Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-10-20 / 28. szám

Szókénre ösztönözte az internáltakat a kisgazdapárti Budimátz doktor „Tartózkodjanak a német ajkúak letartóztatásától, vagy internálásától" — figyelmez­tette a rendőrséget. — Pénteken őt is letartóztatták. Alig mult el 10 napja, hogy a sváb köz­ségek igazoló bizottsága összeült, hogy megál- | lapítsa ki bűnös a járás sváb lakói közül, ki adta magát oda a hitlerizmus támogatói közé, a Volksbundnak, vagy az SS-nek. Évszázadok óta élnek a magyar nép tes­tében a svábok, fel nem olvadó szigetekben, mint idegen test. Nyelvünket nem veszik át, magyarrá nem válnak, be nem olvadnak. Ami­kor Hitler megalakította német szörnyállamát, hogy elpusztítsa mindazt a fejlődést, ami az ősemberi ököljogból emberré tette az ősembert és behozza megint az erősebb jogát a gyengébb felett, a hazai svábság elsőnek adta oda magát ennek az ősemberi vad rendszernek. A magyar­országi svábság adta részben alapját, nagyrészt pedig utánpótlását annak a bestiális gonosztevő hadseregnek, amelyet SS név alatt ismert és rettegett a világ. A modern rabszolga-hajcsá­roknak ez a hordája hurcolta el, hajszolta, éhez­tette nehéz munkára, vagy ha ana alkatmat­lan volt, vagya munkafolyamán alkalmatlanná vált, pusztította el a meghódított országok né­pének hatalmas tömegeit. Évekig voltak a fe­hér rabszolgák vad hajcsárai, élet-halál urai, mígnem összedőlt az az emberi ösztönök leg­aljasabbára, a hatalom-, uralomvágyra és gyű­löletre épített rendszer és eljött a gonosztevők bünhődésének ideje is. A magyar nép kezébe vette az operálókést, hogy testéből kivágja a rákos daganatöt. Összeszedte a háborús és nép­ellenes bűnösöket a svábok közül is, hogy ad­dig is, amíg teljesen el nem távolíthatjuk őket a nemzet testéből, egy parányi részét ~ építsék fel annak, amit néptársaik romboltak ebben az országban. Kiküldte igazoló bizottságát a sváb falvakba azzal, hogy akikre a rendőrség még nem álla­píthatta meg pontosan a bűnösséget, azokra megállapítsa az igazoló bizottság. Az igazoló bízottság elnökévé Budimátz doktort nevezte ki a belügyminiszter. Tagokat a két munkáspárt jelölt ki hozzá, az elnök ur pedig alkalmazott egy bizottsági jegyzőt. Már itt kilógott a lóláb. - A jegyzőt a Doktor urnák egy volt internált ajánlotta és a jegyző olyan személy volt, aki volksbundista szüleivel még mult év decemberében, tehát a fölszabadulás előtt négy hónappal kitelepült az országból. Rövid idő után furcsa hírek jöttek az iga­zoló bizottság működéséről. A rendőrség kikül­dött a sváb községbe, ahol az igazoló bizottság működött, néhány szökevény internáltért. A Dok­tor úr a rendőrség kiküldötteit megakadályozta parancsuk végrehajtásában, kijelentve, hogy azok fogvatartása nélkülözi a törvényes jogala­pot. Átiratot intézett ilyen értelemben a rendőr­séghez is és felszólította a rendőrséget, hogy nem csak a szökevényeket nem vitetheti visz­sza, de a többi fogvatartottakat is ha­ladéktalanul bocsássa szabadon és tar­tózkodjék attól, hogy a jövőben német ajkú és nemzetiségű egyéneket letartóz­tasson, vagy internáljon. így, ezekkel a szavakkal : Mintha 1944. októberében írta volna va­lamelyik magyarországi „gauleiter." Magyaror­szágon a Doktor úr szerint a demokratikus rendőrség még ma is csak magyarokat tartóz­tathat le háborús bűnösként, de német-ajkua­kat és nemzetiségűek letartóztatásától tartóz­kodjék. Ennek a bizottságnak ilyen működése természetesen futótűzként terjedt el a svábok között, a munkára kiadott internáltak között és tömeges szökésekre bátorította őket, hiszen majd megvédi őket a Doktor úr, nem engedi őket visszavinni az internáló táborba. Ennek a mű­ködésnek következtében előfordulhatott ez a pi­maszság, hogy a demokratikus hadsereg egy tisztjének zsebredugott kézzel szemébz röhöghe- . tett egy korábban általa a rendőrségnek átadott SS-katona. „Látja mégis itthon vagyok, kellett ez magának ?" És mindezt az égből pottyant védőangya­luknak köszönhették a svábok. Hát ezt mégsem lehet Doktor Úr ! A gauleiterek ideje lejárt! Ha nem tudná, megsugjuk magának a nagy titkot : A németek elvesztették a háborút! El­múlt a németek kiváltságos helyzete Európában ! Ma már őket is lel ehet tartóztatni, internálni is szabad őket! Mi célból csinálta ezt Doktor Ur!? Ta­lán valami kis ösztönzést a- rokonszenv mellett a közeledő választások is adtak ? Kellenek a reakciósok és fasiszták szavazatai mellé a svá­boké is, a háborús és népellenes bűnösöké is ? Feladjuk a találós kérdést: Melyik párt részére kellenek ezek a szavazatok ? Kinek az emlőin nevelkedett a Doktor Ur, kinél szerezte meg kiváló jogérzékét? Vajh' kinél? Sürgősen vonuljon el kedves svábjai közé kies internálótáborukba Doktor Ur! Ott kor­teskedhet köztük, de szökésre ott se lázítsa őket, mert abból még nagyobb baj is lehet. Ha eddig nem tanulta meg a magyar törvé­nyeket és rendeleteket, eddigi mesterénél, meg­tanulhatja a saját bőrén. Hogyan osztozott Szálasi unokaöccse Pápa, október 13. Öriási, milliárdos értékű aranykincs rejté­lyét nyomozza már hetek óta a rendőrség. Hat nyilasvezető kezén tűnt el a roppant vagyon, amelyet a mult év nyarán a zsidóktól koboztak el, mielőtt deportálták őket. Ékszerek­ből, dísztárgyakból és aranypénzekből, meg foglalatlan drágakövekből állott az összerabolt kincs és a pápai pénz­ügyőrségen helyezték el. Természetesen a nyilasok képzeletét rend­kívül izgatta a zsákmány, különösen dr. Dálnoki Veres Gábor pártügyészét és elhatározták, hogy megszerzik maguknak. Amint német segítséggel átvették a hatal­mat, jelentkeztek a kincsért, azonban a pénzügyörségen elutasították őket, mert nem volt az átadásra felhatalma­zásuk. — Jönnek az oroszok, a rengeteg zsidó arany itt hányódik és majd a végén illetéktelen kezekbe kerül — aggályoskodott a pártügyész és mindent elkövetett, hogy a kincs »illetékes« saját kezébe kerüljön. Beható tanácskozások kezdődtek, a végén megállapodtak a nyilas ve­zetők, hogy ••••••••••••SMBBBMWWWBMIII MII HU 1 llll' > a pápai aranyon a nyilasvezetőkkel ? iegy hamisított meghatalmazással, s géppisztolyos örséggel újra fellépnek az aranykincs ^megmentéséért^. El­határozásukat tett követte, amely tel­jes sikerrel [árt-: a ,pénzügyőrség meghátrált az erőszakoskodó nyilas csoport elől és kiszolgáltatta nekik az aranyat, amely hat nagy bőröndöt töltött meg. Az osztozkodás Dálnoki Veres a lakására szállította a kin­cset és összehívta megbeszélésre a »testvérer ket«. Ott ültek az asztalok körül Borbély János városvezetőhelyettes, Berta Mihály propaganda vezető, Takács Dezső és Konyelicska József tisztségviselők és Nagy István ifjúsági vezető, akinek az apja, Nagy Sándor, Pápa városveze 1­tője volt ebben az időben. Kiöntötték a börönL dök tartalmát a földre és eleinte csak arról volt szó, hogy min­denki vá'aszt magának valami kis em­léket. — A nemzet érdekében és a vezér szolgáj­latában oly sok dicséretreméltó hűséget mutattál — fordult Dálnoki Veres ravaszul Nagy István­hoz —, hogy megengedjük, vá'assz magadnak né­hány holmit az ékszerek közül, én mai­gamnak csak ezt a duplafedelü arany­órát tartom meg, mert egy ugyanilyen órát menekülés közben elveszítettem. Szó szót követett, az egyik »testvén egy jegygyűrűt kért, Dálnoki azonbwi gavallér volt és 240-et adott neki; a másiknak egy szép karperec tetszett meg, a vége az lett, hogy a hat »testvér« amikor szét­vált és hat felé elindult, mindegyiknek a kezében egy-egy bő­rönd volt és utána gondosan lepecsé­telték az üres szekrényeket. — Alapjában véve teljesen jogosan jártunk' el — mondotta Dálnoki Veres cimboráinak —, mert mi r.e n leltár szerint, darabszámra vet­tük át a kincset, hanem csak bőröndö­ket és így nem vagyunk másra köte­lezve, mint hat bőrönd átadására. A bűvös szó Dálnoki Veres az osztozkodás után is a szerencse fiának bizonyult. A rendőrségről át­hoztak az irodájába egy bőrönd aranyat, amev­lyet szintén zsidóktól harácsoltak össze. Dr. Hoif­váth János rendőrfogalmazó átadta ezt is a pártügyésznek, aki azonban egy kézlegyintéssel elintézte a dolgot. — Annyi aranyunk van, hidd el, öregem, észre sem vesszük, hogy egy. bőrönddel több, vagy kevesebb, osszuk szét a bőröndöt, nem érdemes ezzel vesződni — mondotta mosolyogva a rendőrfoigfalmazónak, aki az indítványt lelkes helyesléssel fogadta. Dálnoki nagylelkűen viselkedett, jóformán min­den aranyat átadott neki s csak iegy fél millió pengőről szóló betét­könyvet, néhány millió pengőről szóló értékpapírt, egy marék brilliánst és né­hány száz darab régi arannypént tar­tott meg magának. Ezzel le is zárták az egész ügyet és Dálnoki Veres most már biztonságban érezte a nemzeti vagyont. Azonban a szovjet csapatok már egészen közel jártak Pápához és a társaságnak menekült­nie kellett. Dálnoki Kapuvárra ment, ahol sze­rencsétlenségére egy NSzK ember a nyomára jutott az aranykincsnek, amelyet Dálnoki Veres a málhájában hurcolt. Igazoltatás után véresre verték és erre mindent bevallott. De a végén kimondta a bűvös szót: Szálasi nevét és el­mondta, Nagy Sándor, a pápai városvezető, aki ugyancsak kapott az aranyból, Szálasi sóv gora. Ezek után a NSzK beszűntette a nyomod zást. Az ügyre vonatkozó iratok most az új, de­mokratikus rendőrség kezébe kerültek és újabb eljárás indult az aranykincs elrablóinak felkuta­tására. Nemrégiben a szereplők ellen letartóztaíási paran­csot adtak ki és amint értesülünk, né­hányat sikerült is közülük elfogni. Utána valószínűleg sorra kerül a többi is és a rendőrség leleplezi a nemzeti vagyon »őrzőit«. Hirek Szovjetunióból. A „Trud", a szovjet szákszervezetek napi­lapja budapesti tudósítójának beszélgetését közli Kossá Istvánnal, a magyar szakszerveze­munkájáról. A tudósító beszámol saját megfigye­léseiről is. ^ A fasizmus csökevényei ellen folyó harc­ban — írja többek között a tudósító — a szak­szervezetek jó példával járnak elől. A magyar demokrácia alapja a szervezett munkásság, amely sikeres munkát végez az ország anyagi és szel­lemi újjáépítése terén. Vas Zoltán javasolja a mozgó bérskálát Vas Zoltán elvtárs felirattal fordult Oltványi pénzügyminiszterhez és kérte a munkabéreknek azonnali indexszámban való megállapítását és mozgó bérskála bevezetését. Ez bizonyítaná, hogy a drágasággal egyidejűleg a munkabérek is megfelelőleg emelkednének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom