Pápai Néplap – III. évfolyam – 1947.

1947-01-26 / 4. szám

99 Heiiig él mtég wimsasa, türelmünkkel Panner Ur?", kérdezik a volt grófi cselédek és téglagyári munkások Meddig vezeti még, meddig akarja még vezetni a pápai grófi hivatalt Panner úr ? Kérdezzük joggal ós elég sok okunk van rá, hogy ezt a kérdést feltegyük Önhöz, többek között a pápai ki nem elégített cselédség ne­vében is. Eddigi oselekedetei elég okot szolgáltatnak arra, hogy belássa végre: alkalmat­lan arra, hogy megértse az idők szavát, s alkalmazkodni tudjon a demokráciához, tehát álljon félre! Tudjuk, hogy a szegény dolgozók, munkások, volt ura­dalmi cselédek sorsa és ügyes­bajos dolgai mennyire nem ér­dekelték és nem is érdeklik ma sem, hiszen beigazofta ezt azzal is, hogy mennyire hidegen hagyta az ő követelésük ügye Panner urat. De minek is foglalkozott volna ilyesmivel, amikor a saját ügyei sokkal előbbrevalók voltak. Node térjünk a tárgyra, lebbent­8ük fel a függönyt, hogy láthas­suk, mit is takar az el ? Mi nem értjük, hogy ön a német barát, — amiről már a Néplap régebben megemléke­zett — a nyilas „Magyarság" előfizetője, a Szálasiók „Nemzet­védelmi tisztje" hogy is tölthet be vezető saerepet a demokrá­ciában ? Hogy volt lehetséges az, hogy akkor, amikor az erdő a volt tulajdonos használatába maradt még 1946 március végéig, hogy csak a kivételezetted jutottak hozzá hátralékaikhoz, s éppen a dolgozók voltak azok, akik ebekhez nem jutottak hozzá? A dolgozók nem kapták meg járandóságukat, holott ez meg­szolgált munkabérük volt, de ugyanakkor Panner úr nem fe­ledkezett meg önmagáról. Élénk bizonyítéka ennek a barátoknál lévÖ hatvan egynéhány méter tűzifája, — melyet a barátok kertjében tárolt — vagy ezt tisz­tán szociális gondolkozásból tá­rolja ott a volt alkalmazottak részére, csak elfeledte sok gond­jai közepette kiosztani ? Mondja Panner úr, az ön faházában lévő sok fa nem elég kettőjüknek ? Mondja, tudja ön Panner úr, mi az fűtetlen szobában dide­regni, s a gyerekek sirását hal­lani ? Ugy-e nem tudja, ugy-e nem érti ezeket a nagy prob­lémákat ! Mi tudjnk, hogy többen voltak olyanok, akik teterrjes mennyiségű tűzifát kaptak akkor, arrjikor a volt cselédeknek egy gyufaszál­nyi fa sem jutott, de másoknak waggon mennyi­ségekben lett kiutalva, mint el­maradt vagy megszolgált „já­randóság" ! Vannak, akik kiter­meléssel jutottak ehhez hozzá, de amikor ezt a cselédség, a dolgozók kérték, tudja-e mi volt az ön válasza ? Megmondjuk, h°g} r n e feledje, s vissza tud- j degen, asztalt verve elutasította. Nincsen rá J Még segédkezet sem nyújtott hozzá lelkiisme­jon rá emlékezni: „ fedezet". Volt reie elutasítani a szegény dol­gozókat ilyen „jogászi" frázis­sal, ugy-e ön is belátja, hogy nem volt demokratikus cseleke­det. De természetesen ugyan­akkor önmaga részére volt rá fedezet s gondoskodott önmagá­ról ! A munkás gyermekek nem érdekelték Panner urat, sem a cseléd felesége, akinek az ura hadifogságban volt, s elpana­szolta, hogy nincsen mit enni adni gyermekeinek, nincsen tü- ' zelŐje sem, tudja ön mit vála­szolt ? Hát ime hallja : „Jyfinek a gyerr^ek?* Talán ezt azért mondta, mert önnek nincsen és nem tudja mi az egy gyermekért aggódni, mit jelent egy gyer­meket felnevelni, egy gyermek­nek, aki enni kór azt mondani, nincsen ! ? Amikor két kia kezét vörösre csipi a hideg, azt mon­dani neki, hogy nem tudnak befűteni, mert vannak még a demokráciában olyan vezető­állást betöltő „urak", mint Panner úr ? Gondolja, hogy ezzel el lehet hallgattatni egy síró, éhes, fázó gyermeket ? Nem, Panner úr! Kérdezze csak meg a sok­gyermekes volt uradalmi cselé­deket, a Szalayakat, Gáncsokat, Farkas Fcrenceket, Varga Gé­zákat, akik ezt a gyakorlatból a saját ós gyermekeik bőrén ta­pasztalták, hogy mit jelent ez? Peddig Panner úr, mint jogász, nagyon jól tudja azt, hogy a munkabér minden követelést megelőz, s kérdezzük akkor, hogy a kitermeléssel megszerzett „kegyúri fa" miért volt önnek kedvesebb, mint a dolgozóké ? Német József apátplébános job­ban rá volt szorulva a fára, mint a fentiek és Takács Pálok, Sá­ringer Lajosok, Tóth Lászlók, Molnár Mihályok és a többiek, akiket a hivatalból ön eltávo­líttatott, természetesen másra tolván a dolog ódiumát ? Igenis, az ön rosszakaratán ós parag­rafusok mögé búvó, felelősséget vállalni nem merő egyénisége volt annak az oka, hogy sokan vannak azok, akik nem kapták meg követelésüket, hanem ma is csak várnak türelmesen, mert önnek ez igy tetszik, Panner úr! így jártak az öreg, kiérde­mesült nyugdíjasok is ós azok önmagukkal jóformán tehetetlen özvegyei is, akiknek kérését ri­ahhoz, hogy segíteni megpróbál­jon, mert nincsen rá paragrafus, mert nincsen rá fedezet! Ugy-e Panner úr, milyen kellemetlen az, ha valaki elé odatartják a lelkének, a gondolkodásának a fényképét ? Elég volt Panner Ur! Félre az útból, álljon félre, s tanulja meg a saját bőrén azt, mit je­lent télvíz idején fázni, óhesni! Ha majd a saját bőrén megta­nulta ezt, akkor bizonyára meg­tanul demokratikusan gondol­kodni, s mit jelent dolgozónak lenni, nélkülözve, fázva, de dol­gozni a demokratikus Magyar­ország felépítésén 1 De addig álljon félre az útból, ne akadá­lyozza antiszociális és antide­mokratikus magatartásával a dolgozók Magyarországának új­jáépítését! Ne gondolja Panner ur, hogy az a sok dolgozó, akit Ön kinullázott ölbetett kézzel vár a sült galambra! Ön vissza­él a munkások türelmével. Már elodázta sok csűrés-csavarásával, az erdőből már nem kaphatják meg a dolgozók kitermeléssel a fájukat, mint Ön is megkapta, s Németh apát ur, pedig akkor igenis volt rá „fedezet", de ak­kor bizonyára attól félt, hogy Önnek kevesebb fog jutni! Ön­nek az infláció véres-verejtékes nehézségei közepette is „jól ment*, mit törődött Ön a sze­gény dolgozókkal! Pedig a dol­gozók voltak azok, — akiket Ön Panner ur kinullázott — akik az Ön irodájának összes iratait a Fenyvesi villából kihozták, s ha szabadna megkérdezni Ön hol volt akkor? Űgy-e ült Dr. Sulyok akkori polgármester elő­szobájában, azzal a titkos gon­dolattal, hogy városi főjegyző, avagy városi főügyész lesz Ön­ből. Terve meghiusult és a dol­gozók Magyarországának felépí­tésében ma Ön nem akar és nem is tud részt venni, hiszen eddigi cselekedeteivel éppen az ellen­kezőjét igazolta be annak, amit ma minden magyartól elvár a demokratikus Magyarország újjá­építése. Lépjen le a porondról ós tűnjön el, ne akadályozza a dolgozók Magyarországának új­jáépítését! tzs ne éljen vissza tovább türelmünkkelpanrjer ur/" Megmozdult a város, megmozdultok o falvak lakosai az összeesküvők ellen Egyre jobban terjed a gyűlö­let ós a harag az összeesküvők, a demokrácia ellenségei ellen. A pártimpok, a népgyűlések vi­haros hangulatai a kemény kér­ges munkás és parasztököl égnek­lendülése; megalkuvásnólküli har­cot és kitartó szolidaritást hir­det a demokráciával, annak min­den vívmányának a megvédé­sére. A magyar parasztság, mun­kásság elszántam magáévá teszi demokráciáik legkö­zelebbi és legégetőbb kér­dését; a reakeió elleni har­cot és annak kiirtását a közéletből; az államappará­tusból. Ennek szellemében zajlott le Pápa városi szervezeteinek ós csopoitjainak pártnnpjai ós a MKP járási népgyűlései is. A Belváros, Jokert, JJfsóváros, rendőrségi pártszervezetek távi­ratilag követelték az összeeskü­vők példás megbüntetését. £án­0R0SZ0RSZÁGB0L HAZATÉRTEK! Thyll Géza százados és dr. Vértessy o@zat.fhd g y. a kecskeméti 7. gyalogezred tisztjeiről. Értesítést kér: dr. Tóth István ügyvéd Pápa, Fő-utca 5. szám. halmán, Bakonyjdkón, Japolca­föq, Kéttornyútokon, Jtfihályhá­zán, ){üls6vaton, Gera Imre já­rási titkár és Vörös Kálmán kör­zeti titkár elvtársak beszéltek a község problémáiról, belpolitikai helyzetről, az összeesküvésről. A gyűlések izzó hangulatban foly­tak le, majd határozati javasla­tot hoztak, melyet Nagy Ferenc miniszterelnökhöz, Ries István elvtárs igazságügyminiszterhez és Rákosi Mátyás elvtárshoz jut­tattak el a következő szövege­zéssel : „Kéttornyulak dolgozó paraszt­jai legnagyobb megdöbbenéssel és felháborodással értesültünk arról, hogy amikor mi parasztok kint a falun, —- a munkás a vá­roson — erőnket megfeszítve dolgozunk a demokrácia meg­erősítéséért, addig elnyomónk az uri bitangok, levitéislett ka­tonatisztek újabb Siófokot, Or~ goványt ós Devecsert akartak felidézni. Mi Kóttornyulak parasztjai követeljük e-bitangok legszigo­rúbb megbüntetését ! u Ugyanilyen javaslatot hoztak Bánhalmán, JCülsővaton, Jtfiháfy­házárj, Bakonyjákón, Tapolca­fon. A Nemzeti Parasztpárt va­sárnap délelőit taggyűlést tart, melyen a tagság megjelenése kötetező. Vezetőség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom