Pápai Néplap – I. évfolyam – 1945.

1945-06-03 / 6. szám

ifjúsági csoportjában dolgoztak, az illegalitásban ugyancsak a Kommunista Ifjúsági Szövetség harcosai voltak. Pataky István szervezte a kommunista ifiakat a fasisztaterror idején a csepeli Weiss Manfréd-gyárban. Ügyének tárgyalásán nyíltan megmondotta bírájának: Tudom, hogy jól cselekedtem, mert meg akartam mentenii Budapestet a nácibitangok pusztításaitól! — Az ügyész válasza rövid volt: Maga kommunista és magától meg fogom szabadítani a társa,dalmat! Az ügyész beváltotta szavait. De mind a hárman bátran és nyugodtan néztek szembe a nyilaskivégzők puskacsövével. Tudták, hogy az ő ügyük fog győzni, hiába küldik hármukat a halálba. Pesti még mosolygott is a kivégzés előtt, amikor utoljára elvtársaihoz szólhatott és további harcra buzdította őket. Sopronkőhidához és a többi fegyházakhoz és táborokhoz legjobb elvtársainknak, a magyart szabadság legkeményebb harcosainak vére tapad. De ugyanakkor még sokan vannak közöttünk, akik ma is menteni, óvni akarják mindbazokat, akik az ő halálukért és továb.bi százezrek haláláért felelősek. Az 5 és 10 évre ítélt nyilasvezérek gondolnak-e vájjon néha a Sopronkőhidán kivégzett magyar szabadságharcosokra? És mentőtanuik gondolnak-e rájuk? Mert mi nem fogjuk elfelejteni őket! Gondolkodó emberek ... Vannak emberek, akik világosan látnak* akik tudnak gondolkozni és akik gondolataikat ki is merik mondani, sőt ki merték mondani akkor is, amikor veszélyes volt megmondani az igazat. Bizonyíték erre a következő beadvány, melyet Zámbó János kisbirtokos küldött a miniszterelnöknek 1939-ben: Nagyméltóságú Miniszterelnök Ür! Kegyelmes Uram! Tudja-e a Nagyméltóságú Miniszterelnök úr, hogy a magyar parasztság tehetetlenségében kezeit tördelve önmagát gyilkolja; és, hogy a még meg nem született magyarok milliói nem mernek a világra jönni csak azért, mert akik ez idáig a világra jöttek, azoknak az arcán is ott ül a bánat, az aggodalom^ a reménytelje^nség, a kétségbeesés, mert jövőjük bizonytalan és nem tudják, hogy hova, csak azért, mert mégha parrasztnak születtek is, az emberi méltóságot magukban érzik és tudják, hogy nem élhetnek kínai kulik módjára még akkor seim ha ők parasztnak születtek, önök pedig Nagyméltóságú Miniszterelnök 'Úr ahelyett, hogy az eddig elmulasztott, szándékosan elodázott földreformot a Nemzet és Haza érdekében sürgősen megcsinálnák és ezzel lehetővé tennék a még megnem született magyarok világrajöttét, felszínre hozták a zsidókérdést. Pedig önöknek tudniok kell és bizonyára tudják is a magyar közélet veze.ő poli.ikusai, hogyhía minién nemzetnek szüksége voltj vagy van felvetni a zsidókérdést, a magyar nemzetnek éppen nem, merít azzal csak belső erőinket bomlasztjuk/ és kívülről sem kapunk érte honoráriumot egyik oldalról sem és félő, hogy utoljára nem szerzünk vele mást, mint szomorú tapasztalatokat és nagyon fogunk majd csalódni abban a nációban, amelynek kívánságára felszínre hozták a zsidókérdést, amelyért ismétlem, hogy honoráriumként nem szerzünk egyebet, mint keserű csalódást, amiben a közelmúltban js része volt nemzetünknek. Nagyméltóságú Miniszterelnök Űr! Megvan írva a szentírásban az a mondat, amikof az Isten azt mondja, hogy elpusztítom ezt a nemzetet, vezetőit lelki vaksággal verem meg és félő, hogy Istennek ez a mondása rajtunk teljesedik be. Bátran ki merem Önnek jelenteni;, Nagyméltóságú Miniszterelnök Ür, hogy Ön sem a magyar földet, sem a magyar népet nem ismeri, mert ha ismerné, akkor nem szabad lett volna az Ön ajkán elhallatszani annak a szónak hogy sűrűn lakott kis ország vagyunk és a bajnak egyik oka az, hogy kis területen össze vagyunk zsúfolva, mert ez nem így áll. Nem vagyunk sűrűn lakott kis ország mindaddig, amíg az ország földjének felén hat és félmillió paraszt, a másik felén ellenben pár ezer; ember él. Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr

1, majd akkor leszünk sűrűn lakott kis ország, ha a nagykiterjedésű birtokok helyén felépülnek az úi jnagyar nemzedéket befogadó magyar falvak és a inegnemszületett magyarok százezrei és milliói világra mernek jönni, mert az új földreform lehetővé fogja tenni, hogy világfa jöjjenek, ha ugyan lesz belőle valami. Tudom, hogy ez már nehezen megy, mert ezt nem kívülről diktálják ránk, mint a zsidókérdést. Nagyméltóságú Miniszterelnök Ür! Évek . óta hangoztatják már a telepítést, de sajnos még ez ideig csak a temetőbe települtek azoknak a magyaroknak a százezrei, akik valamiko-ü a vérüket hullatva eljutottak a Piave és Poó völgyéig, pedig önöknek tudniok kellene Miniszterelnök Ür, hogy ígérgetéssel és vigasszal már nem lehet haldokló nemzetünket megmenteni, hanem itt sürgős cselekvésre van szükség: egy azonnali földreformra, és akkor, ha majd ezt hozzáértőén fogják megcsinálni, akkor a nemzetünk születési arányszáma felül fog emelkedni a halálozási arányszámon, mert nem volna még probléma az sem, hogy a tízmilliós magyar nemzet húsz esztendő alatt még tíz millióval megszaporodjék. Csakhogy akkor nem zsidókérdéssel kellene jönni, hanem földreformmal. Itt cselekedni kell azonnal, mert itt minden késedelem a nemzet életébe kerülhet. Földreformot kell csinálni, akár tetszik annak a magyar parasztsággal számbelileg kisebb, de vagyonilag még erősebb, a nemzet és haza, szempontjából feltétlenül nem fontosabb túloldalnak, akár nem, de meg kell csinálni, mert húszmillió magyarnak kell itt élni. Nagyméltóságú Miniszterelnök Ür! A magyar ^parasztság közvéleménye ez ideig nem számított az illetékeseknél, pedig neki is volt és van is véleményte. Alázattal kérjük tehát, hogy ezentúl illetve ezután méltóztassék figyelembe venni es értékelni véleményünket, mert ez egyetemes nemzeti érdek. Jelen soraim megszívlelését kérve vagyok a Nagyméltóságú Miniszterelnök Ürnak alázatos hive. Bakonyság, 1939 február 10. Zámbó János kisgazda. Rákosi Mátyás beszámolója a földreformról* Rákosi Mátyás elvtárs a Magyar Kommunista Párt országos értekezletén beszámolt a földreform jelenlegi állásáról. A Magyar Kommunista Párt minden erejét összpontosítja, — mondta, — hogy a földhözjutottak egészséges, virágzó birtokosok, jómódú, művelt kisgazdák legyenek. A fiatal magyar demokrácia életképességének nagyszerű bizonyítéka az, ami március 17-e óta, amikor a földreformtörvényt közzétették, mind a mai napig a falvakban történt. Kiderült, hogy azoknak lett igazuk, akik bíztak a magyar földmíves nép fegyelmezettségében és józan eszében. A földreform mindenütt példás rendben folyt le. Sehol komoly rendzavarásra nem került a sor és ahol hibák voltak, ezeket a hibákat legtöbbször nem maga a földre, igényt tartó egyszerű nép, hanem az a szabotázs okozta, amely itt vagy ott megnyilvánult. Engedjék meg, elvtársaim, hogy néhány számban ismertessem a földreform eddigi eredményeit. Földigénylő Bizottságok alakultak az országnak több mint 3000 községében. Ezek a Földigénylő Bizottságok eddig összeírtak hárommillióhatszázezer hold földet, amelyre a földnélkülieknek igényük van. Ebből már kiosztottak 3,350.000-et. Földigénylő jelentkezett valamivel 700.000-en alul és ebből már földet kapott valamivel 600.000-nél több földnélküli és kisbirtokos. Tekintettel arra, hogy még körülbelül jó negyedmillió hold nincs kiosztva és hogy a sváb földek kiosztására még csak ezután kerül sor, előre lehet látni, hogy a földreform során 4,000.000 holdat fognak Ikiosztani és a fölhöz jutottak száma 6—700.000 között lesz. Ez azt jelenti, hogy egy-egy földhözjutta,tott átlagban 5—5.5 hold földet kapott. Tekintettel arra, hogy a törpebirtokosok valamivel kevesebbet kaptak, mint a teljes földnélküliek, fel lehet tételezni, hogy a teljesen földnélküliek átlag 6—7 hold között, szóval olyan földbirtokot kaptak, amelyben nagyban és egészében egy négytagú család meg tud élni. Ez azt is jelenti,, hogy eltűnt a falúból a 3,000.000 koldus és helyüket a kisbirtokosok, kisgazdák foglalták el. Gerő Ernő a vasút és a posta újjáépítéséről beszélt a Kommunista Párt Országos Kongresszusán. Az ország újjáépítésének előfeltétele a vasút és posta helyreállítása. A Kommunista Párt Országos Kongresszusa ezt tűzte ki legközelebbi célul. Gerő elvtárs, kinek a vasút és a post,a helyreállítása a hatáskörébe tartozik, erre vonatkozólag a következőket mondta: »Ez sem képzelhető el Rákosi elvtárs álltai lerajzolt politikai vonal nélkül.« Ismertette a vasút és a posta katasztrofális állapotát. 45.000 vasúti kocsiból mindössze 7000 maradt futóképes állapotban, ennek a 7000-nek is jelentékeny része ma még katonai jellegű szállításokkal van elfoglalva. 2800 mozdonyból 450 maradt futóképes. De ez még nem minden

v Felrobbantották a vasúti hidakat, felszaggatták a sínpárokat, megsemmisítették a jelzőkészülékeket, világítótornyokat, tönkretették a távíróberendezéseket, stb. Ézt mind csak úgy tudjuk helyreállítani, ha a fent említett politikai vonalat betartjuk. Fontos, "hogy a vasútnál egy felelős személy legyen, — mondta beszédében Gerő elvtárs, ezt az Üzemi Bizottságoknak meg kell érteniük. Nagy hiba, hogy a vasúti munkások között nincs meg mindenütt a kellő fegyelem. Tudjuk, mi ennek az oka. Tudjuk, hogy a vasútaisok helyzete rossz. Elsősorban az anyagi helyzetükön kell segíteni. Ezzel kapcsolatban az első lépés már megtörtént. Javaslatomra a május 18-án tartott (minisztertanács megszavazott a vasúti órabéresek es kinevezettek -fizetésének felemelésére — ^egyenlőre — ^pótlék címén 100—500o/o emelést, összesen 136 millió P-t. Ezzel azonban még nincs minden megtoldva.- Vissza kell állítani a vasútas fogyasztási szövetkezetet. A vasúti munkások minimá,lis élelemmel, ruhával, cipővel való ellátását biztosítani kell. A terv az, hogy még ebben az évben a vasúti kocsik számát 7000-ről 17.000-re emejji'tk. Megjavítunk 450—500 mozdonyt, de ebbe a munkába a kisipart is bele kell kapcsolni. Várjuk a munkásság és az értelmiség segítségét: nyújtsanak be javaslatot, hogyan lehetne megkönnyíteni a munkát, hogyan lehetne a hiányzó nyersanyagot mással pótolni. Meg kell erősíteni az Üzemi Bizottságokat, de meg kell szüntetni a túlkapásokat. Erős vasutas szakszervezeteket kell csinálni. A pártnak pedig — fejezte be Gerő elvtálns — a többi pártokkal együtt, az egységfront; alapján kell segítenie. Nemes versenynek kell ki

r fejlődnie 10.000 vagonért és 500 mozdonyérti Van-e éiet a romok alatt ? •Rom, csupa rom egész Magyarország! Bárhova nézünk, mindent romok takarnak. A földek testei felhasogatva. A házak, mint útszéli koldusok tartják lóngó csonkjaikat egy darab kenyérért, a felépítő munkásért, hogy össze ne omoljanak. Nézem ezeket a romokat és szeretném megkérdezni-: Munkás, tudod-e, hogy a romok alatt" élet van ? Tudod-e, magyar munkás, hogy a romok alatti életet neked kell onnan napvilágra hoznod ? Hogyan ? Miből ? Ugy-e emlékszel, hogy világviszonylatban elsők között emlegették a nevedet? Most hátrálsz meg, amikor itthon kell megmutatnod, hogy mit tudsz ? Hazánk sorsa egyedül tőletek függ. A nehézségek a ti vállaitokra nehezülnek. Az ország csak a ti kezetek által épülhet fel. Soha nem vo.lt nagyobb szükség a munkásokra, mint most, hogy öntudatos szervezett erővel felépítsék azt a Magyarországot, mely nem hagy hazátlan bitangoknak nevezni benneteket. Nézzük csak meg kisipari vonatkozásban mit lehet tenni ? Van-e feltámadásra lehetősége az egyénnek ? Van ! A kisebbek álljanak össze többen. Adják össze a megmaradt szerszámjaikat és legyen egy közös mühelyük. A közös termelés gyümölcsének közös eloszlása megadja a becsületes kenyeret. Ez a megállapítás különösen ma áll, a szabó, cipész és asztalos iparos ágakra, melyek nagy szolgálatot tesznek a közönségnek. Álljon példaként két helybeli szövetkezet, mely 25 éyes múltra tud visszatekinteni. Az