Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-04-06 / 14. szám

Szent Jlnna plébánia: „3fi félünk azoktól akik nem akarnak hittant! ÍÍ Mi a véleményed a fakultativ vallásoktatásról ? — Szegezte nekem a kérdést öregedő, kissé reakciós ismerősöm. Ma mindenütt érről vallatják az embert, hadd válaszoljak hát a kérdésre a Pápai Néplap olvasói előtt, annál is inkább, mert épp most olvastam a múltkori „fakultatív vagy nem fakultativ

u vezércikket és a Szt. Anna plébánia arra reagáló „Jzenetét". Ez az izenet megállapítja, hogy „nyugodt megbeszélések folyamán rá fogunk arra jönni, hogy sok minden másképp van, mint azt a konkolyliintők ós besúgók egyik tákorából a másikba eljuttatják". Ebben tökéletesen egyetértünk, csak az a baj, hogy kissé odább az Izenet már az Úristen jogait sértő törvénytervezetnek nevezi a fakultativ hitoktatás tervét, ami kétségtelenül. hangzatos szólam, de hogy a nyugodt megbeszéléstől, a tárgyilagosságtól mennyire távol áll, azt az utána következő pár mondatos mellébeszélés is bizonyítja. Ezért talán nem lesz hiábavaló, ha ismerősömnek adott válaszomat elmondom a Pápai Néplap hasábjain is, remélve, hogy nyugodt megbeszéléseket sikerül általa létrehoznom. Meg kell ugyan állapítanom, hogy a Pápai Néplap ilyen tárgyú vezércikke is nyugodthangú polémia, főleg, ha a fentebbi harangfélreverő idézettel „az Úristen jogai ..." összehasonlítjuk. Azt meséltem el ismerősömnek, bogy az orosz hadifogolytáborban üres óráim unalmát ós hazavágyás kínját enyhítendő papírra vetettem ötleteimet a középiskolai oktatás reformjára vonatkozólag ós kihagytam a hittant a tantárgyak közül. Ez a véleményem — mondottam ismerőseimnek. Meglepett kérdésére elvi indokaimat is kifejtettem : a hitet nem lehet tanítani, a hittan nem tantárgy. Az iskola ismeretek átadását végzi a tananyagban, s ezek közé besorozható esetleg az összes létező vallásokat tárgyaló, ismertető tantárgy, de semmi esetre sem sorozható be egy vallásnak, sőt a keresztény vallás egy bizonyos felekezetének (amelyikben a gyermek beleszületett) kizárólagos tanítása. Nem sorozható be ós pedig éppen a vallásszabadság nevében sem. Az állam tehát módot ad a felekezeteknek, hogy az iskolában eljuttathassák tanításaikat a gyermekekhez a fakultatív, nem kötelező vallásórák keretében, tehát hogy vallásos (katolikus, református, stb.) világnézetűvé formálják azokat, akiknek ilyenirányú nevelését a szülök fontosnak tartják. Nincs tehát semmi sérelme nemcsak az Úristennek, de még á felekezeteknek sem, ,,hiszen a kedves Szülök pártkülönbség nélkül akarják, hogy gyermekeik valláserkölcsi nevelést kapjanak," mint az Izenet megállapítja. Tehát el fogják küldeni a vallásórákra gyermekeiket. Persze most már nem kötelező végighallgatni a tisztelendő, vagy nagytiszteletű úr hitoktatását, s ha történetesen üres lesz a terem, fel kell merülnie a gondolatnak minden lelkiismeretes hitoktató előtt, hogy talán rosszul teljesíti a hivatását. Milyen kényelmes is volt: ,,adva van a III. B. osztályban 35 gyerek, azokat én tanítom, vasárnap kötelező nekik a templomba elmenni (nagyon szigorúan veszem a dolgot), én tehát mindent elkövettem hogy az Úrhoz vezéreljem az ifjú ember-palántákat. Ha aztán később mégis hűtlenek lesznek az egyházhoz, hát Istenem, a világ csábítása ... Én minden tőlem telhetőt megtettem." De vájjon csakugyan megtettek-e mindent? A fakultativ vallásoktatás bevezetése után nem lehet ilyen olcsón eljuttatni az egyház hittételeit a gyerekekhez. Valóban hittérítőkre, igehirdetőkre lesz szükségük az egyházaknak, ha fenn akarnak maradni, ha meg akarják tartani tömegeiket. Furcsa is lett volna, ha az apostolok, vagy a hittérítő szerzetesek, a PÁRISI BAZAR SZIGETI IMRE PÁPA, KOSSUTH-UTCA 5. SZ. Békebeli minőségben mindent egy helyen vásárolhat Mottónk: Ájóból is a legjobbat, legolcsóbban! Uj és használt gyer me kkocsik nagy választékban, vizes-, boros- likőrös és ko mpótkészletek, j át ékáruk. utibőrö n dök tányérok, evőszerek, rövidáruk háztartási cikkek stb. reformátorok afejtól tették volna függővé, hogy terjed-e Isten ügye, vagy sem, hogy hány órás kötelező hitoktatást és templom-látogatást tudnak az iskolások részére kicsikarni az államtól. Különben is minden diák rúg-kapál az ellen ami kötelező (pl. a kötelező olvasmányokat is legtöbbször érettségi után olvassák el és fedezik fel szépségeiket). Ez különösen megboszulja magát olyan tárgynál, amelynél nem ismeret átadásáról, hanem világnézeti irányításról van szó. Épp a fentemlitett ,iskolareformom" kapcsán vitatkozva a hadifogolytáborban egyik barátom elmondotta, hogy mig iskolába-járt minden alkalmat megragadott arra, hogy „elbliccelje" a templombamenést, nem riadt vissza igazolvány hamisítástól sem. De mióta nem kötelező, rájött, hogy szüksége van valahogy ae Igére, s szorgalmas templom-látogató lett. Egy másik vitázó hadifogoly egyházi iskolában nevelkedett, maga mesélte, hogy mindig a legpontosabban eleget tett egyháza előírásának, gyónási, áldozási alkalmat el nem mulasztott, (jeles tanuló is volt) s a hadifogság megrázkódtatási arra a sötét, s korlátolt álláspontra juttatták el, amit így foglalt szavakba: ,,ha holnap hazajutunk, elhiszem, hogy van Isten, különben nem." Vájjon csakugyan meggyőző erővel hirdették-e neki Krisztus tanításait azok, akikre lelki nevelése bízva volt? Kételkednem kell benne. Pedig az a kötelező hitoktatás áldott jó korában, sőt virágkorában történt;És a többieknél is mind, mert a hadifoglyok fásult tömegein lehetett igazán lemérni, mennyire csődbe jutott a mi egész nagy kereszténységünk felekezeti különbség nélkül. Mennyire csak a kötelezőség (ifjúságnál), s az illendőség (a felnőttek között) vitte el templomba az embereket, s mily kevesen foglalkoztak egyáltalán vallási problémákkal a templomon kívül. Krisztusnak i Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, akik felejthetetlen édesanyánk, nagyanyánk és anyósunk özv. Tömböl Józsetné temetésén résztvetfek a koporsóra virágot és koszorút helyeztek és részvételüket bármi módon kifejezték, ezúton mondunk hálás köszönetet. Tömböl Testvérek. Jfa jól akar szórakozni, keresse fel Húsvét mindkét napfán a „Kertvárosi Borozót" , Trissen csapolt sör! Kitűnő italod! Slsőren&í ja«x»zene. Kellemes Húsvéti ünnepedet ltfván BAKOS KÁLMÁN korcsmáros nincs szüksége ezekre a látszatkeresztényekre! Dehát, és itt újra rá kell mutatnunk a múltkori vezércikk igszságaira, akkor fel kell adniok az egyházak képviselőinek azt a kényelmei lehetőségét, hogy a kötelező erővel eléjük rendelt tömegeket térítgessék, hanem utána kell menniök majd az embereknek ós csak az keresi fel őket, akinek f^ lelkében igazán visszhangra találnak tanitásaik. Ez tesz az igazi vallásszabadsági De úgy látszik, ettől rettegnek annyira azok, akik a fakultativ vallás-oktatás ellen harsognak. Hogy is mondja Áprily szép verse: „a sötétség tengerárja ellen ragyogó gátat épített a szellem /" Nos, a hitélet kötelező nyűgeinek eltávolítása csak emelheti ezt e ragyogó gátat, s hisszük,h ogy Krisztus igaz ügyének csak előnyére lehet. Bodolay Géza tanárjelölt. Egészségügy a Szovjetunióban címen tartott magasszínvonalu előadást a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság székházában Dr. Edelényi-Szabó Gyula. Előadásában részletesen ismertette azokat az intézkedéseket, melyeket a Szovjet kormány az „Egészséges szovjet nép" célja érdekében megtett és tesz ma is. Az orosz egyetemekről évente kikerülő 130 ezer fiatal orvosra, akik tanulási idejük alatt fizetést kapnak — a kiválók ösztöndíjat — az egyetem elvégzése után, biztos jövő vár; az orvos állami alkalmazott, a munkások ingyenes orvosi kezelést kapnak. Az egészségügy minden területére kiterjedő előadást a hallgatóság igen nagy tetszéssel fogadta. Az est kultúrműsorán Mármarosi Magda énekelt. Bájos megjelenésével, kedves hangjával megérdemelte a közönség lelkes tapsát. Szabady Jenöné a városi zeneiskola tanárnője Chofpin „Vihar" etude-jét adta elő nagy sikerrel. Alapos technikai tudást, erőteljes hangvételt hallottunk játékából. Szűcs Aranka, Ady: „A Nagyranőtt Krisztusok" c. versét adta elő. Szavalatát átélés, tűz ós dinamika jellemzi. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthetetlen jó férjem, illetve szeretett édesapánk elhunyta alkalmával részvétünknek bárraimódon kifejezesüket nyilvánították, a temetésen megjelentek, ezúton mondunk hálás köszönetet özv. Schmidt Istvánné és gyermekei. Köszönetnyilvánítás. Mélységes fájdalmunk nehéz óráiban velünk érző részvétéért és vigasztalásáért ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket mindazoknak, kik áldott jó feleségem, testvérünk és édesanyánk temetésén szerető együttérzésüknek bármilyen formában kifejezést adtak. Gáti és Bujáky osalád. KB 9 8 5 W 8! u ^ $D n -v 4 0 SBi S n fto « » fi n P a rtvp. « *