Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-10-20 / 28. szám

Szókénre ösztönözte az internáltakat a kisgazdapárti Budimátz doktor „Tartózkodjanak a német ajkúak letartóztatásától, vagy internálásától" — figyelmeztette a rendőrséget. — Pénteken őt is letartóztatták. Alig mult el 10 napja, hogy a sváb községek igazoló bizottsága összeült, hogy megál- | lapítsa ki bűnös a járás sváb lakói közül, ki adta magát oda a hitlerizmus támogatói közé, a Volksbundnak, vagy az SS-nek. Évszázadok óta élnek a magyar nép testében a svábok, fel nem olvadó szigetekben, mint idegen test. Nyelvünket nem veszik át, magyarrá nem válnak, be nem olvadnak. Amikor Hitler megalakította német szörnyállamát, hogy elpusztítsa mindazt a fejlődést, ami az ősemberi ököljogból emberré tette az ősembert és behozza megint az erősebb jogát a gyengébb felett, a hazai svábság elsőnek adta oda magát ennek az ősemberi vad rendszernek. A magyarországi svábság adta részben alapját, nagyrészt pedig utánpótlását annak a bestiális gonosztevő hadseregnek, amelyet SS név alatt ismert és rettegett a világ. A modern rabszolga-hajcsároknak ez a hordája hurcolta el, hajszolta, éheztette nehéz munkára, vagy ha ana alkatmatlan volt, vagya munkafolyamán alkalmatlanná vált, pusztította el a meghódított országok népének hatalmas tömegeit. Évekig voltak a fehér rabszolgák vad hajcsárai, élet-halál urai, mígnem összedőlt az az emberi ösztönök legaljasabbára, a hatalom-, uralomvágyra és gyűlöletre épített rendszer és eljött a gonosztevők bünhődésének ideje is. A magyar nép kezébe vette az operálókést, hogy testéből kivágja a rákos daganatöt. Összeszedte a háborús és népellenes bűnösöket a svábok közül is, hogy addig is, amíg teljesen el nem távolíthatjuk őket a nemzet testéből, egy parányi részét ~ építsék fel annak, amit néptársaik romboltak ebben az országban. Kiküldte igazoló bizottságát a sváb falvakba azzal, hogy akikre a rendőrség még nem állapíthatta meg pontosan a bűnösséget, azokra megállapítsa az igazoló bizottság. Az igazoló bízottság elnökévé Budimátz doktort nevezte ki a belügyminiszter. Tagokat a két munkáspárt jelölt ki hozzá, az elnök ur pedig alkalmazott egy bizottsági jegyzőt. Már itt kilógott a lóláb. - A jegyzőt a Doktor urnák egy volt internált ajánlotta és a jegyző olyan személy volt, aki volksbundista szüleivel még mult év decemberében, tehát a fölszabadulás előtt négy hónappal kitelepült az országból. Rövid idő után furcsa hírek jöttek az igazoló bizottság működéséről. A rendőrség kiküldött a sváb községbe, ahol az igazoló bizottság működött, néhány szökevény internáltért. A Doktor úr a rendőrség kiküldötteit megakadályozta parancsuk végrehajtásában, kijelentve, hogy azok fogvatartása nélkülözi a törvényes jogalapot. Átiratot intézett ilyen értelemben a rendőrséghez is és felszólította a rendőrséget, hogy nem csak a szökevényeket nem vitetheti viszsza, de a többi fogvatartottakat is haladéktalanul bocsássa szabadon és tartózkodjék attól, hogy a jövőben német ajkú és nemzetiségű egyéneket letartóztasson, vagy internáljon. így, ezekkel a szavakkal : Mintha 1944. októberében írta volna valamelyik magyarországi „gauleiter." Magyarországon a Doktor úr szerint a demokratikus rendőrség még ma is csak magyarokat tartóztathat le háborús bűnösként, de német-ajkuakat és nemzetiségűek letartóztatásától tartózkodjék. Ennek a bizottságnak ilyen működése természetesen futótűzként terjedt el a svábok között, a munkára kiadott internáltak között és tömeges szökésekre bátorította őket, hiszen majd megvédi őket a Doktor úr, nem engedi őket visszavinni az internáló táborba. Ennek a működésnek következtében előfordulhatott ez a pimaszság, hogy a demokratikus hadsereg egy tisztjének zsebredugott kézzel szemébz röhöghe- . tett egy korábban általa a rendőrségnek átadott SS-katona. „Látja mégis itthon vagyok, kellett ez magának ?" És mindezt az égből pottyant védőangyaluknak köszönhették a svábok. Hát ezt mégsem lehet Doktor Úr ! A gauleiterek ideje lejárt! Ha nem tudná, megsugjuk magának a nagy titkot : A németek elvesztették a háborút! Elmúlt a németek kiváltságos helyzete Európában ! Ma már őket is lel ehet tartóztatni, internálni is szabad őket! Mi célból csinálta ezt Doktor Ur!? Talán valami kis ösztönzést a- rokonszenv mellett a közeledő választások is adtak ? Kellenek a reakciósok és fasiszták szavazatai mellé a sváboké is, a háborús és népellenes bűnösöké is ? Feladjuk a találós kérdést: Melyik párt részére kellenek ezek a szavazatok ? Kinek az emlőin nevelkedett a Doktor Ur, kinél szerezte meg kiváló jogérzékét? Vajh' kinél? Sürgősen vonuljon el kedves svábjai közé kies internálótáborukba Doktor Ur! Ott korteskedhet köztük, de szökésre ott se lázítsa őket, mert abból még nagyobb baj is lehet. Ha eddig nem tanulta meg a magyar törvényeket és rendeleteket, eddigi mesterénél, megtanulhatja a saját bőrén. Hogyan osztozott Szálasi unokaöccse Pápa, október 13. Öriási, milliárdos értékű aranykincs rejtélyét nyomozza már hetek óta a rendőrség. Hat nyilasvezető kezén tűnt el a roppant vagyon, amelyet a mult év nyarán a zsidóktól koboztak el, mielőtt deportálták őket. Ékszerekből, dísztárgyakból és aranypénzekből, meg foglalatlan drágakövekből állott az összerabolt kincs és a pápai pénzügyőrségen helyezték el. Természetesen a nyilasok képzeletét rendkívül izgatta a zsákmány, különösen dr. Dálnoki Veres Gábor pártügyészét és elhatározták, hogy megszerzik maguknak. Amint német segítséggel átvették a hatalmat, jelentkeztek a kincsért, azonban a pénzügyörségen elutasították őket, mert nem volt az átadásra felhatalmazásuk. — Jönnek az oroszok, a rengeteg zsidó arany itt hányódik és majd a végén illetéktelen kezekbe kerül — aggályoskodott a pártügyész és mindent elkövetett, hogy a kincs »illetékes« saját kezébe kerüljön. Beható tanácskozások kezdődtek, a végén megállapodtak a nyilas vezetők, hogy ••••••••••••SMBBBMWWWBMIII MII HU

1 llll' > a pápai aranyon a nyilasvezetőkkel ? iegy hamisított meghatalmazással, s géppisztolyos örséggel újra fellépnek az aranykincs ^megmentéséért^. Elhatározásukat tett követte, amely teljes sikerrel [árt-: a ,pénzügyőrség meghátrált az erőszakoskodó nyilas csoport elől és kiszolgáltatta nekik az aranyat, amely hat nagy bőröndöt töltött meg. Az osztozkodás Dálnoki Veres a lakására szállította a kincset és összehívta megbeszélésre a »testvérer ket«. Ott ültek az asztalok körül Borbély János városvezetőhelyettes, Berta Mihály propaganda vezető, Takács Dezső és Konyelicska József tisztségviselők és Nagy István ifjúsági vezető, akinek az apja, Nagy Sándor, Pápa városveze

1tője volt ebben az időben. Kiöntötték a börönL dök tartalmát a földre és eleinte csak arról volt szó, hogy mindenki vá'aszt magának valami kis emléket. — A nemzet érdekében és a vezér szolgájlatában oly sok dicséretreméltó hűséget mutattál — fordult Dálnoki Veres ravaszul Nagy Istvánhoz —, hogy megengedjük, vá'assz magadnak néhány holmit az ékszerek közül, én maigamnak csak ezt a duplafedelü aranyórát tartom meg, mert egy ugyanilyen órát menekülés közben elveszítettem. Szó szót követett, az egyik »testvén egy jegygyűrűt kért, Dálnoki azonbwi gavallér volt és 240-et adott neki; a másiknak egy szép karperec tetszett meg, a vége az lett, hogy a hat »testvér« amikor szétvált és hat felé elindult, mindegyiknek a kezében egy-egy bőrönd volt és utána gondosan lepecsételték az üres szekrényeket. — Alapjában véve teljesen jogosan jártunk' el — mondotta Dálnoki Veres cimboráinak —, mert mi r.e n leltár szerint, darabszámra vettük át a kincset, hanem csak bőröndöket és így nem vagyunk másra kötelezve, mint hat bőrönd átadására. A bűvös szó Dálnoki Veres az osztozkodás után is a szerencse fiának bizonyult. A rendőrségről áthoztak az irodájába egy bőrönd aranyat, amevlyet szintén zsidóktól harácsoltak össze. Dr. Hoifváth János rendőrfogalmazó átadta ezt is a pártügyésznek, aki azonban egy kézlegyintéssel elintézte a dolgot. — Annyi aranyunk van, hidd el, öregem, észre sem vesszük, hogy egy. bőrönddel több, vagy kevesebb, osszuk szét a bőröndöt, nem érdemes ezzel vesződni — mondotta mosolyogva a rendőrfoigfalmazónak, aki az indítványt lelkes helyesléssel fogadta. Dálnoki nagylelkűen viselkedett, jóformán minden aranyat átadott neki s csak iegy fél millió pengőről szóló betétkönyvet, néhány millió pengőről szóló értékpapírt, egy marék brilliánst és néhány száz darab régi arannypént tartott meg magának. Ezzel le is zárták az egész ügyet és Dálnoki Veres most már biztonságban érezte a nemzeti vagyont. Azonban a szovjet csapatok már egészen közel jártak Pápához és a társaságnak menekültnie kellett. Dálnoki Kapuvárra ment, ahol szerencsétlenségére egy NSzK ember a nyomára jutott az aranykincsnek, amelyet Dálnoki Veres a málhájában hurcolt. Igazoltatás után véresre verték és erre mindent bevallott. De a végén kimondta a bűvös szót: Szálasi nevét és elmondta, Nagy Sándor, a pápai városvezető, aki ugyancsak kapott az aranyból, Szálasi sóv gora. Ezek után a NSzK beszűntette a nyomod zást. Az ügyre vonatkozó iratok most az új, demokratikus rendőrség kezébe kerültek és újabb eljárás indult az aranykincs elrablóinak felkutatására. Nemrégiben a szereplők ellen letartóztaíási parancsot adtak ki és amint értesülünk, néhányat sikerült is közülük elfogni. Utána valószínűleg sorra kerül a többi is és a rendőrség leleplezi a nemzeti vagyon »őrzőit«. Hirek Szovjetunióból. A „Trud", a szovjet szákszervezetek napilapja budapesti tudósítójának beszélgetését közli Kossá Istvánnal, a magyar szakszervezemunkájáról. A tudósító beszámol saját megfigyeléseiről is. ^ A fasizmus csökevényei ellen folyó harcban — írja többek között a tudósító — a szakszervezetek jó példával járnak elől. A magyar demokrácia alapja a szervezett munkásság, amely sikeres munkát végez az ország anyagi és szellemi újjáépítése terén. Vas Zoltán javasolja a mozgó bérskálát Vas Zoltán elvtárs felirattal fordult Oltványi pénzügyminiszterhez és kérte a munkabéreknek azonnali indexszámban való megállapítását és mozgó bérskála bevezetését. Ez bizonyítaná, hogy a drágasággal egyidejűleg a munkabérek is megfelelőleg emelkednének.