Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-11-16 / 47. szám

1947 november 6 PAPAIT NÉPLAP 5 A nagyok szolgálják a kisebbet. í( ... mondotta Kovács ref. lelkész remekbeszabott, ízes magyaros ke­resztelői beszédében. És a nagyok valóban szolgál* ták a kisebbet. Rendörök komoly, meghatott arccal állták a sorfalat. Dr. Ko­máromy rendőr altábornagy az „Államrendőrséget" képviselte ke­resztapai minőségben, a Schneller család nőtagjai a „Szeretetei mint keresztanyák ... Ott volt a város vezetősége, a ref. Egyház presbiterei, a pártok küldöttei és, sok*kok szerető sziv és gondos kéz, kiknek szivét egy­formán átjárta az áldozatos sze* retet melege, mellyel körülvették a „kitett" csecsemőt. — Egyforma lelki elmélyüléssel hallgatták a Károlyi Gáspár idejét sugárzó ódon, de mégis örökké üde igéket, melyet minden ember minden idő* ben követésre méltónak találhat! Emelkedett lélekkel, jobb embe­rek gyanánt léptünk ki a templom kapuján, a gyengébbek szemében még ott csillogott o meghatottság könnye, amikor az örök Gonosz, a rosszabbik én, a mindig veséző ,,mükritikus" mér a filbesugdosta H száján előbuggyanó lelkUméreg­nabokat . . . Miért kell ilyen ,cirkuszi" csi­nálni egy kitett gyermek kerttz­telőjin ..mikor a „tisztességes családból származó" szegény gyer­mekek is megérdemelnék?! De, — persze — reklám kell a Pártnak . .reklám kell az em­bernek . .így akarnak a kom­munisták rokonszenvet kelteni...! Vigyázz — az Istenért — be ne dülj nekik. így száll az igt szájróUszájra, igy „szolgálják a nagyok a kicsi­nyeket 1' ! Önkénytelenül az írásból Júdás szavai jutnak az ember eszébe: „Mintk a drága nárdus-olajat a Mester lábára kenni, mikor el is lehetne adni és kiosztani szegé­nyek között?! 1' Ezek a jégvirágon is penészt­keresők, ezek a suhanó szellővel is gombotvarrók, ezek a vészmav darak nem értették meg az Igéket, mert szivük szőrös, lelkük cserfa­kirgű .. . Ezek nem érthették meg, miért kellett egy „kitett" csecstmő ke­resztelőjénél „ekkora cirkuszt" meg* anntpilni. Mert nem tudták, hogy ez a keresztelő egy új kor első lépcsője volt, egy új kot kapu­szárnyainak kitárása volt, ahonnét a szürke mindennapok után a Szeretet fényessége világított reánk, ahonnét egy uj kor melege sütött ebben a háborús rémhírektől der* mtsztő életinkbe: egy Uj Világé, ahol nem az a fontos, hogy ki honnét származik, úr, proletár, Munkaversenyt indítottak 30 °|o-kal emelték a termelést mégis kevesebbet keresnek a Mika-gyár dolgozói A jólét alapja a többtermelés. Csak akkor lehet sikeresen har­colni az áremelkedés ellen, csak úgy kapja meg a dolgozó mun­kája ellenértékét a piacon, ha áru­bőség van, ha a termelt javaknak nagyobb a kínálata, mint a ke­reslete. A 3 éves tetv megvalósítása, — melynek célja a dolgozók élet­színvonalának emelése, — tehát többtermelésiel érhető el. Ezt a tényt felismerték a Mika-§yár dolgozói és hat hétig tartó munkaversenyt indítottak tízemtikben azzal a céllal, hogy az eddigi termelést 50 százalékkal fokozzák. A verseny szép eredménnyel folyik. Az első bérhéten 12.765 méter helyett 5 nap alatt 12.868 métert, a másodikon 13.075, míg a harmadik héten 13.303 méterre emelkedett a termelés és ezen a héten elérik a 16.000 méteres termelést. A kíválé munkások egész sorát találjuk ebben a 63 szövőgéppel dolgozó üzemben. így Janus An­talné 153, Kozma Ilona 152, Kon­ter Anna 136, Htncsel Istvánné 139, Véber József né 133, Pitzer Zoltánné 130, Lengyel Ilona 130, Sutyor Lajosné 127, Lampert Jó­zsef né 125, Birkás Gézáné 122 •/• os termeléssel állnak a verseny élén. Tehát a Mi kagyár dolgozói megértették a többtermelés jelen­tőségét. De nem így a gyár ve­zetősége. Igaz, szociális területen sok mindent megvalósítottak a Mika-gyárban is. így: jó üzemi konyha ízletes és bőséges ebédet ad, 10 mázsa fát és 100 kilo­gramm burgonyát kaptak kedvez­ményesen a munkások, de hiányos a textilellátás, nem kaptak munkaruhát / a dolgozók, nincs napközi otthona áz üzemnek, sem gyermekruháztatás nem volt, kultúrháe sincs és a munkásság legsúlyosabb sérelme az a bűnös bérelszámolás aminek következménye, hogy a többtermelés mel­hazatérve értesítem ked­ves vevőimet, hegy üz­letem vezetését átvettem lektároa tartok: és megrendelésre kiszftek minden szakmábavágó UUUHIUM^MM• CSSUGlkát. JaTÍtáit és nisde«ieMÍí bírfcstéit rállalek Szíves pártfogást kér** maradék tlNCZE JÁNOS szíjjártó, bőröndös kőrkészíté Fő-wtca a 5. • as. (Nőne* elír el szemben) _,„ , _,,._,-, , _ — —• •• mi wi i i mi ri i nni i — — s—JL— Hadifogságbó tisztes családanya, vagy eltévelye­dett leány a szülője, palota, kunyhó, vagy elhagyott szérűskert a „mi­liő 1'. Csak egy a fontos: az em­beri élet, a kis csirájától a rok­kant aggastyánig és minden kis élet megjelenése egyforma öröm az emberi közösségnek, mert min­iéit sokkal kevesebbet ke­resnek a munkások, mint a verseny előtt, így például: Janus Antalné az egyik bérhéten 458 mét«r terme­lés után 128*—forintot, a követ­kező héten 517 méter ugyanolyan áru után 88'— forintot keresett. Ez csak egy példa a sok közil. A gyár delgozói semmiféle indo­kot nem látnak arra, miért szá­molnak egyik bérhéten 1'06 Ft. órabért, a másikon pedig 2'02 fe> rintot. Sok a panasz Forró Mátyás nyilas mérnökre is, aki addig míg nem igazolták, behízelegte magát a munkások közé, amiért a jóhi­szemű munkások csoportosan mentek igazolása érdekébeu. Iga­zolása óta azonban egyre gorom­bábban bánik a dolgozókkal és ahol lehet, kijátsza őket a tőkés javára. Persze mindez csak azért tör­ténhetik meg a Mika gyárban, mert az üzembizottság nem elég erélyes, jól látják az üzemben történő igazságtalanságokat, de mindig a vezetők az erősebbek. Pedig ezea sürgősen változtatni kell a Mika­gyár 120 dolgozója érdekében, mert a javuló munkaerkölcs és a többtermelés semmibevész, ha a munkások a munkájuk után nem több bért, hanem becsapást kap­nak fizettségöl. Rozsból 70, búzából 50 százalékát Tetették el a tavalyinak a járásban A falu dolgozó népe élet-halál harcát vívta az évszázad óta nem­látott súlyos aszállyal. A dol­gozó nép és az egész ország jövő éri kenyerét kell biztosítani min­ién természeti nehézséggel szem­ben. A falu dolgozó népe átérezve a reá háruló felelősség súlyát, mindent elkövetett, hogy erejéhez •érten az őszi munkálatokat el­végezze. És g y é z ö 11 a parasztság. Hosszú várakozás után végre meg­jött a várt eső is, ami a további munkálatokat megkönnyíti. Most már teljes gőzzel folynak a mun­kálatok, hogy megműveletlen föld ne legyen az országban. Ebben a •unkában a pápai jirás sem akar elmaradni, amit az eredmé* nyek bizonyítanak: eddig a rozsból bevetett terület a tavalyinak 70 százaléka, a búzával be­vetet 50 százaléka. A járás S0 teljesen használható traktora fog Működésbe lépni, hogy a hátralévő munkálatokat időben el' végezzék. Tehát a falu dolgozé népe — a reakció legnagyobb bánatára — elvégzi munkáját és biztosítva lesz a jövő évi kenyér. November 24-én, hétfőn bonyolítják le a pápai kör­zeti 48 as kultúrversenyek első ré­szét a Jókai Mozgóban. Nevesési határidő nov. 19. — Belépődíj —.50 és 1 forint. A minisztertanács pénteken tárgyalja a feloszlatott fasiszta szervezetek vagyonának felhasználásáról szóló törvényjavas latét, valamint a kereskedők zár­érájára vonatkozó rendelkezések újabb szabályozását , November 22-én nagyszabású KATALIN-BALT rendez az MKP helyi szervezete. Forgalmiadóblokk kap­ható a Munkás-nyomdában den kis újszülött talán michel­angelói ecsetet, talán marsallbotot, talán edisoni észt hoz a pólyács• kájában. Kedves Ferdeszemü, Farkasmo­sólyu Reakciós! Aki olyan csám­csogó élvezettel suttogtál szeny­nyes dolgokat. .. Tudd meg ezért voltunk mi kommunisták ott ezen a keresztelőn és ezért hallgattuk az írás őszinte szavait együttérző szívvel. Hogy a család miért fogadta be ? Mert a „nagyok szolgálják a kicsihyeket Mert nemcsak hirdetik a szere­tetet, hanem cselekszik azt. . . Még egy kérdés ötlik fii ben» nem: vájjon akkor is baj lett volna ez a keresztelő, ha történe­tesen a Schlachta Margit tartotta volna a kerésztvizre és esetleg az ifjú Horthy lett volna a kereszt* apa 7 Az a gyanúm, kedves Tuská­lelki rágalmazó, hogy még fák­lydsmenetet, lovasbandériumot is kevésnek találtál volna .. . Úgy látszik nem csak a „Meggy­álom" egy álom, hanem a vágy­álom is! — De kellemetlenül kö* zös vonás mindkettőnél a szomorú Jflébreéés. Az az érzésem, hogy sokan lesznek még ilyen „ébredő magyarok!" Szerkeszti úr híve: Pászítás Zoltán­SZÖVETEK SELYMEK >amutArü£Í1 Le^jobbsit, legolcsóbbs^n DIVATHÁZBAN KdSttfÉ-U. 16. tz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom