Pápai Néplap – II. évfolyam – 1946.

1946-01-06 / 1. szám

férfinak ismer, eléggé feltűnő lapsasba keveredik, mondván : minden nem kommunista rendőrt vidéki biztosnak helyeznek ki. Ha és amennyiben a pápai kapitányságon lévő kommunista vezető elemek ezt az elképzelt és neinlétezö értekezletet ténylegesen megtartották volna, a feltételezett pártönzésből adódik, liogy pont a vidéki rendőrbiztosságra kerülne kommunista rendörbiztos, hol öntevékenyen hosszabb időn át ellenőrzés nélkül kell dolgoznia, míg a többi elem az állítólag elnyomó kommunista vezetők ellenőrzése alá kerülne. Nem ez lenne a természetes?! Ha volna pártönzés a pápai rendőrkapitányságon ! De minden rendőrbiztosi kihelyezés önkéntes j'éler.tkezés és a szolgálati rátermettség alapján törtónt, természetesen egyes személyek ,.soronkívüli

u előtérbe ál lírása nélkül. Nem hinném, hogy laptársunknak a totális rendszerben annyira elutált szemééi érdekek elöbbrevalók lennének, mint a személy és vagyonbiztonság mielőbbi teljes megszilárdulása Ezzel a második támadásra is megadtam a választ. A felvett kesztyűt pedig visscat^sze n arra a saVkesztő-íégi asztalra, amelyikről elibém doblak, mert nem szólhatott nekem. Nem dobom. — Nem éljük a Strucctoll a s, csótáros lovagi torna idejét. Ugy veszem, hogv leesett ós véletlenül piszkos lett Leporoltam. Udvariasan vissz ihelyezem, pedii> lám én .egy dinamikus ellenpárt" sokat hajszolt egyede vagyok. Nem dobok kesztyűt, mert nekem nincsen dobálni -való.. Csak egy pár van, azt a kezemre húzóra, ha fázik. Te pedig munkatársam, elvtársam és rendőrbajtársam, aki a illegnem érdemelt támadást, meleg szívvel és szomorúan hoztad felém az újságot ós kérdezted: hát érdemes volt ?•' '— Jól figyelj ide : érdemes volt! Érdemes volt, mert ferfhnumka volt. Mit is mond Madách ? „Az ember célja a küzdés maga !" Mennyivel szebb az a küzdés, amit nem magunkért, hanem másokért, az utánunk jövőkért küzdünk. Nem a magunk pecsenyesiitögetéséért, nem a karrierét, hanem az embertársainkért ! Látod, sohasem végeztem mást, mint alkotó munkát. Hirdettem ennek a városnak újjáépítését akkor, amikor még romokban sem volt. Hirdettem az iparostanonciskola kulturális emelkedésének szükségességét, hirdettem a munkatársaim becsületes munkáját, mindig építettem ... és sohasem szereztem anyagi előnyöket magamnak. Mert hittem egv becsületes humánumban, mert. hittem, hogy van megértés és kézfogás, ennek a régóta megtiport ós elnyomott magyar népnek felemelésére , .. Elvtársam ! Munkatársam ! Rendőrbaj társam ! A forradalmi láz nem ülhet még el hosszú ideig a magyar földön, „az események felkavarta hab" nem ,,merülhet vissza oda a mélybe, ahonnan vétetett", mert ebben az esetben a magyar élet á'ló vízzé válna, melvnek tetejét a poshadás békanyála borítaná, hogy a nap áldott fénye sohase juthasson a fenék sötét, vizeihez és a tetején legfeljebb néhány jól meghízott béka terpesztené mindenhez-ragadó, nyálkás ujjait 1 A magyar életnek az idők végtelen medrében előretörő folyóvíznek kell lennie, amely a felkavart habot és iszapot kilöki magából és a félkavatt iszap helyett a mélyből napfényre mossa az ott eddig salakkal borított aranyat, hogy az felszínre kerülve, csillogva szórhassa fényét, mint az emberiség két legnagyobb értéke i a Szabadság és az Egyenlőség ! Ezért pedig — hidd el - Elvtársam : nemcsak érdemes volt-, hanem érdemes is lesz; küzdeni! Závory Zoltán. i • Üzérek, antiszemiták - A munkások vállalták az építőmunka terheit, vállalták a nélkülözést is. abban reménykedve, hogy azt mindenki egyaránt vállalni fogja. Nem igy történt. A dolgozók elkeseredve látták, hogy amikor ők "túlórázva, rohammunkával építik hazánkat, ugyanakkor a dologtalannl élők hada, a spekulánsok, a valntaüzérek folytatják az elmúlt, esztendő országpusztító munkáját.' Világosan alakultak ki az arcvonalak. Az egyik oldalon a dolgozók tömege, a másik oldalon a reakció hazaáruló serege, amely ma főleg gazdasági aknamunkájával akarja kiéheztetni az országot, szétbomlasztani az állam alapjogait. Joaaal követelték a dolgozók a törvény legnagyobb szigoiátezek ellen: kényszermunkát, kötelet. De a reakció nem akarja, hogy a dolgozók ilyen világosan, lássák az arcvonalakat. Nem akarja, mert retteg attól, hogy a demokrácia kemény ököllel lecsap a hazaárulók seregére. Ezért igj-ekszik elhomályosítani az arcvonalak hadállásait, ezért dobta a köz véle m é ny be új r a m i n t az el múlt esztendőben — történelmünk legszomorúbb esztendejében - : a zsidókérdést. A zsidók feketéznek, ők azok, akik a nép nyomorának okozói. így a reakció propagandája. Hogy is áll ez a kérdés ? Vannak a nagv feketézők, a spekulánsok között zsidók, deportáltak ? Igen, vannak, méghozzá nem kis számban. A Kommunista Párt minden tekintélyével, súlyával hangoztatja: semmiféle átélt szenvedés nem lehet mentség arra, hogy valaki ma országunk súlyos helyzetében itt a vagyonharácsolással, árurejtegetéssel foglalkozzék. Aki ezt csinálja, annak kényszermunkán, a szénbányákban a hetye, vagy ha súlyosabb esetről van szó — akasztófára vele. A spekulánsokat ártalmatlanná kell tennünk, akár zsidók, akár nem zsidók. .De tévedés azt gondolni, hogy a reakció zsidóellenes jelszavainak csak az a céljuk, hogy megmentsék a nép haragja elől a nemzsidó spekulánsokat. Az egész reakciós bandát, tehát a zsidó spekulánsokat is menteni akarja ezzel. Az antiszemitizmusnak az a célja, hogy zavart keltsen a tömegek között, elhomályosítsa tisztánlátásukat, bizalmatlanságot támasszon a demokratikus pártok felé, gyengítse a demokráciát ós védje ezzel a demokrácia ellenségeit. Ha sikerülne a reakció terve, ha az antiszemitizmus annyira elharapódznék, liogy megbontaná a demokrácia erejét, akkor sohasem kerülne sor komoly rendszabályokra a spekulánsokkal. — akár zsidó, akár nemzsidó spekulánsokkal szemben. Ezt akarja a reakció. Nem új taktika ez. Amióta elnyomás van, mindig megkísérelték a népek, fajok, vallások egymásrauszításával az elnyomottak figyelmét hamis iránj'ba terelni. Négeríildözés, vagy protenstánsok elleni harc, lengyelellenes program, vagy antiszemitizmus mind ezt a célt szolgálta. Hadifoglyok, deportáltak Nagyon kell tehát vigyáznunk: ne engedjük megzavarni, meggyengíteni harcunkat a reakciós nagyfeketézők, a spekulánsok ellenj Ke engedjük az antiszemitizmus ködével elhomályosítani tisztánlátásunkat. De ha veszélyes a zsidó-ellenség, még sokkal veszélyesebb, még sokkal nyíltabban a reakciót támogatja az antiszemitizmus ,,modern" formája; a deportáltak elleni hangulat. Ez a deportált el enes hangulat nemcsak arra támaszkodik, hogy a volt deportáltak egy része feketézik hmem igyekszik mesterségesen szembeállítani a deportáftak ügyét, a hadifoglyok ügyével. Azt hirdeti : a deportálás n nn is volt olyan veszélyes, mások, az ostromoltak, a hadifoglyok ugyanannyit, vagy még többet szenvedtek. Ne támogassuk tehát — mondja a deportáltakat, hanem a hadifoglyokat. A reakciós propaganda ezzel a szembehelyezkedéssel is az arcvonalakat akarja elhomályosítani. HadifogU'okat állít a deportáltakkal szembe. Választani akar: melj'iket támogassuk. Mintha nem a reakció hajtotta volna szerencsétlen sorsukba mind a hadifoglyokat, mind a deportáltakat. Mint ha néni mindannyian a reakció áldozatai lennének. Mintha itt választani kellene, nem pedig minden erővel támogatni a rászoruló hadifoglyokat és deportáltakat egyaránt. De megkell még valamit mondanunk. Aki azt állítja, hogy a hadifoglyok va^y ostromlottak többet szenvedtek, mint a deportáltak, az el sem tudja képzelni, milyen volt az a deportálás, mi folyt le auémetgyüjtőtáborokban. A „magyar kérdés

1' Auschwitzban A pesti lakosság a nyilasuralom alatt megismerhette azt a ,,rendszert", ~ láthatta, hogyan hajtanak megkínzott, kifosztott embereket a főváros utcáin keresztül a Dunapartra, a halálba. De ez számszerint csak egy jelentéktelen töredéke volt annak, ami a deportáltakkal történt. Még a nyilasuralom előtt, a múlt nyáron egyedül az auschwitzi táborban 400 ezer zsidószármazású magyar honpolgár holttestét égették el ; csecsszopókat, életvidám leányokat, tehetetleu öregeket, áldottálapotos anyákat. Ezt a német viszonyok közt is páratlan . gyorsasággal végzett tömeggyilkosságot még az auschwitzi nagyteljesítőképessógű égetokemencék sem győzték. A gázkamrák oly gyorsan ,,oldották meg a magyar kérdést" (az auchwitzi táborparancsnokság nevezte ezt ígv), hogy a megfojtottak egy részét a szabad mezőkön, máglyákon kellett elégetni. A kemencék kicsiknek bizonyultak. A környék lengyel lakosságát hetekig üldözte az égett emberi testek szörnyű szaga. Azok. a ..szeneücsések'

1, akik nem Auschwitzba, hanem más táborokba kerültek, már nem 90 százalékig pusztultak el, hanem ,,csak" 50 60 80 90 százalókig. Később deportálták őket, hamarább jött számukra a felszabadulás. Igv is összesen 600 ezren felül van a deportálásban néhány nap alatt meggyilkolt magyar zsidók száma. Sokat, nagyon sokat nélkülöztek, szenvedtek az ostromlottak és a hadifoglyok. Meg kell őket segíteni, el kell velük feledtetni, mit szenvedtek a háborús úszítóknak, a Horthy - Szálaai-rendszernek, a jóvoltából. De a német táborokban lefolyt tömegg3

Tilkosságokhoz, a világtörténelem e legszörűyűbb gaztettéhez a hadifoglyok nehéz sorsát sem lehet hasonlítani. Nem egyszer hallani ma a kétkedés szavát. Nem is lehetett olyan rossz az a deportálás — mondják —, hiszen a deportáltak kövéren jönnek haza. Ezek elfelejtik : az első hónapokban, közvetlenül a felszabadulás után nem kövéren, hanem csőntig"ászottan 'érkeztek meg. Pedig ezek még a „kövérebbek" voltak. A felszabadított deportáltak