Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-08-04 / 31. szám

II. évfolyam, 31. szám. Ára; 50 fillér. 1946 augusztus 4 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja polgár Qyula : Becsületes beszolgáltatást! A békekötés küszöbén állunk, a jó pénz kibocsájtása előtt. Számot kell vetnünk magunkkal, mi a kötelességünk nekünk, dolgozó parasztoknak, nemzetünkkel szemben. Egy hatéves kalandorpolitika odajuttatta országunkat, hogy a mindennapi kenyere sincs meg minden magyarnak. A beszolgáltatási rendelet odairányul, hogy minden becsületes dolgosónak, aki kiveszi részét ennek a lerombolt országnak a felépítéséből, emberhez méltó kenyér kerü jön az asztalára. A parasztságra nagy és súlyos feladat hárul, ennek a sokat szenvedett nemzetnek újjáépítése. Mert Magyarországot a parasztság tudja csak felépíteni. Hiába a tudás, hiába a lángeszű feltalálók, ha nincs kenyér, megszűnik minden tudomány, vége minden zseniális gondolatnak. Gyáraink nagyrészt romokban hevernek, hidaink, szállítóeszközeink tönkretéve. Amig ezeket a parasztsággal szoros szövetségben lévő munkásság felé piti, ennie kell. Még ha hiányos ruhába öltözik is, jobban bírja a nélkülözéseket, mintha kenyér nélkül lenne. A h iladó parasztságnak, mely szÖveiséget kötött a dolgozó munkássággal, vállalnia kell és vállalja is a munkássággal a testvéri sorsközösséget. Mert a munkásság is magyar, nagyrésze belőlünk került ki. A feudális uralom elnyomó politikája kényszerítette őket az eltartó földről a gyárakba és a bérkaszárnyákba, arra, hogy Amerikába meneküljenek. A nadrágszíj parcellák nem tartották el a „felesleges" mezőgazdasági népseaporulatot. Belőlünk szakadtak ki, el kell tartanunk őket ebben a rendkívül súlyos helyzetben. Tudom, hogy az igaerő nélkül lévő, ipari cikkekből kifogyott parasztság helyzete is súlyos. A beszolgáltatási rendelet nincs tekintettel arra, hogy a parasztság legszegényebb rétege egy szántásba vetett, termését aszály érte, és még annyira sem telik, hogy kiadja családjának a kenyeret, vetőmagot a jövő évre. A parasztságnak ez a része maga is támogatásra vár. A kormánynak gondoskodnia is kell ezekről a szerencsétlenekről. De akinek igája volt, kellőképpen elő tudta készíteni a földjét, annak az ország másik \nagy dolgozó rétegével szemben fokozottan kell kötelességét teljesítenie és a rá kivetett gahőna beszolgáltatási kötelezettségnek eleget kell becsülettel tennie. De csak a dolgozókkal szemben. Azt a kenyeret, melyet a parasztság a második évben a nemtextil, íalpbőr

f szsír a letartóztatott pápai feketézők titkos raktáraiban A pápai rendőrség lankadatlan eréllyel irtja a feketepiac lovagjait A pápai kapitányság nyomozói a héten újabb rendőrbravúrok sorozatát hajtották végre. A stabilizáció kezdetén a' rendőrség éjt nappallá téve küzd a feketézők, valutázók és politikai gazemberek ellen, hogy végre egészséges gazdasági élet és demokratikus rend legyen ebben az országban. Rádió — aranyért... A letartóztatott feketézők listáján nem egy olyan személy szerepel, aki nélkülözhetetlen élelmi és ruházati cikkek tömegét rejtegette, hogy valutázáson, feketézésen, a dolgozók bőrén szerzett vagyonát simán átmenthesse a forintos világba, patyí Gyulánál 25 kg. zsírt, fél zsák dohányt, hatalmas mennyiségű ruhaneműt, csizmák és talpbőrök tömegét találták a rendőrség emberei. Engedély nélküli rádióját természetesen aranyért vette, az infláció alatt. Kamrájában négy mázsa gabonát tartogat, állítólag „önellátási" célokra. Pofgárdi István egy gabonakereskedőnél volt mindmáig látszatalkalmazott. Mint ereklyét őrzi lakásán legkedvesebb barátjának, egy német SS-tisztnek dedikált fényképét. Mi sem természetesebb, mint, hogy a fénykép mellett igen szép összeget kitevő rubel, schilling és egyéb külföldi valutanemű is rejtekhelyre talált. Cigaretta és textiláru Pápa egyik legnagyobb stílű borfeketézője, Xarqpert József Aradi-utca 7. szám alatti lakos is rendőrkézre került. A télen munka helyett Zalába utazgatott borért. Valószínűleg nem vesztegette olcsón aportékáját, mert a lakásán talált véganyag, vásznak és egyébtextiliák mennyisége egy nagyobbfajta textilüzlet raktárát is kitöltené. Lampert borért mindent vásárolt, cipőpasztát nagy tételben, cigarettát ezerszámra, zsáknyi dohányt, benzint, stb. A közellátás céljaira lefoglalt hatalmas árumennyiség mellett elmaradhatatlanul ott diszleg a fasiszta könyvek, fasiszta jelvények gyűjteménye. Arany a munkakerülőnél A rendőrségnek eddig oly sok gondot okozó fazekas Gyula sem kerülheti tovább a munkát. Bűnlajstromán különböző gyanús Üzletek közCtt rádió és arany cserekereskedelem is szerepel; most az egyszer nem fog kibújni az igazságosan megérdemelt büntetés alól. A pápai kapitányság a letartóztatottak valamennyiét azonnal a veszprémi internálótáborba szállította. Az ország inflációtól meggyötört dolgozói tisztában vannak avval, hogy a stabil forintot egyedül a spekuláló, valutázó, reakció veszélyezteti. Ezekben az órákban fokozottan szükségünk van az erős, jól szervezett demokratikus rendőrségre. Ezt nem csak mi tudjuk, tudja ezt a reakció is. Nem véletlen, hogy a demokrácia ellenségei pont ebben az időben, a demokrácia mindenirányu megszilárdításáért folyó országos küzdelem legkeményebb óráiban indítottak támadást a rendőrség erőskezű irányítója, a magyar Belügyminiszter ellen. A karhatalom dezorganizálása és ezzel a spekulánsok elleni harc gyengítése volt a támadás célja. A szándék nyilvánvaló: a támadás nemcsak Rajk elvtárs, nemcsak a demokratikus rendőrség, hanem elsősorban a forint ellen irányul. A jó pént más oldalon megfúrni már lehetetlen, az egyetlen támadási lehetőség: a feketézők, valutázók táborának erősítése. Most azonban elszámította magát a reakció. Olyan erővel áll szemben, amelyet legyőzni már lehetetlen. Az események országos és helyi viszonylatban is ezt igazolják. Most már nincs kegyelem! A demokrácia győzelme, a magyar nép jobb élete a tét. Egyetlen valutázó, egyetlen feketéző sem kerülheti el megérdemelt sorsát! zet asztalára feltesz, a hatóságok nem adhatják a naplopóknak és csavargóknak, mert az újjáépítést nem a faltámogató feketézők, piaci hiénák végzik, hanem a dolgozó osztályok. Ha a parasztság is immel-ámmal látott volna a munkához, mint ezek, még itt sem tartanánk. Ezeket munkára, a parasztot pedig, aki nem akarja megérteni az idők szavát, a demokrácia tőrvénye elé! Ez az ország a dclgozók országa kell, hogy legyen. Ha majd egyszer áttérünk a béketermelésre, amikor majd megtelnek raktáraink és a gépesített termelésű országok termeivényei is megjelennek a piacunkon, nekünk parasztoknak, akkor is szükségünk lesz egy szövetséges táborra, a dolgozók fogyasztására. Ez a szövetséges nem lehet más, mint az ipari munkásság. Ha mi most ezt a réteget hozzásegítjük az ipari újjáépítéshez, ezt az áldozatot sohasem fogják nekünk elfelejteni. Ez a módja a két réteg egymásra találásának. A Nemzeti Parasztpárt a kölcsönösség alapján áll. Nem akar többet a maga tömegeinek, mint amennyi mindenkit megillet, de kizsákmányoltja sem akar lenni egyik osztálynak sem. Azt akarja elérni, hogy egyeten demokratikus gondolatban egymásra találjanak munkás, paraszt és értelmiségi dolgozó. A parasztság ezt az összefogást a becsületesen végrehajtott beszolgáltatással akarja munkálni. A gazdasági rend még nem állott helyre, még dühöng az infláció. Egyik oldalon éhség, túlhajtott munka, szenvedés, a másik oldalon a szabad kereskedelem posványa, szemérmetlen uraskodás és hencegő jólét. De ennek végére kell járnunk, ebből a gazdasági anarchiából ki kell kerülnünk. Ehhez kell a munkás becsületes munkája, a paraszt becsületes beszolgáltatása. Csak ez hozhatja meg azt az eredményt, hogy valóban a haladó demokratikus erőkké less az ország s nem azoké, akik már előre dörzsölik a tenyerüket, mondván, hogy úgyis hiába minden.®