Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)
1919-06-22 / 52. szám
1919 március 23. MUNKÁS ÚJSÁG 3. oldal. tetlenűi lehetetlenné kell tennünk. Ha azt akarjuk, hogy a munkásság ügye ne veszszen el, akkor teljes öntudattal haladjon a munkásság azon az úton, melyet Marx Károly jelölt ki nekünk. S akkor nem lesz hatalom, erö, mely le tudja törni a mi hatalmunkat. Vigyék ki a munkásság közé, hogy ebben a városban önzetlen, munkás emberek vezetik a proletárság ügyét, akik dolgoznak, de megkövetelik, hogy munkájukban ne akadályozzák őket, hanem támogassák. Buxbaum indítványozza, hogy a szakszervezetek vezetőségei a szervezetük kebelében számoljanak be a mai nap eredményéről. A gyűlést elnök fél kilenckor bezárta. A postahivatal felsőbb rendeletre közli: magánlevelek csakis nyitva adhatók fel, a feladó nevének és címének pontos közlésével. — Ajánlott, nyitott magánlevelek csak az esetben vehetők fel, ha a levél okmányt, (üzleti papír, számla stb.) tartalmaz, magánközlések kizárásával. — Közönséges expreszként csak levelezőlap, vagy nyitott levél adható fel. — Levélszekrénybe bedobott zárt levelek nem továbbíthatók. Postai politikai megbizott. A városi es jarasi munkástanács együttes ülése. Bognár elvtárs beszámol a szovjetkongresszusról. A fehér és kék pénz ügye. Vasárnap délelőtt tartotta meg beszámolóját Bognár József szovjet tag elvtársunk a városi s járási munkástanács együttes ülésén a tanácskongresszus működéséről. Aki emlékezik a régi országgyűlési képviselőknek legtöbbször a választások előtt elmondott beszámoló beszédeire, annak lehetetlen észre nem venni a mult és jelen között érzékelhető óriási különbséget. Üres frázisok a parlamentek közjogi vitákkal eltöltött szalmacséplő munkájáról, hazaffyas kiszólások, „a legelső magyar ember a király" dicsőítése, örökös — soha be nem váltott — ígéretek a város érdekében — emitt komoly szavak, érett megfontolások, súlyos érvekkel alátámasztott helyzetképe a legégetőbb aktualitásoknak: a belügyi, mezőgazőgazdasági, pénzügyi, külpolitikai stb. kérdéseknek. A kongresszus tevékenységinek ismeretében mindenki láthatja, hogy a tanácsok országos gyűlése valóban a dolgozók testülete. A beszámoló után a gyűlésen több közös érdekű ügyet vitattak meg. Részletes tudósításunk a következő: Kerekes János elnök megnyitja a gyűlést. Bognár József: Junius 11-én a szegények, parasztok és dolgozók történelmi nevezetességű gyűlésre ültek össze. A proletárforradalom által eltörölt 1000 éves alkotmány helyébe új alkotmányt teremteni, az ország nyomorúságos helyzetét megvitatni, a bajokon segíteni, ez volt az országos tanácskongresszus feladata. Meg kell állapítanunk, hogy három hónap alatt óriási munkát végzett a népbiztosság. De szőnyegre kellett hozni azokat a tévedéseket, meg kellett beszélni egyes rendeleteket, amik különösen a falvakban, nem váltak be. Egy egész új korszakot kellett megteremteni, egy új társadalmi rendet. A proletárdiktátura az az átmeneti eszköz, mely érvényre juttatja a dolgozók millióinak jogát s nem türi meg maga felett a kiváltságosok hatalmát. A burzsoá-diktátura a kevesek jogát védte, a keveseknek biztosított előnyöket s rásújtott a dolgozóra, amit még ma is tapasztalhatunk, ahol az ellenforradalom üti fel fejét. Sajnos, ma még nem láthatjuk azokat a hasznokat, amiket a tanácsköztársaság adott nekünk, dolgozóknak. De elkészült az alkotmány/ "mely megnyugvást kelthet minden munkásban. Nem csoda, ha a világháború után s úlyos panaszok hangzottak el az országos kongresszuson. De a vezetőségnek sürgős munkát kellett végeznie; ahhoz, hogy felvilágosítsa a tömegeket, nem volt ideje s még ma is sokan vannak, akik nehezen tudják megszokni az új állapotot, melyben úr nélkül lehet élniT" ~~ Keresztül vitték a nagybirtokok szociálizálását. 7 millió hold földbirtokot vettek át, de az idő rövidsége miatt nem lehetett úgy keresztülvinni a kérdés megoldását, ahogy azt papíron elkészítették. Ez azonban nem kelthet nyugtalanságot a munkásságban, mert törvények védelmezik a proletárok szent ügyét addig is, mig a szociálizálás tervszerű végrehajtása bekövetkezik. A 100 holdon aluli birtokok szociálizálását nem tartotta időszerűnek a kormány s úgy intézkedett, hogy nemcsak meghagyja, hanem még az adót is elengedi. Minthogy azonban a közigazgatás céljaira minden községnek szüksége van bizonyos fedezetre, ezt a_ rendeletet a kongresszus visszavonta. A kapitálizmus eszközének használta fel a maga céljaira az alkoholt, a proletárdiktátura azonban ellenségét látja benne s küzd ellene. A nehéz testi munkát végző proletárnak mégis engedéiyt adott a borfogyasztásra, bár — hangsúlyozom — ez nincs bent a programmjában. A mult bizonyítja, hogy a lezajlott rendszer alatt a kereskedelem egyes embereket milliókhoz juttatott a proletárság rovására, épen azért szükségessé vált a kereskedelem átreformálása. A kereskedelmet az állam maga fogja lebonyolítani. Változtatni kellett a munkanélküliség állapotán is s ezért központi munkaelosztó hivatalt létesítettek, főleg az ipari munkások részére. Ezzel keresztülvihetővé válik a munkaerő-megtakarítás. A szellemi és fizikai munkás között, sajnos, minden időben súlyos ellentétek álltak fent. Rossz szemmel nézték egymást, aminek meg is voltak az okai. Ezt az ellenségeskedést el kell tüntetni, mert hiszen egyformán munkás mind a kettő s a szellemi munkás éppen olyan jogokat érdemel meg, mint a fizikai munkás, ha hasznos munkát végez. Óriási .„hibák merültek fel a munkateljesítmény terén is, amiket orvosolni kellett. Akadt munkás, aki azt gondolta, hogy elég volt átvenni a hatalmat s dolgozni nem kell. Öntudatos, munkafegyelmező dolgozókra van szükség s ahol ez nincs meg a munkában, ott kényszerítő eszközökhöz kell nyúlni. Szomorú tapasztalatok gyűltek össze a pénzkérdésben. A Tanácskormány mindért káros intézményt megsemmisít, ami a régi rendszerből maradt meg. A kapitalizmus pénzét is megszünteti, de azt kell tapasztalnunk, hogy a falu teljes erővel küzd a szovjet-pénz ellen. Ezen az állapoton változtatni kell, vasszigorral is keresztül kell vinni a rendeletet. A rosszakaratú pénzelrejtésnek véget kell vetni; hiszen a proletárdiktatúra a falvak lakóit is védi, nem tűrheti tehát, hogy a falusi lakosság zavart kelthessen a pénzkérdésben. Keserűen csalódnak majd az eldugók, ha tapasztalni fogják az elrejtett kékpénzek elértéktelenedését. Hadügyi he'^etünk a legjobb rendben van. 200.000 munkás-katona megmutatta, hogy mit tud elkövetni a diktatúra érdekében. Azonban szomorú tünet az, hogy az itthon maradt munkásság nem mozdult meg abban az irányban, hogy támogassa az értünk harcoló hadsereget. A mi programmunk a legteljesebb béke, de azért hadseregre mégis szükségünk van. A vérontás nem lehet a mi célunk, épen azért elfogadtuk az ellenség kívánságait, s hogy megkezdhessük a békés kiegyezés munkáját, visszavontuk csapatainkat az eredeti demarkációs vonalra. Szólanom kell a külügyi helyzetről is. A tanácskongresszuson megjelentek a különböző népek képviselői, s biztosítottak bennünket arról, hogy az idegen államok munkásai velünk tartanak, velünk dolgoznak a világproletáriátus diadalra juttatásában. Látjuk emellett azt is, hogy az egész világ munkássága megmozdult már, s mindenütt követelik a dolgozók millióinak uralmát. Az országos tanácskongresszuson Magyarország ezer éves kapitalista alkotmányát tettük sirba. Munkásember nem ejthet könnyet, amikor a kevesek, a nem dolgozók uralmának alkotmányát temettük el. Ledöntöttük a régi rendszer bűnös oszlopait s helyébe állítottuk a dolgozók alkotmányát. Olvassuk, tanulmányozzuk ezt az alkotmányt, igyekezzünk megérteni s ne engedjük, hogy feltámadjon mégegyszer a mult rendszer hatalma, ne tűrjük meg magunk között az élősdieket, a heréket. Ismerjék és ismertessék ezt az alkotmányt, rtielyben minden meg van, ami a munkás, a dolgozó jogait biztosítja. Az ülés a beszámolót éljenzessel vette tudomásul. (Az ülés további lefolyásáról szóló részletes tudósítást helyszűke miatt jövő számunkban közöljük.) A pártvezetőség tagjait felhívjuk, hogy szerdán, e hé 9-én este 8 órakor a városháza kis tanácstermében fontos ügyben tartandó ülésen teljes számban jelenjenek meg. Párttitkárság. Minden szerdán este 8 órakor összvezetőségi gyűlés a városháza nagy tanácstermében.
