Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-10-13 / 26. szám

f. évfolyam, 26. szám. Ár ÖLI © pengő. 1945 október 13 NÉMETH ERNŐ Magyar Kommunista Párt Szerkesztő-bizottság LENGYEL, ISTVÁN Szociáldemokrata Párt POLGÁR GYULA Nemzeti Parasztpárt Még nem volt példa arra, hogy a magyar tömegek a szavazó urna elé a demokrácia jegyében állhattak volna. Hogy a ma­gyar nép ilyen szabadságot élvezett a válasz'­fások alkalmával, az a Kommunista Párt érf­deme. Mikor pártunk a titkos és egyenlő vá­lasztójogért harcolt, tudta, hogy ezzel a többi pártokat is előnyhöz juttatja. Mi a demokráciát igazi tiszta formájában akarjuk megvalósítani, nem pedig a demokrácia leple alatt továbbra is fenntartani a régi hűbéri világ csökevényeit. A demokrácia megvalósításáért feladtunk sok elő­nyös helyzetet, hogy valóban a magyar nép ér­dekeit szolgálhassuk. Azt hisszük, hogy az or­szágban erre csak igazolást kapunk és senki, még a reakció emberei sem tudnak e tekintet­ben vádat emelni ellenünk. Nem véletlen, hogy pártunk olyan vezetőkkel rendelkezik, mint Rá­kosi Mátyás, ki nem csupán Pártunk, de egyuf(­tal az egész magyar nép vezetője. Ezt nemcsak mi állítjuk, hanem ez hangzik el a többi párt, még a reakció szócsövei részéről is. Sokan, most a budapesti választások után azt hinnék, hogy bennünket meglep ez az ered­mény és ezutáni működésünkre kihat, hogy ben­nünket a választási eredmények megtorpantanak. Azt gondolják, hogy mi jobb eredményekre szá­mítottunk és most nagyon csalódtunk. Erre azt felelhetjük, hogy valóban meglep bennünket a választás eredménye. De ha megnézzük, hogy kikből tevődtek össze a választók, akkor meg­lepetésünk szertefoszlik. • # Gondoljunk a magyar nép számottevő több­ségére, kik hónapokkal ezelőtt még a fasiszta hordák csatlósaként szerepeltek, kik nem is is­merték a demokrácia fogalmát. Ezek a tömeglek még idegenkednek a demokráciától. Belenőttek ők a hallgatás és félelem sötét világába. Eb­ben nőttek fel őseik is már, maguk, és ezt sze­retnék továbbvinni utódaiknál is. A magyarságot a múltban vezetőik állandóan becsapták, hogy ma már az igazat sem tudják elhinni. A veze^ tők mindig a saját érdekükbe használták fel a tömegeket és most hitetlenül állnak szemben a munkás pártokkal és nem tudják elhinni annak önzetlenségét. A magyar dolgozók mindig ret­tegtek a csendőrszuronytól, amely érzéketlenül csapott le urai nevében még a lélekzeni sem tudó hazafiakra. A 'magyar népbe ez annyira bele idegződött, hogy a félelemtől ma sem tud szabadulni, egyáltalán nem tudja beleélni magát a mába, még mindig a régi világ szabár lyai alapján akar élni. Ez világlik ki a mostani választásokból. Tehát leszögezhetjük, hogy a magyar nép egy része még nem demokratikus. A reakció nevet a markába, hogy győzött. Ezek a föld alatt dolgozó bérencek most azt gondolják, hogy érdemes volt minden erejüket megfeszíteni. Nyugodtan állíthatjuk; ez az örömmámor nem tart sokáig, mert ez a számokban élő győ­zelmük egyúttal a bukásukat is jelenti. El fog következni az az idő, mikor a magyar dolgozók örökös ellenségeivel, a külföldön élő Eckhartok szennyes áruló politikájával leszámolhatunk. Mi magyar dolgozók elgondolkozunk a kérdésről: hogy lehet az, hogy a magyar dol­gozók egy része így eltéved? Hogy nem látják, hogy a reakció sakkfigurái lettek? Hogy lehet az, hogy a magyar dolgozók maguk teszik saját kezükre a bilincseket és visszahozó! akarnak lenni a régi úri rendnek. Mert nyilvánvaló, hogy nem azért akarják beszennyezni politiká,­Vetőmagot az újgazdákn akl A főispán, Mihály gazdasági felügyelő és Jílek főjegyző szabotálják az őszi vetést A »parasztsztrájk« jelszó nem talált vissz­hangra. A parasztság nem dől be ilyen olcsó, triikköknek. A reakció azonban nem nyugszik bele kudarcába, — ha nem lesz parasztsztrájk, hát elszabotálják az őszi vetést úgy, hogy nem adnak vetőmagot. Pedig van. Cseppet sem lepett meg bennünket, mikor a szabotázzsal kapcsolatban felmerült főispá­nunk neve; egyik pártközi értekezleten tett ki­jelentései megismertették velünk hovatartozáf­süt. így nem lepett meg bennünket a Veszprémi Néjmjság szept. 22-iki számában közzétett nyilt levél sem. melyet B. Nagy János minisztei^ megbízott .intézett a főispánhoz. A levél a következőképpen hangzik: „Főispán űr!" Hosszabb idő óta járom már Veszprém mé­gy ét. Számtalan községben azt tapasztaltam, hogy a földek megműveletlenül állnak. Kér­dést intéztem több földmunkáshoz és azt a vá­laszt kaptam, hogy ők a földet megmunkálnák, de nincs vetőmag, nincs benzin, illetve üzem^ anyag. Ki a felelős ezért? Nem az az új gazda, aki a tíz körmével is megmunkálná a földet. Azt tudjuk, hogy milyen nehéz beszerezni a benzint az egész ország területén. Az alispán úr közbenjárásával azonban ezt a fájó kérdést sikerült rendezni és rövidesen megkapják a közi­ségek a kiutalást. De más a helyzet a vetőmg­gal. EIz legtöbb helyen tárolva van és még sem kapja kezéhez az új gazda, akinek semmi őszi vetőmagja sincs. Nem gondolja főispán úr, hogy ezért va­laki felelős?! Az egész Gazdasági Felügyelői­ség nem úgy működik, ahogy azt az egész ma­gyar nép érdeke megkívánja. Hol van a Vár­megyei Termelő Bizottság, amelynek kötelessége lenne a Községi Termelő Bizottságot irányítani szoros összhangban a Vármegyei Gazdasági Fel.', ügyelőséggel. Ezt itt nem látom az egész vár­megyében. Nem gondolja főispán úr és a t. Gazdasági Felügyelőség, hogy a termelés irányítása 'kizá­rólag az önök feladata? Mire várnai még, mi­kor itt az őszi vetés ideje? Mikor minden perc, minden óra számtalan dolgozó élelmét jelenti és jelenti azt, hogy jövőre aszerint lesz kenyér, s úgy tudjuk kielégíteni az éhező szájakat. Hisz a parasztságnak ég a kezében a szerszám ós várja a főispán úr intézkedését, hogy kézhez kapja a vetőmagot és ha kell, megmunkálja a két kezével kis földjét. Nem a parasztságban Van itt a hiba, hanem a (fejnél. Ezt tudja minden becsületes magyar dolgozó. Nem tudja Főispán úr, hogy Békés megye főispánja jobbnál-jobb javaslatokat terjeszt a miniszter úr elé, hogy ezt a vnehéz helyzetet valahogy áthidalja? Fáradozik éjt nappallá téve, hogy a megyéjében meginduljon teljes egé­szében a munka és kielégítse a íiépet. Veszprémi­ben ezt nem tapasztalom. Nem látok egy egészí. séges intézkedést a föld megmunkálására vonat­kozólag. Vagy úgy gondolja főispán úr, hogy csak Szobek elvtársnak, Békés me^ye főispán­jukkal a többi pártokat, a reakció urai, hogy a népnek szabadságot, jólétet biztosítsanak. A minap magunk lehettünk szemtanúi a Kisgazda Párt vidéki gyűlésének, ahol a nép ámítása céljából a lehető legolcsóbb ígéretekkel éltek és nem riadtak attól sem yissza, hogy a többi pártokra hazug rágalmakat ne mondjanak, úgyszintén a felszabadító csapatokra ne tegyeí­nek lebecsmérlő kijelentéseket. Bezzeg mikor a német rablóhadjárat kifelé vonult az országból, felégetve maga után mindent, ezek az urak vagy ezeknek segítettek, vagy pedig bunkerekben féle­lemmel eltöltve húzódtak meg. Akkor ezek .a kisgazdapárti urak is várták a megmentő bolsei­vista csapatokat. Akkor még nem gondoltak a!rra> hogy ők a nép vezetésére hivatottak. A szovjet hadsereg bevonulása alkalmával nem bánt úgy a magyarsággal, mint azt sokan a hazug propaganda következtében várták. A Kommunista Párt is sietett a magyar dolgozók megmentésére. Életre hoztuk a később ellenünk dolgozó pártot, amely később mindenről meg­feledkezve, nem csak hálára nem gondolt, de még becsületes harcra sem, hanem földalatti aknamunkára, akkor, amikor a demokratikus ál­lamforma a legnagyobb szabadságot biztosít minden becsületes irányzatnak. Ebből látszik, tiogy ők nem a becsületes harcot választották. A reakciós urak most örömünnepet ülnek, mert érzik, hogy kitolódott pár nappal a mindért jószándékot elsöprő úri életük, de ígérjük, hogy nem sokáig fognak örvendezni. Ne .felejtsék el, a dolgozók résen vannak, és nem feledkező nek meg sohasem érdekeikről és ezért mindig^ sikra fognak szállni. Ha minket a 25 éves reakció nem tudott elhallgattatni, akkor ma az ő áruló politikájuk nem fog bennünket megakadályozni. A reakció urai csak tekintgessenek nyugat felé, a »kultúra« világa felé, mi pedig tekintünk lkélet felé, ahonnan a magyar nép ia szabadságát visszakapta, amivel — mint az események mutatj­ják — még a magyar nép egy része nem tud élni. Tudjuk, hogy a magyar dolgozókat csak a ma­gyar munkáspártok törhetetlen hittel és akarattal vezethetik a boldogabb magyar jövő felé. Üzeni jük a reakciónak: Káros -munkájukkal felvettük a harcot és tudjuk, hogy ez a harc csak a ma­gyar dolgozó tömegek győzelmével végződhet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom