Munkás Ujság 1. évfolyam, 3-52. sz. (Pápa, 1919)

1919-02-01 / 6. szám

I. évfolyam. Pápa, 1919 február 1. 6. siára. MUNKÁS ÚJSÁG POLITIKAI LAP B A PÁPAI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT HIVATALOS LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pipa, Kossuth Lajos utca 13. szám. E címre küldendők a lap szellemi, valamint anyagi részit illető küldemények. Kéziratokat nem ad vissza a szerkesztőség. Szerkesztik: TORMA LAJOS és KEREKES JÁNOS Felelős szerkesztő: MOLNÁR ÁRPÁD Kiadja a pápai szociáldemokrata párt. Megjelenik minden szerdán és szombaton. Előfizetési ár: Egész évre 20 kor., fél évre 1Q korosa Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetéseket jutányos áron falvesz a kiadóhivatal. m A szakszervezetek és a szociáldemokrata párt minden tagja vasárnap d. u. 2 órakor a Munkás-Otthonban Eegyen! i Az ellenforradalom. Nem Pápán dőlt el a magyar rabszolgák sorsa. Nem a pápai munkásság vivta meg az 1918 október 31-iki őszirózsás, vérnélküli forradalmat. Mi itt csak mámoros örömmel vettük tudomásul, fejet bólintottunk és éljent kiáltottunk sorsunk ilyen nagy változása felett. A szabadság szele talán egy kissé túlnagy mámorba ringatott bennünket. Igazi testvéri szeretettel engedtük a Nemzeti Tanácsba betolakodni a bűnösöket is, a keresztény szocíálisokat. Pedig, elvtársak, emiékezzünk csak a megyei Nemzeti Tanács választására, már ott kimutatták foguk fehérjét a csuhások és bérenceik. Szét kellett zavarni Őket, mert még a nem szociálista Kőrös doktort sem hagyták szóhoz jutni... De futott, de lobogott a csuha! Azóta mi minden történt. A „szabadság" szentségére hivatkozva, engedtük gyűlésezni őket, engedtük boiondítani a népet. Gondoltuk, had tobzódjanak, hogy nekik a szabadság levegőjében minden szabad. De itt aztán álljunk meg egy szóra! A szabadságot ezek az urak arra akarják kihasználni, hogy a jövőnk szabadságát aláaknázzák. Butítják, bolondítják a sötétségre hajló munkásokat és kisgazdákat. Elvtársak! Résen kei! itt lennünk. A forradalom nem Pápán, nem a vidéken született, de bukását előmozdíthatja a vidék. Elvtársak! Ezek meg akarják fojtani az újszülött szabadságunkat, ezek vissza akarnak lökni minket a legmélyebb sötétségbe! Elvtársak! Vigyázat! A forradalom vívmányait életünk árán is megoltalmazzuk és ügyelni fogunk, hogy éppen ez a nagy szabadság ne legyen a gyilkosunk ! Akik félnek az igazságtól Kisgazdapárti gyűlés volt, de nem a kisgazdák féltek az igazságtól. A kisgazda párt vasárnap délelőtt a kálvinista iskola egyik tantermében gyűlést tartott körülbelül 150—160 résztvevővel, akik között azonban csak talán százán lehettek kisgazdák, a többiek suszterek, tanítók, papok és egyéb hasonló keresztény szociálisok. Főszónokuk volt az öblös hangú Zsilavi tanító, aki eddig nem kisgazda pártinak, hanem keresztény szociálisnak vallotta magát. Ezúttal mint „kisgazda" szörnyen hazafias beszédet mondott, melynek lényege volt, hogy követeli a népköztársaságot (mivel az úgyis megvan), választójogot minden 24 éves férfinak és nőnek (mivel már minden 21 évesnek úgyis hivivták a szociáldemokraták), az ország területi integritását (mivel azt biztosítja a szociáldemokrácia nemzetközisége), a földosztást nem ingyen, de nem is pénzért, mivel, ha pénzért kapja, akkor belebukik a gazda a földbe (azzal adós maradt, hogyha se ingyen, se pénzért, hát hogyan akar földet osztani), stb. Rámutatott, hogy a hazát a magyar paraszt védte a háborúban. (Arról nem emlékezett meg, hogy ő milyen manipulációkkal és hány hónapot töltött egészségesen front helyett kórházban.) Legvégül arról beszélt, hogy a magyar ember előbb megnézi, kit hallgat meg, s ha az illető pártot változtat, azzal nem áll szóba. (Azt nem mondta, hogy ő ker. szoc.-ból vedlett kisgazdává, tehát hogy ez önmagára vonatkozik.) Utána másik „kisgazda", dr. Molnár Imre ügyvéd szónokolt a keresztény erkölcsökről. (Arról nem szólt, hogy vájjon a keresztény erkölcshöz tartozik-e, hogy az ember a „jobb közönség" bútorozott szobáit nem veszi jegyzékbe, ha mindjárt zsidó is az a jobb közönség.) Ezután jött a harmadik „kisgazda", valami Szalay nevü suszter. Nem lehet megállapítani, hogy miről beszélt. Ekkor dr. Kalmár Simon elvtárs kért szót, hogy válaszoljon, azonban a gyűlésen jelenvolt nem kisgazda elemek, suszterek és egyéb vad ker. szociálisok, mikor érezni kezdték erőtien „érveik" vereségét, Kecskés tanító vezetése alatt olyan bőgést és ordítást vittek véghez, hogy Kalmár elvtárs azzal a megjegyzéssel, hogy félnek az igazságtól, beszédét rövidesen befejezte. A kisgazdák nem lármáztak, ők várták a világosságot, — hiszen azért adták meg a szót, — de a keresztény igazság lovagjai: suszterek és tanítók, azok jobbnak látták az indián csataordítást, hátha megijed tőlük valaki. A gyűlés végén, magánbeszélgetésben, az elnök kijelentette, hogy a kisgazdák is szociáldemokraták a maguk osztályérdekeinek védelmében; egy másik kisgazda pedig azí a kijélentést tette, hogy tévednek a „vezető urak", ha azt hiszik, hogy ők tényleg vezetni fognak a kisgazdák között Dr. Kühár Flórisnak. (Válasz a „Kemenesalja" január 28-1 széljegyzeteire.) Ne fájjon a feje azért, hogy pártunk tagjai tisztában vannak-e, vagy nincsennek a szociálizmus lényegével. Aki felvilágosításra szorul, majd megtanítjuk a marxismus alapelveire. Bezzeg finom, derék emberek lennénk, ha csatlakoztunk volna az ön táborához, melyben a felekezetek elleni uszítás állandóan folyik. Ebben ön is jobb ügyhöz illő buzgalmát fejt ki. Uszításával saját felekezete tanaival jut ellentétbe. Hirdessen harcot a nép elnyomói, a militarizmus, a kapitalizmus ellen, ne pedig a felekezetek ellen, akkor közülünk senki sem fog politikájával szembe szállni. Ami pedig a vallást illeti, pártunk számtalanszor kijelentette, hogy a vallás mindenkinek legszentebb magánügye. A vallást senki közülünk nem akarja bántani. A szülőknek módjában lesz gyermekeiket az állam és egyház elválása után is gyermekeiket az egyházak által felállítandó külön hittani iskolákba küldeni. Akkor persze a lelkészeknek nem lesz módjukban a hivek feletti lelki hatalmukat önző osztályhatalmi érdekeik öregbítésére