Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-01-19

Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Goldberg Gyula papirkereskedése, Fő-tér 23. szám. Telefon. 112. szára. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és^ hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 16 K., félévre 8 K., negyedéTre 4 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szám ára 40 fillér. Pápa város és a lakásínség. Már két évvel ezelőtt kifejezést adtunk azon nézetünknek, hogy a világháború befejezése után, ugy az államra mint a városokra különféle természetű fontos teendők sürgős elintézése fog várakozni. Ott tartunk, hogy a háborút már befejeztük. Igaz ugyan, hogy a háború végét nem igy képzeltük el magunknak, — fényes győzelemről álmadoztunk és ábrándoztunk és e helyett csúfos vereséget szenvedtünk. Bármennyire szomorú is ez a körülmény reánk nézve, — a városokra háramló kötelességek teljesítése tekintetében, semmiféle változást nem idézett elő. Nem célunk, — hogy cikkünk keretében, — a városra háramló összes teendőket egytől-egyig már most elősoroljuk, azokkal majd külön — külön és egyenként akarunk és fogunk is foglalkozni. Ezúttal csak a legsürgősebb teendők közül ragadunk ki egyet, ez pedig az általánosan ismert lakásínség, mely az utóbbi időben már oly mérveket öltött, — hogy annak gyors és alapos orvoslásáról kell gondoskodnunk. Erről akarunk most szólni, mert ennek a kérdésnek helyes és szakszerű elintézése égetően sürgős, azért foglalkozunk vele első sorban. Köztudomású, hogy_ a háború tartama alatt az egész ország térületén lakásínség ütötte fel a fejét. Pápán is észleltük ezt a nyomorúságot, sőt most a háború befejezése után sem javult, ellenkezőleg, csak roszabodott a helyzet. Kitűnik ez különösen azon intézkedésből, hogy, az ország összes városaiban, — tehát nálunk is, — Iakás'hivatalt kellett szervezni, hogy a hajléktalanok által támasztott sürgős igények, némileg is kielégítést nyerhessenek. Ha a most megállapított tényeket fontolóra vesszük, — azt hisszük eléggé indokolva van, — hogy ezzel a kérdéssel a nyilvánosság előtt foglalkozni kívánunk. De vannak ezenkívül más szempontok is, melyek szükségessé teszik, hogy a nálunk uralkodó lakásínséget komoly és beható tanulmányozás tárgyává tegyük. Feltéve, hogy ha nem is volna lakásínség Pápán, még akkor is foglalkoznunk kellene ezzel a- kérdéssel, — mert nem hisszük, sőt képtelenségnek tartjuk,\ hogy legyen még egy város az ország térületén, ahol annyi — minden tekintetben kritikán aluli nyomorúságos lakás legyen mint nálunk. Ezek a lakásoknak csúfolt férőhelyek valóságos . odúk, piszkos lyukak, ronda barlangok, melyekről, arcunkon szégyenpirral. emlékezhetünk csak meg. Már évtizedekkel ezelőtt, mikoí á közegészségügyről szóló törvényt megalkották, le kellett volna rombolni ezeket az ólakat és őszintén szólva, végtelenül csodálkozunk, hogy" ezen idő után megválasztott városi főorvosok nem tettek ily értelmű javaslatokat a városi hatóságnak. Bizonyos az, hogy az összes járványos betegségek ezekből a lakásokból indultak ki a múltban és innen fognak kiindulni a jövőben is, ha nem segítünk a bajokon. A ki kételkedik állitásunk igazságában menjen el Pordányba, nézzen ott körül és igazat fog nekünk adni. Ezekben a miazinákkal telitett fészkekben tölti el több ezer ember egész életét. Lakásokat építő vállalat Pápán még sohasem volt, — a tőke ilyen irányban soha meg nem mozdult, valószínűleg azért mert e fajta vállalkozás iiem igen hozza meg a busás jövedelmet, — ma pedig a megdrágult viszonyok között még kevesebb kilátás van reá. Az utolsó két évtizedben épült házakat mind egytől — egyig magánemberek építették saját használatukra. Szóval szegény emberek számára Pápán senki sem emelt épületet. M* város ez érdemben teljesen közömbős maradt, holott a megoldandó sociális- kérdések között ez a legfontosabbak egyike. — Más- városok minden évben néhány házat építtetnek fel, hogy azok, akiknek házuk nincs, megfelelő lakáshoz juthassanak, ezenkívül hasonló építkezéseket annyagilag és erkölcsileg támogatnak és az építtetőknek különféle kedvezményeket nyújtanak. Az bizonyos, hogy a megfertőzött piszkos lakások elpusztítása, közegészségügyi tekintetekből a városnak eminens érdeke és nem marad más hátra, mint ezek helyett uj épületeket kell évről — évre emelnünk egészséges lakásokkal. Miután meggyőződtünk arról, hogy uj házak építésére vállalkozó nincs, — a városnak kell kezébe venni a lakásviszonyok rendezését, — helyesebben a városnak kell vállalkoznia uj házak felépítésére. Ha a város közönségében csak a legparányibb sociális érzék lappang és ha saját jól felfogott érdekeit tartja szem előtt, — akkor nem zárkózhatik el a kérdés helyes megoldása elől. Ne ijedjen meg a város, erre a szociális vállalkozására nem fog reáfizétni egy fillért sem. Nem kellenek nekünk, diszes, — szép, monumentális, parádés, külsőleg felcicomázott házak, hanem egyszerű, polgári | igényeinknek megfelelő kis épületek, egy, | két vagy legfeljebb három szobás lakásokkal jés a szükséges mellékhelyiségekkel. Arra ! nézve nem teszünk javaslatot, hogy a • város hová építtessen házakat. A feleletet erre megadja a város építkezési szabályrendeletének kiegészítő' részét képező és

1 a város jövő fejlődését feltüntető térkép. A tervbe vett utcák telkeit vegye meg a város. Ha a telektulajdonosok nem akarják tisztességes polgári árakon azokat a város részére átengedni, módjában áll a városnak a telkeket minden nehézség nélkül kisajátítani. Hála istennek, ebben a tekintetben már nem vagyunk oly rosz helyzetben, .mint voltunk akkor, — mikor még minden legkisebb területnek kisajátításához előzőleg ministeri engedélyt kellett kieszközölnünk. E tekintetben tehát nem volna akadály. Az építkezési, programmot állapítsa meg és néhány építkezési tervet szerezzen be sürgősen a v. tanács. Ezek a tervek a földmivelésügyi minisztériumban feltalálhatók, melyeket a városnak szívesen átenged a miniszter. Az építkezésekhez szükséges pénzösszegeta helybeli pénzintézetek a legnagyobb készséggel fogják a város rendelkezésére bocsátani. A város ne legyen vállalkozó. Nem szabad'megengedni, hogy a város minden áron sokszoros háziúr legyen — hanem- a felépítendő házakat bocsássa azonnal áruba és a legelső jelentkező vevőnek adja el nyerészkedés nélkül, akár készpénz — fizetés ellenében, — akár részletfizetésre. Biztosra veheti a város, hogy a házak nem maradnak a nyakán. Valamennyi házára fog vevő jelentkezni, addig pedig a bérjövedelmekből fizesse az építkezési költségek kamatát. Magán emberek a mai viszonyok között nem mernek házépítésbe belekapni, de a teljesen kész házat szívesen megveszik a várostól különösen akkor ha azokat önköltségi árban bocsátja a vevők rendelkezéséré. Nem tud a város annyi házat építtetni, melyeket ilyen módozatok mellett ne tudna eladni. Amely városban elegendő lakás és egészséges ivóviz áll rendelkezésre, — azt a vidéki közönség tömegesen keresi fel. Ha megszívleli a város ezen egyszerű, — minden nehézség nélkül megvalósítható, nagyfontosságú javaslatunkat és ennek a kérdésnek elbírálásánál nem ragaszkodik ahhoz a bizonyos, úgynevezett „copf"-hoz, mely már igen sok város" haladásának volt a megölő betűje, — akkor a város eleget tesz sociális kötelességének, — megszünteti a városban a lakásínséget, a közegészségügyet óriási lépéssel elő.bbre viszi a város haladását és fejlődését pedig nagy mértékben előmozdítja. Nem akarjuk, hogy szavunk pusztában elhangzott' szó maradjon. Nem fogunk addig megnyugodni míg a város ezt a fontos kérdést napirendre ki nem tüzi. Követeljük, hogy a város a szegényebb sorsú családok érdekében tegye meg kötelességét. Meg