Pápai Lapok. 46. évfolyam, 1919
1919-02-23
Pff,)fti Lapok venciós cselédek és aratók megbízottait egyenlő számarányban 0I3' célból, hogy a közös tanácskozás eredményeként egységes konvenciót (cselédfizetést) állapítsanak meg az egész pápai járás területére. A gyűlés sajnos — nem eredményezte azt, a mit a mezőgazdaság érdeke, de a gazdák és cselédek jól felfogott érdeke is parancsolt volna: nem jött létre egyezség a gazdák ós cselédek között. Hiába volt a járás közössége iránt atyailag érező Bélák Lajos főbírónak jóakaratú figyelmeztetése, céltalan dr. Moliácsynak a kisgazdapárt elnökének jóra intő szava, kölcsönös megértésre felhívó beszéde, néhány — talán 5-6 lármásembernek a szertelensóge, meggondolatlan követelése gátot vetett a szépen indult munkának, meghiúsította a közös megegyezést. Ez a meddő gyülésezós bántotta a gazdákat, de s ezt mint egy szebb jövő zálogát iktatjuk ide: bántotta a józanul gondolkodó, belátással bíró cselédeket is, a kik a mikor a főbíró feloszlatta a hiábavaló kísérletek után a gyűlést — mintegy 40—50-en oda sereglettek dr. Mohácsy Lajos köré ós öt kérték, létesítsen egyezséget közöttük ós az uradalmak között, mert a mint mondották: ők igen sajnálják, hogy nem lett eredménye a gyűlésnek s hogy az a 5-G lármás cseléd a Mezöfi (Morgenstern) Vilmos féle, „Szabad Szó" cimü újság szertelen és jogosulatlau követeléseit, ugy tüntette fel, mint a járás cselédjeinek óhaját, ők nem is értették meg hamarosan mi minden van abban, a mit olt az egyik cseléd felolvasott s fogalmuk sem volt, hogy ez közel 14,000 sőt 16.000 kor. fizetést követel l-l cseléd számára. Nekik — a miut mondották — eszük ágábau sincs ekkora követeléssel lépni f-l, mert tudják, hogy ez határos na őrültséggel. Kijelentették, hogy némi kis módosítással teljesen megelégednének azzal a fizetéssel, a mit dr. Mohácsy az ö cselédjeinek ad. Mohácsy készséggel vállalta is a megbízatást s már Í3 tárgyal egyes uradalmakkal a konvenció rendezése ügyében. - _ < A gyűlés kezdetben nagyon szépen indult. Bélák Lajos a Pápai Takarékpénztár nagytermét zsúfolásig megtöltő közönséget gyönyörű beszéddel vezette rá a gyűlés tárgyaira. Megnyitó beszéde, a mely a hazáját féltő magyar lélek aggódásának egy boldogabb jövő iránt való vágyódásának, reménykedésének volt meghatóan szép megnyilatkozása — az összes megjelentekre láthatóan mély hatást gyakorolt. Megkapó, szinte megrendítő kópét tárta elő a mai szomorú helyzetnek, a mikor rámutatott a dologtalan, henye életnek elkerülhetetlen következményeire : az éhségre, a tökéletes állami csődre. „Katonák ! Fiaim! — szólt emelkedett hangon — Ti, a kik a harctereken vitézséggel, önfeláldozó küzdelmek között, véretek hullásával, éltetok kockára vetésével dicsőséget, babért szereztetek a magyar névnek — ne engedjétek, ne tűrjétek, hogy e névhez most a világ előtt szógyen ós gyalázat tapadjon! Értsétek meg, hogy családotok, testvéreitek, hazátok léte, élete vau kockán; ha nein dolgoztok, ha a mezőgazdasági termelést lehetetlenné teszitek: éh halál vár a városok lakóira, de pusztulás lesz mindnyájatok sorsa! 1« Beszédje további rendjén kölcsönös megértésre kéri az uradalmak, kisgazdák, cselédek és aratók megjelent képviselőit; arra kéri őket, hogy olyan feltételeket szabjanak, amelyek amíg egyleltil a cselédek ós aratók tisztességes 111 eg> ólhetését biztosítják, addig másfelől a termelési ne tegyek tönkre. Üdvözölvén a nagy szambái megjelenteket s külön is dr. Tenclmger Józsefet Pápa városának megjelent polgármestorét, a gyűlést mognyitottn. Két fontos tárgyit volt a gyűlésnek. Az ugyik: a járás "és főleg Pápa város ellátatlan lakosságának, kiket már is az éhség réme fenyeget, kenyérrel való ellátása, a másik: a cselédkonvenció ós az arató rész megállapítását A gazdákat, termelőket arra kéri Bélák, hogy a gabona feleslegeket sürgősen szolgáltassák be. A tárgyhoz elsőnek dr. Tenzlinger pápai polgármester szólt. Lendületes beszédben fordult a nagy gyülekezethez arra kérve a falvak megjelent képviselőit: osszák meg félretett feleslegeiket pápai testvéreikkel, akik az éhínség küszöbén állanak. Szeretetet, jóindulatot kölcsönös megértést hangoztat, mert város és falu egymásra vannak utalva. Utána Kondor Emil pusztagyimóti bérlő beszélt. Élesen elítélte a mult rothadt rendszer ama büuet, amellyel a falu népét arra szólította, hogy az örökös rekvirálás elöl eldugdozza a gabonáját, mintegy lopjon a sajátjából s igy kitegye magát a lecsukatás ós pénzbüntetés gyalázatának. De ha nem tettük volna ezt — már régen • forradalom lett volna, ma azonban nincsenek feleslegeink. A pápai városi lakosság nem panaszkodhatik: a múltban is elláttuk, most is készek vagyunk megosztani a betevő falatunkat. Peiig a szocialisták a forradalom után ugy viselkednek, mintha egyenesen osztály harcot vívnának a falusi gazdák érdeke, léte ellen. Majd a cselédeket arra kéri, hogy ne kívánjanak lehetetlenséget, mevt a gazdálkodást lehetetlenné teszik. Dr. Mohácsy Lajos a megyei kisgazdapárt elnöke mintegy válaszqlva a polgármester szavaira kijelenti, hogy igenis most is vaunak bizonyos feleslegeink gabonában élelmi szerekben. Mert hiszen ha nem volnának, akkor hogyan tudna az a szegény í v Ssi ember 1 kis pakli gyufáért 1 tojást, 10 kis pakliért 3—4 kiló nullás lisztet, 1 liter petrólért 2 kiló lisztet adni ezeknek a városi kereskedőknek, árdrágítóknak, akik még a falvakra is kijárnak ós ott bonyolítják le üzleteiket. A polgármester szavai a szivéhez hatoltak és ö: rajta lesz, hogy a pápai szegény nép ne éhezzék. Mint a kisgazdapárt elnöke ünnepélyesen ígéri, hogy a mozgalom élére áll »s gyűjteni- ibg! gabonát?pedig' iv j pápai Nemzeti Tanács megtette azt, hogy a járás közönségét, a falusi népet megillető bőrt, talpat, lábbelit — lefoglaltatla s igy az a szegény falusi nép cipő, csizma nélkül maradt. Ö a múltra leplet borit, kész oda állani a mozgalom élére, na hogy a szegény városi nép éhezzék. De viszont a saját falusi népét sem engedheti kifosztogatni, mint a múltban tették. Gabonánkat, lisztünket elszedték, de sem ruhát, sem lábbelit nem adtak, sem gazdasági eszközökről nem gondoskodtak Kijelenti dr. Mohácsy, hogy a falu népe csak az esetben adja át'nélkülözhető gabouáját, ha helyette ruhát, csizmát, cipőt, vasat, ekét, lószerszámot kap. Ennek pedig az a módja, hogy álljon oda mellénk Pápa városa s. velünk együtt kérje a népkormányt: adjon engedélyt ahhoz, hogy a már kiéhezett Ausztriával: Bécscsel, Grácczal lépjünk csere viszonyba. Mi összeadjuk a gabonát. Ebből először kielégítjük Pápa szegény népét, azután a mi marad: Ausztria adjon érte cserébe csizmát., 'rubát, ekét,' vasat ugy mint a hogyan azt Mosou-megye csinálja. Ha az megtörténik: lesz Pápán pulia fehér cipó, lágy kenyér s mi falusiak sem lesz'üuk kifosztogatva dr. Mohácsy szavait gyakori lelkes éljenzés, hangos helyeslés kísérte mindvégig. Dr. Tenzlinger kijelentette, a legnagyobb örömmel áll oda e mozgalom mellé. Felkéri a jelenlevőket, lm pápai kereskedők is olyan árban adnának gyufát, petrólt, sót. cipőt, csizmát, mint azt dr. Mohácsy elmondotta — jelentsók ezt nála s ö irgalmatlanul fog ezekkel szemben eljárni. Hasonló értelemben szólalt fel Schmidt A. kisgazda s panaszolta lelketlen gyufa kereskedést s igérte, hogy ő is, társai is' feljelentik ezután az ilyen kereskedőket, Ezután a gyűlés megválasztotta azt a küldöttségei, amely a kormány elé megy a os -rekereskedelemnek .a járás esetleg a'megye és Ausztria közötti megkezdése tárgyában. Megválasztottak : Bélák Lajos, dr. Mohácsy L., dr. Tenzlinger J.. Nikodém M., Schmidt A. kisgazdákat, Márkus S. nemesszalóki, Varga I. ihászi cselédeket, Szilós S. mezölaki ós Zetenyoi A. vasszari aratókat. A küldöttségnek vezetésére felkérik dr. Eainprecht A. kormánybiztost. Bélák főbíró jelanti, hogy sikerült 30.000 pakli gyufát, 40 hordó petrólt kieszközölnie a járás részére. (Éljenzés). Ezután.a gyűlés áttért a cselédfizelós egységesítésének kérdésére. Bélák föbiró felolvassa a kormánybiztos táviratát ós-a köztársasági népkormány leiratát, amely szerint megyénként „bórmegállapitó ós békéltető bizottságok" lesznek szervezve, egyenlő számú tagokkal a gazdák ós cselédek közül. Ennek a bizottságnak miutegy segítségére óhajtana ö sietni azzal, hogy a mai gyűlésen egyezség utján állapítsák meg a cselódbéreket. TJjbcl is kölcsönös megértésre, szeretetre hivja fel a jelen levőket, addig, hogy a közkézen levő javaslatokat áttanulmányozhassak, a gyűlést 15 percre felfüggesztette. Az újból megnyitott tárgyalás során elsőnek Kondor bérlő szólalt fel. Jól tudja — ugy mond — hogy éhes ember, rongyos ember nem szivesen dolgozik, ő épp azért azon lenne, hogy ne lásson ilyen embert, szivesen ad tisztességes, jó fizetést. Utána Varga József cseléd egy fizetési javaslatot, tervet olvas fel, amire saját társai azt mondták — nem elég. Pedig 6000 korona fizetést kért benne. Erre egy másik cseléd a következő körlevelet olvasta tel: 30 métermázsa gabona, 78 klgr. szalonna, 52 klgr. só, 52 klgr. lencse, bab, rizs, 52 klgr. hus, 2 pár csizma, 800 korona, 3300 négyszögöl föld ós podig 1 hold kukorica, 1 hold krumpli, 1 hold árpa alá bevetve 300 négyszögöl kert, egy tehén és egy éves tiuó tartása, vagy pedig napi 3 liter tej, borjú tartás helyett 300 kor., disznótartás korlátlanul, de legalább 4 auyasertón, ezek szaporulata egyéves korukig, különlakás, 16 méter I. osztályú hasábfa, orvos, gyógyszer, biztosítás, 20 kiló petróleumul, 100 liter bor, távozáskor ebédpénz. Ezzel kapcsolatban óvást emel az ellen, hogy az úgynevezett béresgazdák a cselédeknél nagyobb fizetést -kapjanak. Amikor ezt a lehetetlenséggel határos követelést a jelen voltak végighallgatták, nyomban látható lett, hogy itt a kölcsönös megértésen olnpnló egyezség ki van zárva. Hiába szólalt tel Schueer urad. intéző, Kondor, Pátkay, Szóld stb., akik külön szükebbkörü bizottság megválasztását javasolták, ahol beható tárgyalás eredményeként talán meg lehetne egyezni: a cselédség egy része, néhány lármás ember türelmetlenkedett, zajongott. Dr. Mohácsy kisgazdapárti elnök, külön á cselédtartó gazdák érdekeinek hangoztatása mellett engedékenységre, megegyezésre kórU a zajongókat. Felsorolta, hogy mit fizet ö. az ö cselédjeinek, rámutat arra, hogy egyes helyekor, a cseléd ennek a felét som kapja. Elitéli azt is, ha nem adnak tisztességes fizetést, de elitéli a fenti őrületes követelést is, mert ez anyagi bukásba dönti a gazdákat, sőt ezt kisgazda egyáltalán képtelen megadni, mert ennyi még neki magának sem jut. Schmidt gazdasági egyleti titkár rámutat a népkormánynak ama törekvésére, amellyel a cselédek tisztességes megélhetését akarja biztosítani, de viszont a népkormány megvédeni köteles a termelést, ami nélkül éhen pusztul az ország. A beszéd, szép szó nem ért semmit. A zaj, zavar általánossá lett. Az elnöki, csengettyű éles szavára a zaj elült, mire Bélák föbiró annak a ténynek a les/.ügezósével, hogy ,az a követelés óvi 14—16,000 korona fizetést jelent, ennyi pedig még neki sincsen s hogy igy ö is inkább lenne konvenciós — de látva, hogy a cselédség néhány felbujtó újságcikk után vakon járva hallgat az
