Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-06-22 / 52. szám

2. oldaí. MUNKÁS ÚJSÁG 1919 julius 15. A vasárnapi népgyűlés. Tüntető felvonulás a Főtérre. — Ötezer ember a menetben. Szakasits Árpád beszéde. Méreteiben nagyarányú s hatalmas tüntetés kereteiben folyt le a vasárnapi népgyűlés. A munkásság a MunkásOtthon előtt gyülekezett és szakszervezetenként vonult fel 3 óra után a Jókaiutcán keresztül a Főtérre. A menet élén a pártvezetőség haladt, utána a a vörös huszárok százada, majd a szervezett zenészek jöttek, végig az útvonalon a Marseillaiset és az Internacionálét játszva. Őket követte az ifjúmunkások lelkes csapata, azután a dohánygyári és az összes többi szakmák jelzőtáblákká!, vörös zászlókkal. A járásbeli községek proletársága küldöttségileg vett részt a menetben, ott láttuk a csóti tábor menekültjeinek, Marczaltő, Ihászi, Nagygyimót, Vaszar, Gecse, Borsosgyőr, Kéttornyulak, Ugod, Nóráp, Tapolczafő, Takácsi, Mátyusháza, Szalmavár stb. földmives-munkásainak küldötteit. A felvonulás, amelyben körülbelül ötezer munkás vett részt, impozáns rendben folyt le s az óriási tömeg félkörben helyezkedett el a nagytemplom előtti tér előrészén, hogy ; meghallgassa a központ kiküldöttjének, Szakasits Árpád elvtársnak beszédét. Feszült figyelem mellett közel egy óra hosszat tartó alapos előadásban ismertette Szakasits elvtárs a jelenlegi bel- és külpolitikai helyzetet. Rámutatott a mult rendszer bűneire, a kapitalizmus okozta háború következtében lezüllött gazdasági viszonyainkra, megmagyarázta a tanácskormány céljait és törekvéseit. Beszéde minden aktuális kérdést felölelt, a kétkedők aggodalmait eloszlatta és számos, a nép közé vetett téveszmét döntött meg. Különösen megnyugtató és tanulságos volt a pénzkérdésben kifejtett érvelése s a külpolitikai állapotok vázolása. Á hallgatóság viselkedése a népgyűlésen sok jogos kifogás alá esett, amivel vezető helyünk foglalkozik. Részletesen a gyűlésről a következőkben számolunk be: A népgyűlést Piroth György eivtárs nyitotta meg rövid beszéddel és átadta a szót a budapesti központ kiküldöttjének, Szakasits Árpád elvtársnak, aki ezeket mondotta: Tanácsköztársaságnak keilett jönnie! Tisztelt Elvtársaim I Recseg-ropog az európai kapitalizmus épülete, az egész világon a forradalomnak felcsapó lángja festi pirosra a kapitalizmus égboltozatát. Soha jobban nem bizonyosodott be mint ma, hogy a forradalmakat nem emberek csinálják, hanem, hogy a forradalmak társadalmi szükségletek kirobbanásai. Oroszország volt az első, amely leszámolt a kapitalista renddel és noha az egész világ kapitalista sajtója, bérenc-tudóshada, polgári pártjai nem tettek egyebet, mint azt bizonygatták, hogy Oroszország a kommunizmus alatt össze fog omlani és bár az európai kapitalizmus minden erejét arra koncentrálta, hogy részint belforradalmakkal, részint külső támadásokkal az Orosz Tanácsköztársaságot megdöntse, — immár másfél év telt el és a SzovjetOroszország nem dölt meg, hanem a küzdelmekben megerősödve végzi a maga nagy szervező munkáját, erősíti a belső rendet, szervezi a termelést úgyannyira, hogy az ántánt lapjai is kénytelenek elismerni, hogy soha az orosz cári uralom alatt olyan rendet, aminő ma van Oroszországban, ott megteremteni nem sikerült. Amiként Oroszországban szükségszerűség volt a kommunizmus útjára térni, úgy volt ez Magyarországon is. Aki figyelemmel kisérte az eredményeket 1918-ban, amikor már meglazultak azok a kötelékek, amelyek a hadsereget együvé fűzték, amikor mindinkább nyilvánvalóvá lett, hogy a háború, amelyet a központi hataimak indítottak, el fog veszni, attól a pillanattól fogva matematikai pontossággal következtek egymásra azok az eredmények, amelyeknek vége nem lehetett más, mint a forradalom. A monarkia s Németország hadügyi összeomlása kikerülhetlenné tette nálunk a burzsoázia végzetét. : Össze kellett omolnia a háborúnak, mert nem volt benne a legcsekélyebb erkölcsi tartalom sem. Az októberi forradalom már egy hatalmas lépés volt, de mert a magántulajdon módszerét akarta megtartani, ennek is meg kellett buknia. De nem azért, mert az októberi forradalom szellemi tartalma nem volt eléggé szép, hanem, mert gazdaságilag ez az ország nem tudta vállalni a terheket a magántulajdon jogrendszere mellett. A hákoru teljesen kipusztította az országot javaiból, de azok, akik visszajöttek a harctérről, a lövészárkok, szörnyű szenvedései után, bizonyos bért kértek szenvedéseikért, kárpótlást kívántak, azt akarták, hogy az ország cserébe azért, mert vérükkel védelmezték, lássa el őket a megélhetés lehetőségével, tisztességes munkásvédelemmel és mindazzal, amire a munkásnak munkaereje fenntartása céljából szüksége van. De a magántulajdon mellett, ha ki akarták fizetni a háborús költségeket, akkor minderre már nem juthatott volna s azok a nyugtalanságok, amelyek az októberi forradalmat elindulásától március 21-ig jellemezték, azt mutatják, hogy az államhatalom, amelynek pedig a munkások is részesei voltak, szembekerül a nagy munkástömegekkel. Ez az összeütközés robbantotta ki a március 21-iki forradalmat. Mindenki tudja, hogy a Forradalmi Kormányzótanács, mikor átvette az ország vezetését, kiáltványában azt mondotta: senki sem várhatja máról-holnapra egy Eldorádó megteremtését, hanem a proletáriátusnak még jó ideig szenvednie kell, mert a háború szörnyű csapásai teljesen tönkretették az országot, a szenvedések ezt az idejét át kell élnünk, mert csak a proletárdiktatúra útján juthatunk el egy jobb jövendőhöz. A proletároknak az a rétege, amely évtizedek óta küzdött munkásmozgalomban, megértette % be is látta ezt, vannak azonban sokan a munkások között, akik a proletárdiktatúra kikiáltásától azt várták, hogy az országban egyszerre bőség lesz, a javak rengetege fog a szükséget szenvedők rendelkezésére állni. Nem értik meg, hogy nem a diktatúra hibája, ha itt az országban minden tönkre ment, hogy nincs elegendő ipari cikk és élelmiszer, hanem hibája ez az állapot annak az uralmi rendszernek, amely a háborút hozta, amely az emberek százezreit s millióit a termelő munkától, a gyárból, a bányából kikergette a lövészárkok mocskos sarába, amely tönkretette az ország legderekabb férfiait. Ez a mai állapot azonban, hogy szükséget szenvedünk, bizonyosan nem tart sokáig. El fog kévetkezni mihamar az az idő, amikor a termelés megszerveződik a közigazgatással együtt és a proletárok számára megnyílik a munkaalkalom, amikor a termelt javakat igazságosan és egyenlően szétoszthatjuk. De ezt csak úgy érhetjük el, ha szilárdan kitartunk a Tanácsköztársaság mellett, ha minden erőnkkel megvédelmezzük a magyar proletáruralmat. Ebben az országban más uralom nem állhat fenn, nem létezhetik, mint a proletárok diktatúrája, ide nem jöhet vissza soha többé a régi kormányzati rendszer, itt nem lehetnek soha újra urak többé a mágnások, bankárok, nagytőkések, főpapok. De nemcsak azért nem jöhet vissza a kapitalizmus, mert a munkások nem hajlandók többé magukat kizsákmányoltatni, hanem azért sem, mert a kapitalizmus tökéletesen kiélte magát, gazdaságilag összeroppant Nemcsak Magyarországon, hanem mindenütt az egész világon azt látjuk, hogy a tömegek mozgolódnak, hogy a proletáriátus kezd észretérni. Olaszország, Franciaország, Anglia, Amerika munkássága sztrájkol, tüntet mellettünk es juhus 21-én eddig nem látott óriási méretű sztrájkkal demonstrálja az egész európai proletáriátus az orosz és magyar tanácsköztársasággal való együttérzését. Nekünk, tisztelt elvtársak, arra kell törekednünk, hogy példákkal tanítsuk meg a világ munkásságát a forradalomra és a kommunizmus kiépítésére. Beszélt ezután a leküzdendő nehézségekről, az új termelési rend felépítésének módjáról, majd a munkások kötelességeiről szólva, ezeket mondta: Az igazi munkásnak kötelessége dolgozni azért, hogy elláthassa a földmivelő proletárokat ipari cikkekkel, mindazzal, amire a íöldmunkásságnak szüksége van, viszont a földmives-proletáriátusnak kötelessége dolgozni, hogy elláthassa a városi proletárokat élelemmel, mert csak akkor tud erőt kifejteni, dolgozni, termelni a városi munkásság a gyárban, ha meg van az élelme. Egymásra van utalva a falu s a város proletárja, egyik a másik nélkül meg nem élhet. Ha a munkások ezt megérteni nem tudják, ebből származik az igazi veszedelem, mert a burzsoáziától nincs mit félni, ha a proletárok egységesek, ha ismerik kötelességeiket, ha dolgoznak, harcolnak, kitartanak a Tanácsköztársaság mellett. Ha ez nem történik meg, ha a proletáriátus nem tartana össze s visszajönne újból a régi rend, a földesurak, a főpapok, gyárosok és bankárok hatalma, ott folytatnák, ahol a forradalom előtt abbahagyták Kezdődnék újból a gyár a maga kizsákmányoló