Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-09-29 / 39. szám

M, éwfi®lyafii f 39« számi Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja A III. KONGRESSZUS ELÉ... E hét szombatján nyitja meg a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusát. A párt egész tö­megének, de ezen túl az egész országnak és külföldnek az ér­deklődése is, a kongresszus felé fordul ezekben a napokban. Ez nem csak egyszerű érdeklődést jelent, mint amilyent az ország eseményei általában kiváltanak, hanem mindenki tudja, hogy a pártkongresszus a pártpolitikán túlmenően országos politikai kér­désekben is döntő jelentőséggel bíró esemény. Nem véletlen, hogy a kong­resszus időrendi kitűzése egybe esik az ország sorsdöntő kérdé­seinek az időpontjával. A magyar demokrácia igaz fejlődését nap, mint nap gátolják az ismételten előretörő reakciós erőknek olyan irányú próbálkozásai amelyek azt célozzák, hogy az országon belül és kívül minél többet ártsanak ... attl.lltlUll, 4l«.^MÍ.Í.Uk.a -o jO hírünknek. Ártanak mindazoknak az eredményeknek, amelyeket az elmúlt másfél év alatt nehéz har­cok árán. a demokratikus erő egyesítésével kitudtunk vívni és elgáncsolni igyekeznek minden haladó, a nép érdekét szolgáló törekvésünket, célkitűzéseinket. Ha visszatekintünk a tavaly őszi választások óta eltelt időre, azt kell látnunk, hogy a koalicio sokszor recseg-ropog es az ország négy vezető pártjának az együtt­működését állandó válságok bé­nítják. Nem véletlen az, hogy a három baloldali párt minden döntő feladatban és ezek végrehajtásá­ban megtudta találni az egymás­hoz vezető utat, míg a Kisgazda­párt összetételében rejlő ellentétek miatt legtöbb esetben kerékkötője volt a haza és nemzetépítő mun­kának. Ez hozta létre a tavaszi tömegmozgalmakat, ez adta a bal­oldali blokk megvalósításának gondolatát, amely azóta is a ma­gyar demokráciának, a magyar dolgozók érdekeinek igazi védő­bástyája volt a nép ellenségeivel szemben. A Kisgazdapárt ezeken az ese­ményeken sem okult kellőképen. Megelégedett egynéhány képvise­lőnek a kizárásával, de ugyanak­kor eltűrte, hogy a nemzetgyűlés­ben többi képviselői a magyar reakció cinkosai legyenek, akik a kizárt Sulyokok és Vásárik demokráciát és haladástgyűlölő személyei körül csoportosultak a­végből, hogy meghiúsítsák a bal­oldali pártok egységét és a bel­politikai életre gyakorolt befolyá­sát. Hiábavaló volt minden pró­bálkozásunk, hogy a Kisgazdapárt is keresse az utat ország demo­kratikus többsége felé ez minden esetben meghiusult a párt össze­tételénél fogva. Egyre nyilvánva­lóbb lett, hogy ez a párt nem a öJhásiybeváltd épül Pápa melleit Helyszíni riport a Patkói majorban folyó munkáról. J? Pátkai major csendjét éléqk kalapácsotás zaja veri fel. Szerges munkáskezek falakat húzqak fel, ajtókat törnek át, ács­munkát végeznek, pezseg az élettől a major és környéke. jfl dohánybeváltó hivatal telepe épül rr\ost itt. €z az üzem példát rrjutat arra, hogy lehet áldozatkész njurjkával, fáradságot nerrj j ismerő szervezéssel és egy kis jóakarattal a semmiből munka­alkalmakat tererrjteni. gyár nyolc havi teljes szükség­letét. A jövő tervei felől érdeklő­dünk a hivatal egyik tisztviselő­ijénél, Pécsi Jánosnál, aki a kö­vetkezőket mondja: „A Vár­megyei Földbirtokrendező Ta­nácstól hét hold földet kaptunk a beváltó céljaira. Az átalakítási munkálatok szorgalmasan foly­nak. Jelenleg 50 munkást fog­lalkoztatunk, de teljes üzem mel­lett a 400 főt is túl fogja haladni a munkáslétszámunk, amivel jelentősen hozzá­járulunk a munkanélküli­ség csökkentéséhez, )(árolyi elvtárs egyébként épen most van Györszemerén, ehol egy Virginia-szárit,ótelep íUállá­tásáról tárgyal. Ugyancsak egy ilyen telep kerül felállításra Pápateszéren. Itt a Pátkai ma­jorban pgy gépi erjesztő üzemet tervezünk, amennyiben a Gazda­A -múltban az volt az általá­nos vélemény, hogy a Dunátúlon nem alkalmas a talaj a dohány­termesztésre. Ezt a tévhitet eloszlatták a szakértői vélemé­nyek ós a dohányjövedék elha­tározta, hogy ezen a vidéken is bevezeti ezt a jövedelmező fog­lalkozást. Károlyi János jövedéki tiszt fáradságot nem ismerő munká­val szervezte meg az öt dunán­tu'i vármegyében a termelést. Már télutolján kezdte járni az országutakat és fel világosító munkával, lelkes rábeszéléssel elérte azt, hogy már ez évben 792 termelő 223 katasztrális holdon termel dohArvt « Rü^árrti'^on Miután holdanként 6 mázsa az átlagos termés, elképzelhetjük mit jelent ez az ország szem­pontjából, hiszen csupán ez a mennyiség fedezi a pápai dohány­sági Főtanács által már megígért állami hitelt megkapjuk." Megköszönjük a felvilágosítást és Csele György elvtárshoz for­dulunk. akitől az Üzemi Bizott­ság munkája „felől érdeklődünk. Szerinte az Üzemi Bizottság fel­adata magaslatán áll, a tisztvi­selőkkel és munkásokkal teljes összhangban vezeti az üzemet, a szociális szempontok gondos szemelőtt tartásával. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy nyugatosok dolgoznak az üzem­ben Csete elvtárs azt feleti, hogy mindössze kettő van ilyen, ezek is súlyos sebesülten kerültek ki nyugatra és a Szakszervezet jó­váhagyásával dolgoznak a gyár­ban. Hosszasan elbeszélgetünk a munkásokkal: „A napszám 5'30 forint, családi-pótlék, lakbér és 600 cigaretta havonta. A körül­ményekhez képest kielégítő — mondják egybehangzóan. A Pátkai majorban épülő dohánybeváltó egy ííjabb péMa arra, hogy a munkanélküliség fenyegető veszéjét a nagytőké­sek és a reakciósok szabotázsa kelti; ahol igazán országot akad­nak építeni, ott mindig akar. rqunka. Hernády Tibor kisbirtokos paraszti tömegek ér­dekeit támogatja és védi, hanem a sorai között megbújt földjüket vesztett földbirtokosok, nagy­tőkések és spekulánsok tehát a nyilt reakciónak az érde­keit. Ily módon a koalíció fenn­tartása mai formájában csak a lappangó, vagy nyilt ellentétek örök tűzfészke lenne. A kong­resszus fogja eldönteni azt, hogy miképpen foglal állásta Kommu­nista párt a jövőben a koalíció kérdésében. A Kisgazdapárt jobboldala és a magyar reakció egyre inkább leveti álarcát és napról-napra nyiltabb és szemtelenebb táma­dásokat intéz a magyar dolgozók és azok pártjai ellen. Ma amikor az ország sorsdöntő kérdéseivel foglalkozunk és azokat megoldás­hoz akarjuk juttatni, felületesen járnánk el, ha ellenségeink erejét a legtárgyilagosabban fel nem mérnénk. Sem a múltban, de a jövőben sem tudnánk helyes po­litikát folytatni, ha a legkímélet­lenebb őszinteséggel és nyíltság­gal nem vetnénk számot az erő­viszonyokkal. Bennünket a fasiz­mus itthoni és külföldi eredményei sem leptek meg soha, de a fel­szabadulás utáni nehézségek sem értek bennünk váratlanul Csodál­kozás helyett munkára serkentet­tük a magyar dolgozókat, minden elvtársunk talpra állt és hitével, és élniakarásával a jövőbe vetett bizalmával minden becsületes ma­gyarnak elszánt akaratot és olyan lendületet adott, amely képessé tette minden nehézségen, éhezésen és küzdelem túl arra, hogy ismét ember legyen, hogy a rombolás korszaka után hozzákezdjen az építéshez. Az elmúlt év pünkösdjén pár­tunk konferenciája irányt mutatott az ország dolgozóinak. Megindí­tani a harcot a magyar újjáéle­désért, a lerombolt ország újjáépí­téséért. Ez índotta meg a tespedő lelkekben az életet, ez indította el azt az önfeláldozó munkát, amely­nek gyümölcse : a jó forint, ame­lyet ma minden dolgozó egyaránt élvez. Ma már túljutottunk a stabili­zációért folytatott keserves és ne­héz harcunk első szakaszán. A harcot azonban még nem nyertük meg! A hazai reakció a lecsú­szott földbirtokosok és nagytőké­sek útját állják az igazi demo­kratikus fejlődésnek és hol poli­tikai, hol gazdasági vonalon idéz­nek elő mesterséges válságokat a szerint, hogy melyik területet találják pillanatnyilag kedvezőbb­nek. A baloldali pártok vezetői hiába foglalnak egységesen állást a stabilizáció mellett, ha ugyanak­kor a Kisgazdapárt nagytőkések vezette jobboldali frankciója min­den erejével uj inflációba akarja dönteni az országot. A dolgozó nép és a munkáspártok türelme végéhez ért. Most már a tettek idejének kell következnie, amikor minden dolgozó magyar szint kell hogy valljon, melyik úton akar haladni! Ilyen körülmények kőzött érkez­tünk el a III. kongresszusunkig Várakozással nézünk elébe, hiszen tudjuk, hogy sorsdöntő változá­sokat kell hoznia az ország min­den fontos kérdésében. Mint ahogy az illegalitás idején az első és második kongresszus utat jelölt a magyar népért dolgozó kom­munistáknak, ugyan úgy lesz segítségünkre a III. kongresz­szus, nemcsak a pártvonal vite­lében, hanem az általános kérdé­sekben is. A harcot elkezdtük és a harcban nincs sem megállás, sem meghátrálás. A magyar kom­munisták már a múltban is meg­mutatták és a jövőben is meg­fogják mutatni, hogy a legnehe­zebb körülmények között is töret­lenül haladnak a kitűzött cél : a dolgozók ügyének győzelemre vi­tele felé Utunk mindig csak előre vezeti Az elkövetkező kongresszus ebben a nehéz időszakban megfogja mutatni számunkra azt az utat, amelyen haladva legkönnyebben és legeredményesebben harcolunk a magyar népi demokrácia meg­teremtéséért. A népellenes elemek minden mesterkedése, furfangja kevés ahhoz, hogy megállítani tudná a demokrácia fejlődését. Az út, amelyet eddig megtettünk, nehéz volt, de önfeláldozást és munkát a jövőben sem fogunk kímélni, addig amíg a dolgozó magyarok szabad demokratikus hazáját fel nem építettük. Örömmel üdvözöljük a Magyar Kommunista Párt III. kongresz­szusát, amely a szebb magyar jövő felépítésének utmutatója lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom