Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-08-11 / 32. szám

\ évfo!y&iPf 32. szám. Ára; 30 1946 augusztus II Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja írni' • •- * brint Pápán „ Csakhogy ezt is megértük!" Forint. Hosszú hónapok megfeszített munkájának, millió dolgos kéz járadságának, millió barázdás homlok izzadásának a régvárt gyümölcse. Mint a politikai élet háromhónapos harcának igazságosztó döntő bírója lépett a magyar élet színpadára. A dolgozóknak volt igazuk, dörgi a reakció felé, amint csengve hullik az eldurvult munkáskézből az üzlet pultjára. Hiába harcoltatok ellenem — sziszegi a kiebrudált nagybirtokos felé, — amint belecsórták az új gazda perselyébe, hogy őszre, ha megsokasodik, csizmát teremtsen a mezítlábas parasztgyerekeknek. Reggel van. Sietős munkás halad át a néptelen piacon. Egy-két borai kofa rakosgatja szét portékáját a pultokon. — "pVíl IzilA í»lrr)áJ- ól] ineg nz egyik asztalnál a munkás. — Tessék, huszonöt fillér. Egyforintossal fizet, s amint a visszakapott pénzt számolja, mélyen sóhajt egyet: Csakhogy ezt is megérhettük. Igen, csakhogy ezt is megérhettük ! Kemény árat fizettünk érte. Dolgoztunk kenyér nélkül, szakadt ruhában a munkapad mellett, vagy húztuk az ekét állat híjján emberi erővel korgó gyomorral, az éhező család gondjával a fejünkben irtuk a hosszú számoszlopokat és négyfelé vágtunk egy almát, hogy négyszer ehessünk belőle. Nem történt hiába! „Dollár? A kutyának sem kell" Autó áll meg a Fő-téren. Jól öltözött fiatalemberek szállnak ki belőle. Mi újság? — siet hozzájuk egy jó húsban lévő fürge emberke. — Elintéztetek mindent ? El, — mondja fáradtan az egyik fiatalember. Egész nap sorbaálltunk a bank előtt. Azt hiszem öregem rábuktuk mindenünket az üzletre. Nesze . . . lapos bőrtárcát ad át, — ennyi az egész. Evvel már nem nagyon ugrálhatunk. Próbáltam cukorért elpasszolni az aranyat, de kinevettek. Forintot kértek. A dollár a kutyának sem kell! Eleven délelőtt a Kossuth utcán. Heti piac van : tarkaruhás falusiak nyüzsögnek a keskony gyalogjárón. Tódulnak az üzletekbe, hogy ruhafélével töltsék meg a libagágogágástól elnémult kosarat. Á kereskedők széles mosollyal kínálják a kockás, pettyes, sokszinü anyagot és a komoly szöveteket. Evek óta nem látott forgalmat hozott a pápai piacnak és nekik a forint. A kereskedők bizalmatlanságot vártak a falutól és lám, lám, kellemesen csalódtak, a parasztok örömmel adják portékájukat forintért, s a vásárlókedvük sem csekély. Ez a jó! Csillog a kereskedők szeme. Mert a textilfronton nincs baj : van áru. A gyárak küldik, mégpedig, ami nagy szó — egy héttel az infláció kimúlása után — utánvéttel! Áru rabbatot adnak, megindul a hitelélet. A gyárak szívesen szabadulnak az árutól: forintot akarnak. Ebből következik, hogy az iparcikkek és különösen a textii ára esni fog. A kereskedők egyhangúan örülnek a forintnak. Bár az adó, s a felemelt házbér keményen súlyt bennünket, — mondják — örömmel vallaíjuK, csak nelyrealJjon végre a normális gazdasági élet. Eddig úgy néztek ránk kereskedőkre, mintha rablógyilkosok lennénk, s egyik lábunk folyton a börtönben volt. Ami volt, simult. Most mi, tisztességes kereskedők a KOKSz-ban elhatároztuk, hogy kényszeríteni fogjuk azokat, kik csak falazás céljára használták üzletüket, hogy térjelek át a tiszta, becsületes munkára. Követeljük, h^gy tegyék ártalmatlanná az iparengedély nélküli textilhalmozókat. A Kossuth-utcai fűszerüzletben mosolyog a sajt a pulton, mosolyog a kereskedő mögötte. — Van egy kis átmeneti i veszteségünk, de tudjuk, hogy ez múló dolog. Biztosították számunkra a tisztességes keresl kedői hasznot- Az ólelmiszerpia; cou még nem indult meg a hitelélet és kevés a pénz, különösen nehézségeket okoz az aprópénz hiánya. Áru van, nemsokára megindul a nagykereskedői szállítás és ha egy-két hónap múlva a hus-piac is életre kap, akkor mivel a többi élelmi cikkből kevesebb keli, általános árzuhanást várunk. Es természetesen, ezt írják meg! — bízunk a forintban. .. Akik máris rajtavesztettek A forint védelméről szóló igeretek, melyet a dolgozók a baloldali pártok gyűlésein tettek, nem váltak semmibe kiáltott szavakká. Ha valamelyik árus csak pár fillérrel is többet akar kérni a hatóságilag megállapított árnál, pillanatok alatt fenyegető gyűrű veszi körül ós magyarázkodni már csak a bíróság előtt van alkalma. A héten több olyan árdrágítót vett Őrizetbe a rendorseg, akiket a piaci vásárlók fogtak el: Pelled Géza dákai lakos 50 fillérrel akarta drágábban adni a szó'lőt maximális áránál, Marinov Illés és Németh István né pápai árusok szintén a piacon feledkeztek meg a Gazdasági Főtanács intézkedéseiről, — mindhármukat a vásárló közönség adta rendőrkézre. Alkonyodik. Borozgató társaság üldögél a korcsmaasztal körül. Vegyes a társaság, a nyári szomjúság hozta össze őket. Az asztal szólén egy birgeli csizmás ember mellett egy munkaruhás férfi ül, a zsebéből asztalos mérőszerszám kandikál ki. — No látja, ebben is nekünk volt igazunk, — mondja az asztalos. Nem kellett ide más, csak munka. Egy hónappal ezelőtt i még gondolkodóba estem, hátha i valóban hiábavaló minden igyekezet, de most maga is láthatja : hónapokig nem volt egy szál cigarettám se, és főtt krumplit vacsoráztam, most pedig tele a tárcám és tojásos tésztával vár az asszony. Már ö is máskép kezd beszélni, mint azelőtt. Anynyit mérgesített, valahányszor szidta a demokráciát, meg engem, amiért oly sokat vagyok a pártban. Ma már azt kérdezte : mit akarunk ezután csinálni. Bizony kedves uram, ezen a héten sok embernek nyilt ki a szeme... 4 külügyminiszter elindult a békekonferenciára Gyöngyössi külügyminiszter Párisba való utazása előtt többek között a következőket mondotta a sajtó képviselőinek: „A béketervezet feltételei igen súlyosak, főleg gazdasági téren, de politikai reménységeinket sem elégítik ki. A magyar békedelegáció mindent el fog követni, hogy Párisban megértesse Magyarország szándékait és a lehető legjobb eredményeket érje el." Megérkezett st Nemzeti Bank ARANYA Kedden este 8 órakor szigorú őrizet mellett futott be a Keleti pályaudvarra Frankfurtból a magyar Nemzeti Bank harminc tonna aranya. Az óriási értéket teherautókon szállították a Nemzeti Bankhoz, és az épület páncéltermeiben helyeték el. A forint hitele most már nemcsak a dolgozók munkájában gyökerezik, itt van maga az ARANY. Hej, Reakció, de szomorú a te sorsod. Slákosi Sfíátyás elvtárs: „Áforint ellenségei vei szemben a demokrácia törvényes ereje hivatott eljárni!" Rákosi Mátyás elvtárs szombatesti rádióelőadásában súlyosan elítélte a miskolci munkásság törvényellenes kilengéseit. — Megértjük az elkeseredést és a feketézők elleni dühöt, mely a miskolci munkásokat fűtötte, de a legsúlyosabban elítéljük azt a formát, amelyben ez megnyilvánult. A forint ellenségeivel szemben a demokrácia törvényes ereje hivatott eljárni. A munkások feladata támogatni a fiatal demokráciát abban, hogy törvény elé állíthassa azokat, akik szándékos provokáló magatartásukkal, hideg számításból a szanálás elő'estéjén ilyen foltot ejtettek jóhírünkön. A továbbiakban a parasztság új helyzetéről beszélt Rákosi elvtárs. A gazdák keveslik a negyvenforintos búzaárat, pedig magasabb mezőgazdasági árak csak akkor biztosítanak előnyt a parasztságnak, ha búzájáért kellő menyny is égben vásárolhat iparcikkeket. Az iparcikkek termelése ma még nem elegendő. Ha a gazdák több pénzt kapnának a búzáért, attól még nem lenne több iparcikk Magyarországon. Ez csak azt eredményezné, hogy a falvakban felvernék a kevés áru árát és újra értéktelenedne a pénz. Az agrárolló fokozatos megszüntetésére csaktöbbtermelésesetén\ztT\i\het sor.