Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-08-04 / 31. szám

II. évfolyam, 31. szám. Ára; 50 fillér. 1946 augusztus 4 Magyar Kommunista Párt, Szociáldemokrata Párt, Nemzeti Parasztpárt demokratikus hetilapja polgár Qyula : Becsületes beszolgáltatást! A békekötés küszöbén állunk, a jó pénz kibocsájtása előtt. Szá­mot kell vetnünk magunkkal, mi a kötelességünk nekünk, dolgozó parasztoknak, nemzetünkkel szem­ben. Egy hatéves kalandorpolitika odajuttatta országunkat, hogy a mindennapi kenyere sincs meg minden magyarnak. A beszolgál­tatási rendelet odairányul, hogy minden becsületes dolgosónak, aki kiveszi részét ennek a lerombolt országnak a felépítéséből, ember­hez méltó kenyér kerü jön az asz­talára. A parasztságra nagy és súlyos feladat hárul, ennek a sokat szen­vedett nemzetnek újjáépítése. Mert Magyarországot a paraszt­ság tudja csak felépíteni. Hiába a tudás, hiába a lángeszű felta­lálók, ha nincs kenyér, megszű­nik minden tudomány, vége min­den zseniális gondolatnak. Gyáraink nagyrészt romokban hevernek, hidaink, szállítóeszkö­zeink tönkretéve. Amig ezeket a parasztsággal szoros szövetségben lévő munkásság felé piti, ennie kell. Még ha hiányos ruhába öltözik is, jobban bírja a nélkülözéseket, mintha kenyér nélkül lenne. A h iladó parasztságnak, mely szÖ­veiséget kötött a dolgozó munkás­sággal, vállalnia kell és vállalja is a munkássággal a testvéri sors­közösséget. Mert a munkásság is magyar, nagyrésze belőlünk került ki. A feudális uralom elnyomó politikája kényszerítette őket az eltartó földről a gyárakba és a bérkaszárnyákba, arra, hogy Ame­rikába meneküljenek. A nadrág­szíj parcellák nem tartották el a „felesleges" mezőgazdasági nép­seaporulatot. Belőlünk szakadtak ki, el kell tartanunk őket ebben a rendkívül súlyos helyzetben. Tudom, hogy az igaerő nélkül lévő, ipari cikkekből kifogyott parasztság helyzete is súlyos. A beszolgáltatási rendelet nincs te­kintettel arra, hogy a parasztság legszegényebb rétege egy szán­tásba vetett, termését aszály érte, és még annyira sem telik, hogy kiadja családjának a kenye­ret, vetőmagot a jövő évre. A pa­rasztságnak ez a része maga is támogatásra vár. A kormánynak gondoskodnia is kell ezekről a szerencsétlenekről. De akinek igája volt, kellőkép­pen elő tudta készíteni a földjét, annak az ország másik \nagy dol­gozó rétegével szemben fokozot­tan kell kötelességét teljesítenie és a rá kivetett gahőna beszolgál­tatási kötelezettségnek eleget kell becsülettel tennie. De csak a dol­gozókkal szemben. Azt a kenyeret, melyet a pa­rasztság a második évben a nem­textil, íalpbőr f szsír a letartóztatott pápai feketézők titkos raktáraiban A pápai rendőrség lankadatlan eréllyel irtja a feketepiac lovagjait A pápai kapitányság nyomozói a héten újabb rendőrbravúrok so­rozatát hajtották végre. A stabi­lizáció kezdetén a' rendőrség éjt nappallá téve küzd a feketézők, valutázók és politikai gazemberek ellen, hogy végre egészséges gaz­dasági élet és demokratikus rend legyen ebben az országban. Rádió — aranyért... A letartóztatott feketézők lis­táján nem egy olyan személy sze­repel, aki nélkülözhetetlen élelmi és ruházati cikkek tömegét rejte­gette, hogy valutázáson, feketézé­sen, a dolgozók bőrén szerzett vagyonát simán átmenthesse a fo­rintos világba, patyí Gyulánál 25 kg. zsírt, fél zsák dohányt, hatal­mas mennyiségű ruhaneműt, csizmák és talpbőrök tö­megét találták a rendőrség emberei. En­gedély nélküli rádióját természe­tesen aranyért vette, az infláció alatt. Kamrájában négy mázsa gabonát tartogat, állítólag „önel­látási" célokra. Pofgárdi István egy gabonake­reskedőnél volt mindmáig látszat­alkalmazott. Mint ereklyét őrzi lakásán legkedvesebb barátjának, egy német SS-tisztnek dedikált fényképét. Mi sem természetesebb, mint, hogy a fénykép mellett igen szép összeget kitevő rubel, schil­ling és egyéb külföldi valuta­nemű is rejtekhelyre talált. Cigaretta és textiláru Pápa egyik legnagyobb stílű borfeketézője, Xarqpert József Aradi-utca 7. szám alatti lakos is rendőrkézre került. A télen munka helyett Zalába utazgatott borért. Valószínűleg nem vesztegette ol­csón aportékáját, mert a lakásán talált véganyag, vásznak és egyébtextiliák mennyisége egy nagyobbfajta textil­üzlet raktárát is kitöltené. Lampert borért mindent vásárolt, cipőpasztát nagy tételben, ciga­rettát ezerszámra, zsáknyi dohányt, benzint, stb. A közellátás céljaira lefoglalt hatalmas árumennyiség mellett elmaradhatatlanul ott disz­leg a fasiszta könyvek, fasiszta jelvények gyűjteménye. Arany a munkakerülőnél A rendőrségnek eddig oly sok gondot okozó fazekas Gyula sem kerülheti tovább a munkát. Bűnlajstromán különböző gyanús Üzletek közCtt rádió és arany csereke­reskedelem ­is szerepel; most az egyszer nem fog kibújni az igazságosan meg­érdemelt büntetés alól. A pápai kapitányság a le­tartóztatottak valamennyiét azonnal a veszprémi internáló­táborba szállította. Az ország inflációtól meggyö­tört dolgozói tisztában vannak avval, hogy a stabil forintot egye­dül a spekuláló, valutázó, reakció veszélyezteti. Ezekben az órákban foko­zottan szükségünk van az erős, jól szervezett demok­ratikus rendőrségre. Ezt nem csak mi tudjuk, tudja ezt a reakció is. Nem véletlen, hogy a de­mokrácia ellenségei pont ebben az időben, a de­mokrácia mindenirányu megszilárdításáért folyó országos küzdelem legke­ményebb óráiban indítot­tak támadást a rendőrség erőskezű irányítója, a ma­gyar Belügyminiszter ellen. A karhatalom dezorganizálása és ezzel a spekulánsok elleni harc gyengítése volt a támadás célja. A szándék nyilvánvaló: a tá­madás nemcsak Rajk elvtárs, nem­csak a demokratikus rendőrség, hanem elsősorban a forint ellen irányul. A jó pént más oldalon megfúrni már lehetetlen, az egyetlen táma­dási lehetőség: a feketézők, va­lutázók táborának erősítése. Most azonban elszámította ma­gát a reakció. Olyan erővel áll szemben, amelyet legyőzni már lehetetlen. Az események országos és helyi viszonylatban is ezt iga­zolják. Most már nincs kegyelem! A demokrácia győzelme, a ma­gyar nép jobb élete a tét. Egyet­len valutázó, egyetlen feketéző sem kerülheti el megérdemelt sorsát! zet asztalára feltesz, a hatóságok nem adhatják a naplopóknak és csavargóknak, mert az újjáépítést nem a faltámogató feketézők, piaci hiénák végzik, hanem a dol­gozó osztályok. Ha a parasztság is immel-ámmal látott volna a munkához, mint ezek, még itt sem tartanánk. Eze­ket munkára, a parasztot pedig, aki nem akarja megérteni az idők szavát, a demokrácia tőrvénye elé! Ez az ország a dclgozók or­szága kell, hogy legyen. Ha majd egyszer áttérünk a béketerme­lésre, amikor majd megtelnek rak­táraink és a gépesített termelésű országok termeivényei is megje­lennek a piacunkon, nekünk pa­rasztoknak, akkor is szükségünk lesz egy szövetséges táborra, a dolgozók fogyasztására. Ez a szö­vetséges nem lehet más, mint az ipari munkásság. Ha mi most ezt a réteget hozzásegítjük az ipari újjáépítéshez, ezt az áldozatot so­hasem fogják nekünk elfelejteni. Ez a módja a két réteg egymásra találásának. A Nemzeti Parasztpárt a köl­csönösség alapján áll. Nem akar többet a maga tömegeinek, mint amennyi mindenkit megillet, de kizsákmányoltja sem akar lenni egyik osztálynak sem. Azt akarja elérni, hogy egyeten demok­ratikus gondolatban egymásra ta­láljanak munkás, paraszt és értel­miségi dolgozó. A parasztság ezt az összefogást a becsületesen végrehajtott beszolgáltatással akar­ja munkálni. A gazdasági rend még nem ál­lott helyre, még dühöng az inflá­ció. Egyik oldalon éhség, túlhaj­tott munka, szenvedés, a másik oldalon a szabad kereskedelem posványa, szemérmetlen urasko­dás és hencegő jólét. De ennek végére kell járnunk, ebből a gaz­dasági anarchiából ki kell kerül­nünk. Ehhez kell a munkás becsü­letes munkája, a paraszt becsüle­tes beszolgáltatása. Csak ez hoz­hatja meg azt az eredményt, hogy valóban a haladó demokratikus erőkké less az ország s nem azoké, akik már előre dörzsölik a tenye­rüket, mondván, hogy úgyis hiába minden.®

Next

/
Oldalképek
Tartalom