Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-08-11 / 32. szám

\ évfo!y&iPf 32. szám. Ára; 30 1946 augusztus II Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja írni' • •- * brint Pápán „ Csakhogy ezt is megértük!" Forint. Hosszú hónapok meg­feszített munkájának, millió dol­gos kéz járadságának, millió ba­rázdás homlok izzadásának a régvárt gyümölcse. Mint a poli­tikai élet háromhónapos harcának igazságosztó döntő bírója lépett a magyar élet színpadára. A dol­gozóknak volt igazuk, dörgi a reakció felé, amint csengve hul­lik az eldurvult munkáskézből az üzlet pultjára. Hiába harcoltatok ellenem — sziszegi a kiebrudált nagybirtokos felé, — amint bele­csórták az új gazda perselyébe, hogy őszre, ha megsokasodik, csizmát teremtsen a mezítlábas parasztgyerekeknek. Reggel van. Sietős munkás halad át a nép­telen piacon. Egy-két borai kofa rakosgatja szét portékáját a pul­tokon. — "pVíl IzilA í»lrr)áJ- ól] ineg nz egyik asztalnál a munkás. — Tessék, huszonöt fillér. Egyforintossal fizet, s amint a visszakapott pénzt számolja, mélyen sóhajt egyet: Csakhogy ezt is megérhettük. Igen, csakhogy ezt is megér­hettük ! Kemény árat fizettünk érte. Dolgoztunk kenyér nélkül, szakadt ruhában a munkapad mellett, vagy húztuk az ekét állat híjján emberi erővel korgó gyomorral, az éhező család gond­jával a fejünkben irtuk a hosszú számoszlopokat és négyfelé vág­tunk egy almát, hogy négyszer ehessünk belőle. Nem történt hiába! „Dollár? A kutyának sem kell" Autó áll meg a Fő-téren. Jól öltözött fiatalemberek szállnak ki belőle. Mi újság? — siet hozzájuk egy jó húsban lévő fürge em­berke. — Elintéztetek mindent ? El, — mondja fáradtan az egyik fiatalember. Egész nap sorbaálltunk a bank előtt. Azt hiszem öregem rábuktuk min­denünket az üzletre. Nesze . . . lapos bőrtárcát ad át, — ennyi az egész. Evvel már nem nagyon ugrálhatunk. Próbáltam cukorért elpasszolni az aranyat, de kine­vettek. Forintot kértek. A dol­lár a kutyának sem kell! Eleven délelőtt a Kossuth utcán. Heti piac van : tarkaruhás falusiak nyüzsögnek a keskony gyalogjárón. Tódul­nak az üzletekbe, hogy ruhafé­lével töltsék meg a libagágogá­gástól elnémult kosarat. Á ke­reskedők széles mosollyal kínál­ják a kockás, pettyes, sokszinü anyagot és a komoly szöveteket. Evek óta nem látott forgalmat hozott a pápai piacnak és nekik a forint. A kereskedők bizal­matlanságot vártak a falutól és lám, lám, kellemesen csalódtak, a parasztok örömmel adják por­tékájukat forintért, s a vásárló­kedvük sem csekély. Ez a jó! Csillog a kereskedők szeme. Mert a textilfronton nincs baj : van áru. A gyárak küldik, még­pedig, ami nagy szó — egy hét­tel az infláció kimúlása után — utánvéttel! Áru rabbatot adnak, megindul a hitelélet. A gyárak szívesen szabadulnak az árutól: forintot akarnak. Ebből követ­kezik, hogy az iparcikkek és különösen a textii ára esni fog. A kereskedők egyhangúan örül­nek a forintnak. Bár az adó, s a felemelt házbér keményen súlyt bennünket, — mondják — öröm­mel vallaíjuK, csak nelyrealJjon végre a normális gazdasági élet. Eddig úgy néztek ránk kereske­dőkre, mintha rablógyilkosok lennénk, s egyik lábunk folyton a börtönben volt. Ami volt, si­mult. Most mi, tisztességes ke­reskedők a KOKSz-ban elhatá­roztuk, hogy kényszeríteni fog­juk azokat, kik csak falazás céljára használták üzletüket, hogy térjelek át a tiszta, becsü­letes munkára. Követeljük, h^gy tegyék ártalmatlanná az iparenge­dély nélküli textilhalmozókat. A Kossuth-utcai fűszerüzletben mosolyog a sajt a pul­ton, mosolyog a kereskedő mö­götte. — Van egy kis átmeneti i veszteségünk, de tudjuk, hogy ez múló dolog. Biztosították számunkra a tisztességes keres­l kedői hasznot- Az ólelmiszerpia­; cou még nem indult meg a hitelélet és kevés a pénz, külö­nösen nehézségeket okoz az aprópénz hiánya. Áru van, nem­sokára megindul a nagykeres­kedői szállítás és ha egy-két hónap múlva a hus-piac is élet­re kap, akkor mivel a többi élelmi cikkből kevesebb keli, ál­talános árzuhanást várunk. Es természetesen, ezt írják meg! — bízunk a forintban. .. Akik máris rajtavesztettek A forint védelméről szóló ige­retek, melyet a dolgozók a bal­oldali pártok gyűlésein tettek, nem váltak semmibe kiáltott szavakká. Ha valamelyik árus csak pár fillérrel is többet akar kérni a hatóságilag megállapí­tott árnál, pillanatok alatt fe­nyegető gyűrű veszi körül ós magyarázkodni már csak a bí­róság előtt van alkalma. A héten több olyan árdrágítót vett Őrizetbe a rendorseg, akiket a piaci vásárlók fogtak el: Pelled Géza dákai lakos 50 fillérrel akarta drágábban adni a szó'lőt maxi­mális áránál, Marinov Illés és Németh István né pápai árusok szintén a piacon feledkeztek meg a Gazdasági Főtanács intézke­déseiről, — mindhármukat a vá­sárló közönség adta rendőrkézre. Alkonyodik. Borozgató társa­ság üldögél a korcsmaasztal kö­rül. Vegyes a társaság, a nyári szomjúság hozta össze őket. Az asztal szólén egy birgeli csiz­más ember mellett egy munka­ruhás férfi ül, a zsebéből aszta­los mérőszerszám kandikál ki. — No látja, ebben is nekünk volt igazunk, — mondja az asz­talos. Nem kellett ide más, csak munka. Egy hónappal ezelőtt i még gondolkodóba estem, hátha i valóban hiábavaló minden igye­kezet, de most maga is láthatja : hónapokig nem volt egy szál cigarettám se, és főtt krumplit vacsoráztam, most pedig tele a tárcám és tojásos tésztával vár az asszony. Már ö is máskép kezd beszélni, mint azelőtt. Any­nyit mérgesített, valahányszor szidta a demokráciát, meg en­gem, amiért oly sokat vagyok a pártban. Ma már azt kérdezte : mit akarunk ezután csinálni. Bizony kedves uram, ezen a héten sok embernek nyilt ki a szeme... 4 külügyminiszter elindult a békekonferenciára Gyöngyössi külügyminiszter Pá­risba való utazása előtt többek között a következőket mondotta a sajtó képviselőinek: „A béketervezet feltételei igen súlyosak, főleg gazdasági téren, de politikai reménységeinket sem elégítik ki. A magyar békedele­gáció mindent el fog követni, hogy Párisban megértesse Magyar­ország szándékait és a lehető leg­jobb eredményeket érje el." Megérkezett st Nemzeti Bank ARANYA Kedden este 8 órakor szigorú őrizet mellett futott be a Keleti pályaudvarra Frankfurtból a ma­gyar Nemzeti Bank harminc tonna aranya. Az óriási értéket teher­autókon szállították a Nemzeti Bankhoz, és az épület páncélter­meiben helyeték el. A forint hi­tele most már nemcsak a dolgo­zók munkájában gyökerezik, itt van maga az ARANY. Hej, Reak­ció, de szomorú a te sorsod. Slákosi Sfíátyás elvtárs: „Áforint ellenségei vei szemben a demokrácia törvényes ereje hivatott eljárni!" Rákosi Mátyás elvtárs szombat­esti rádióelőadásában súlyosan el­ítélte a miskolci munkásság tör­vényellenes kilengéseit. — Megértjük az elkeseredést és a feketézők elleni dühöt, mely a miskolci munkásokat fűtötte, de a legsúlyosabban elítéljük azt a formát, amelyben ez megnyilvá­nult. A forint ellenségeivel szem­ben a demokrácia törvényes ereje hivatott eljárni. A munkások fela­data támogatni a fiatal demokrá­ciát abban, hogy törvény elé ál­líthassa azokat, akik szándékos provokáló magatartásukkal, hideg számításból a szanálás elő'estéjén ilyen foltot ejtettek jóhírünkön. A továbbiakban a parasztság új helyzetéről beszélt Rákosi elv­társ. A gazdák keveslik a negy­venforintos búzaárat, pedig ma­gasabb mezőgazdasági árak csak akkor biztosítanak előnyt a paraszt­ságnak, ha búzájáért kellő meny­ny is égben vásárolhat iparcikkeket. Az iparcikkek termelése ma még nem elegendő. Ha a gazdák több pénzt kapnának a búzáért, attól még nem lenne több iparcikk Magyarországon. Ez csak azt ered­ményezné, hogy a falvakban fel­vernék a kevés áru árát és újra értéktelenedne a pénz. Az agrár­olló fokozatos megszüntetésére csaktöbbtermelésesetén\ztT\i\het sor.

Next

/
Oldalképek
Tartalom