Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-03-05 / 15. szám

1919 március 12. MUNKÁS ÚJSÁG 3. oldal. Erre már megjegyzésem sincsen. Mintha az idő gépe megállt volna. Kerekei visszafelé haladnának s megint ott lennénk a nagy messzeségben. Az elbukott rezsim szellője járja át a termet, amelyben, mint ingatag nádszál, helyeslően ringatják fejüket a negyedés félmilliók. n. m. MIÉNK A FÖLD. íme valóság. Mégis elértük, Tény lett az álom végre tehát. Az a föld, melyet mindig csak értük Öntöztük könnyel éveken át, Végre miénk lett Életadó föld, Most ime ismerjük a hazát. Városi munkás öntudatával Mostan a földet hozta nekünk. Összetartással, semmi csodával Itt az eredmény. Ök mivelünk. Rabjai hát az ósi ugarnak, Most ez a kérdés, hol a helyünk? Hallod-e pajtás, szól a pacsirta, Hallgatom boldog, drága dalát. Testünk a kínzást bátorán birta, Most hiv a munka, fogd a kapát. Eddig a fegyver volt a kezükbe, Most a kapával védd a hazát. Nincs úr és szolga. Itt a szabadság, Szárnyal a szent testvérszeretet, Aki a munkát ma lekicsinyli, Az soha munkás már nem lehet. Aki ma nem lát dolga után, az Senkit, de még „hazát

0 se szeret. PISZTEL, M. A Népszava előfizetőit kérjük, hogy újítsák meg előfizetéseiket! /Vtárcius elsején több elvtárs Munkás Újság előfizetése lejárt. Kérjük elvtársainkat előfizetéseik megújítására. PANASZKÖNYV. Panaszunk van a lakáshivatalra. Nem egy, de több és ez teszi szükségessé, hogy Panaszkönyv cim alatt a mai számtól kezdve rovatot nyissunk. Első panaszunk a következő: Takács Eszter szatócs, 1918 augusztus 1-én kivett Bolla Ferencné házában egy kis üzlethelyiséget. A háború előtt ebben a helyiségben Csapó Gyula cipésznek volt üzlete. Most Csapó a katonaságtól visszajött és bejelentette a lakáshivatalnál, hogy igényt tart az ő régi helyiségére. Öt különböző fórumon megtartott tárgyalás azt eredményezte, hogy Takács Esztert boltjából kirekvirálták. A szegény asszony könyörgött, hogy hívják meg Bolla Ferencnét, aki két rendőr jelenlétében kijelentette, hogy birtokában van Csapónak egy levele, melyben lemond a bolthelyiségre való igényéről. Mult hó 26-án kellett volna Takács Eszternek kimenni a boltból és már 27-én megjelent a végrehajtó nála és szakadó esőben kiszórtak mindent az elrekvirált helyiségből. Az nem lopott csak, aki nem akart. Takács Esztert, a szegény asszonyt, ki leányát tartotta a bolt jövedelméből, azért talán a törvény és jog ellenére, mert a követelő hangosabb volt, mint ő, kidobták, tönkretették. Hát nem égbekiáltó bűntett volt ez? Hát nem jogos, ha rendőrért kiáltunk! (M.) HÍREK. Farsang. Öreg Griff-terem, pókhálós szemeid és roskadozó falaid, már hány ifjú, csipke és gaseba burkolt leányszivecskét láttak félénken feléd dobogni? Ha leszállt a téli este és kigyulladt a fény lámpáidban, farsang elején, mikor Karnevál őfensége bevonult fényes udvarával, hogy uralkodjék... Mámort és aranyos ködöt borítva az agyakra és pazar jókedvet osztogatott hercegi kegye. Megvénült Griff-terem, emlékszel-e a nagyszerű bálokra, a „lady patronessek" fényes felvonulására? Még átremegett-e a te kőlelkeden a büszke gőg, ha sikerült egy előkelőség védnökségével a sikert biztosítani ? Hajdanán, mikor még Karnevál birodalmában, a ceremóniák székhelye voltál, bizony nagy arisztokrata allűröket és hajlamokat árultál el. Nagyon megválogattad azokat, kik a szilaj muzsikaszóra parketteden végig repülhettek. Karnevál hű szertartásmestere kellő tapintattal intézte el a szövevényes etikett törvényeit. Szépséghiba ritkán történt, ha még bohó leányszivek megfájdultak, mert kegyetlenül bántak el velük, azzal nem törődött senki. Szomorkodó Griff-terem, aztán egyszer csak észrevetted, hogy a bolondos, illatos kavargás elmaradt, a könnyű tánczene elhalkult — megszakadt. — Bájos, mosolygós leányarcok elborultak és délceg ifjak halálos táncot jártak. Észrevetted ?! Fájtak a mult emlékezései... Most a fiatalság lángolón feliobbanó, forró életvágya újra feléd csapott, soha nem tapasztalt fékte'enséggel. Felejteni, felejteni akar mindenki: a multakat, bűnöket, szenvedéseket. Élni... csak élni... És zarándokolnak hozzád — régi Griff-terem — az emberek, nap mint nap. ölelő karod most mind befogadja. De hova lett a „majomsziget", a frakkos gárda fekete tömege? Tudod-e már, észrevetted, feltámadó új világok hatalmas tengerhullámait, mely elsöpörte ?!... Ne sajnáld! A hajdan száműzöttek hálásak. Megkopott, fakó, redős ábrázatodat felékesítik zöld galylyal, rózsafüzérrel és úgy pompázhattál, mint ifjúságod idején, mikor még magadban is ragyogtál. Egyszerű, primitív szívesség öltöztetett fel, egy felejthetetlen estre. Egy estre, hol hetvenen, egyformán ragyogó arccal, önérzetes biztossággal jelenhettek meg. Ahol nem volt egy, mindenkitől körülrajongott bálkirálynő, de volt csupa egyforma sugárzó boldogság, ifjú szépség. Mert mind valamennyit tündérré varázsolta a tiszta öröm, a jóleső megelégedés. „Majomsziget" nyegléi tanuljatok. Hetvenen az összesek, hetven egyforma csokrot kaptak ott, hogy senkinek se fájjon a szive... Emberszivek ennél poétikusabbat még nem találtak ki. Az új tenger hullámverése megérezte, hogy Isten ellen való vétek, bárkinek is a mulatságát elrontani. Látjátok-e már az igazi jövőt, mindenben az emberségét, a valódi, nemes szépségét? Karnevál herceg, a detronizált uralkodókhoz kerültél. Nincsrád se szükség. Nagyon sok volt a ceremóniád és semmi szived. D. Sz. Népgyűlések. Vasárnap három helyen is künn jártak elvtársaink a falukban. Mihdlyházán Szelestey, Muli és Gombás elvtársak voltak künn, megalakították a pártszervezetet. Elnök Vadász Imre, jegyző Németh Sándor, pénztárnok Dözse Lajos lett. Nagyacsádon Kerekes, Molnár és Komlós elvtársak voltak künn. Ugyancsak megalakult a szervezet, melynek elnöke Dávid Miklós lett. Borsosgyőrön a környék összes falvainak lakói jelenlétében nagy népgyűlés volt. Előadók Becsei, Varga és Réffi elvtársak voltak. A Pápa és Vidéke megint hazudott. „T." ugyanis az egyik cikkében, melyre még vissza fogunk térni, olyan értelemben ir, mintha a szociáldemokrata pártszervezet tőlük kért volna segítséget a kommunisták ellen. Ez természetesen alávaló rágalom, mert egy szociálista szervezet sohasem aljasodhat úgy le, hogy a keresztény szociálistáktól kérjen segítséget. Járványkórház cimü cikkemben felhívtam az illetékes körök figyelmét azokra az anomáliákra, amelyek a pápai járványkórházban egy szegény amputált katonával összefüggésben tapasztalhatók. Szívvel irtam e kis cikket és úgylátszik, megértették a szivek azt, hogy segíteni kell. Borsosgyőri elvtársaink egy megható levél kíséretében 33 koronát, amit gyűjtöttek és 2 kosár élelmiszert küldtek számára. Köszönjük elvtársak, már ezzel is beigazolták, hogy igazi szociáldemokraták. A földigények bejelentése. Az 1919. évi XVIII. Néptörvény jogot ad a nincstelen nép legszélesebb rétegeinek földhözjutáshoz. A földosztás országszerte megkezdődött. Nekünk is sorompóba kell állnunk, hogy törvényadta jogainkat érvényesítsük. Fenti törvény 15. §-a földhöz juttat minden 21-ik életévét betöltött egyént, a körülirt sorrend szerint. Családi kisbirtokot 5—20 holdig igényelhet, vagy meglevő birtokának 5—20 holdra való kiegészítését kérheti mindazon 21-ik életévét betöltött egyén, aki ezen törvény életbelépte előtt földmiveléssel foglalkozott. Szölömiveléssel foglalkozók, vagy ahhoz értők, fenti birtoktipus helyett 1/

2—3 holdig terjedő szőlőskertre tarthatnak igényt. Kertészettel foglalkozók, vagy ahhoz értők 2—5 holdig kérelmezhetnek, ha az illetők nagyobb városok vagy ipari telepek közelében lakók. A 18. §. szerint családi háztelket, családi kertet, vagy családi szőlőkertet igényelhet minden olyan 21. életévét betöltött magyar állampolgár, aki földmivelő, mezőgazdasági munkás, szőlőmunkás, ipari munkás, kisebb javadalmazásu köz- vagy magánalkalmazott, önálló kisiparos, kiskereskedő, vagy szabad értelmi pályán működő s akinek nincsen háztelke, megfelelő nagyságú kertje vagy szőlőkertje, sem ennél nagyobb területű egyéb földbirtoka. Földmives-, földmunkás-, ipari-, kereskedelmi-, közalkalmazott- valamint szellemi munkás elvtársainkat felhívjuk, hogy a földigényeiket haladéktalanul jelentsék be írásban vagy személyesen a párttitkárságnál minden délután 3—7« 5-ig. hogy igényeink kielégítését illetékes helyen az idő előrehaladottsága miatt, azonnal megindítathassuk. Levél a Szerkesztőhöz. Igen tisztelt Elvtárs 1 Van szerencsém tudomására hozni, hogy szombaton reggel kint jártam a vágóhídon, mert a hatósági székekben nem volt semminemű hus sem. Gondolkodtam, hogyan lehetséges az, hogy szalonnát mérnek a közönségnek és hus nincs. Hát, a sertés hus nélkül csak nem nevelődik fel? Persze, 15 koronáért hatósági hus nincs, de a nem hatósági székekben 22 koronáért van, amennyi csak kell. Szalai vágóhídi felügyelő azt mondta, hogy nincs hus, de mi — vagy 20-ad magammal — csak álltunk és vártunk. Nem jöttünk onnan el, mert az inas meg azt mondta, hogy van hus, de Hochschornerhoz akarják szállítani, hogy a 15 K-ás hatósági ár helyett 22 K-ért mérhessék ki. Egyszerre csak behoztak két fél disznót, de a két hátsó láb nélkül (én gedig úgy tudom, minden disznónak van hátsó lába is, de persze, az kell az urak részére és a szegény vegyen 22 koronáért). Jó volna ennek is egy kicsit