Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-06-22 / 52. szám
3 1. oldal. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 j un iu s 3. válaszfalat vonjunk. Csak két osztály van: dolgozó és elnyomó, a munkásnak tehát nem lehet elválasztania magát más munkástól. Az összvezetőségi gyűlés alkalmat ad minden szakszervezeti ügy letárgyalására, még speciális ügyek is letárgyalhatók itt. Az, hogy külön tart értekezletet a szellemi munkásság, csak meglazíthatja az összetartást, bomlasztja a testvéries érzést s mint ilyen, elitélendő. Végül bejelenti, hogy a központi párttitkárság megszervezte a pápai kerületi párttitkárságot, melynek vezetésével Kerbolt Alajost bízta meg. Kerbolt Aiajos örömének ad kifejezést, hogy amikor a központ megbízta a kerületi párttitkárság teendőivel, mint régi pápai lakos, ismerősökre talál, akikre mindenkor támaszkod hátik munkájában. Ismeri a város régi szociális mozgalmait s most sajnálattal állapítja meg, hogy bár sok a lelkes szoeiáiista, mégis bizonyos közöny, ietárgia vett erőt a munkásság nagy részén. A proletárdiktatúra a dolgozók hatalmán nyugszik. Ha a munkásság soraiban csüggedés, nemtörődömség lép fel, akkor veszélyeztetve van a proletárdiktatúra. A proletáriátus ellenségei megfeszített erővel küzdenek a munkásság ellen s a proletárságnak ezt a támadást még nagyobb harccal kell viszonoznia, erővel, megértéssel, összetartással mindent le kell győznie, ami útjában áll s ellensége. Nem találja meg azt az igazi pártéletet, amire számított. Csak egy dolgot említ fel. A dohánygyári munkásokat a távozás előtt megmotozzák, de a tiszteket nem. Kétféle mértékkel mérni pedig nem lehet, különbség munkás és munkás között nem íeiití. ilyen apró hibák idegenítik el a tömeget a vezetőségtől. Uj élet, új erő kell a pártba, lendületes, erős munkát kell kifejteni, hogy ébredésre készítsünk mindenkit. Agitáljon minden szoeiáiista, dolgozzon mindenki, hogy ne legyen itt senki köztünk, aki még nem ébredt öntudatra. Szomorú tény, hogy a pártnapi gyűlésen 30—35 hallgató jelenik meg. Vegyék kezükbe a vezetők a felvilágosítás, öntudatra ébresztés munkáját, tanítsanak, gyújtsanak, forradalmasítsanak, itt a tizenkettedik óra, ébredjen mindenki, mert ettől függ a sorsunk. A munkásság és a Munkás Újság. Buxbaum Béla megállapítja azt a sjnálatos tényt, hogy egyes szervezett munkások ellenséges szemmel nézik a Munkás Újságot, egyes szakszervezetek tudatosan ellene vannak a párt lapjának. A Munkás Újság radikális, nyilt lap. Szemébe mondja a munkásságnak a hibákat, feltárja a mulasztásokat, ezen pedig megsértődnie nem lehet, mert mindenkinek megvan a joga, hogy magát a kivételek közé számitsa. A pártlap nyíltan, őszintén rámutat a hibákra, amelyek egyrészt a szervezeteken belül történnek, de másrészt feltárja azokat a hibákat is, amik a szakszervezeteken kivül történnek. Az igazság kimondásáért pedig lehetetlenné tenni, széttépni, „kis piszkosnak" titulálni egy lapot nem lehet. Ha mégis előfordul ez, akkor a szakszervezetek vezetősége hibázott, mert elnézte, hogy megálljon az a szép és lendületes munka, mely megindult a Munkás Otthonban, amikor még lelkesen hallgatta a munkásság a vezetőség szavait. Ma fokozott erővel kell a tömeget felrázni a közönyből, foglalkozni vele, elébe tárni a helyzetet s megvilágítani, hogy bár ma nyomorgunk, i nehézségekkel küzdünk, de ezt türelemmel i kell végigharcolnunk, mert ebből születik meg a szép, boldog jövendő. — Az ifjúmunkások ügyében felmerült panaszokat figyelembe véve bejelenli, hogy a szabadoktatások a jövőben nem öt, hanem hat órakor veszik kezdetüket. A szakszervezetek vezetői hassanak oda, hogy az ifjúmunkások pontosan megjelenhessenek az előadásokon. Az ifjúmunkások oktatása, nevelése a jövendő legbiztosabb megalapozása, kötelessége tehát mindenkinek, hogy az ifjúmunkásokat a szabadoktatásokon való megjelenésben ne akadályozza, hanem támogassa, mert csak így lehet elérni, hogy a munkásból egészséges, becsületes, öntudatos embert nevelhessünk, aki igazán Ember legyen. Bejelenti, hogy az ifjúmunkások országos gyűlésén képviselni fogja a pápai munkásságot és szóvá teszi a panaszokat. Rajta lesz, hogy olyan megoldást találjanak, mely mind az ifjúmunkásokat, mind a munkaadókat kielégíti. — Felemlíti a győri eseményeket. A nők türelmetlensége okozta a puccsot. Mindenütt a nők neveletlensége, szervezetlensége teremti meg a hasonló mozgalmakat, mert nem rendelkeznek kellő öntudattal. A győri munkásság tegnapi gyűlése megbotránkozva itélte ei a nők mozgalmát, mely ugyanaz volt, ami a pápai múltkori eset is lett volna, ha elejét nem veszik a nagyobb kellemetlenségeknek. Az ilyen ténykedések okait a nők helyzetében lehet megtalálni. Nem voit nőmozgalmunk s ezt most kell megteremtenünk. A szakszervezetek vezetői vigyék ki e kérdés fontosságát a nők közé, győzzék meg őket arról, hogy a napi szükségleten túl egy holnap is van, ne legyenek tehát rettegők, gyávák s akkor reményünk lehet, hogy leküzdjük a nehézségeket. Tél előtt s a téli idő élelmezési nehézségei előtt állunk. Ha a ránk következő télen nem akarunk éhezni, akkor a batyuzási tilalmat a legerősebb szigorúsággal kell keresztül vinni a proletárjövő érdekében. Teljes, új, becsületes munkának kell kezdődnie.Korrupció van mindenütt. Felelőtlen elemek, stréberek kerültek vezető állásokba, öntudatlanság, nemtörődömség van minden cselekedetükben. Az ilyen elemektől meg kell tisztítani a tanácsköztársaságot. Maga a a munkásság és a szakszervezetek vezetői is ellanyhuitak a proletáriátusért vívott harcban, nincs meg a régi ielkesedés, a régi harci tűz, a régi hit. Kishitű a magyar .proletáriátus. Korog a gyomor, hát kétségbeesik és nem is akarja megérteni azt a korszakalkotó átalakulást, mely most vajúdik és amely kizárólag a munkásságért van. Ha a tökéletes pusztulást, ha a legrettenetesebb anarchiát el akarjuk kerülni, új életet kell kezdeni, fel kell rázni mindenkit, aki tunya és kétségbeesett és ez a munka az. öntudatos, tiszta, igazat akaró emberekre, elsősorban a munkásság vezetőire vár. Nem szabad ma semminek sem megbontani a munkásság sorait, öntudat kell, nem szabad visszatekinteni a múltba, az egyiptomi húsos fazekakra, be kell látni, hogy a meglévő nyomorúság, inség szükségesség, melynél ma jobbat teremteni, adni nem lehet, melyet tűrni kell, hogy ne idézzük eiő a teljes anarchia veszedelmét; melyet tűrni keli, hogy szebb, jobb, boldogabb legyen a jövő. Piroth a munkásság vezetőiben keresi azokat az okokat, melyek előidézik a munkások csüggedését. A munkásság eddigi vezetői hivatalt vállaltak, kiestek a munkásság zöméből, hivatali elfoglaltságuk miatt nem foglalkoznak eiéggé a tömeggel. Azok teljesítsék tehát kötelességeiket, akik a munkásság közölt élnek. Tanítsák, világosítsák fel, vezessék a munkásságot, végezzenek intenzív, tökéletes munkát. — Tény, hogy az ellenforradalmi puccs a nők soraiból indul ki. Ez érthető is, mert a nők lobbanékony természetűek, könnyen hajlanak a meggyőződés változtatásra s képesek más elvet vallani. Be kell vonnunk a nőket a szoeiáiista mozgalomba, jöjjenek el ők is a gyűlésekre. A lehetőség szerint, hozza ei minden elvtárs ide a családját, mert csak így lehet a nőket is öntudatos, lelkes proletárokká nevelni. Gáspár a közalkalmazottak külön összvezetőségi gyűlésének a kérdésében szólal fel. Egy Budapestről kiküldött elvtárs járt Pápán s ő hangsúlyozta az összetartás, az együttműködés fontosságát. Ez indította a közalkalmazottak vezetőségét arra, hogy gyűlést hivjon össze s ezt a fontos kérdést megoldja. A közalkalmazottaknál nem volt szervezeti élet. Ezzel a gyűléssel akarták felrázni a tétlenségből, be akarták bizonyítani, hogy érdeke minden közalkalmazottnak, hogy részt vegyen a proletármozgalomban, mert nem voit kormányforma, mely annyi előnyt biztosított volna számukra, mint a kommunizmus. Az e kérdés felett kifejlődött vitában Schnobel, Lantos és Piroth szólaltak fel s megállapították, hogy az összes szakszervezetek vezetőségi gyűlése van hivatva arra, hogy tanítson, forradalmosítson, tüzet gyújtson a munkásságban. A liszf-fejadag, Schnobel Ferenc a liszt fejkvóta felemelése ügyében indítványt terjeszt be. Szelestey az indítvány elvetését kéri. A fejkvóta megállapítására vonatkozólag, a közel jövőben rendelet jelenik meg, tehát nem vághatunk elébe a rendeletnek. Kerbolt: Ne higyje senki, hogy a proletár társadalom éheztetne valakit, akkor, amikor van élelmiszer. A munkásság azért vette kezébe a hatalmat, mert megunta a kizsákmányolást s kenyérhez, élethez akarja juttatni azt, aki dolgozik. Azt az indítványt szerette volna hallani, hogy aki itt nem dolgozik, az betevő falathoz se juthasson. Mert azok, akik ellenségei a diktatúrának, még most is jól élnek. így kárbavész minden munka, minden áldozat. Vagy dolgozzunk, vagy pusztuljunk el. Amink van, az mind a miénk lesz. Ha nincs, az nem a mi hibánk, hanem a körülmények az okai, melyek ezeket az állapotokat megteremtették. Az ántánt mindent ígér, ellenértékül csak azt kívánja, hogy más kormányunk legyen, olyan kormány, mely a népakaratot képviseli. Azt kérdem, a dolgozók akarata-e a népakarat, vagy a Weisz Manfrédok és Esterházyak akarata-e ? Ha visszahívjuk Esterházyékat, akkor lesz itt minden, — de nem a dolgozóknak, hanem csak az Esterházyaknak. De eljön az az idő, mikor lesz mindenünk, mert i mindenki dolgozni fog.
