Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919

1919-01-12

Pápa város hatóságának ós több pápai s pápa-videki egyesületnek megválasztott közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: CUldberg Oyula papirkereskodőse, F6-tér 23. szám. •Telefon. 1152. ssána.. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: GOLDBERG GYULA. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadóhivatalához küldendők. A lap ára: egész évre 18 IC, félévre 8 IC, negyedem) 4 K. Nyilt-tér sorpnként 40 fillér. — Egyes szám ára 40 fillér. Hazafiság és munka. Bölcs Salamon, ÍI henye, tunya, min (len éri elégedetlen Ben Zórá-t, el-, küldötte a hangyákhoz, hogy tanuljon tőlük munkásságot, szorgalmút, és taka­rékosságot. Azóta már több ezer esztendő gör­dült le az idők végtelenségébe, de azért bölcs Salamonnak eszméje ma sem avult el. Ma is ott állunk, hogy sok embert kellene elküldeni "a hangyákhoz a szór-' galom és'"munkásság elsajátítása, meg­tanulása "végett. Azok a kik már tanulmányozták Valamikor a hangyák parányi-népének követésreméltó szokásait, sok hasznos foglalkozásulvon kívül, bizonyára észre­vették és "megbámulták azt a példás rendet, a mely ezeknek a kis társadal­maknak jellegzetes és valóban kiváló sajátsága. Bátran elmondhatjuk, hogy ha az emberi társadalomban is ilyen szép, példás rend volna, akkor meg­lehetne teremteni Piátónak azt az ideál­társadalmát, a miről a régi bölcsek és politikusok egykor oly sokat ábrándoztak. De hát nincs semmi tökéletes a mi földünkön. Ez a parányi, munkás rovar­nép is, melynek minden egyes bolya, egy-egy külön álló országnak, vagy ál­lamnak a mintája lehetne, a munkálko­dás békés erényei mellett, a háborús­kodás pusztító démonának is hódol. Csakhogy ezeknek a kis országoknak nem az a végcéljuk a háborúskodással, hogy tartományokat foglaljanak el, vagy országokat daraboljanak fel, hanem az, hogy a legyőzött hangyák soraiból rab­szolgákat hurcolhassanak saját boly-bi­rodalmukba, — a kikkel azonban di­cséretükre legyen mondva, sokkal em­berségesebben bánnak, a mint bántak most a világháború alatt egyes küzdő ellenséges országok, a mi elfogott sze­gény katonáinkkal. Vége vau a nagy küzdelemnek. Tartunk tőle, hogy Magyarországra vég­zetes jövő várakozik. Katonáink a harc­terekről hazaérkeztek, az elfogottak nagyrészét pedig ellenségeink már ha­zaszállították. A magyarnemzet munka­ereje tehát javarészben itthon volna, — de szomorúan kell konstatálnunk, hogy azoknak nagy részenem akarja felvenni újra a munkát. A kormány és .a külön­böző nemzeti tanácsok ez irányban meg­kíséreltek már mindent, de eddig sem­miféle eredményre nem vezettek. Ilyen állapotok uralkodnak az egész ország­területén. Nagyon .siralmashelyzet, mely­ből egyhamar nincs kibontakozás. Mindezekhez még hozzájárul az is, hogy az ország területének megvédel­mezésére hivatott és visszatartott kato­náink között hiányzik teljesen, a fegye­lem, összetartás ós felebbvalók iránti engedéímessóg. Ezekből pedig az kö­vetkezik, hogy nekünk tulajdonképpen nincs katonaságunk, azokra ez idősze­rűit ne.j is támaszkodhatunk. Most pedig ott álmuk, hogy cseh, román és szerb katonák naponként nagy darabokat foglalnak el és hasítanak ki Magyarország testéből és ugy vesszük észre, mire a béketárgyalásokba bele­kapnak, marad is, nem is, valami az ország területéből. Azt mondják ós tennen hirdetik, hogy a foglalásokkal nem kell törőd­nünk, mert Magyarország sorsa felett, a bóketárgyalásokon lógnak végérvé­nyesen dönteni. Ha mégis az ország­területének megszállásról volna csupán szó, belenyugodnánk valahogy, de azt vesszük észre, hogy szomszédaink a szó szoros értelmében foglalnak és a mit elfoglaltak, olt véglegesen be is rendez­kednek. Ha tehál igaz, hogy sorsunk felett végérvényesen a béketanács fog dönteni, miért nem verjük ki akkor a cseh, roynán és szerb bandákat az or­szág területéről? Nagyon félünk, hogy ezek a fokozatos foglalások az ország területén, — befejezett tények elé állí­tanak bennünket a bóketárgyalásokon­Egyet azonban semmiképpen nem tudunk megérteni. Nézzük meg a cseh és szerb katonákat. Ezek ugyanannyi ideig küzdöttek és harcoltak a világhá­ború csataterein, mint a mi katonáink és azok még most is SZÍVÓS makacs­sággal és elhatározással harcolnak el­lenünk, naponként nagyobb és nagyobb területeket foglalnak el az ország testé­ből, — mi pedig ölbe tett kezekkel, egykedvűen nézzük országunk végpusz­tulását. Ha ellenségeink kifáradt kato­náikat csatasorba tudják még állítani elleuünk, mjért nem állítjuk mi is saját hazánk védelmére a már eléggé kipi­hent katonáinkat? ' Nem a csehek, hanem mi állunk most igazán csehül. Ha ezeket mind elgondoljuk, ön­kéntelenül is bölcs Salamon eszméje jut eszünkbe. Hol vagy te bölcs Salamon! Téged keresünk a végveszélyben. - Akár hol vagy, ne sajnáld a fáradtságot, jöjj el sürgősen hozzánk és küld el a mi katonáinkat is, — a mint elküldölted egykor Ben Zórá-t a hangya-bolyokba, hogy tanuljanak a hangyáktól szorgal­mat, munkásságot, engedelmességet és a mi fő, tanuljanak hazaszeretetet! . . . . y. A városok állásfoglalása. Kisújszállás városa 1918. december 28-áu rendkívüli képviselőtestületi köz­gyűlésében a következő véghatározatot hozta: „A képviselőtestület hazafiúi ag­godalommal eltelve tekint á miudinkább sötétedő'' kilátások­felé s néma fájdalom­mal szemlélve ezeréves hazánk vergő­dését, katasztrofális nehéz napjaiban, — a jobb jövőbe vetett hittel, reménység­gel, a magyarok Istenébe vetett biza­lommal Óhajtván óhajtja, hogy találja meg sokat hánytatott hazánk, a kivezető utat súlyos, nehéz helyzetéből, örömmel s reménykedve jelenti be Magyarország Területi Epsógéuek Védelmi Ligájába való belépését s Isten áldását kéri an­nak munkájára." Eger városa 1918. december hó 27-én tartott rendkívüli képviselőtestü­leti ülésén ezen határozatot hozta: „A képviselőtestület, tudatában annak a veszélynek, - amely az ország" területi integritását fenyegeti, - kimondja hogy Magyarország * Területi Épségének Vé­delmi Ligájához csatjakozik ós utasítja a tanácsot, hogy a ligához való csat­lakozása céljából felhívást intézzen a helybeli társadalmi, kulturális és gazda­sági testületekhez és egyesületekhez." Szatmárnémeti városi tanácsa 1918 december 28-án tartott üléséből értesí­tette a ligát, hogy városuk hazafias közönségének nevében a közeli román megszállás által teremtett súlyos hely­zetben őszinte örömmel és lelkesedéssel csatlakozlak a „Magyarország Területi Épségét társadalmi ós tudományos fel­világosító munkával megvédő Ligához." Máramarossziget városa 1918. de­cember hó 30-án tartott üléséből távira­tilag csatlakozott „Máramaros vármegye 5 korona - városának: Máramaros­sziget, Huszt, Técső, Hosszumező, Visk lakosai, valamint bányavárosai: Akna­sugatag, Akuaszlatina, Rónaszók tegnap tartott ülésükből^ kifolyólag igaz lelke­sedéssel, testtel ós lélekkel csatlakoznak mintegy 70.000 lakost kitevő területtel a Magyarország Területének Védelmi Ligájához." Adakozzunk a hadiárvák alapjára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom