Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.
1946-09-15 / 37. szám
r • < KI. étfolyarti, 37* szám. ^gK'--i .'airarm-^msfii^ r^m^^ri^mssmsi^ mB^ IS46 szepfembeB* 15 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja A « magántulajdon szentsége A nemzetgyűlés augusztus 30-i ülésén Szabó Jmre elvtárs, az MKP képviselője benyújtotta a malmok községesítéséről szóló törvényjavaslatot. Azóta újult erővel iolyik falun és városon a magyar reaüció propagandája. Látjátok — mondják — a kommunisták a magántulajdon szentsége ellen törnek! A nagybirtokkal kezdték, a bányákkal és nagyüzemekkel íolytatták, most a malmok vannak soron és ha nem lesztek résen, ha nem szálltok szembe velük, akkor kihúzzák talpatok alól a földet és kolhozrendszert vezetnek be ! így szavalnak a magyar birtokosés tőkésosztály ügynökei, ezt hirdetik a zsoldjukban álló újságok hasábjain. Ezek az urak azonban elfelejtik azt, hogy a magyar parasztnak ma már nem mondhatják a fehérre azt, hogy fekete. -€zek a jó urak rnéa ma JS a tavaly qovernbevi 57, 0| ö bűvöletében élnek és azt képzelik, hogy álarcukat levetve ma már nyíltan a burzsoázia érdekeiért szállhatnak síkra éles ellentétben a dolgozó parasztság érdekeível. Ezek a jó urak azonban nem számítottak arra, hogy egy ilyen törvényjavaslat sikeréért, amely valóban az egész parasztság helyzetén akar javítani, pártkülönbség nélkül meg is mozdul a magyar falu népe. Nem számítottak arra, hogy a községek Nemzeti Bizottságai egyre-másra küldik távirataikat amelyekben lelkesen üdvözlik a kommunista kezdeményezést és követelik a malmok községesítósét. A magyar paraszt nagyon jól látta az utolsó évtizedekben, hogy míg neki minden erejét meg kellett feszítenie, hogy keserves verejtéke árán megtarthassa pár holdját, — ami sok esetben nem is sikerült — addig a népnj'úzó malomtulajdonosok évről-évre gyarapodtak, gazdagodtak ós azok sorait növelték, akik a dolgozók fölé emelkedve, kiváltságos emberfajtának képzelik magukat. Ma pedig, amikor a dolgozók egy jobb jövő reményében hősies önfeláldozással, mélyen a békebeli életszínvonal alá süllyedve küzdenek a mindennapi kenyérért. a malmosok kizsákmányoló törekvései elviselhetetlenné váltak. A vámőrlési díj kétszerese a békebelinek, azonkívül jelentős mennyiségű fát követelnek, a megengedett porlás kétszeresét számítják, sok helyen hamis mérleget használnak, feketénőrölnek a nagykereskedők és százholdasok számára, az idei jóminőségú gabonáért tavaly elés téglagyár Érdekes esemény szinhelye volt a napokban a várkert mögötti grófi téglagyár. A munkásságnak a gyár kisajátításáért folyó harca egy szűkszavú hivatalos értesítéssel ért véget, melyben illetékes helyről tudatják, hogy az özem ismét Esterházy gróf tulajdonában van. A beállott változás komoly helyzet elé állítja a téglagyár üzerni bizottságát. A munkások már értesültek arról, hogy a gróf semmisnek akarja nyilvánítani az üzemi bizottság eddigi intézkedéseit, többek között az üzem gyámjával, a Földosztó Bizottsággal egyetértésben holott B-lista határozatait is. Az általános leépítéskor ugyanis az üzemi B-lista bizottság eí'ávoi litotta a gyárból a grór rnegüi7ot1ját, Kovács József tisztviselőt Kovács olyan raífináltan vezette 37 üzleti könyveket, hogy még az Üzemi Bizottság által kihívott hites szakértő sem tudott eligazodni rajtuk. Nem csodálatos tehát, hogy a munkások szivesebben adták volna az üzemvezetést egyik iskolázott, becsületes társuk kezébe. „Ha a gróf visszahozza a nyakunkra Kovácsot" Az I. hadosztály — mondják a munkások, — demokratikus szavazással döntjük el, hogy hajlandók vagyunk-e együtt dolgozni vele, vagy nem. Mi állítottuk talpra a gyárat, hosszú időn keresztül majdnem ingyen dolgoztunk, — talán van egy kis beleszólásunk a dologba Egyébként nem ez az egytien vitás kérdés, amely a téglagyári dolgozók és a gyártulajdonos között fennáll. Az átvételkor minden esetre kevés öröme lesz a gróf úrnak a gyárból. A munkások irgalmatlanul behajtják rajta kb. 13.000 forintnyi elmaradt munkabérüket. Az üzem sorsát továbbra is figyelemmel fogjuk kisérni; nem ' közömbös nekünk, hogy az újjáépítő rohammunkásoknak, vagy pedig a franciaországi üdülésből hazatérő grófnak lesz-e igaza. Ilésik érdeklődés " országos vásáron Az elmúlt háború óriási rombolása után első alkalom volt most, hogy a városba behozhatta a felesleges állatállományát a falu népe. Nagy érdeklődés mellett zajlott le kedden és szerdán az Állatvásár. A feihaitás is elég nagy mennyiségű volt: )o, csikó, szamár, tehén,' borjú, öszvér állatokban. A szerdai disznóvásár úgy felhajtásban, mint eladásban élénkebb volt. Az árak általában magasak voltak. Nehezítik a vásároknál az illetékes minisztérium rendelkezései, minek folytán a vásártérre felhajtott állatok után oly nagy a kiadás, hogy majd meghaladja a 40 forintot,' holott tudjuk azt, hogy a falusi embereknek nincs ennyi pénze akkor, mikor felhajta az állatot, hisz a pénz hiánya készteti arra, hogy eladja az állatokat. Úgy a város Nemzeti Bizottságának, mint a pártoknak oda kell hatni, hogy ezek a költségek csökkentve legyenek. Mindezek ellenére örömmel tapasztaljuk az érdeklődést vásárunk iránt még a vidéki kereskedők részérói is, kik ruha, üveg, edény, cukorka és egyéb árukkal megrakodva értek városunkba. A vásárnál érdekeltek hálásan gondolnak Kerekes elvtársra, ki mint polgármester valóban lelkiismeretesen ellátja hivatalát és szernelött tartja úgy a város, mint az ország érdekeit. Közel másfélévi pápai tartózkodás után az 1. honvéd hadosztály búcsút vesz Pápától és helyőrségébe vonul. A hadosztály ünnepélyes keretek között búcsúzik a várostól. Reggel 8 órakor zenés ébresztő kezdi a napot, majd 11 órakor a csapatzászlók ünnepélyes átadása következik a Széchenyi téren Délután 3 órakor a hadosztály válogatott labdarudó csapata játszik a Perutz pályán. Este 7 órakor pedig a Jókai mozgóban nagyszabású kultúrünnepélyt rendez a hadosztály kulturális osztálya, a zenekar, énekkarok és szavalókórus, szavaló és hangszeres művészek közreműködésével, szinpadi jelenetekkel. A napot táncmulatság zárja be a Jókai mozgó előcsarnokában. A hadosztály kedvelt jazz-zenekara játszik. Tánc közben hideg buffét és italokat szolgálnak fel. A város közönsége nagy érdeklődéssel várja a hadosztály búcsuünnepélyt és szeretettel búcsúzik a távozó katonáktól. il^eniieR a hadifoglyok: < Kovárczy Gyula és Horváth Imre üzent Pápára. Bővebbet a Szerkesztőségben. rejtett férges gabonából őrölt dohos lisztet adnak és még a korpát is hamisítják. Ki védi hát a magántulajdon szentségét? Azok-e, akik a füldjüket vesztett nagybirtokosok, az államosítástól félő trösztvezérek és az infláció alatt a dolgozók zsírjából új vagyont szerzett bankárok zsoldjában állva szavaínak az „egyéni munka gyümölcséről" a ,rátermettségről és szorgaleraról" vagy pedig azok, akik százak helyett százezrek magántulajdonába adták a földet és ezeknek a százezreknek tulajdonát tartják" szentnek, amikor a malomtulajdonosok zsarolásának akarnak véget vetni? A válasz ma már nem kétséges a dolgozók előtt: JJzt a magántulajdont, amelyhez mások vére és verejtéke tapad, valóban nem tartjuk szentnek, de arjnál inkább a kisemberek keserves njunkája árári szerzett egyéni tulajdont. Ezért nem is kívánjuk a kisteljesítményű malmok kisajátítását. A malmok községesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása nagy próbatétel lesz a parasztképviselők blokkjának, Most fog eldőlni, hogy a Kisgazdapárt parasztképviselői ki tudnak-e szabadulni abból a hurokból, amelyet a nagytőke tett a nyakukra? He világosan látnak, meg kell látniok: amikor a nagytőke zsoldjában a kommunisták ellen fordulnak, akkor nem egy pártot, hanem a magyar nép jövőjét, a magyar demokráciát teszik kockára ! j)r. Elek Tibor.
