Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-04-13

15. szám. Független politikai, társadalmi és közgazdasági heti lap. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Qoldborg Oyula parnrkoroslcodése, Fö-tőr 23. szíim. Telefon. 112. szám. Előfizetések ős hirdetési díjak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre IC IC, félévre 8 IC, negyodéYre 4 K. Nyilt-tér soronként 40 fillér. — Egyes szíim ara 40 flllőr. Választások után. I K'jeiemjük, hogy Grre 11£lgy szükség is van. A kimúlt és kiszenvedett Pápa város választó közönsége folyó' városi képviselőtestületek, - valljuk hő 7-én választotta meg a munkás-,|,

neg őszintén igen gyakran a magán és katona-és paraszt szegények tanácsát. A | folekezeti érdekek iránt nagy fogékonyválasztás lefolyását, és a megválasztottak | s

ágot tanúsítottak. Ez volt legnagyobb névsorát lapunk más rovatában közöl- jmegbocsáthatlan bűnük.Méghalódásában jiik. Örömmel és s/ivünk teljes mele- seifi érkezett el oda, hogy legalább gével üdvözöljük a i.egválaszlott városi utolsó óráiban a proletárok kivánalmaitanácstagokat, akik arra vannak hivatva ,

m

]

c hű kifejezője lelt volna, hogy a városnak sokféle ügyes-bajosj .Szomorú, - de igy volt. Nagyon dolgait elintézzék, a város fejlesztését,valószínű, - hogy a burzsoáziának minden irányban előmozdítsák és a" nem lesznek Ínyére a megejtett válaszún gy közönség jogos igényeit kielé-'tások. Keserűség és kétségbeeséssel gitsék. |eltelve olvashatlak a megválasztott proA feladat szép és magasztos, nehéz, Jetárok névsorát. Bizonyos, hogy a és sokoldalú felelősséggel jár, de bízunk .magasból lecsapott pörüly felette súlyos a tanácsbau, hogy az akadályokat képes valt a régi rendre és a kábulatból talán lesz legyőzni. jmég most sem tudott feleszmélni.De igy Nagy megnyugvással fogadjuk a kellett enuek történnie és nem másképp. választások eredményét, mert a megválasztott tanácstagokban elég garanciát látunk, íiogy városunk erkölcsi, anyagi és szellemi szükségletét képesek lesznek kielégíteni. Semmi okunk sincs abban kételkedni, hogy a megválasztott nagytanács minden tekintetben felül fog emelkedni a régi városi képviselőtestületeken, —' nem fogja örökölni elődeinek megrögzött hibáit és kinövéseit, — amelyek igen gyakran rendkívül ellenszenvessé tették sokszor nevetségessé vált tanácskozásaikat. Ismerünk igen sok volt városi képviselőt, akik távol tartották magukat a közgyűlésektől, — mert sok cselben komoly tanácskozásokra képtelennek Maga a burzsoálársudalom kény szeri tette erre a lépésre a munkásokat. Addig-addig leszilették" a huri, - mig végre elpattant. Most ott állunk, hogy a munkások maguk vették kezükbe sorsuknak inté-J zését. Mig a socialisla párt mej; nem szünteti teljesen a különböző társadalmi osztályokat, mig megiiem teremti a munkások egyetemes, egyen'ő kötelessógü társadalmát, — addig nem lehet teljes nyugalom és addig a nagytan á1 csókba, országszerte csak tizenhárompróbás, socialisla érzelmű .elvtársakat

1 szabad beválasztani. | Bízunk abban, hogy a megválasz-J . tolt tanács tagjai a nagytanács üléseiben' tartották és qualifikállák. Ilyen érzékeny ;nem U5sél

.

t f

ogni1

k beszédeket tartani, és súlyos betegségben sínylődtek a régi

1 hogy elvtársai őket megbámulják, meg1 városi képviselőtestületek gyűlései. Mult-.' csodálják és ünnepeljék, — hanem

1 juk dicsteleu, uem búsulunk miattuk és 'egyedül a proletár-társadalom üdvét, nem zengedezünk siralmas gyászdalokat jólétei és boldogságátfogják mindenkor csendes kimúlásuk felett. Voltak, nincsenek. Elmultak, — átadjuk őket az^örök enyészetnek. Béke hamvaikra. A régi, jobblétre szenderült pápai képviselő-testületnek a porából emelkedett fel az elmúlt napokban teljes verőfényben és egész nagyságában a munkások, katonák és paraszt szegények tanácsa. Egész biztosra vesszük, — hogy ez a komoly, nagy reményekre jogosító testület uem fogja átörökölni, a régi képviselőtestületeknek hibáit és keserves vergődéseit. Egész biztosra vesszük, — hogy a proletárok akaratából megszületett nagytanács nem fogja napirendről levenni, húzni és halasztani a város és proletárokat ér előmozdítani és szem előtt tartani. Amikor meghúzzuk a lélekharangot a régi városi képviselőtestületek hullája felett és az uj városi nagytanácsnak pedig bizalmunkat teljes mértékben előlegezzük, -- egyúttal lelkünk mélyéből üdvözöljük a proletároknak szép tavaszát és hajnalhasadását. Az elmúlt őszi forradalomnak egyik legszebb gyümölcse, — az uj városi tanács megszületése. y Ezek is ellenforradalmárok? — Egy kis hallgatózás. — Szalad a vonat. No nem olyan nagyon, csak hát deklő sürgős ügyeket, hanem azokat!olyan tempóban, hogy még a sánta kukéseclelom nélkül elfogja intézni. Itya is utolérhetné. Van rajta utas. No nem olyan sok, csak annyi, hogy minden ulas tyúkszemére jut egy egy. A folyosón álldogálók irigyen tekintgetnek be a kupékban terpeszkedőkre már hiába, mert azok az ajtót becsukták ós nem engedik, hogy a térdükön mások is helyet foglaljanak. A szük folyosón több a sóhajtozás, mint a beszéd. Hiába, a testvériség eszméi még itt nem érvényesülnek, mert az összepréselt emberek egymásban v.-ul idegent látnak. Ezek közölt az urak és hölgyek között még nem fejlődött ki a proletár együvé tartozás érzete. Ezek még most, és azt találgatják egymásról, szentéletli vagy menekülő rablógyilkos ? Egy apácát szorítottak mellém, keményre vasalt fehér főkötőjének folytonos libegősével a fülemet csiklandozza, de minek? Mert sajnos akármilyen préselten leszünk is, akkor se csiklandozhatom vissza az apáca fülét, mert a fejére csatolt lebegős rohamsisak vagy mi minden gouosz indulatok támadói ellen megvédi valószínű, hogy ezért nyomiák fülére ezt a roham sisakot. A legközelebbi szomszédaim, euynyiro közelebbi szomszédokkal nyilvános helyen nem is szokott érintkezni az ember, urak, akik a fővárosba igyekeznek a hivatalukba, könnyű kitalálni mert az imént valami igazgatót szidtak, mert tegnap olyan bolond rendeletet adott ki, hogy a kutya megveszekednék tőle. De hát mit várjon az ember egy igazgatótól? Nincs igazam Karvaly ur? Karvaly ur ugy látszik még itt is fél az igazgatótól, nem mer nyilatkozni, hanem csak a fejét bólintgatja merőleges irányba. AZ ilyen igazgató menjen a fenébe! Karvaly ur iut a fejével, hogy tőié oda mehet, ha neki tetszik. A feje jámbor lóbálásából kirí a gyávaság, amely mintha azt mondaná: Bocsánat Igazgató ur, nem én mondtam, ón tisztelem a fölebbvalóimat. A Karvaly ur kölégája meggyőződésesebb merészebb férfiú a Karvaly ur füléhez hajol ós ugy sugdos. Arról én már nem tehetek, hogy a másik fülem, aminek semmi köze sincs az apácához, közelebb esik valamivel a Karvaly ur kolegájának a szájához, mint a Karvaly ur füle. Nem azért, mert olyan túlságosan hoszszu fülei volnának, de azért, mert a Karvaly ur kolegája egy kicsit rövidlátó esnem tudja,hogy nekem sugdos-e vagy a kolegájáuak. Nos aztán én miu-