Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-04-28 / 17. szám

PÁPAI NÉPLAP 1946 április 2S Grófok! ügyészek, Napoleon-aranyak A „grófi" téglagyár botránya „Szálló téglapor, izzadihomlokú, beesettarcú munkások, az irodá­ból kihallatszó bérfizetési vesze­kedés, egy hájas munkáshajcsár sunyi pillantásai és néhány kora­öreg-arcú, maszatos gyermek-, munkás." Ez az első kép, amit a szemlélődő szombaton délben megpillant, ha a grófi téglagyár feié vetődik. Órabér 300.000 P Legutóbb három héttel ezelőtt kaptak fizetést, kalóriával együtt 12 millió pengőt egy heti mun­káért. A húsvéti ünnepeket egy fillér nélkül töltötték a munkások és nincs kihez forduljanak a pa­naszaikkal ; azok, akik a termelést és az eladást irányítják, ilyenkor „semmiért sem felelősekmert határozott megbízatást egyikük sem kapott a gróftól. A munka­béreket viszont mindig egyhetes késedelemmel fizetik, természete­sen az esedékes órabéremelés figyelembevétele nélkül. „EZ a demokrácia" Ha valami kifogást merészelnek emelni a méltatlan elbánás ellen, akkor a gróf úr téglagyári hely­tartója, Kovács Jenő - tisztviselő eképpen vet véget a zúgolódásnak: _„,Mit fikáznak ? Ha,damc, krácia !" Természetesen a téglagyári munkások sem rendelkeznek föl­döntúli türelemmel. Ők is hallot­tak már arról, hogy immár oly szervek is léteznek, melyek a munkáskövetelések érvényrejutta­tását tűzték ki céljukul. Feiküld­ték legértelmesebb társukat Buda­pestre, hogy próbálja meg a gyárat a munkásság kezére jut­tatni. Azzal azonban nem számoltak a gyár dolgozói, hogy a gróf úr — bár pillanatnyilag Párisban próbál az unalomtól szabadulni — hagyott egynéhány személyt Magyarországon, akik minden erejükkel azon vannak, hogy Őméltósága franciaországi tartóz­kodása megfelelő anyagi támasz­szal rendelkezzék. A munkások a Parasztszövetség segítségét próbálták igénybe venni a kisajátítás végrehajtására, — a Parasztszövetség által beadott akták azonban a papir hagyomá­nyos türelmével rendelkeznek és még máig sem adtak jeit pilla­natnyi hollétükről. „Csak rajta, munkás urak 1" Dr. Fülöp, a gróf úr ügyésze már az első perctől kezdve tudott a munkások törekvéseiről. Ha szóba került előtte a kisajátítási terv, sohasem mulasztotta el meg­jegyezni : „Demokrácia van, hát miért nem veszik el a gyárat? Csak rajta, mun­kás urak, igyekezzenek.** Ez a gúny, ez a magabiztos fölény volt az, ami a munkásokat arra ösztökélte, hogy nézzenek alaposan utána, minek köszönheti Fülöp dr. úr a határtalan ön­bizalmát. Egy kis , nyomozás valóban nem ártott. Érdekes és tanulságos dolgok kerültek napvilágra. Tart­s£rj£iadgi.£s jfcgzd. teg^ elején : Amikor a front túlhaladt a vá­roson és a Kommunista Párt kiadta a jelszót: „Minden erőt az újjáépítés szolgálatában /•' — a téglagyári munkások érintke­zésbe léptek Esterházy gróffal és kérték az üzem azonnali bekap­' csolássát a termelésbe. A gróf — ! hosszas huza-vona után — meg­bízta Weiss Ferencet, hogy sze­rezze be a meginduláshoz szük­séges gépszíjakat. Bár Weiss jószándékú ember volt, törekvései mégsem jártak sikerrel, mert is­meretlen helyeken keresztezték az intézkedéseit. A türelmetlen mun­| kásság erre maga látott hozzá a szükséges dolgok beszerzéséhez. Ekkor lépett a színre Fülöp dr. úr, A gróf már Franciaországban tartózkodott és ő maradt itt. mint teljhatalmú megbízott Tudomást szerzett a munkásság kisajátítási céljairól és azonnal intézkedett. A gyár 700-000 darab téglával és egyéb, bármikor eladható kész árúval rnndelkezett. ami több­szörösen fedezte volna a meg­induláshoz szükséges költségeket. Fülöp úr azonban figyelmen kívül hagyta ezt a tényt és Budapesten nagyértékű Napoleon-arany köl­csönt vett fel a gyár üzembe­helyezésének céljaira. A 700.000 tégla pedig mostanában került apránként eladásra. Fülöp úr lebeszéli a munkásokat Hogy miért csinálta ezt az érthetetlennek látszó pénzügyi manővert, arra ő maga adta meg a választ egy vita kapcsán, ami­kor a kisajátítás képtelenségét igyekezte a munkásoknak meg­magyarázni : „Hogy képzelik maguk? Egy tönk szélén álíó, eladósodott üzemet akarnak átvenni. Hisz ezen semmi hasznuk sem lenne, évekig adósságtörlesz­tésre dolgozhatnának!" " Í ti/írp "tíí VZXér TtfttáGiii " 'uiL'g^ l mondott! A munkásság tudomá­; sul vehette, hogy a kölcsön ki­i fizetése addig nem válik esedé­! késsé, amíg a gyár a gróf úr tulajdonában van. De amelyik pillanatban sikerül a munkások ! terve és kezükbe kerül az üzem, I a tőkéstársadalom összetartása | azonnal kimondja sorsuk felett ! az Ítéletet: „Munkátok gyümölcse I csak a MIÉNK lehet!" I És amíg tart a huza-vona, grófok, ügyészek, Napoleonok és a dolgozók jogos érdekei körül, beesettarcú munkások veszeked­nek a bérükért. . . Sokáig már nem tarthat. SIL Á Magyar—Szovjet Művelődési Társaság közleményei LENGYEL GABRIELLA ha ngversenye A MSzMT rendezésében zsú­folt liáz mellett fotyt le Lengyel Gabriella liegedűmwvészno hang­versenye. Gazdag műsorából kiemeljük Mendelssohn zseniális liegedű­koncertjét. Mendelssohn stílusá­nak csillogó, könnyed eleganciá­ját a művésznő tökéletes felfo­. gásban és ragyogó technikával oldotta meg. Hegedűjátékát el­mélyedéssel párosuló virtuozitás és meleg bársonyos fcmusj ellem zi. Műsorának több' számai, Co­relli, Osajkovszki, Bartók, Liszt és Paganini művei igazgyöngy­ként ragyogtak a művésznő elő­adásában. A zongorakiséretet Lengyel Attila zongoraművész igaz mu­; zsikatudással — tökéletesen al­| kalmazkodva a hegedűjátékhoz 1 — látta el. A- MA'GYAR- SZOVJET MÜ­j VELÖDÉSI TÁRSASAG nagy érdeklődés mellett megindított előadássorozata vasárnap, e hó 28-án ismét új művészeti élményt szolgáltat a pápai közönségnek. Galló Pál tanár:'„Az orosz lélek az orosz irodalom tük­rében" címmel tart előadást ­a számunkra oly távoli, sokszor érthetetlen, de érdekes és szim­patikus emberek gondolkozásáról és azokról a lelki mozgatóerők­ről. melyek cselekedeteiket irá­nyítják. Galló tanár előadását szavala­tokkal illusztráljak a tanítóképző növendékei, majd a Kalmár müvész-házaspár Beethoven C-moll szonátáját játssza el. Belépés díjtalan ; önkéntes ado­mányokat azonban, a kultur­munka céljaira a Társaság kö­szönettel fogad. Az előadás dél­| előtt 11 órakor kezdődik a Barátság mozgó (volt Jókai) helyi­ségében. Eltemették GYÖRGY JÓZSEF főtörzsőrmestert Multheti számunkban szörnyű gyilkosságról számoltunk be, melynek áldozata György József főtörzsőrmester volt. A tragikus módon elhunyt tiszthelyettest ka­tonaigyászpompával kísérték utolsó útjára. Az ősszel robbanás áldozata­ként elhunyt nyolc bajtársa mellett kapott végső nyughelyet György József. Az egyházi búcsúztató után Király Béla vk. őrgy. vezér­kari főnök búcsúzott a halott baj­társtól, kiemelve annak katonai érdemeit. A megjelent tiszti és tiszthelyettesi kar megrendülve nézte, mint eresztik le a honvédek György József kihűlt porait a pá­pai földbe, mely egy év alatt már tíz bajtársat fogadott magába. Mégegyszer tisztelgésre lendülnek a kezek : a sír már domború és a halott hősök világa befogadta György József főtörzsőrmestert. . ^ A Dohánygyár dolgo­zóinak gyönyörű példája Csipős, liíívös tavaszi délután nagy tömeg igyekszik -AZ alsó­városi temető felé. Egyszerűen öltözött nők és férfiak, katonák. A kalottasház előtt a hirszázad diszszakasza. A dohánygyár mun­kásai és tisztviselői jöttek el le­róni kegyeletüket egy ismeretlen honvédhajtárs iránt. Ok hantol­TSTTaETíT"es'gonabSKOcitáfc á mütésről. A bajtárs ott fekszik a ravatalon, koporsóját koszorúk borítják, szép virágkoszorúk azok­nak a dolgozóknak verejtékes kis keresetéből akiknek a legkedve­| sebbje talán szintén Ismeretlen í Katona valahol. A lelkész szavai nyomán zo­kogni kezdenek az asszonyok, mikor pedig a vérontás szörnyű értelmetlenségéről beszél, mind­nyájunk lelkében ugyanegy húr pendül meg : Soha többé háborút ! A diszszakasz lépései tompán dobbannak, mögöttük nyolc hon­véd viszi a koporsót. Megérkezünk a sírhoz. A diszszakasz mereven tiszteleg és a koporsó eltűnik a mélyben. Hullanak a göröngyök és ismeretlen bajtársunk, . kinek eddig halálában is csak árok ju­tott, megtalálta örök nyugodalmát. A honvédség nevében szivünk egész melegével köszönjük a Do­hánygyár dolgozóinak azt a gyö­! nyörű gesztusát és Ígérjük, hogy j a honvédség nem fogja elfelejteni ; azt, hogy a népből származott és ! a népért kell élnie, vagy halnia. Hernády Tibor honv. tíz­Tisztelettel értesítem Pápa és vidéke n. é. közönségét, hogy szappanfőzéshez szükséges romlottzsiradékot és olajat veszek és cserélek Szaimósy Lajos sza ppanfőző VIASZ UTCA 5. Meg nyílt a kölcsönkönyvtár Szociáldemokrata P á r í kö nyves bo11 b cm Beiratás 1 P. Olvasási díj : 1 '50. Szorzandó a mindenkori szorzószámmal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom