Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-02-05 / 7. szám

2. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 február 12. minden kellékei fölött, mert évtizedes kemény harcokban egy szent eszme, a népek szeretete és a viiágszabadságért való harcokban megedzve és az egész világ munkásságával összeforrva, szoros kapcsolatban van az egész világ egyazon eszméért harcoló öntudatos bajnokaival, csakis ez a szervezet nyújthat garanciát arra, hogy Magyarország területi kérdése az emberi igazságok mértéke szerint fog elbíráltatni. Ezt jól jegyezzék meg maguknak azok a katonák, katonatisztek, akik még ma is visszasírják a régi — pofozáson és osztálybecsületen felépült fegyelmet és szellemet, — mely csütörtököt mondott, letűnt és többé fel nem tűnhetik. És hogyha ezek az urak ezt megértették, szálljanak magukba és gondolkozzanak. Gondolják meg, hogy most két főkérdés dominálja a helyzetet. Ennek a két főkérdésnek a gyors és helyes megoldása kell, hogy a szivén feküdjék minden becsületes magyar honpolgárnak, akár szociálista, akár visszasíró párti; akár katholikus, akár zsidó; akár katona, akár nem: az ország területi épsége és a belső rend és munka. Ez minden egyes becsületes ember első érdeke, sőt feltétlenül létérdeke. Mert hiszen a gyülöletszító jelszavakkal dolgozó embernek is be kell látnia, hogy Magyarország területi épsége nemcsak az úgynevezett hazafiak szempontjából fontos kérdés, hanem par excellence gazdasági, sőt munkáskérdés is lévén, legalább is oly mérvben fekszik szivén a szociáldemokrata szervezetnek, mint bármily más alakulatnak. Ezt talán nem kell bővebben magyarázni. Ha már most látják, hogy van itt egy szervezett politikai és társadalmi falanx, mely eddigi céltudatos tevékenységével egyedüli volt eredmények felmutatásában, hajoljanak meg előtte és ha már nem tudnak hozzá csatlakozni, térjenek ki előtte és engedjék nyugodtan megmenteni azt, ami még menthető abból, amit a reakció és a visszasírt régi rendszer szisztematikusan gazul elveszített. Ennek a politikai és társadalmi falanxnak a munkáját segíteni olyan hadseregre van szükség, melyet az új kor eszméi áthatnak, mely megérti a szociális átalakulás elmaradhatatlan igazságait, melyek visszatarthatatlanul születnek az idők méhéből. Egy ilyen hadsereg kell az országnak. És azok a tisztek, akik ezt teljesen át nem érzik, jobban teszik, ha önként elhagyják helyeiket és egyéni érvényesülés e mai egészséges korszakában, igyekezzenek más pályán érvényrejuttatni tevékenységi ösztönüket, de ne akarjanak az új kor hamis prófétái lenni, akik a laktanyákban a köztársaság katonái között vagy nem titkolt rezignációval semmit sem csinálnak és várják a megváltást, vagy pedig szociális jelszavakkal igyekeznek a köztársasági katonák egy részét maguknak megnyerni és különben dicséretreméltó szorgalommal és eredménynyel csoportosítani és kézben tartani, míg a másik résszel keveset törődnek, vagy ha igen, eredmény nélkül, mert más berkekben kalandozva, más nótákat fújnak és nem találják meg a hangot, melyre mindannyian egy dalban olvadnának össze. így minden laktanyában két különböző kis hadsereget létesítenek. Azt is szeretném eszökbe juttatni, hogy az az eskü, melyet a mai népkormánynak a kezébe tettek le a köztársaságra, van olyan szent, mint az annakidején Ferencz Józsefnek és Károlynak leadott eskü, melynek nevében és súlya alatt harcoltak, szenvedtek, véreztek ők maguk és küldték ezekbe a szenvedésekbe a jogtalanok ezreit. Ezt az esküt nem illik megszegni, nem fair dolog azt a kormányformát és kormányt, melynek ezt az esküt letették, szidni, gyalázni, rágalmazni, pusztulását kívánni. Aki nem tudja esküjét megtartani, az hagyja el helyét és ne akadályozza tétlenségével, vagy magatartásával a feltétlenül szükséges megszilárdulást, a hadseregnek egységes kialakulását és ne legyen fizetett ellensége annak a kormánynak, mely azon elemekre támaszkodhatik csupán, melyek eddig a rend, fegyelem és eddig felmutatható siker egyedüli letéteményesei, a területi épség védői, tehát a visszasirók — ha különben hazafiak és becsületes emberek — szempontjából is egyedüli garanciális erő. A hadsereg minden tagja fizetett szolgája, házőrzője az államnak, az állam megszemélyesítőjének: a kormánynak. Ugyan, mit csinálnak azzal a kutyával, aki gazdája lábaszárába kap ? Legjobb esetben nem bizzák reá többé a házőrzést. A régi idők embereit és erkölcseit pedig minden körülmények között igyekezzenek elfeledni, ne ábrándozzanak se Tiszákról, se Wekeríékről, senki sem fogja többé őket és gyalázatos rendszerüket életrekelthetni, a kor szelleme mindenütt és mindenekfelett győzedelmeskedik, bárki kíséreljen meg, bármily eszközökkel, bármily puccsot, még egy új Napoleon sem tudna ma a világszabadság hóhérává lenni, „Mert egyént sosem Hozandsz érvényre a kor ellenében: A kor folyam, tneiy visz, vagy elmerít Úszója, nem vezére, az egyén". Madách. Azoknak a katonáknak végül, akik a mai eseményeket, a forradalom szükséges voltát nevelésük, eddigi életmódjuk és abból fakadt világnézetük folytán nem értik meg és határozatlanúl várnak, talán csodára, vagy egy jelre, egy fénysugárra, adok egy egyszerű kis fáklyát a kezükbe: olvassák el egyelőre Pogány József „A munkapárt bűnei" cimü kis füzetét, Pápán is mindenütt kapható néhány garasért — és abból azután tisztán kivehetik, hogy mik voltak a magyar forradalom közvetlen előidézői és hogy miért tünt le az a rendszer örökre, úgy, hogy minden okos és magát szerető ember is csak szociális alapon, az új eszmék keretében keresheti jövőbeli elhelyezkedését és boldogulását. A régi hadsereg az ő külön e célra nevelt, szociális sötétségben tartott önző és gyűlölködő vezetőivel a régi rezsim támasza volt. Tályog a nemzet testén, fekély az emberi jogok, az emberi méltóság, a népjogok testén, mely elemésztett, pusztított. Ki kellett operálni. Súlyos operáció volt annak szétbomlasztása, a nemzet teste sokáig megfeküdte, betege volt, — de ime kezd erőre kapni, már-már elhagyja ágyát és a világ már kezd neki helyet adni asztalánál. Akik pedig mindezt meg nem értik, akik a behegedő sebben visszamaradt geny szerepét játszák, azokra nézve egy új operáció fog majd végrehajtatni, a beteg fel fog gyógyulni és teljes új erejében élni, fejlődni. P. M. E cikk irója Pisztel Marián főhadnagy. Nem ismerjük szociálistának, sőt politikai hitvallását egyáltalában nem ismerjük. Leközöljük cikkét, mert sok okos gondolat van benne. Szerk. A magyar „Károly=kereszíesek" követelés e. A burzsoázia, a hadsereg tisztikárának gyönyör- és élvezethajhászó része, álszenteskedő csuhások hazaffyas célok örve alatt mind szemérmetlenebbül szervezkednek ellenforradalomra. Nem tudják, mondjuk ki nyíltan, nem akarják megérteni

1 az idők szavát. Inkább készek ők feláldozni a maguk külön érdekeikért a közérdeket és az igazságot. Alább közöljük a következő felhívást, mely január 31-én érkezett a 7. huszárezred parancsnokságához. „A magyar ,Károly-keresztesek' követelése. Hazafias kötelességünknek tartjuk, hogy a mai viszonyokon segítsünk. Követeljük, hogy magyar hadügyminiszter csak olyan egyén lehessen, aki a háború folyamán legalább 12 hónapon keresztül frontszolgálatot teljesített az ezredparancsnokságig bezárólag. Felhívjuk Önöket, az aláirt ivet a magyar terület védelmi ligának Budapestre beküldeni. Hazafias üdvözlettel !" Szinte hihetetlen, hogy ilyen nyíltan üvölthet a reakciósok tábora a szociálista hadügyminiszter ellen. Követeljük, hogy kormányunk a legerélyesebben és kíméletlenül lépjen fel a reakciós szövetkezetekkel szemben, melyek hazafias frázisok hangoztatása mellett, ellenforradalmi hangulatot keltve országszerte veszélyeztetik ifjú demokránciánkat. Végül még egy szót. Ha a magyar terület védelmi ligának annyira a szivén fekszik az ország sorsa, mért hivták hát be a cseheket a hősterületvédők? Csaholó szájuk zürzavaró jár tatása helyett mért nem rohantak a végekre, mért nem áldozták fel az életüket a tisztelt ellenforradalmárok? Nem tették, pedig nem lett volna kár értük. Elek Pál hadnagy.