Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-03-19 / 19. szám
2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 március 19. Választások. Párizs-e, vagy Bern? Imperiálizmus tákolmánya, vagy az Internacionálé műve: körülzárt ketrec, vagy a szociálizmus szabad országa lesz-e Magyarország ? De ne várjunk mindent másoktól, ne alamizsnáért könyörögjünk, hanem a magunkét követeljük! Ne igazságos határokai kérjünk, amig országunk nincsen! Mert Árpád országa, amelynek földjén a vezérek osztozkodtak, Szent István birodalma, ahol a papok, püspökök garázdálkodtak, a legázolt 48-iki forradalom romjain felépült főurak, nemesek országa nem a mienk volt! A mi országunk alapját 1918 október 3!-én rakták le, a mi országunk most épül! De ne felejtsük el, hogy a forradalom még nem befejezett tény. Határköve a zsarnokságnak, az igaztaianságnak, de kezdete egy új világnak. Sokat elvégeztek a forradalom hősei, de még nagyobb a munka, amely várakozik ránk! Országunk alapja még mindig inog, az új tanok még mindig nem gyökereztek meg mindenütt! A szolgaság bilincseiből megszabadult nép a vallás béklyóival még mindig papjához van fűzve s ettől félrevezetve most is kész még gyávaságában a szolgaságba menekülni. Ezt kell minden erőnkkel megakadályoznunk! Ezért szállunk néhány hét múlva ismét harcra; ezért lesznek a választások ! El fog dűlni, vájjon ez az ország a munka, szorgalom földje lesz-e, vagy a renyhéké! Hogy fel fog-e ismét támadni a hübéruraiom, hogy ismét a kapitalizmus jármát vonjuk-e és újra szolgaságba esünk, de valami más formában ! Egészen újszerű választások lesznek az ideiek. Bandériumok nem fogadják a jelölteket, muzsika sem játszik, bornak, sörnek nem szabad folynia. Nem szabad egy ország jövőjének, józan gondolkodásának és minden erkölcsi erejének alkoholba fulladni! Mint szabad ember jelenik meg mindenki és mint honalapító távozik a választási urnától. Mindenkinek részt kell venni a választásban, senkire nézve sem lehet közömbös, mikor róla, földjérői, jövőjéről döntenek! Az emberiség örök, szent érdekeiért folytatott küzdelemben a legkisebb erőt sem szabad elhanyagolnunk, minden szikrányi energiát össze kell gyüjtenünk! Ebből a választásból a szociál- j demokráciának kell győztesként kikerülni. Annak az országnak.kormányára, amelyet a proletárok építettek fel, annak a szabadságnak őré"é, amelyet a nép vivott ki, csak a szociáldemokráciát tehetjük meg! A negyvennyolcadiki revolució elbukott, mert eltiporta az ellenforradalom ; az az ellenforradalom, amely újra feltámadt, itt van közöttünk. Választanunk kell a főurak, a börtön, az elnyomás Magyarországja és a nép, a szabadság országa közt. Párizs-e, vagy Bern ? n. m. Nők napja. — Március 30-án. Az országos nőszervező-bizottság minden évben megtartja a nők napját. A nők napja mindig nagy demonstráció a nők politikai jogainak a kivivására, a nők védelme, a nők felszabadítása érdekében. A nők napjának követelései között mindig első volt a nők választójogának a követelése. Ma Magyarországon ez már meg van, ezért tehát már nem kell küzdeni. Mégis azt mondhatjuk, hogy a nők napjának sohasem voit olyan jelentősége, mint ma. Mi ad nagy jelentőséget a nők napjának? Mindenek előtt az a tény, hogy a nők most járulnak először a szavazó urnák elé. Most tesznek tanúbizonyságot arról, hogy csakugyan szükségük van-e a nőknek politikai jogokra? Érettek-e arra, hogy szavazzanak az ország jövendő sorsa felett ? Mert ez a választás és ennek eredménye fogja megmutatni az ország jövendőjét. Attól függ minden, melyik párt fog győztesen kikerülni, azok-e, akik most ismét felébredtek, hogy régi hatalmukat visszakaparítsák, vagy pedig mi, szociáldemokraták. ; Az idén a nők napja március 30-án lesz, közvetlen a választások előtt. így beleesik a választási küzdelem idejébe. Ezt az időtt arra kell felhasználnunk, hogy a nőket, akik még távol állnak a szociáldemokrata párttól, ez alkalommal magunkhoz közelebb hozzuk. A nők napját ki kell használni arra, hogy a nők politikai felvilágosítását előre vigyük. Ezen a napon Magyarország proletár asszonyainak meg kell mutatniok azt — megérettek arra —-, hogy a politikába beleszóljanak és sorsuk intézésébői részt kérjenek. Meg kell mutatnunk végre, hogy hazugság és frázis az a felfogás, mely a nőket továbbra is távol akarja tartani a politika porondjáról, meg kell mondanunk, hogy a közügyekkel törődni akarunk, az ország intézéséből részt kérünk. Ezt a célt szolgálja az idei nők napja, mely arányaiban minden eddigi nők napját felül fog múlni. Hatalmas demonstráció lesz ez, melyben a nők nagy tömegeinek kell részt venni, hogy ezzel is bebizonyítsuk azt, hogy végre felébredtünk eddigi közönyösségünkből és mi is belevisszük erőinket a politikai küzdelmekbe, hogy ezzel is előmozdítsuk a szociáiista társadalomnak az eljövetelét, mely nekünk, nőknek is meghozza a teljes érvényesülés lehetőségét, teljes gazdasági és társadalmi felszabadulást. Még mindig rövidlátók vágjunk ? A világháború lezajlása után, a négy és fél évig a despota szellem által a lövészárkokba kényszerített nemzet, — melynek körében a Szlovák demokrácia szelleme már el volt plántálva — megmozdult, felébredt s mint egy ember emelkedett fel, szállott szembe elnyomóival, ledöntötte őket arról a polcról, melyet bitorolva, Istentől valónak állítottak és belekiáltotta az elnyomottak fülébe: „Nincs többé" különbség ember és ember között, — testvérek, egyenlők vagyunk s kell, hogy legyünk mindenben. A tekintély vak tisztelete megszűnt, az embert csak mint embert és nem a rangért s származásáért tiszteljük. A meggyötört nemzet e szózatát mint megváltó eszmét először is, az ezideig is már szervezett szociáldemokrata munkásság merte és tudta magáévá tenni; tudta, látta, hogy az ő ideje eljött, érezte, hogy csak a tettek mezeje hozhat részére egy boldogabb, egy szebb jövőt, amikor nem lesz kényszeríthető, hogy csak igavonó baromnak tekintsék azok, kik a nagytőkék, a földi javak hatalmi eszközeivel ezideig a szolgaság rabbilincseit rakták tagjaira! Igen, a szervezett munkásoké a jövő! Csak ők vannak hivatva arra, hogy egy dolgozó, munkálkodni akaró nemzet irányítói legyenek! Látjuk, hogy mit cselekedtek a szociáldemokrata párt keretében szervezett munkástestvéreink mindenütt, ahol a nemzet belső rendjét, a belső békét, a nemzet becsületét kellett megvédelmezni. Nos, — s mit cselekedett a szociáldemokrata párt a munkások anyagi helyzetének megjavítására, mit cselekedett már ezideig a szellemi munkások, a közalkalmazottak megélhetési viszonyainak a megjavítására? Minden elfogultság dacára be kell látnia minden közalkalmazott proletár testvérnek, hogy egyedül a nemzetközi forradalmi szociáldemokrata pártnak köszönhetjük, hogy ki lettünk emelve abból a nyomorhói, melyben a királysági Magyarország Bécsnek fölkinálkozó, tányérnyaló kormányai tartottak bennünket, amikor jaj volt annak a kishivatalnoknak, ki éhesgyermekei jajgató szavát elsírni merészelte valahol. Nincs most már mit félni a főnök uraktól, kik közül sokan még mindig nem akarják elismerni, hogy a proletár szó őreájuk is vonatkozik, mert nyomorúságos dotációjuk mellett nem is lehetnek s nem is tarthatják magukat józan ésszel másnak és akik a forradalom előtti időben, még a háború tartama alatt is előírhatták, hogy rnikép gondolkodhatik egy beosztott közalkalmazott. Nincs