Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-10-19 / 43. szám

„Nagyságos Asszony.. Apu bizony szegény kisiparos; örült, amikor Ellus végezte a négy polgárit és varrodába került, leg­alább megkereste a ruhára valót, öcsiké, hugocska is volt otthon és két munkáskéznek ennpi éhes szá­lai etetni, ennyi testet ruházni csak úgy sikerült, hogy Apu műhelyé­ben Anyu is dolg&zott. Tegnapelőtt még megtörtént, hogy Anyu megcibálta Ellust, ha nem akart mosogatni vagy feltö­rölni a konyhát ... Ellus nemsokára felszabadult. Jól megtanult varrni, de „többre" vágyott! Addig sürgött,-forgott, míg a közellátási hivatalba került, hol az élelmezési igazolványokat helyesbítgette és néhanapján ki­állított egy cipötalputalványt. Ellus „,hivatalnoknő" lett! Fiatal volt és véznácska. A „bácsik" megsimogatták gyéren nőt, de gondosan göndörített sely­mes, szőke babahaját, mozijegye­ket, cukorkát vittek neki, mert tegnap még mindez hozzáillett a * kislányhoz... Elluska azonban élelmes volt, ügyes és értelmes; „még többre" vágyott! Térült-fordult a kis szep­lős fityfiritty és hozomány nélkül is férjhezment egy pomerániai gránátos termetű „úriember"-hez. A férj bizony afféle „gyenge te­kintetes úr" volt a ranglétra leg­alsóbb fokán — ott is csak na­gyítóval lehetett észrevenni, ha nagyon kerested —, de mégis „állami tisztviselő" és Elluskából „Nagyságos Asszony" lett. .. Azóta hiába fordult nagyot a világ, hiába sodorta el a demo­krácia, mint tavaszi szél a tavalyi havat, Ő ragaszkodik „rangunk"* hoz és ma is „Nagyságos Asz­szony!" Ha egy iparos felesége vagy munkásnő netalán „Váriné"-nak szólítja, nagy az apprehenzió! „Mire föl ? Hogy jön az ahhoz, azt mondani nekem, Váriné ?" Ha a vendéglőben — hová „Nagy­ságos Asszony" szívesen látogat — munkásemberek asztalához ül és azok udvarias vendéglátását igény­beveszi, ez részéről megiisztelés, mert: „Azok nagyra veszik ám és örülnek, ha úriember áll velük szóba." Mert „Nagyságos Asz­szony" szerint: ruha teszi az embert! Pedig nincs olyan fehér köpeny, mely a tökfilkót orvossá és nincs olyan kék kezes-lábas ruha, mely a lusta dologkerülőt szorgalmas munkássá tenné. — És „Nagy­ságos Asszonyinak is tudnia kel­lene, hogy a ruha csak felszín, látszat, mint a mogyoró héja. A tudós orvest, szorgalmas munkást és vonzóan szép asszonyt is az isteni szikra avatja, az értelem, mely a szemekből sugárzik! Még akkor is, ha az értelmesen sugárzó Jól sikerült Hétfőn este tartották a Petőfi Sándor Népi Kollégium növen­dékei Szabó Sáfidor hegedű­művész és Sándor józsefné felléptével első miivészestjüket. A komoly előkészületek eredmé­nye volt, hogy telt ház várta a szereplőket. Komoly szórakozást jelentettek Szabó Sándor zeneszámai, me< lyet Sándor Józsefné fejlett tech­nikával kísért. Érdeklődéssel hall­gatta a közönség Bartók Béla és Kreisler számait, ami szóra­koztatta a kevés hozzáértéssel ren­delkezőket is. Bit-ó István népi kollégista jó« zsef Attila „Dunánál" című költe­ményét mély átérzéssel tolmá :* csolta. Elismerés illeti a Népi Kollé­gium szavalókórusát, amely Ady és József Attila verseit nagy­szerűen adott elő. , Az est legkedvesebb száma : a Népi Kollégisták táncegyüttese volt, A műsort Illés Jenő ismertette. További jó munkát kívánunk városunk ifjúsági élgárdájának és egyben bízunk abban is, hogy a közönség is hasonló érdeklődéssel kíséri városunk kulturális meg­mozdulásait. — á—a — Levél a Szerkesztőségnek Szép őszi délután van, séíáfa indulunk, kedves városunk parki* rozott részei felé, mert ilyenkor ősszel olyan békés és hangulatos a vén fák között. Dolgozó emberek jönnek haza­felé tartva, vagy munkahelyük felé igyekezve. A várkert, lombhullató fái között sétálva elgondolkozom; még nem is olyan régen erre járni tilos volt. Most mindenki élvez­heti e hatalmas parkot, a szabad levegőt, a szabadság levegőjét és az őszi rozsdaszínű fényeket. Azonban élvezetünk végetér, amint a parkot kettészelő Bakonyér hidjához érünk. De sok keserűsé get és bosszúságot rejteget ez a roncs! A gyermekét kocsiban sétál­tató anya csak az utolsó pillanat­ban, szerencsés véletlen következ­tében menthette még attól, hogy a hiányos gerendákról lezuhanjon és talán egy egész életre nyomo rékká tegyen egy ártatlan emberi lényt, vagy a földjeikről hazatérő szem szomorú, mert az akkor Önt sajnálja nagyorunagyon, szegény „Nagyságos Asszony 1 1. Régi kínai közmondás szerint : „Egyik ember csinálja az utakat, — a másik meg sétál rajtuk. 1' „Nagyságos Asszony" álompon­gyoláit és egyéb színes ringyét­rongyát dolgozó munkásnők ké­szítették, „Nagyságos Asszony" pedig viseli őket! Ön szerint ez igy van rendjén. De . . . Talán eltűrik még a dolgozók ideig-óráig az ingyen­élőket és élősdieket, de már nagyon megunták. Ha pedig egy dolgozó munkásnő „Váriné"-nak szólítja, vagy egy kisiparos tisztes asztalá­hoz ülhet, „Nagyságos Asszony" Sezlon, rekamiér, fotelol nagy választékban? olcsó árban kedrező részletfizetése PAPLANOK készítését és átdolgozását vállalom dolgozóknál, akiknek kis kordé­lyuk, vagy megbicsakló lábuk a lezuhanással fenyegetett. Másnap este a ligetfelé sétáltam. Örömmel látj k, hogy a környező utcák ki­vannak világítva. Pompás béke hangulat! íme a dolgos munkás­keze* eredménye! Nem kell a sötétben botladozni és a borzal­mas emlékekre visszagondolni. Azonban ahogy a ligetbe érünk mindjobban körülfog bennünket a pokoli sötétség. Ismét az árny­oldal. A gyárakból hazasiető dob gozók még mindég ki vannak téve a csetlés-botlásnak, esetleges veg zaturáknak, vagy hogy nekimen­nek az alattomos dúcoknak. Miért nem lehet ezen a két problémán segíteni? Reméljük az illetékesek — ezt a „kis költséggel" járó „luxus" lehetőséget megteremtik a város dolgozói örömére. Sz. Gy. í Hiröessew a Pápai Néplapban! Oszi rózsák Tarka-barka ősszi rózsák kacagnak a kertben; * telehintve fénnyel őket a derűs szeptember. Ősz utolsó virágaként díszítik a kertet, mely a nyárnak búcsút intve tarka kendőt lenget. Hogyha ők is elvirulnak, vége lesz az ősznek, s majd a hulló hószirommal szelek kergetőznek. S jégvirágos ablakunkat mig a vihar rázza, duruzsoló kályha mellett gondolunk a nyárra. Pápai Tóth Géza. Felhívás Felhívom a város lakosságát, hogy aki olyan házban lakik, vagy tulajdonos, vagy olyan földet mü­.veí mely az Elhagyott Javakhoz való bejelentésre köteles, az az ilyen ingatlant sürgősen, de leg­később f. hó 22-ig a mezőgazda, sági ügyosztályon jelentse, Fő u. 21. sz. alatt az emeleten. Bejelentes alá tartozik minda­zon ingatlan, melynek tulajdonosa akár deportálva volt, vagy még nem tért vissza, mág akkar is ha az örökös már itthon van, sőt ha már időközben ezen ingatlan el is adatott; továbbá, aki bármely okná! fogva is nyugatra meneküli, vagy még nem jött vissza, ha már meg is jött, vagy idíközben elko­bozták, vagy bárki örökölte az in­gatlant, sőt már új gazdát is cse­rélt, bejelentés alá tartozik. A bejelentést elsőrorban a tu­lajdonos, az örökös, a lakó, vagy a földet művelő tartozik megtenni, vagy aki ilyen ingatlanról tud, kö­teles bejelenteni. A bejelentést el­mulasztókkal szemben a legszigo­rúbb büntetés alkalmazását teszem folyamatba. érezze magát érdemein felül meg­tisztelve ! Szögezzük le azonban, a dol­gozó munkások és munkásnők is hibások, miért ejtik ki még most is a szájukon: „Nagyságos Asz­szony". A demokráciában ilyen megszólítás nincs! Van: „Váriné", „Asszonyság", „ Kisasszony", „Elv* társnő„Szaktársnő" stb, Ennél többet ne adjon és ne fogadjon el senki! Ami pedig az álompongyolákat és egyéb semmitérő div&trongyokat illeti, azok helyett,,a jóminőségű, olcsó tipusáruk gyártásának és forgalomba hozatalának kiterjesz­tése" — hogy azokhoz minden dolgozó férfi és nő hozzájathas­j son — a demokratikus egyenlőség, j a dolgozó munkások emberibb éle­; tének biztosítása és megerősítése ' érdekében szükséges .. . „Nagyságos Asszony" pedig emlékezzen szegény munkától fá­radt Apura és arra, hogy a mű­helyben segédkező, szorgalmas Anyunak sem volt olyan igen sok divatos ruhája, azért talán még­sem volt „ronda asszony"... Bizony, ha Anyu tudná milyen üres, hiú, fenhéjázó, rangkórságos „Nagyságos Asszony" lett El tus­ból, ma is megcibálná, mint teg­napelőtl. . . Ami „Nagyságos Asszony" »r a bizony — bizony ráférne. Szegény Legátus. kárpitos és paplankészitő PÁPA, KOSSUTH-ÜTCA 9. SZÁM Uj étkezde tiyilt! Pápa Kuruc-u. 2. sz. alatt Mefgeli Ebéd Vacsora Filléres árak! Leves —'80 Főzelék 150 Jelentkezés esetén címre küldöm. Szíves támogatást kér Gerencsér Károly y.endéglős Nyersbőrt T oltat legmagasabb áron veszek e$ VÁSÁR-UTCA 3. SZ. TELEFON: 10-48.

Next

/
Oldalképek
Tartalom