Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-02-23 / 12. szám

1919 február 12. MUNKÁS ÚJSÁG 3. oldal. jesítésében gátoljuk. Hazafias virtuskodás ez a mostani körülmények között? Nem, sőt az ellenforradalmat akaratlanul is támogató, de mégis támogató ténykedés, tehát hazaárulás. Elképzelünk olyanfajta kormányformát, amely az adózási kötelezettség megszüntetésével tudja majd az országot igazgatn? Nem. Jöhet olyan jóságos kormány, amely azt mondja, hogy az eddig be nem fizetett adókat pedig tartsátok meg magatoknak, csináljatok belőle névnapot, disznótort, lakodalmat? Ilyen bolond kormány sem jöhet. Akármilyen jön, az állami adótartozásokat kíméletlenül és kamatostul behajtja. No már most mi, akik a királyságot megbuktattuk, a népköztársaságot megteremtettük, a saját, féltékenyen szeretett, kormányunk előtt becsukjuk a bugyellárisunkat és megbuktatván, anyagi csődbe kergetvén az államháztartást, annak a kormánynak tartogassuk a visszamaradt adókat, amely nem teketóriázik velünk, hanem egyszerűen elveszi a bugyellárisunkat, hogy adós, fizess! Mert hiszen ennek az állapotnak előbb-utóbb be kell következni, ha a bankópénz kimerül, ha az államkassza teljesen üres lesz, ha a szaporodó követeléseknek az állam nem tud eleget tenni. Értsük meg, hogy a köztársaságot, annak vívmányait nem elég szóval éitetni, hanem azokért áldozatot is kell hozni. Hát legyen az adófizetés a mostani igazságtalan adórendszer mellett nem kötelesség, hanem áldozat: akkor sem szabad megtagadnunk. Annyi éveken át, annyi jött-ment kormánynak megadtuk a kormányzás eszközeit és éppen a népkormánytól tagadnánk meg az új és igazságos adózás behozataláig? A népkormánytól, amely nem heréket és generálisokat, nem ellenünk épülő palotákat és kaszárnyákat hizlal és teremt belőle, hanem a javunkra cselekedvén, szociális fejlődést biztosít a fölhasználásával ? Ne legyünk rövidlátók, az ellenforradalomnak eszközei, a hazaárulás öntudatlan részesei, fizessük meg az adótartozásunkat és inkább ma, mint holnap. A népköztársaság üdve kívánja ezt most tőlünk és nem az adóvégrehajtó. Az adófizetés most nem kellemetlen szórakozás, hanem honpolgári kötelesség. Szeretjük a köztársaságot, ebben mindnyájan egyek vagyunk, de ne tegyünk úgy, mint annakidején a pozsonyi országgyűlésen a nemesi fölkelők a hadsereget kérő Mária Terézia előtt: — Yitam et sanguinem, sed avenam non! (Életet és vért igen, de zabot nem 1) Aki négy és féi évig a frontokon idegen érdekekért tudott dolgozni és szenvedni, az ma a saját és az igazi közérdekért kell, hogy dolgozzon. A fa ára. A hét egyik napján kint jártam a várkertben, egy kis tűzifát szerettem volna szerezni, de sajnos, nem sikerült. A főkertész úrtól azt a tanácsot kaptam, vegyek egy kocsi ágfát 30 K-ért, kapok a fakitermelőktől. Elindultunk az első fakitermelő csoporthoz (t. i. itt már hárman voltunk), megkérdeztük, mi az ára egy kocsi ágfának, felelet 30 K, odébb mentünk egy másik csoporthoz, itt a felelet 40 K, tovább mentünk a harmadik csoporthoz, itt volt 50 K, ismét tovább mentünk, a következő csoportnál 60 K-át kértek egy kocsi ágért. Még odébb is volt egy csoport, oda már nem is mertünk, mert úgyis tudtuk, hogy 70 K lesz. Hazafelé indultunk, jött egy fuvaros, megkérdeztük, hogy mennyiért hoz be egy kocsi ágat, 30 K, hagytuk tovább menni, mi is jöttünk, míg ismét jött egy másik fuvaros, megkockáztattuk a kérdést, nála is a válasz 40 K, szerencsénkre több fuvaros nem jött, ezen a téren több áremelkedés nem történt. Oh, én szegény leszerelt katona, milyen boldogok a hadi uzsorások, ők fűtött szobákban lakhatnak. Még egyszer az ipartestületi választásról. A keresztény szociálisok listáján megválasztott szociáldemokrata kisiparosok beadták a lemondásukat, mintegy 14-en. Ezáltal az Ipartestület pótválasztást lesz kénytelen elrendelni, az elöljáróságot kiegészíteni. Mert ily nagyon hiányos választmány nem vezetheti az Ipartestület ügyeit. Tanulságul szolgálhat mind a két pártnak ez a választás, mind a két párt tiszteletben akarta tartani a másik párt jogait, tekintve, hogy az ipartestületnek minden iparos egyenlő tagja, minden politikai nézetkülönbség nélkül. Ezért állított össze mind a két párt vegyes névsort. Nézetem szerint sokkal megfelelőbb, ha minden párt a maga pártjából állítja össze jelöltjeit, s azzal győz, vagy bukik. A felelősséget viselje a győztes párt maga. Itt azonban a lemondás oka a jelölés és a választás körüli kétszinüsége a megválasztott elnöknek. Trauner Lipót úrnak, aki az Ipartestület jelölő bizottsági ülésén elfogadta az alelnök-jelölést, a keresztény szociálisoktól meg az elnökjelölést, nyilván azon jezsuita számításból, hogy akármelyik párt listája győz, ő vagy elnök, vagy alelnök lesz az Ipartestületben. Aki ilyen jezsuita-furfanggal jut egy ilyen tiszteletbeli álláshoz, mint az Ipartestületi elnökség, az nem méltó arra, hogy ezen diszes állást betöltse, önérzetes, felvilágosodott kisiparosok az ő vezetése alatt nem működhetnek, no meg ker. szoc. megtisztelésből nem kérnek, mert az ö megtisztelésük inkább aláássa, mint felemelje a bizalmat és megtiszteiést; különösen akkor, mikor olyan ember maga az elnök, aki arról ismeretes, hogy ipara mellett a tanonctenyésztést is iparszerüleg űzi. Aki segéd nélkül 8—10 tanoncot tart, tőlük beszedi a 300—400 K tanulópénzt s mikor felszabadulnak, azonnal szélnek ereszti őket. így szaporítja a munkanélküliek számát, csak addig kellenek neki, míg fizetésükkel és ingyen munkájukkal gyarapítják az ő anyagi helyzetét, ilyen felfogású emberek nem valók az Ipartestület vezetésére. Hogy ilyen felfogással megfertőztessék a többi iparosok gondolkodását, s amennyiben a rézsut felfogású kisiparosok kezében van az Ipartestület vezetése, a szervezett kisiparosok résen állnak, minden ténykedést figyelemmel kisérnek, nem engedik, hogy az Ipartestület a ker. szoc. világcsalás, ellenforradalmár pocsolyájává sülyedjen. HÍREK. Szabó István az országos kisgazdapárt elnöke nyilatkozik, E hét egyik első napján kérdést intéztünk Szabó Istvánhoz, hogy vájjon mit szól a pápai kisgazdák és a keresztény szociálisok szerelmi viszonyához. Lapzártakor érkezett meg Szabó István válasza, amit itt szószerint közlünk és ami természetesen csak megerősíti a vezércikkben olvasható tiltakozást: Szociáldemokrata párt, Pápa. Amennyiben tény a pápai kisgazda párt és keresztény szociálista párt fúziója, kijelentem, erről tudomásom nem volt és jelentést erről máig sem kaptam. Ha a fúzió létre jött, úgy ezt tőlünk teljesen idegen és független akciónak minősítem. Szabó István. A Néptanács kinevezése. Dr. Rainprecht Antal, Veszprém vármegye főispán-kormánybiztosa az- eddigi városi képviselőtestületet ideiglenesen pótolni hivatott Városi Néptanács nem tisztviselő tagjaivá az 1919. évi VIII. Néptörvény 2-ik §-ában gyökerező jogánál fogva dr. Balla Róbert, Giczi Gábor, Győri Gyula, Hajnóczky Béla, dr. Hoffner Sándor, Keresztes Gyula, dr. Kőrös Endre, Muli József, Nóvák István, Renner Ármin és Torma Lajos urakat nevezte ki. — A Néptanács folyó hó 24-én délután 4 órakor a városháza közgyűlési termében tartja alakuló ülését. A Néptanács ülései nyilvánosak. A munkásbiztosító köréből. A munkásbiztosító pénztár autonómiáját visszaállító rendelet egyben kinevezte az új igagaztósági és felügyelő bizottsági tagokat. Igazgatósági tagok lettek: Csapó Géza, Kummer János, Muli József, Viz Ferenc, dr. Tenczlinger József és Wittmann Ignác a munkaadók részéről, Torma Lsjos, Kerekes János, C. Horváth Pál, Nánik Pál, Pongrátz Sándorné, Deutsch Lajos az alkalmazottak részéről. A felügyelő bizottság tagjai: dr. Hoffner Sándor, Kohn M. Mihály és Leipnik Ármin munkaadók és Madarász József, László Mihály és Molnár Árpád alkalmazottak lettek. — Az igazgatóság folyó hó 20-án tartotta alakuló gyűlését. Elnök lett Kerekes János, alelnökök lettek dr. Tenczlinger József, Deutsch Lajos. A felügyelő bizottság elnöke dr. Hoffner Sándor, alelnöke Madarász József lett. — A felügyelő bizottság a pénztár vagyonkészletét f. hó 21-én d. e. 11 órakor vizsgálta és vette át. A pénztárt minden tekintetben a legnagyobb rendben találták.