Pápai Néplap – IV. évfolyam – 1948.

1948-09-12 / 37. szám

* 60 fillér 1948 szeptember 12 nmmiH illírreiHiiiftMMi nr A Magyar II o I g o 2 6 k Pártja hetilapja Párttagok és elvtársak (L. I) Sztálin i 905-ben így ír a pártról: „Mindmáig pár* tunk egy vendégszerető, pat riarchális családhoz volt hasonlatos, amely minden együttérzőt képes befogadni. De az* után, hogy pártunk centralizált szervezetté vátozott, levetette magáról a patriarchális arculatot és teljességgel egy erődhöz vált hasonlatossá, amelynek kapui csak az arra méltóak előtt nyílnak meg." Az MDP Politikai Bizottságának határozata a tag- és tagjelöltfelvétel zárlatáról és a párttisztításról arra való, hogy azt a pártszerveze tek maradéktalanul végrehajtsák, a pártot az eddiginél fokozottabb mértékben a magyar dolgozó nép erődjévé tegyék. Pártunknak országszerte hatalmas tömegei jó elvtársai képezik a magyar demokrácia szilárd bázisát. Ha nem lettek volna ilyen tömegeink, akkor a mi pártunk nem tudott volna kitűzött céljaiból úgy és annyit megvalósítani, amennyit és ahogyan megvalósított, nem nőtt volna tekintélye és befolyása akkorára, amekkorára megnőtt és nem lenne annyi részünk az államélet és gazdasági élet irányításában (és a kettő közeledve a szociálizmus felé, egyre inkább azonos lesz), mint amennyi van. Az erős párt, a vezető párt, a többségi párt természetszerűen vonzza a karriéristákat, egy párt emel kedésének pontos jelzőműszere az a vonzás, amelyet a törtetés embereinek körében gyakorol. De jöttek azok az eiemek is, akik a párttagságot ellensúlyként akarták alkalmazni B lista, igazolás, ipariga20lványrevizió, nemkülönben sötét mult ellen. Jöttek azok is, akik a pártot valamiféle állásközvetítő intézménynek nézték és azok is, akik úgy kalkuláltak, hogy a tagsági díj igen jutányos százalékú biztosítási díja a különböző gazdasági manipulációk m att való „lebukás" kockáza tának. Sajnos, mindemellett még nem hiányoznak sorainkból azok sem, akik önmagukkal az aktiv és bomlasztó reakciót akarták a pártba beépíteni. Mindez áll az egyesülés előtti két munkáspártra általában és a volt Szociáldemokrata Pártra — ahol a sokkal lazább szervezeti forma mindezt fokozottabb mértékben tette lehetővé — különösen Természetesen nemcsak ezek. rőla szerencsére nem túl- | ságosan nagyszámú — osztá y^ j ellenségekről van szó. Olya-j nokról is beszélnünk kell, akik ; nek nincs se politikai, se gazdasági bűnük, amely indokolttá: tenné azt, hogy kikergessük őket az „erődből", viszont sem tevékenységük, sem ideológiai „Magyarországon még sohasem fordult elő, hogy a szorgalmas munkást jutalmazták volna" Kiosztották a pápai élmunkások között a jutalmakat A pápai államosított textil, gyárakban hatalmas munkástömegek előtt osztották ki az élmunkások és kitűnően dolgozó munkások jutalmait. „Arra törekszünk, hogy visszaszerezzük az élüzemi jel

vényt" A legnagyobb pápai üzem ünnepélyén Németh Imréné elvtárs polgármester elnökölt. Kifejtette, hogy az élmunkások az egész ország tiszteletét és elismerését vívták ki. Helytelen az, ha bárki ís irigykedik az élmunkásokra, hiszen senki előtt sincs elzárva a lehetőség, hogy élmunkássá válhasson. Kopasz László elvtárs versenytitkár is. mertette az üzem munkásjóiéti intézkedéseit. A Perutz korsze rűsítette az üzemi étkezde kony háját, rászoruló nagycsaládoknak vándorbabakeléngyét és kocsit, szülési segélyt adott. 550 munkás üdült a balatonalmádi üdülőben. A munkaverseny alatt 11-en kaptak élmunkás jelvényt, köztük 3 újító A termelői vonal eredmé^ nyeinek ismertése után. Sényi Ferenc elvtárs a Textilmunká sok Szakszervezetének versenybizottság a nevében tartott ünnepi beszédet, amelyben kihóngsúlyozta, hogy a népi demokrácia ma már ott tart, hogy jutalmat oszthat ki legjobb munkásai között. Aki többet dolgozik — illetve munkájának észszerűsítésével többet termel — az nemcsak a maga jólétét segíti elő, hanem egyúttal minden dolgozóét. Aki többet termel, az termé, szetesen többet is érdemel. Magyarországon még soha nem fordult elő, hogy a szor galmas munkásokat díjazták volna. Díjazták a csendőröket és a tőkések többi fullajtárjait. A demokrácia az élmunkások díjazására öt és félmillió forintot fordított. Természetesen a munkaversennyel, a többtermeléssel kapcsolatban a nyereség ennél sokkal több, de nekünk a többlet elsősorban mezőgazdaságunk és iparunk fejlesztése céljából van szükségünk. Ezután kiosztották a jutalmakat az alábbi élmunkások és kitűnő munkások között: Németh Anna, farkas Róza, Szabadi Imréné, Horváth Má> ria, Horváth Sándorné; Paksi Károly, Madarász Erzsébet (éh munkások), valamint Szabó Anna, Lörincz Erzsébet, Né* meth Margit, Nagyfi Jenöné, Strommer András, Magyar öyuláné, Németh Róza, Mayer Béláné és László Károlyné. A1 élmunkások nevében Szabadi Imréné elvtársnő köszönte meg a demokrácia jutalmát. „Arra törekszünk, — mondotta — hogy gyárunknak az élüzemi jelvényt visszaszerezzük" „Ha nincs munkaverseny, nincs fejlődés A Dunántúli Textiliparnál Fezekas László versenytitkár ismertette a munkaverseny ered ményeit és hangsúlyozta, hogy ha nem lett volna a munkaverseny, akkor nem lett volna fejlődés sem. Pákai Imre elvtárs a Szakszervezetek nevében hangsúlyozta, hogy a mun kaverseny legfőbb lendítője nem a túlfeszített munka, hanem a racionálizálás és ésszerűsítés. „Ha nem minden munkás kapja is meg az ezerforintos jutalmat a demokráciától, biztosan meg fogja kapni azt ami megilleti." Ezután 1000-1000 forintos jutalmat osztottak ki Szabó Piroskának és Kóta Erzsébetnek. A Dohánygyárban Hajcs Gyula elvtárs, a dohánygyári szakszervezet elnöke lelkes beszéd kíséretében nyújtotta át Pa ál Gyulánénak, Fodor Andrásnénak és Iványi Károiynénak az 1000—1000 fo. rintos jutalmakat. Hangsúlyozta, hogy a jutalom lehetősége a demokrácia nagy fejlődésének bizonyítéka. A legjobb rnunká* sok díszei a népi demokrácia társadalmának. Példaképei és buzdítói, de egyben tanítói is munkástársaiknak. A megye dolgozó parasztsága nagy érdeklődéssel várja a szövetkezeti konferenciát Épít a varos Szeptember 12 én, vasárnap Veszprémben központi előadóval tartják meg a megye szö» vetkezeti konferenciáját. A dolgozó parasztság mindenütt nagy érdeklődéssel fordul a konferencia felé, amelyen életszínvonalának emeléséről, jobb sorsba jutásáról lesz szó. A szövetkezeti konferenciát a Magyar Dolgozók Pártja rendezi, Leiter Ernő elvtárs, megyei titkár politikai beszámolót mond. Mintegy 300 küldött megjelenésére számítanak. A pápai járás is szép számmal képviselteti magát. Kijavították a zöldségpiaci és tejfelespiaci fapadokat. Megjavították aZimmermannutcai népkonyha tetőzetét és cserepezését. Bazaltot hordanak úttest javításához a Szarvas- és Damjanich utcákban. Elvégezték a somlói-úti vízmüvek javítását. Dolgoznak a Cinca medertisztításán. Tapolcafőn kijavították a víz* levezető főcsövek szellőztetőinek javítását. képzettségük nem teszi indo» kolttá, hogy már most befogad, juk őket. Ezeket minősítjük majd vissza tagjelöltté, nem azért, hogy büntessünk, hanem azért, hogy neveljünk, azért, hogy tudatosítsuk: az élcsapat tagjának lenni kitüntetés és kommunistáknál senki sem kaphat kitüntetést anélkül, hogy érdemessé ne tegye magát rá. Sajnos ezeknek az elemeknek betédu'ása magával hozta a párt osztályösszetéte. lének egyáltalán nem kívánatos eltolódását. Révai elvtárs vasárnapi vezércikkében utalt arra, hogy a kispolgári rétegek közül különösen a köztiszívi selők milyen mértékben áramlottak be plrtunkba. Természe-1 tesen tartozunk az igazságnak ha leírjuk azt is, hogy ennek; az áramlásnak némileg ténye zője volt a két munkáspárt áldatlan versengésének egyik következménye : a különböző stílusban lefolytatott egyéni és tömeges tagtoborzó. A két pái t ahelyett hogy versenyt erősített volna, versenyt hígított. Magától értetődően súlyos hiba lenne azt állítani, hogy a köztisztviselők, vagy kispolgári elemek általában nem lehetnek jó párttagok, hiszen számos példa bizonyítja ennek ellenke. zőjét. De ugyancsak súlyos hiba volna észre nem venni, hogy a kispolgári rétegek köréből szá« mos embert egyáltalán nem a céljainkkal való azonosulás hozott táborunkba. Továbbmenve ha az egyesülés óta eltelt hó napok meggyőztek mindenkit arról, hog

y igen sok volt szo ^Ttlirmíiüs^ PÁPA ciáldemokratában értékes elvtársat nyertünk, akkor egyidejűleg nem kell lehunynunk a szemünket más tények előtt. A Szociáldemokrata Pártot a dol» gozók és a kapitalisták között törvényszerűen ingadozó kispolgári rétegek ingadozásuk szervezeti bázisának, koaliciós kommunistaellenes hadállásnak, a forradalom leghatásosabb fékjének tekintették. Ezekből a rétegekből is „gyarapodott" a Magyar Dolgozók Pártja és ez sem olyan körülmény amibe a párt komoly veszélyeztetése nélkül belenyugodhatunk. Pártszervezeteink vezetősége elctt mindez nem titok, de nem titok a tagság előtt, amelynek j egy része — helytelenül — sok- j szor úgy reagált a párt egyre egészségtelenebbé való összetételére, hogy félrehúzódott az aktív pártmunkától. A helyesen végrehajtott tisztogató munka mindenekelőtt ezeket a rétegeket fogja ismét a munkába állítani. A helyesen végrehajtott tisztogatómunka éles különbséget fog tenni a nevelhetők és a nevelhetetlenek között, nem fogja fenyítőeszközként kezelni a tagjelöltté való visszaminősítést, nem fog kizárni, sem megtartani érdemtelenül senkit. Nem fogja ismerni az egyéni ellen, vagy rokonszenvet, nem fog ismerni mást mint a párt, a dolgozó Magyarország érdekét A párttag és az elvtárs fogalmát, amely sok helyen annyira különvált, azonosakká fogja tenni. Azzal hogy a pártot szolgálja az egész magyar népet fogja szolgálni. irOHTTARK