtatás kedves

, barátságos. Iljin Iljics Péter elővájár szépen berendezett szobába vez( t bennünket. Iljin Péter elmondja az életét : — Apám is itt dolgozott ugyanebben a bányában, még a cári világban. Itt nevelkedtem én ezen a lakótelepen. Csakhogy akkor itt a villák helyén nyomortanyák, földkunyhók voltak. Ilyenben éltünk mi is. A forradalom után aztán min* den megváltozott. Igaz, dolgoztunk keményen. A munkánk eredménye minden, ami szép és jő ebben a városkában. Harminc éve dolgozom a bányában. Az igazgatóság kölcsönökkel segített, hogy ezt a szép házat felépíthessem. A kölcsönöket azóta már régen visszafizettem. A ház az én tulajdonom. | A házigazda büszke öröm mel mutatja kertjét. 32 almafa? 40 cseresznyefa és 15 szilvafa veszi körül a házat. — Magam gondozom a gyümölcsöst — mondja mosolyogva Iljin Péter. Nincs nagyobb örömöm, mint a jó levegőn dolgozni, kapálgatni, a fákat gondozni, ha feljöttem a bán\ ából. Nem Iljin Péter az egyetlen elégedett, boldog lakója ennek á bányavároskának. A többi kertes családi házak tulajdo^ nosai is valamennyien a helybeli bányák munkásai és tiszt" viselői közül kerültek ki. Valamennyien saját munkájukkal szerzett keresetükből és a szovjet államtól kapott kölcsönből építkeztek. Vannak olyanok is szépszámmal, akik nagy keresetük mellett igénybe sem vették az állami kölcsönt, anélkül építették fel házaikat, I Éppen a közelmúltban határozták el, hogy tovább szépítik városukat. Az összes utak szélét beültetik gyümölcsfákkal, a szakadékban folyó pa->takot gáttal eltorlaszolják ésfürdésre alkalmas betonmedencét építenek. 1 Tervü

k még a nyár folyamán valóra válik : támogatja őket a szovjet állam, ahol a dolgozók megvalósítanak min* dent, amivel életüket szebbé,, jobbá, boldogabbá tehetik. Anyakönyvi hírek Születtek: Kecskés Pál Ionó^vá'i munkás és Varga Róza fia: Pál Zoltán. — Kasza Ferenc napszámos és Vágusz Mária leánya: Mária. — Iványi Ferenc likőrgyártó és Kardoss Juliánná tía: Győző Tárná?. — Hoffmann Dezső, sütöíegéd és WiUmann Zsuzsánna fia: György. — Lukács László napszámos és Zsömle Mária: fia : László. — Fekete János ssztalossegéd és Szsbó Margit leánya : Éva Margit. — Tomózer József molnár és Tóth Kszter leánva: Gyöngyi Eszter. — Erdész Tib^r íényképészsegéd és Szegvári Eizsébet leánva: Erzsébet Ildikó — Végh Jóísef műtrágyagyári munkás és Gombás Terézia leánya: Etelka. — Míilíer Ferenc piaci árus és Berki Karolina leánya : Mária Magdoíra. — Mezei András napszámos és Nagy Ida íja: Károly Tibor, — Gyúrom János, földmívelő és Horváth Anna leánya: Ildikó Mária. Varga Imre gyári munkás és Nagy Rozália leánya : Klára. Házasságot kötöttek: Farkis Károly n^pzenész és Birkás Elvira szővegyári munkásnő. — Pál Géza (özvegy) pénzügyi irodaf igazgató és Tdth Erzsébet. — Gesztesi Lőrinc hentes és mészáros és M'száros Valéria államrendő ségí írnok. — Baksa György (özv) dohánygyári kapus és Hambeisz Anna Mária (ozv. Fillér Istvánné). — Kovács József főldmivelő és GeiencsérKatalin. Meghaltak : Molnár Józséí napszámos 70 éves

;. tüdőasztma. — özv, Kiss Káio'yűé Varga Mária 68 éves, gyomorrák. — özv. Búzás Józsefné Ziífer Mária 69 éves, v,észes vérszegénység. —Farkas Károly csizmadia 82 éves, szívizoméi fajulás. — Benkö János szíjgyártó 62 éves, hólyagrák. — Gyö— mörei Pál, vágóhídi altiszt 65 éves, többszörös nyílt törés a bal felső végtagon, baleset folytán. — Nyers Ferenc Sándor 6 hónapos, heveny bélhurut. SPORT Pápai csapatok fekete vasárnapja Sz. Lokomotív—Perutz 2:1 (2:0) Székesfehérvár. Góllövők : Tordai, Szeles, ill. Besenyei. A mérkőzés 10. percében megszerzik a hazaiak a veze» tést. Vardai a feleslegesen kifutó Szendrik felett a hálóba emel. 1 : 0. A 40. percben Sze» les Licskei rálőtt labdáját, amelyet a kapus kiejt, három méterről értékesíti. 2:0. Szünet után, a 7. percben Besenyei 2 : l-re csökkenti a hazaiak előnyét. A 10. percben Tardai kihagy egy 1 l#est. A mérkőzés végéig a Perutz támad többet, de az eredmény nem változik. Az 1. félidőben a Sz. Lo» komotiv, a II-ban a Perutz volt jobb. A játékvezető kiengedte a mérkőzést a kezé* bői. Jók : Mák, Pap, Tass, ill. Besenyei (a mezőny legjobbja), Orbán, Vastagh. Dudar— Peíutz II. 5 :1 (3 :0) I. o. b. Dudar. A többet támadó hazaiak megérdemelten győztek. A Perutz II. egyetlen gólját Hruska lőtte. Gy. Postás—SzMTE 2:1 (1 :0). A hazaiak balszerencsével és játékvezetői műhibával vesztet" lék el a mérkőzést. Perutz ifi—MÁV. DAC ifi 4:1 (2:1). Kerületi ifjúsági bajnoki. Ez van még hátra a NB II-ben ; Perutz—PBTC Pápán, junius 5<én. Postás—Perutz Budapest. Pécsi Lokomotiv—Perutz Péc?. Alapfokú bajnokság eredményei Ihász —Szűcs 2:2 (1:1) Ihászi. Vezette: Malics Dáka— Nagyacsád 7:0 (3.0) Nagyacsád. Vezette: Iványos. Pápateszér- Pápai EPOSz 2 :0 Pápateszér. Vezette : Mikóczy. Perutz SzlT kölyök—Ugod 5:0 (3:0) Ugod. Vezette: Kovács. Perutz Üzemi SzlT—Kereskedelmi 5:3 (4:1). Vezette: Simon M. Nagyalásony—Mezőlak mér» közésen Mezőlak kitűnő játékkal győzött 1:0 arányban Matics játékvezetése mellett. Vanyola — Tapoícafő 4 :1 Vanyola. Vezette: Király. Pápateszér Úttörő — Nagygyimót Cttörö 9:0 Nagygyi' mót. Vezette: Mayer Nagy gyimót—Takácsi 4 : 0 (2 :0) Nagygyimót, Hálanyilatkozat Mindazoknak, akik szeretett kisfia k temetésén megjelen tek, lavatalára és sírjára koszorút vagy világot helyeztek, vagy fájdalmunkat bármi módon enyhítették, ez úton mon. dunk hálás köszönetet. Nyers-család. Köszönetnyilvánítás . Mindazoknak, akik felejthetetlen drága, jó édesanyánknak nagyanyánknak ozv. Kiss Károlynénak temetésén megjelentek, ravatalára koszorút, virágot helyeztek, fájdalmunkat bármi módon enyhítették, ezúton mondunk hálás köszönetet. Gyermekeik, Simon, Varga és Szabó családok PÁPAI NÉPLAP A Magyar Dolgozók Pártja hetilapja.. Felelős szerkesztő és kiadó: Baranyai György Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő-utca 2. Telefon: 11-35, Nyomatott a Munkás-nyomdában, Pápa, Fő-tér 25. Telefon: 13—04.. CégtulEjdoaos: Komlód! Jenő,