Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-09-08 / 36. szám

1948 szegstembsB® 8 dl d b 2.40 frt. 7.20 „ | MMEBHBMB c, bádogáruk, tsreíések, fürdő­épület-munkák k szerel és Szolid árak! uth-u. í. kifogástalan val uftca 18. cia s szerint i ruiiák lállalom ves pártfogását javifösa és eladása lyszerelési asztékban :akí vállalata. H-UTCA 2. OROZZA, I n ii! i felel felvesz: Magyar Kommunista Pari, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja Az őszi táj az elmúlás jeleit hordozza, lekókadni készülő lom­bok közül hervadt leveleket tisz­togat a megborzongató szél. A kö­zelgő ŐS2J, a pihenésre készülő természet fölött nagy nekikészülo­dés feszültsége érzik. Munka vár ránk, nagyobb mint eddig valaha. Felsorakoznak az á-fuíő szem előtt a nagy tartozások: politikai éle­tünk, gazdasági feladataink,. kul­turális tennivalóink ontják maguk­ból a hőséget. Döntő kérdések egytől-egyig. A mult nagy adós­ságai, a jelen problémái, jövőnk építése egyaránt évtizedekre hatá­rozzák meg nagy nemceti mun­kánk tervét, mely nem enged bé­kés elterpeszkedést, téli ernyedt­séget, hanem parancsolóan köve­teli minden meglévő erőnk moz­gósítását, minden kihunytnak hitt energiánk életrehívását. A mult és jelen helyett ma a jövőre kell tekintetünket fordíta­nunk. Kitárulnak a kapuk ezek­ben az őszi napokban. Frissné­zéci'l harnaniros a^ú fiatal leaé­nyek és leányok masíroznak be a kapukon. Az iskolák nyílnak meg, hogy befogadják egy esz­tendőre a minden jóra kész és minden rosszra érett fogékony lelkeket. Ezekben a régi épüle­tekben, melyekbe évszázadnyi időn át beszívódtak az elfogultság, az úri előjogok, a kivételezett helyzet előítéletei, ahonnan évről-évre egy hamis társadalom meghamisított lelkű szolgái rajzottak ki; dől el nemzetünk sorsa az elkövetkező évtizedekben. Itt dől el merre tar ­tunk hát, vissza a rommálett, kárhozatos múltba, melyet oly nagy kitartással akar feltámasz­tani sok-sok levitézlett hőse az országvezető generációnak, vagy a tárt karokkal váró, új, friss len­dületű jövőbe, a népi felemelkedés útjára. Ma új seregekkel erősödik az iskola padsora. A népi művelődés útjára lépett ország elküldi paraszt­ifjait és a munkások gyerekeit, hogy új vérkeringéssel erősítse az úri múltjába belerokkant magyar társadalmat. És bennük, tudjuk, nem csalódhatunk. Ez az új sar­jadék, mely elnyomott földhöz­ragadtságában is méltóan képvi­selte a termelő népi géniuszt, mely politikusokat, tudósokat, művésze­ket egyaránt adott nemzetének, most, hogy végre hozzájutott a tanulás lehetőségéhez, egyforma jogokhoz a művelődéshez, nem lesz méltatlan szerepéhez, mely rá vár, a népi demokrácia mű­vének befejezéséhez. Az iskolához fordulunk inkább s akik hozzánőttek; a tanítókhoz és tanárokhoz és beszélünk azok­ról és azokhoz, akik egy úri or­szág képére formálódtak eddig s oly nehezen idomulnak olyan kép­hez, mely előjogok és előítéletek, sta rt e I őnyö k, származási és vagyoni különbségek nélkül, pusztán az egyéni tehetség „Somogyból, Vidovicsék biro­dalmából érkezett a levél. Tar­talma arra késztet bennünket, hogy a nyilvánosság elé hozzuk, annak reményében, hogy az ille­tékesekde legfőképpen a ref. egyházközség nagytiszteletű du­nántúli vezetője, Győri Elemér ref. püspök úr megteszi a kel ő in­tézkedést, hogy egyes elemik a nép, egyház és Demokrácia elle­nes tetteikkel ne csorbíthassák a haladó szellemű református egy­ház demokratikus tekintélyét, más­részt pedig fiatal Demokráciánk fejlődését bűnös lelkiismeretükkel, lázító aknamunkájukkal ne zavar­hassák Táncos Dezsőről, a visontai re­formátus papról van szó. A „nyi­las gróf" barátja: verekszik a temp­lomban, a Demokrácia elien lá­zít. A múltban zöld inget viselt és nyilas jelvénnyel ment fel a szószékre. A hivők várták a temp­lomban, de a íibzieitíes űr nyi­las gyűlésre ment szónokolni. Ma: a Vörös Hadsereg, a kom­munisták és a Demokrácia ellen izgat; vagyis a magyar nép, a magyar munkások, parasztok ellen lázít. Ma; amikor a né­pek ítélőszéke előtt állunk és minden józan, becsületes magyar szívszorongva várja a Párisból érkező híreket: Tán­cos szellemében a nyilas gróf Széchenyi Lajos falujában ellen­forradalom szálait szövögetik. Nem a mi dolgunk kinyo­j mozni azt, mi leket az oka, hogy Somogyban előbb tud­tak a miskolci események­ről, mint az bekövetkezett. De Táncos lelkész úr nemcsak politikával foglalkozik. Aki a nép ellen izgat, az Isteni sem becsüli. A templomban — isten házában, a gyülekezet színe előtt, — ököl­lel megy neki a fiatal református tanítónőnek. Csodáiaíosképen Táncos Dezső még mindig szabadon járkál. Sőt, Táncos Dezső a templom szószé­kéről tovább lázít. A konvent még csak nem is tartja tárgyalásra méltónak a Tán­cos ügyet. Ez természetes is, hisz Dr. Szabó fátios veszprémi ügy­véd, a mezőföldi ref. egyház ügyésze szerint hazajias Táncos demokráciaellenes lázitása. Erélyes nyomozást és sürgős intézkedést kérünk az illetékes szervektől, mert a magyar népre a „Táncos ügyek" elkendőzésé sok veszélyt jelent, kifelé pedig rontja a demokratikus népek bizalmát fiatal demokráciánkkal szemben. két győzelme. A szász dolgozók ta­nultak az 1933-as példából : a köz­ségi választásokon a kommunista és szociáldemokrata pártok egyesü­léséből keletkezett Szocialista Egy­ség Pártja 54 %- os abszolút több­séget szerzett. Németország nyu­gati övezetében ellenben, ahol a megszálló hatóságok megakadá­lyozzák a két munkáspárt egye­sülését, a gazdasági és politikai élet vezetése egyre inkább vissza­csúszik a nácik kezébe. i í 1 i Franciaországban a Szocialista : Párt kongresszusán a küldöttek \ kétharmados többsége bizalmat­lanságot szavazott a Blum-Mayer féle jobboldali vezetőségnek, I amelynek a burzsoáziát támogató, ; kommunistaellenes politikája leg­' utóbb 15 mandátum elvesztését | jelentette a párt számára. Mayer főtitkár lemondott és az új veze­tőségben a munkásegység hívei kerültek többségbe. Szakosíts elvtárs párisi rádió­beszédében kifejezte a magyar , népnek azt a kívánságát, hogy „a i határainkon kívül maradó magya­rokkal bánjanak mindenütt úgy, 1 ahogy a Szovjetunióban, vagy az I új Jugoszláviában kezelik a nem­zetiségeket". 44. A közigazgatás megtisztítása és leépítése folytán a pápai postán is befejezték a „B'-listázást. En­nek következtében elbocsátásra került 16 postatiszt és 7 altiszt. Az elbocsátásnál elsőrendű szem­pont volt a szakszerűség kérdése. Három személy jobboldali politi­kai múltja miatt került a „B"-lis­tára. és munka alapján rajzolta ki, az új demokratikus társadalmat. Az elmúlt évre keil gondolnunk, amikor az új év esélyeit latolgat­juk és ha mérlegre tennők az eredményeket, szégyenkeznünk kellene a soványka súly miatt, amivel demokratikus közoktatá­sunk hozzájárult az egyetemes demokratikus fejlődéshez. Tanár és tankönyv, politikai érettség, kulturális haladottság tekintetében egyaránt súlyos kifogások alá esett ez az esztendő. S ha a tanárok és tanítók, akiknek elesettségéről, elnyomott voltáról a régi rezsim j alatt tudunk, még ma is arra hi­vatkoznak, hogy nem bűnösebbek, mint bármely más foglalkozási ághcz tartozók, azt mondjuk, hogy bűnük nagyobb, mert az óhajtott felszabadulás megtörténte uíán. sem tudtak nagy többségükben megszabadulni azoktól a bilin­csektől, melyektől annyira irtóztak a szellem emberei az 1944 előtti időkben. Kevés volt azoknak a száma, akik a szabad szellemet a szabadság új otthonában ter­jeszteni tudták és túlsók volt a visszahajlás régi módszerek, osz­tályoktatás, „a régi jó idők" szel-^ lemisége felé. A nagy tömegeiig fasizált diákság elferdült széni Jetének irányítói között vezető le­lvén találtuk az elmúlt eszteni ben is éppen azokat, akik a sza­bad gondolat fáklyájának lobog­tatása helyett a sötétség terjesz­tőinek sorába léptek. És követőik sorában ott állottak az elmúlt rendszerből ismert rétegződésű osztályok gyermekei, a gőgös ka­pitalista gyerkőcök, a polgári rö­vidlátást örökségül kapó álértel­miségiek táborával, újból csak visszafelé meresztgetvén korlátolt tekintetüket, elfordulva a szegény paraszttanyák konyháiban nőtt parasztfiútól. Tanító és diák, felső oktatás és legalsó, nem volt ití nagy különbség a régmúlt és a tegnap között; ez a silány ered­mény. De ma nem a mult hibáin kell rágódnunk, hanem a jövő lehe­tőségein. A nyilt kapukon átte­kintve bizalommal és reménység­gel kell tekintenünk a felsorakozó új erők és az egy év tapasztala­tain megedződött és megerősö­dött régiek felé. Az elmúlt év szellemi áramlatai, a baloldali pártok tisztító gondolati viharai, másszellemű embereket telepit a katedrára és a padok közé. Több megértés, nagyobb bizalom, a ondolát és szó áramlik az évtizedes dohos­s%rÍ e'' /e a P adokban kéz­fogassal, iíit szívvel kezd a nagy mMho&á uj generáció, immár íilllllllllltlIlllllllllilllllllliElllllH megerősödve, nyitottabb szemmel, látván egymásrautaltságát paraszt, munkás és értelmiségi gyermekek. Tanítót és diákot egyaránt üdvöz­lünk ezekben az iskolakezdő na­pokban. A mult levetkezett bűnei után tovább kell folyni a tisztu­lásnak. Az eiső lépés megtörtént és a magyar dolgozók művelődni akarö első csapatai megérkeztek a számukra is jogos, de eleddig csak mások számára fenntartott helyekre. Ott lesz a diák szeme a tanáron és a diákon keresztül a dolgozók társadalma függeszti ellenőrző, figyelő és támogató te­kintetét azokra is, akik még az elmúlt esztendőben sem értették, mi ment végb:e a magyar földön. Népünk a demokrácia iskolájá­ban létrehozza a iskola demok­ráciáját is. Tanult ebben az év­ben tanár és diák egyaránt. Foly­tatni kell a tanulást, még tisztul­tabban, még szabadabban, még erőteljesebben. Az uj tanév nem­csak az iskolákban indult el, egész országunknak tanulnia keli ebben az esztendőben, mert nagy a vizsga, amire készülünk; helytállás és bizonyítás az egész világ előtt; rqíképpeq teremti ujjá önmagát egy nép, rqelynek megsemmisí­tésére mindent elkövettek elrqult generációi — egyetlerj nerrjze­déken át. j)r. Tarján Jrrjre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom