Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-10-17 / 27. szám

A Szociáldemokrata Párt vasárnapi népgyűlése A közelmúltban lejátszódott események elindították a választással járó küzdelmeket. Hogy készületlenüj ne érjen bennünket a küszöbön álló választás, amelytől az ország és Pártunk helyzete függ, mi is részletesen kifejtettük álláspontunkat, amely a közelmúltban volt és a jövőben lesz. Erre a nagyjelentőségű gyűlésre Udvaros István, Győr város polgármestere jött el, hogy beszámoljon azokról a kérdésekről, ami most mindnyájunkat közelről érint. A népgyűlés a Jókai Mozgóban folyt le igen élénk érdeklődés mellett, ami bizonyítja azt, hogy sokan felismerik a mai napok fontosságát. A gyűlést Tamás József elnök nyitja meg és beszédében kereken kijelenteni, hogy a Budapesten történt választások bizonyos fokig csalódást keltettek. „Nem sikerült úgy, ahogy mindkét párt szerette volna. Remélem azonban, hogy az elvtársak ezután a próbaházasság után is kiállnak a Szociáldemokrata Párt mellett. (Igen! Igen!) Azokat az eszméket, amiket a Párt hirdet, nehogy feladják. Nem szabad ezt megtenni annak a pártnak, amelyiknek ilyen múltja van. Pártunk már sokkal nagyobb dolgokat átélt, átvészelt. A mai Párt az, ami 73 éven keresztül volt és amely most is az evolúció utján akar menni. Ezzel akarja megnyerni magának a dolgozó tömegeket és ha ezt elérjük, akkor a párt megtette kötelességét és megfelelt programmjának és hivatásának. Ezekután is a legteljesebb közösséget akarjuk fenntartani úgy a Kommunista Párttal, mint a többi pártokkal. Ezután a próbaházasság után mutassa meg minden egyes párt a saját erejét. Akarjuk, hogy az egyszerű parasztemberhez éppúgy elérjen a demokrácia. Tehát akkor, amikor mi, a pápai Párta második Internacionálé mellett vagyunk, azzal tesszük ezt továbbra is, hogy mi megmaradunk a teljes evolúció mellett. Megjegyzi még Tamás elnök, hogy útjuk ezentúl is balfelé tolódik. Majd pedig kéri az elvtársakat, hogy továbbra is tartsanak ki hűen a Párt mellett, ragaszkodjanak hozzá és mint a múltban, a jövőben is tegyenek hitet a Szociáldemokrata Párt álláspontja mellett, mely a boldogabb jövő, az emberibb ember és az igazságos vagyonelosztás felé vezet. Ezután Draskovics Károly, a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom titkára beszélt. Legfőképpen az ifjú szocialistákhoz szólt. Azonban beszéde az idősebbeknek is nagy élvezetet nyújtott. Ismertette a „Szin" programját, terveit és hogy a dolgozó ifjak részére mindig nyitva áll itt a kapu, hogy itt megkaphassák azt, amit a múltban semmiféle kulturális formában nem kaptak meg. Szólt a leendő magyar anyákhoz, akik, ha nem akarják, hogy fiaikra ismét az a szörnyű sors várjon, ami szemeink előtt játszódott le, ha nem akarják apró rongyosaikat kétségbeesetten, a melegebb ruháért, a nagyobb falat kenyérért könyörögni látni, akkor lépjenek be a munkáspártba, a szakszervezetekbe és szavazzanak bizalmat a Szociáldemokrata Pártnak, amely oly közel áll minden magyar dolgozó szívéhez. Draskovics elvtárs nagysikerű beszéde után került sor Udvaros István elvtárs, Győr város népszerű polgármesterének beszédére : * „Mélyen Tisztelt Elvtársnők 1 Mélyen Tisztelt Elvtársak ! Mélyen Tisztelt Hallgatóság! Hosszú fáradságos út vezetett el odáig, amíg azt mondhattuk, hogy itt vagyunk Magyarországon a demokrácia küszöbén. Szándékosan mondottam azt, hogy a demokrácia küszöbén vagyunk, mert még a demokrácia előcsarnokába még nem jutottunk be, még továbbra is harcokat kell folytatnunk azért, hogy magát a demokráciát megvalósítsuk. Munkálkodásaink közben nem mindig sikerült a munka úgy, ahogy szerettük volna, de most törekedni kell arra, hogy a munka folytonosságára neveljük a munkásságot," Ezután ismertette, hogy azelőtt is mennyit küzdött a Párt, míg végre eredményt tudott elerni. A 8 órai munka milyen keserves harcoknak volt a szerzeménye. Beszélt a régi munkásmozgalmakról. Eleinte bizony nagyon kevesen mentek a zászló után. A bizalmatlanság és a bizonytalanság sokszor téves utakra sodorta a zászlók mellől a munkásságot. Mennyi aljas gyalázás és támadás ért bennünket. „A sok harcban megedződtünk, megértettük azt, milyen erő a hatalom. A munkások igyekeztek megakadályozni, gátat vetni üldöztetésüknek. Céljuk az volt, hogy a munka legyen úrrá és végre-valahára az egyforma javak szétosztásában fog mindenki résztvenni. Ha visszanézünk erre a hosszú harcra, amit elődeink, magunk vívtunk, szenvedtünk nem egyszer börtönben, rendőrségi cellában, nem egyszer internáló-táborban, de vallottuk mindenkor azt, hogy szocialisták vagyunk, akik hoztunk áldozatokat. Nem értek célt börtönbilinccsel, sem anyagi javak ígérgetésével, rendületlenül álltunk és állunk. Egy a célunk: a néppel együtt élünk, vagy bukunk. Elvtársak! Nézzünk csak vissza, amikor üldözöttek voltak azok az elődeink, akik annakidején vitték a 3 X 8-as táblákat és mennyit gúnyoltak ezért bennünket. Beszédében kitért az elmúlt háború okozóira, azokra a vandalistákra, akik előidézték és végrehajtották ennek az országnak a pusztulását, akik kiszolgáltatták hazánkat Hitler aljas gyujtogatóinak s akik után ilyen borzalmasan lerombolt hazát kaptunk örökül. Mi lehet most a mi szerepünk? Az, ami volt eddig is : a megfeszített erővel folytatott munka. Nekünk mindig ez jutott osztályrészül. A boldogabb jövőt, a nagyobb darab kenyeret, a kényelmesebb életet mindig nagyon messziről láttuk derengeni. Most, amikor meg van minden rá, amikor kezünkbe adták a demokráciát, amivel ezt kiharcolhatjuk, most feszítsük meg erőnket minden téren, hogy a viziók valósággá váljanak és szétoszlassák azt a sűrű ködöt, ami ismét utunkba állt. Ezután kitért a választásokra. Hangsúlyozta, hogy mi ne essünk abba a hibába, hogy füt-fát Ígérgetünk, amikor az ország üres és ki van fosztva. Éljünk az igazsággal, mert ajándékokból még senki sem élt sokáig. Mi ilyen eszközökkel nem dolgozunk, mi egyelőre semmi kiváltságot nem Ígérünk senkinek. Munkát hirdetünk, ami által mindenkinek a sorsa, a jövője a saját kezébe lesz letéve. Munkát a feketézőknek, de kényszermunkát. Nem uralkodhatnak a dolgozók felett a spekulációjukkal szerzett millióikkal és nem állíthatnak újra szembe egymással bennünket még akkor sem, ha egy demokratikus párt tagjai közé számítják. „Van mézünk és van tejünk! Nem lesz éhhalál, nem lesz rongyos cipő télvíz idején!" Nem jelszavak kellenek ezekhez, jöjjön az élő gyakorlat, mutassák meg a tettekben meg a cselekedetekben, mert ezek teremtik meg a békességet. Elvtársaim! Itt állunk a választások küszöbén, megindultak a választási gyűlések Társaim jöttek és társaim jönnek. Vigyázzanak, olyanokat ne támogassanak, akik az ígéretekkel fognak handabandázni. Nem ígéretre, hanem cselekedetre van szükség. Nem segítés ki átásba helyezésére, hanem az azonnali nyújtására van szükség. Nem félrevezetésre, hanem a segítés megkezdésére és végrehajtására van szükség. Bennünk is vannak hibák és bajok, még mi sem tudjuk egymást megérteni és szeretni. Igyekezzünk rá, mert az a párt nagyobb eredményt tud elérni. Az a párt hamarabb tud országosan és világviszonylatban kifejezésre juttatni jogos panaszokat. Vele együtt vívják meg a választási harcot. Legyen úrrá pártunkon a becsület más pártokkal, népekkel és a nemzetek összességével szemben. Nem jelszavakban, hanem a gyakorlati életben; ha meg tudják érteni, akkor megnyertük nemcsak a választásokat, de megnyertük a szabadságot, egyenlőséséget és testvériséget — és száműztük a nyomort. Ha ezt hirdetjük, gyakoroljuk, akkor a választásokban nagyobb sikerünk lesz, mint e nélkül. Ez a harc a végső, ha ezt megnyerjük, megnyertünk mindent. Beszédét percekig tartó taps követte. Tamás József elnök köszönte meg előadó beszédét és ígéretet tett arra vonatkozólag, amit Udvaros elvtársunk kért a pápai elvtársaktól a választás sikerének érdekében. Tamás László. Adóztasssák meg a gazdagokat! Élj jogaiddal, nézz utána, hogy rajt vagy-e a választók névjegyzékén. Ahol nem régen pusztaság volt... Amikor felszólítottak, hogy tegyek jelentést a leningrádi körzet mezőgazdaságainak helyreállításáról, emlékezetemben az a kép elevenedett fel, melyet 1944 egyik tavaszi napján láttam a vonat ablakából. Teljes pusztulás képe volt az. Ötven-hatvan kilométeres vonalon szörnyű pusztaság terült el, melyből csak itt-ott emelkedett fel egy elüszkösödött gerenda és néhol egy-egy fa állott megcsonkítva Hosszában a vasútvonal mentén húzódtak a német lövészárkok, az erődök hosszú sorai, melyek elzárták Leningrádot a világtól. Ezekről azt hirdették a németek, hogy áttörhetetlen technikával vannak felépítve. Mégis 1944 januárjában a Vörös Hadsereg áttörte a halálgyűrűk sorozatát és felszabadította a várost. A körzet virágzó mezőgazdaságaiból nem maradt más, mint pernye és egyikmásik házomladékon magasra nőtt a dudva. Ide, ebbe a pusztaságba vándoroltak vissza gazdaságunk megmaradt lakói, tűzhelyeiket keresték, de azok nem voltak. Megindult a helyre-, állítás Nem lehetett megállapítani, hogy a munkák között melyik a fontosabb és melyik bír másodrangú fontossággal. Mindent egyszerre kellett elvégezni, mégpedig minél hamarabb. Az asszonyok vállaira nehezedett a legtöbb teher. Az evakuálás ideje alatt is — meszsze a hátországban, hősiesen dolgoztak. De most még fokozni kellett az iramot. Súlyos körülményeik között nem voltak magukra hagyatva. A szovjet állam és a szovjet nép elküldte segítségét. Jött a segítség az ország legtávolabbi pontjairól is. Ma a leningrádi körzetben 789 földmívesszövetkezetet építettek fel, 33 gép- és traktorállomás dolgozik és 3000 szarvasmarha és baromfigazdaságot szerveztek meg Már 1944 őszén a leningrádi körzetben több földet vetettek be, mint amennyit terveztek és feltételeztek, hogy meg tudnak művelni. Ebben az évben már leszállították az államnak járó termékeket és a Vörös Hadsereg alapjára 2000 tonna gabonaneműt, 2800 tonna burgonyát és zöldségfélét adományoztak. Most a kerület mezőgazdasági szövetkezetei előtt igen komoly gazdasági feladatok állnak. Két év alatt, attól az időponttól számítva, hogy a leningrádi kerület felszabadult a német nyomás alól, el kell érni azt, hogy a gabonanemüekkel bevetett terület olyan nagy legyen, mint a háború előtt volt és a burgonyával, főzelékkel bevetett terület nagyobb legyen, mint a háború előtt. A talajt is meg kell javítani. Az 1939 — 40-ik évben egy hektár földön 27—30 métermázsa gabonanemű, háromszáz métermázsa burgonya és ezer métermázsa főzeléket termesztettek. A háború előtt ez a körzet Leningrádot, az ország egyik legnagyobb ipari és kulturális központját bőven ellátta friss hússal, tejjel és főzelékfélével. Most még többet akar adni. A jó aratásért folyó harcban egyik legfontosabb fegyver, hogy a képzett gazdasági munkások számát és képzettségét felemeljék. E célból a körzetben három mezőgazdasági középiskolát, négy rövid mezőgazdasági tanfolyamot, egy mechanikai iskolát és egy iskolát állítottak fel, a könyvelők kiképzésére. Az elmúlt télen Leningrádon 1159 kolhozelnök tanult speciális tanfolyamokon, ezenkívül körülbelül tizennégyezer vezető munkás képezte tovább magát a mezőgazdasági ismeretekben. Ebben az évben a leningrádi körzet mezőgazdasági osztálya behívta az összes gazdasági specialistákat és tanfolyamokat rendezett nekik a föld racionális megműveléséről. Ezeken a tanfolyamokon a földmívelési tudomány legképzettebb tudósai adtak elő. A földmívelés eredményeit hátráltatja az a körülmény, hogy a német megszállók felcserélték a föld váltógazdaságának a sorrendjét. Ebben a körzetben forr a munka: épülnek az új lakóházak, a gazdasági épületek, a kovácsmühelyek, ahol javítják azokat a gépeket, amelyek a mezőgazdasági munkálatokhoz szükségesek. Tairov Mihály.