Pápai Néplap – IV. évfolyam – 1948.

1948-12-26 / 52. szám

BáróGhegyi Tábi A négy hónappal ezelőtt alakult Táblásgazdálkodásu Bároc hegyi Szövetkezetet Pápa parasztsága nagy figyelemmel kisérte, Egyik része jó indulattal ténylegesen azért figyelte, mert érdekelte a fejlettebb gazdálkodás. A másik része rosszindulatúig figyelte, hogy első alkalomkor lecsaphasson és el riassza a parasztságot a szö vetkezeti gondolattól. A fejlő dést azonban csak az látja, aki kint a helyszínen is látogatást tesz. Lapunk már kétszer közölt riportot a szövetkezet munká járó! és most harmadszor is csak eredményekről számolhatunk be. A szövetkezetnek 26 drb. hizó ökre és 120 drb. ser. tése van beállítva hizlalásra. Akik azt hitték, hogy az őszi munkák elvégzése után baj lesz, mert nem tudnak kitartani az őszi betakarításig, most megle* pődve látják, hogy gondosko dott a kormányzat és nemcsak fillérek, hanem ezresek is ütik a szövetkezet tagjainak markát. JHiutka 04in eqéjz éühfd De ami a fontos, nem keli elmenni cselédnek vagy napszámba, hanem mig a tavaszi munka megkezdődik foglalkoz. nak a hizlalással és kiemeiked nek a gazdasági nehézségekkel téli hónapokból. Ezt a hizlalást persze nehéz harc előzte meg. A volt nagybérlő által romokban hagyott istállókat rendbe kellett tenni, a tetőt és korlá tot húzni a disznóólakhoz, a hidméi leget megjavítani és tető alá húzni. A munka ment bátran, mert tudták, hogy a hátuk mögött áli a párt és mindent kihaicol, ha esetleg elakad valami. A napokban kint járt a Mezőgazdasági Iskola tanulói és tanári kara, akik megelégedéssel vették tudomásul ezt az újtipusu mezőgazdasági termelési formát. Tanácscsaí és támogatással rendelkezésére állnak a Szövetkezetnek. Leérke zett a Földművelésügyi Minisztériumból kiküldött felülvizsgáló bizottság, mely a tagokkal megbeszélve, velük egyetértésben a fejlettebb formájú, a 3 tipusu csoportok közé sorolta a szövetkezetet. Amellett, hogy eiké> szitették a négyes vetőforgóval való gazdálkodáshoz az üzemű tervet, komoly támogatást is kilátásba helyeztek. Pápa város vezető szervei is elfogadták a Szövetkezet támogatását. (VUÍani&útdá, iziirSm&igál at Igy pl. egy hónap alatt 50 égővel villamosítva lesz az egész tanya területe, lakások, udvar és az összes istállók. lésben. Már megcsinálták a tervet és megállapodtak, hogy kimondottan szerződéses magtermeléssel foglalkozik a szö vetkezet. A demokrácia teljes érvényesülését jelenti a Szövetkezetben, hogy a nők és a 16 éven felüli fiatalok a szövetke zet tagjai lettek, sőt az igazgatóságba is beválasztottak egy asszonyt. Pár hét alatt rádiója is lett a csoportnak és igy a távolság nem lesz nagy a várostól, mert minden hirt meghallanak és a parasztságot érdeklő közleményeket is hallják. A Földmüvesszövetkezetben már megvásárolták a gumicsiz mákat, hogy a sok jószág kö tül legyen jó lábbelije a Szö vetkezet tagjainak. 1948 december 26 Több régi gazda is érdeklődött, csak azt sajnálja, hogy nem a szomszédban van a földje. £ze*> ket a kérdéseket megvizsgálta a tagság is, mivel a fejlődést hivatottak szolgálni. Elhatároz' ták, hogyha becsületes dolgozó parasztember, akár régi vagy újgazda be akar lépni a szövetkezetbe, megadják a lehetőséget és beveszik tagnak. Be* bizonyította ezzel a csopoit, hogy nemcsak önző érdekből szitéseknek, hogy semmi nél- csinálták a szövetkezetet, hogy kül bele mertek fogni a mun magukat a többi dolgozó pakába és 47 hold őszi vetést rasztság fölé emeljék, hanem a pontosan teljesítettek. Nagy öröm volt a tagok között, mikor megszületett a határozat, hogy a jövedelemből mjjidenki a végzett munkája után részesül. Azt jelenti ez, hogy nemcsak gazdaságilag, hanem po litikailag is fejlődik a csoport. A lakosság körében igen nagy az érdeklődés a Táblás Gaz-! gével mintagazdaságot fognak dálkodásba való belépésre. I létesíteni. Segít a koemátuj A kormány is segítségére sieiett anyagiakban a szövetke zetnek. Nemzeti ajándékként egy pár lovat, egy kocsit és egy pár lószerszámot kaptak. Ez elismerése az eddigi etőfeNemzet érdekeinek megfelelően fejlettebb nagyüzemi gazdálkodásba bevonják a még kívülálló parasztságot is. Úttörők ezek az emberek, a nehézségeket egymásután gyö* rik ie Megfeszített munkával ugyan de komoly szorgalmas munkával a kormány segitsé* Á szovjet alkotmány finnepe Pápán Pápa város dolgozói szer* dán este a CORSO mozgóba jöttek össze, hogy méltó keretek között áldozzanak a szov* jet alkotmány emlékünnepének A termet zsúfolásig megtöltötte a közönség, sokan oldalfalak Egy hónap alatt szürővizsgála- nál foglaltak helyet, hogy szem ton megy keresztül a lakóssága | és a betegeket a kórház fogja gyógyítani. A város mésszel és téglával siet segítségükre, hogy i a lakásokat és istállókat ki tudják meszelni. A továbbképzésről is gondoskodás történik mert a tél folyamán szaktánfo lyamot fognak végezni, hogy tanúi lehessenek a lefolyt eseményeknek, a MSzMT pompás rendezésében megtartott előadásnak. Maga az előadás, az emlékünnep igazolta a nagy szociali ta Szovjetunió hatalmas munkaerejét, a világbékéért, a népék szabadságáért mérhetetlen erőfeszítéseket tevő A Magyar Szovjet Művelődési Tanács pápai vezetősége mindent elkövet, hogy munkaprogramját keresztülvigye maradéktalanul, hogy ezzel is a hatalmas Szovjetunió alkotmányának szellemében kell érvényrejuttatni. A Leipnik-gyár zenekara Békeffy Aladár vezetésével siegy lépéssel erős tsük meg a kerrel játszott el egy keleti megállhassák'helyüket a terme- lankadatlan szorgalmát. fejlődés, haladás útvonalát. Németh Imréné polgármesterasszony bevezető szavai után Leiter elvtárs nagy beszédben mutatott rá a szovjet alkotmány jelentőségére, mely a népek nívójának, fejlődés, haladás, biztosításának sarkalatos kellékei. Leiter elvtárs részleteiben, hosszabb beszédét folytatva hangsúlyozta, hogy ne künk a demokrácia ügyét a dalt. Az internacionálé akkordjai fejezték be a Szovjet alkot mány ünnepét. JCazáfjjfrftym élő pontyot ADLERTŐL Kossuth-u. 21 Kalifornia élelmiszerüzlet A sors igazságtalanságát Vitálij Kapitulov mindenkinél jobban ismerte a világon. Viszonylag fiatal kora ellenére, Vitálij kissé kopasz volt. Már ebben a tényben is valami igazságtalanságot észlelt. — Igy van ez mindig nálunk — mondta keserű mosollyal. Nálunk nem értenek ahhoz, hogyan kell kímélni az embereket. Ko pqszságra juttattak egy kulturegyedet. Ha nyugodtan élhetnék, dehogy is lennék kopasz! De még milyen szőrös lennék! És ezeken a szavakon senki sem csodálkozott. Mindenki megszokta, hogy Vitálij örökké panaszkodik a környezetére. Reggel, tiz órai mély alvás után fetke ve ágyából, Vitálij így szólt feleségéhez; — Csodálatos, mennyire nem tudják nálunk érté* kelni az embereket, egyenesen képtelenek kíméletesen bánni velük — Jól van, jól van — felelte a felesége. — Te is olyan vagy, mint a többi. Nem hagyod be* fejezni, kifejteni a gondo* latomat. Tegnap Ogorod nyikovék este tizenegyig nyaggatták a' harmónikát és halálra kínoztak vele. Hát persze, amíg él az ember, a kutya sem törődik vele. Bezzeg, ha meghalok, ILF és PETROV i A közönséges X akkor majd rájönnek, kit veszítettek eí, micsoda kultúregységet nem tudtak eléggé kímélni! — Ne beszélj így, Vitálij — sóhajtozott a felesége. — Nincs semmi értelme. — Meghalok, meghalok — hajtogatta Kapitulov. — S akkor ugyanazok az Ogo rodnyikovék azt fogják mondani: „Nem kíméltük Kapitulovot, halálra kínoz, tuk a harmonikánkkal, jaj nekünk !

a És te azt fogod mondani: „Nem kíméltem az uramat, jaj nekem !" A feleség sírt és fogadkozott, hogy kímélni fogja, Vitálij azonban nem hitte. — Állatok az emberek — mondta — és te is az vagy. Lám, most megijedtél a felelősségtől és rám erő szakolod a sáladat. Tegnap bezzeg nem erőszakoltad, nem akartál megóvni a meghűléstől. Hát igen, az emberek mindig ilyenek. Meghűlök és meghalok. Ez az egész. És csak a krematóriumban ébrednek tu datára, ml is történt tulaj donképpen, micsoda egyé niséget tesznek a kemencébe ! Na, megyek!.. . Ne sírj, kérlek, ne izgasd az idegrendszeremet. Kapitulov elsőnek kapasz* kodott fel a villamos per» ronjárs, erősen dolgozva könyökével maga körül. Súlyos hátával rádő* egy ifjú polgárnőre, aki előtte ült és szárazon megjegyezte — Szörnyűség! Középkori állapotok ! És így kínoznak engem nap mint nap! E megjegyzés a szokásos hatást váltotta ki: a kocsi elcsendesedett és minden fej Vitálij felé fordult. — Állatok az emberek — folytatta bánatosan. Egy szép nap majd kiszállok a villamosból és meghalok. Vagy ami még egyszerűbb a kocsiban halok meg. Ki is vagyok én önöknek, polgártársaim ? Egy utas. Kö zönséges X, akit nyugodtan lehet órákig állni hagyni a zsúfolt folyosón, Nem tudják kímélni az embere* ket, ezt az eleven anyagot az ötéves tervnek négy, sőt három és fél esztendő alatti végrehajtására. Ha meg összeesnék itt, a kocsi belsejében, élettelenül, bezzeg a fél vagont kiürítenék. Fe küdjék csak le, polgártárs, mondanák Akadna bíz hely. Most meg állnom kell, az utolsó erőmből. Ekkor az ifjú polgárnő rendszerint sietve felugrott és lángvörösen átadta he* lyét. — Tessék kérem leülni, az én helyemre. — Le ís ülök — felelte K-pitutov méltóságteljesen Köszönöm, ifjú barátom. Miután célját elérte, Ka* pitulov nyomban szétbon* totta az Izvesztiját és el kezdte olvasni a gyászjelentéseket, időnként pedig ilyeneket bömbölt az egész kocsi füle hallatára. — Na tessék: Megint el* égett valaki a munkában. „A helyi pártbizottság és az igazgatóság mélységes bá* nattal értesítik . .. korai elhunytáról". Nem kímélték eléggé, nem vigyáztak rá. Most már nem segít a hirdetés! Megérkezve hivatalába, Kapitulov búsan üdvözölte kollégáit, leült és mély só* haj al húzta fel íróasztala redőnyét. — Vitálij ma valahogy még a szokottnál is sápadtabb — suttogták a tisztviselők egymás között — kímélni kell. — Tegnap panaszkodott nekem Vitálij. Azt mondja, annyi munkát zúdítottak a nyakába, hogy már nem is reméli, hogy sokáig élhet. Hát persze, hogy megsajnáltam. Fogtam a munkáját és elvégeztem magam — Csak meg ne haljon valóban. Még nekünk lenne belőle kellemetlenségünk. Azt mondanák, hogy nem kíméltük eléggé, nem vigyáztunk rá. Igazán szörnyű ! Kapitulov elszundított a megkezdetten főkönyv mel» lett. — Csendesebben! — mormogták a kollégák Ne za« varjuk. Bizonyára megint nem aíudt' egész éjjel, agyonkínozták a ^zomszé* dok a harmonikájukkal. Tegnap panaszkodott Is. Az emberek tényleg valóságos állatok. A munkaidő végén Vitálij megnézte a naptárt és gúnyosan mondta. — Nálunk mindig így van. Hogy is tudnánk utolérni és túlszárnyalni fásokat, mikor így bánnak az emberekkel*? Nem is tudják minálunk, hogy kell kímélni az embert. Látjátok, megint tizenötödike van. Félbe kell hagyni a munkát, futni a pénztárhoz, sorbaállni a fizetésért, erőt pazarolni. Csak amikor már meghaltam, jönnek majd rá, kit is veszítettek el, milyen kultúregvedet nem kíméltek elépgé . . . Fordította: Gellért György